A hit mint tapasztalat A hit fejlődése

A hit fejlődése A hit: isteni erény, amellyel hiszünk Istenben és mindabban, amit mondott és kinyilatkoztatott, és amit az Egyház hinnünk előad, mert Isten maga az igazság. A hit tehát reakció. A hit hallásból ered.

A hit fejlődése Kapcsolat: egyszerre feltételez nyitottságot a másik fél befogadására, és átadottságot. Nyitottság: a meghallás feltétele Átadottság: a válasz, a kapcsolat feltétele

A hit fejlődése Evilági közvetítők: miért kell? A transzcendentális differencia/excentrikus pozíció Mi képesek vagyunk tudni arról, hogy egy mű főszereplői vagyunk

A hit fejlődése A szellem, a lélek kommunikál De hogyan? A történelem, a társadalom és a test segítségével

A hit fejlődése Isten kommunikációja: Létszintek Nem átugorható, muszáj figyelembe venni a különbséget Isten is a mi nyelvünket használja

A hit fejlődése Ter 1,1-2,4a Mire jó? Éppen a párbeszédre Isten testet teremt a párbeszédnek

A hit fejlődése A szeretetnyelveknek is ez a lényege: a közös nyelv Isten esetében is: történelem, társadalom, test Ezért fontos a kultúra, az irodalmi nyelv, a történelmi helyzet ismerete Pl.: a Teremtés egy himnusz/a Jelenések könyve szamizdat irodalom Hogy az üzenet lényege világossá váljon

A hit fejlődése Pl.: Kiv 19, 9-20 Pompom

A hit fejlődése EZZEL LÉNYEGES PONTHOZ JUTOTTUNK: Isten megtapasztalása a világban közvetített közvetlenséggel történik. A hívő ember számára ugyanazok a tapasztalatok állnak rendelkezésre, mint a hitetlenek számára, de ők meglátják benne a többet. Az ő életükben az események, szavak, benyomások, tapasztalatok Isten közeledésévé állnak össze. Így a tapasztalat szubjektív, de a tartalma nem.

A hit fejlődése Isten szava önmagát bizonyítja Ige, nem szó A hívő ezért nem vélekedésként értelmezi a hitét, hanem stabil bizonyosságként (Áldozáskor „hiszem”, ez senkit nem érdekel, „úgy legyen”, nem a te beleegyezéseden múlik – amen=‘aman, így van, igaz. A tény kifejezése. Etimológia: anya, anyaöl biztonsága.)

A hit fejlődése Gátak (a legfontosabbak): Spirituális intelligencia hiánya Negatív előzetes tapasztalatok, előítéletek

A hit fejlődése Miért gátol/segít: A kommunikáció 3 síkja: Információ Érzelmek Kapcsolat

A hit fejlődése „Omnes quod recipitur in modo recipiens recipitur” Vagyis „Minden, ami befogadtatik, a befogadó módján fogadtatik be.”

A hit fejlődése Életkoronként: A gyermek hite Fogékony a vallásra, mert a kapcsolatra fogékony Istent a saját életével kapcsolatba hozza A tapasztalat forrása: a szülők Amit elmondhatunk Istenről, ebben a korban a szülőre is igaz

A hit fejlődése Az otthon jelenti a világot, ez alapján érti meg a dolgokat A legmeghatározóbb a biztonságérzet (mindenestül függés, de nem baj) Bizalom akkor is, amikor valamit nem ért Istennel szemben is

A hit fejlődése Tudás szempontjából Hatalom szempontjából A szülő mindent tud (ennek az ellenkezője elviselhetetlen bizonytalanság) Isten is, lát a sötétben, a gondolatot is hallja Hatalom szempontjából Apa mindenható

Hit fejlődése Tekintély szempontjából Szeretet szempontjából Nem mindig engedelmeskedik, de amikor nem teszi, bűntudata van A megbocsátás is hangsúlyos, ha megtapasztalja Szeretet szempontjából Meghatározó a szülő

A hit fejlődése Ha mindez nincs: A gyerek bizonytalan A világot borúsnak, vészjóslónak éli meg Isten távoli, hatalmas de kíméletlen Fél tőle Közben nem tudja megfogalmazni=hittartalom és vallási tapasztalat, istenkép szétválik

A hit fejlődése Lassan válik szét apa és Isten között a különbség Érzelmileg még sokáig azonosítja Az apa és az istenkép szoros kapcsolatban van (pl. 1900-as évek eleje)

A hit fejlődése Összességében: Tiszta, de függő viszony Bizalommal van Isten felé Isten tekintély: hogy mit tegyen, Isten határozza meg

A hit fejlődése A serdülő hite: Nagyban meghatározzák a függetlenedési kísérletek Közben a másik oldalon szorongás a bizonytalantól Ez érzelmi függetlenedés (testi a születéskor, anyagi a házasságkötéskor) Az elszakadás a negatív oldal, az elköteleződés a pozitív

A hit fejlődése Ekkor rakja össze az új élete alapjait A konfliktusok pozitív oldala: mi az élet értelme neki?

A hit fejlődése Az autonóm érzelmi világ egzisztenciális megalapozása (ÉN hogyan viszonyulok a dolgokhoz, NEKEM mi jó és mi rossz) Eleje: érzelmi függetlenedés és a szülői tekintély lerázása Vége: saját egyéni tapasztalatoktól motivált élet kialakulása

A hit fejlődése Lehet egyszerű, és lehet nehéz Ha nehéz: Isten egyre távolabb, az élet egyre közelebb (nincs ott, ahol lennie kéne) 2 párhuzamos valóság volt a hit és élet Eredménye: lázadás

A hit fejlődése Isten nem érti az életet Csak elvárások vannak Kötelességekkel terhel, a tehetetlenségünkkel szemben közömbös (2 világ: amit nekem kell tennem, amit Istennek kell tennie) Behódolás + talpnyalás  teljes elutasítás Isten vetélytárs, vagy ő valósítja meg magát, vagy én, magamat

A hit fejlődése Gyakori: a tudomány felőli „támadás” Végül tagadja Isten létét (Nietzsche: megöltük Istent!) Egyedül marad, emberré lehet De magára kell vállalnia a felelősséget azokért a dolgokért, amiket eddig Istenre hárított

A hit fejlődése A felnőtt hite: Isten irreális világba húzódik vissza, nem lehet rá támaszkodni, nem ad biztonságérzetet Magunknak kell megoldjuk

A hit fejlődése Isten, aki az élet, aki a lét Nem a világon kívül, hanem a világban A felnőtt hit: belső bizonyosságon nyugvó abszolút beleegyezés Önmagunk reális elfogadásaa világ valóságának elfogadása Isten elfogadása Isten nem elnyomja, nem vetélytársa Nem veszi el az ember felelősségét, ez a felelősség a növekedés feltétele

A hit fejlődése Erkölcsi szempontból: Isten nem külső normákkal fegyelmez, hanem az élet növelésére tanít Jó és rossz mértéke maga az élet (a szabály az élet szolgája, nem fordítva) Az élettel való közvetlen kapcsolata miatt egyetemes

A hit fejlődése Az életből feltörő erkölcs Számít a tekintély, kell a hit:

„Az ember nem arra teremtetett, hogy egyedül töltse életét „Az ember nem arra teremtetett, hogy egyedül töltse életét. Családban születik és növekedik, és évek múltán munkájával beépül a társadalomba. Így tehát a bölcsőtől fogva különféle hagyományoknak válik részesévé, melyektől nemcsak a nyelvet és a kultúrát kapja, hanem nagyon sok igazságot is, melyekben szinte ösztönösen hisz. Azonban a serdülés és a személyes érlelődés hatására ezeket az igazságokat kétségbe vonja, és az értelem ítélő tevékenységével egyenként megrostálja őket. Ez nem akadályozza meg, hogy ezen átmeneti időszak után ugyanezeket az igazságokat a velük kapcsolatos tapasztalatok vagy átgondolások alapján „újra birtokba vegye”. Ennek ellenére az ember életében az egyszerűen elhitt igazságok száma sokkal nagyobb azokénál, melyeket személyes felülvizsgálattal vesz birtokba. Mert ki volna képes arra, hogy a modern életet meghatározó számtalan tudományos eredményt kritikusan fölülvizsgálja? Ki tudná akárcsak az információáradatot is ellenőrizni, mely napról napra a világ minden részéről árad, s amelyet általában igaznak fogadunk el? Végül ki tudná megismételni azokat a tapasztalatokat és gondolatmeneteket, melyekből az emberiség bölcsességének és vallásosságának kincstára összegyűlt? Az ember, tudniillik a kereső lény, másnak hívő lény is.”

A hit fejlődése A törvénnyel sincs feltétlenül ellentétben, de összhangban sem A felelősség nem megerőszakolható Összességében: a felnőtt morálist a cél ismerete, nem pedig a tekintély határozza meg Ez nagy szabadságérzet, de felelősség és realizmus is

A hit fejlődése Önbizalma van, ebből fakad az Isten iránti bizalom, nem fordítva

A hit fejlődése Megfér az elméleti ateizmussal Az Istenhez való viszonyunk a valóság iránti állásfoglalásból következik Optio fundamentalis Istent az élet által, és nem az életen kívüli gyakorlatokban imádjuk (emiatt tűnhet szekularizáltnak)

A hit fejlődése A nem hívő és a felnőtt hívő emberek között a legalapvetőbb különbség a hit kifejezettsége (vö. a kapcsolatról mondottakkal) A világhoz, Istenhez való viszonyuk reális, józan, őszinte, valóságos, de a magát hitetlennek tartóé nem kifejezett. A felnőtt hit tartós, de Isten személyének még nincs akkora súlya.

A hit fejlődése Éretlen, gyerekes hit: A gyerek hite nem önmagára alapozott Képtelen a nem függésre Az Istennel való viszony az egész élet viszonya, ha az nem egészséges, az Istennel való viszonyban is megjelenhet

A hit fejlődése A gyerekes hitben 2 részre szakad a világ Vallási gyakorlatok: kívülről jövő parancs Nem a személyes viszony, a parancsnak való megfelelés Bizalomhiány A világ: Ahol ez a logika nem érvényesül Megpróbálja mégis ráhúzni/mindenestül elítéli Nem hibázhat

A hit fejlődése Az érett hit: Krízis előzi meg Mindennapi életébe elkezdi belefoglalni a túlvilágot, életének súlypontja Isten felé tolódik el

A hit fejlődése Viselkedése: Kiforrott, nyugodt Megkülönböztet megváltoztathatót és meg nem változtathatót Nem rejtőzik, szabad és nyitott, határozott, de nem merev Szabadon rendelkezik erejével és idejével

A hit fejlődése Fontosnak tartja a vallási megnyilvánulásokat Nem menekül önmaga elől, szereti a csöndet, nem függ a külső körülményektől, csöndje vezeti másokhoz Érzékeny mások problémáira Személyes a kapcsolata jézussal Megérti a liturgia jelentőségét Megtanulja relativizálni a pillanatot

A hit fejlődése Belső fókuszból, egyben látja az életet Érzelmi élete nem kívülről meghatározott, hanem a lélek erejének kifejeződése A belső eredmények érdeklik Hálás. Vannak nehézségei, de ezeket is ajándéknak látja Megérti az önmegtartóztatás jelentőségét

A hit fejlődése Megérti, hogy felnőtt korban fontos a realizmus, de a természetfeletti világ létét korábban csak elismerte, most integrálja az életébe Korábban figyelme a láthatóra összpontosult, a hit kifejeződésének kevés jelentőséget tulajdonított, vitális tevékenységével került vele kapcsolatba, nem igényelte a szorosabb kapcsolatot

A hit fejlődése Ekkor szorosabb kapcsolatra lép Az érett hit mély, szabad és eredetét ki is fejezi Vallásossága belülről jön, spontán kifejeződése a belső világának, nem merev Béke, tolerancia, tág látókör, belső világ átlátszósága és megértés jellemzik