Mit jelent az egyház számára a Biblia? 1. Kinyilatkoztatás és Szentírás

A Szentírás az egyház könyve A Szentírás könyveit egy ókori kis nép alkotta meg a maga sajátos és elszigetelt vallásának szolgálatában Ezeket a könyveket az Egyház terjesztette el az egész világban, mint a keresztény hit szent iratait KÉRDÉSÜNK: Miért olyan fontosak az egyház számára e művek? Miben különböznek más könyvektől?

Dei Verbum 11. A Szentlélek sugalmazására van lejegyezve az isteni kinyilatkoztatás, amelyet a szentírás szövege tartalmaz és ad elő. Az ó- és újszövetség könyveit egész terjedelmükben, minden részükkel együtt szentnek és kánoninak tartja az anyaszentegyház az apostoli hit alapján, mivel a Szentlélek sugalmazására vannak leírva. Mit JELENT AZ, hogy a Biblia tartalmazza a kinyilatkoztatást? Miért ezek az iratok lettek kánoniak, és mi okozza a kánonok különbségét? Mi maradt ki a Szentírásból? ( apokrifek) Hogyan kell elgondolnunk a bibliai művek sugalmazását? Ó- és Újszövetség kapcsolata Biblia és teológia viszonya

3. tétel 1. Kinyilatkoztatás és Szentírás 2. A Szentírás könyvei szentek és kánoniak: 2. 1. Az Ószövetségi kánon története 2. 2. Ószövetségi apokrifek

Biblia és kinyilatkoztatás Hogyan kell elgondolnunk, hogy a Biblia tartalmazza a kinyilatkoztatást?

A kinyilatkoztatás természete Zsidóság, kereszténység, iszlám: KINYILATKOZTATOTT VALLÁSOK Isten felfoghatatlan – csak azért ismerhetjük meg Őt, mert feltárta előttünk önmagát Ez a feltárulkozás Eseményekben és hozzájuk kapcsolódó szavakban történt, Célja pedig, hogy az embert meghívja és befogadja a saját közösségébe = Nemcsak tanítás, de közös történet és párbeszéd is = A célja nem(csak) tudás átadása, hanem üdvösség (= szeretetkapcsolat Istennel és az emberekkel)

A kinyilatkoztatás történetisége Az emberi történelemben zajlott, tehát Térbeli és időbeli határai vannak Áthagyományozásra szorul Időbeli határai: Ábrahámtól az apostolok haláláig tartott Térbeli határai: Az Ószövetség Izrael történetében, az Újszövetség pedig Jézus és a tanítványok közösségében történt. Áthagyományozás: Ahhoz, hogy hozzánk eljusson, kell egy közösség, amely őrzi, továbbadja, megeleveníti, aktualizálja Kezdettől fogva folyamatosan értelmezni kell: amíg a kinyilatkoztatás le nem zárul, az értelmezése eredeti ismeret (= maga is kinyilatkoztatás) Pl. az, ahogyan Jézus és az Újszövetség érti az Ószövetséget, maga is kinyilatkoztatás Az apostolok halála után azonban minden értelmezés (így a dogmák is) már csak származtatott (a kinyilatkoztatásból levezetett) ismeret

Kinyilatkoztatás és Szentírás A hagyományozás érdekében a közösség sokszor eljut oda, hogy le kell írni vagy össze kell gyűjteni a megtapasztalásokat és azok eredeti megértését Pl. azért, hogy ne vesszen el, hogy minél több emberhez eljusson, hogy a liturgia vagy a katekézis használni tudja, stb. A hagyomány önmaga számára teremti meg a szentírást, mint forrást és mércét.

Szentírás és szenthagyomány kapcsolata Protestánsok: Az Írás fölötte áll a hagyománynak (= minden hagyományt a szentírásból lehet megítélni) Katolikusok: Istenről szóló ismereteinknek két forrása van: a Szentírás és a szenthagyomány. Ez a vita meddő, mert A Szentírást a hagyomány hozta létre, logikailag tehát a hagyományé az elsőbbség (a kereszténység nem könyvvallás) Ugyanakkor a hagyomány épp azért hozta létre a Szentírást, hogy mércét állítson maga elé (a hagyományozás hiteles forrásból merítsen)

Az Egyház értelmezői tekintélye Protestánsok: az Írás önmagát értelmezi: Scriptura sacra sui ipsius interpres = Az egyházi tekintély nem mondhatja meg, hogy kell érteni a Bibliát De: ők is elvetik az önkényes értelmezést – annak illeszkednie kell az egyház hitéhez Katolikusok: Az Egyház a Szentlélek által a tanítóhivatal vezetésével őrködik a hit épségén = értelmezi a Szentírást Kérdés, mit értünk tanítóhivatal alatt… A Szentírás értelmezése az egész egyház feladata A Szentírás hiteles értelmezése csak az egész egyház közösségében lehetséges Ez az „egész” nem demokratikus módon nyilvánul meg, hanem az apostoli kollégiumnak és Péter utódjának adott feladatban Ez jelenti a tanítóhivatalt, amely „nincs fölötte az Isten szavának, hanem szolgál neki…” (DV 10)

A Szentírás könyvei szentek és kánoniak A kinyilatkoztatást áthagyományozó közösség állapította meg, mely könyveket tartalmazza a Szentírás (Ezt a listát nevezzük kánonnak). Ez a rész az ószövetségi kánon történetét foglalja össze.

Hogyan történik a kanonizálás? Kánon = mérték, mérce A Szentírás normatív mű: a hitünk mértékadó dokumentumai, amelyek mögött Isten tekintélye áll Kanonizálás: lassú folyamat Gyűjtés Válogatás Döntés A történetéről nincs közvetlen forrásunk, utalásokból következtetünk rá.

Az első szent (= kánoni) irat: a Tóra Ezdrás pap hirdette ki az 5. század végén (Neh 8 alapján) Ez még csak a Tóra magja volt (főleg törvények) A jelenlegi szövege legkésőbb a Kr. E. 4. század végéig (= 300) kánonivá lett, Ugyanis a szamaritánusoknak ugyanez a Tórája, márpedig ők 300-ra már elszakadtak a júdai közösségtől A 3. századtól minden utalás a bibliai könyvekre a Tórát első helyen említi.

A második kánoni csoport a Nebiim Első említése Sirák fia könyve 46-49. fejezetei (Kr. E. 190 körül) 46-48: összefoglalja a Józsue-Királyok könyve tartalmát Megemlékezik Izajásról a 48,22-25-ben 49,4-11-ben megemlíti Jeremiást, Ezekielt és a 12 kisprófétát Dániel könyve (165 körül) már nem kerülhetett a Nebiimbe, Tehát a Nebiim gyűjteménye legkésőbb Kr. E. 200-ra zárt kánoni csoport volt.

A harmadik csoport a Ketubim Ennek a története a legbonyolultabb. Sirák fia előszava (Kr. E. 132): a Tóra és a Nebiim mellett más iratok is vannak. (De nem sorolja fel őket) Vsz. már ismerik: Zsolt, Péld, Jób, KTM, Én Feltehetően a Makkabeusi korban hoznak létre belőlük gyűjteményt. Oka: felmutatni a zsidó kultúra értékeit a göröggel szemben. Ketubim = Antológia a zsidó ethoszt kifejező művekből Albert De Pury szerint a görög kánon hármasságára készült a zsidó kánon is.

Különféle csoportok kánonjai Szamaritánusok, palesztinai arisztokraták (későbbi szadduceusok): csak a Tóra Qumrán: Eszter, Judit kivételével minden könyvből találtak + Hénok, Jubileumok, saját zsoltárok Egyiptomi zsidók: A LXX-ba felvettek olyan könyveket is, amelyek Palesztinában nem tartoztak a kánonba, sőt görög nyelven írtakat is (Bölcs, 2Makk)

Eljött a válogatás ideje… Kr. E. 2. századtól apokrifek megjelenése Egyre nehezebb bekerülni a kánonba: régi nagy nevek alatt írnak könyveket (azzal a trükkel, hogy eddig el voltak rejtve) A gazdag vallási irodalomból már ki kell válogatni „a szent iratokat” A „szent irat” fogalma lassan alakul ki: 2Makk, Sirák Fia előszava „könyvek…” Filón: „könyvek, amelyek által a tudás és jámborság tökéletesíthető” Újszövetség: Az Írások szerint = a prófétai kinyilatkoztatás Róm 1,2: szent iratok 2Tim 3,16: Istentől sugalmazott írások 1. század végén már ismerik a kánon 22 = 24 könyvét Josephus Flavius: 22 Ezdrás apokalipszis: 24 = A Kr. U. 1. század végére a kánonra vonatkozó közmegegyezés megszületett

Eljött a döntés ideje… A zsidó háború (Kr. U. 70.) után a farizeusok maradtak a közösség egyedüli vezetői 1. század végétől legjelentősebb iskolájuk jabne (Jamnia). Itt vitatták meg a kánon kérdését is Kétségek: Prédikátor, Énekek éneke, Ezekiel, Példabeszédek Végül a közmegegyezésen nem változtattak, maradt a 22 = 24 könyv a kánon. A kanonizálás két fő elve: A könyvek prófétai eredete A prófétaságot tágan értelmezték (Salamon és Eszter is próféta) De időben szigorúan lehatárolták: Ezdrás az utolsó = Sirák fia nem kerülhetett a kánonba Héber nyelvűség A LXX ellen (ami addigra már keresztény Biblia lett)

A keresztények Ószövetség-Kánonja 1. Az ókeresztény egyház Ószövetsége a Septuaginta volt. A zsidókkal folytatott vitában gondot jelentett, hogy ők nem fogadták el a LXX saját könyveit vitaalapnak. Ezért Jusztinosz csak a protokanonikus könyvekből érvel Órigenész a Hexaplával segítette az eltérések számbavételét A nagy kódexek (A, B, Alef) nem egységesen tartalmazzák a deuterokanonikus könyveket (Hol egyik, hol másik kimarad) A kánonkatalógusok csak a protokanonikus könyveket sorolják fel. A 4. sz. végéig tehát ez a helyzet: A keresztények Kizárólag a LXX szövegét használják, minden könyvét idézik De csak a héber kánon könyveinek kanonikus voltában van közmegegyezés

A közmegegyezés létrejötte Órigenész, Athanáz: Három csoportba sorolják az Ószövetségi könyveket Kánoni = protokanonikus Megengedett, sőt hasznos = deuterokanonikus Tiltott = apokrifek A kánoni könyvek szövege, tartalma és beosztása a LXX-t követi. Ezt feladja Jeromos: a héber szöveget követi, de a LXX tartalmát és beosztását = Vulgáta. A Vulgáta lesz a következő évszázadok minta-Bibliája = gyakorlatilAG A KÁNON 1442: Firenzei egységzsinat: megegyezés Konstantinápollyal a kánont illetően = a mai kánon (46 ószövetségi könyv)

A közmegegyezés felbomlása Reneszánsz: érdeklődés az ókori kultúra és nyelvek iránt Biblia: az Ószövetséget héberből kezdik fordítANI (= A ZSIDÓ bIBLIÁT = a 39 könyvet) Luther: a 2Makk tanai miatt apokrifeknek minősíti a deuterokanonikus könyveket De a protestáns Bibliákban függelékként még sokáig megmaradnak Végül elkezdik kihagyni őket = Rövidebb protestáns Ószövetség Válaszul a tridenti zsinat megerősíti a Firenzében elfogadott kánont. A katolikus kánon elve: amit a kereszténység kezdettől fogva következetesen szent iratként olvasott.

Ószövetségi apokrifek Ami az Ószövetségből kimaradt

„Apokrif”: fogalom, szóhasználat Ma: Szentírás = kinyilatkoztatást közöl Minden más vallási mű = értelmezi a kinyilatkoztatást Apokrif = olyan ókori vallási művek, amelyek kinyilatkoztatásként állítják be magukat, de az egyház nem vette fel őket a kánonba. Katolikus névhasználat: Kanonikus (proto + Deutero) Apokrif (minden egyéb) Protestáns névhasználat: Kanonikus = protokanonikus Apokrif = deuterokanonikus + 3-4Ezd, 3-4Makk, Manassze imája Pszeudoepigrafa = minden egyéb Apokrif ≠ rossz – sok közülük nagy tekintélynek örvendett

A Septuaginta apokrif könyvei Makkabeusok 3. kve három csodás történet az egyiptomi zsidók megpróbáltatásairól Makkabeusok 4. könyve Filozofikus értekezés a szenvedélyek és szenvedések fölötti győzelemről (Kr. U. 1. sz.) Ezdrás A’ = 3. Ezdrás Az Ezd-Neh összefoglalása, rövidebb változata Salamon zsoltárai Kr. E. 1. sz. közepe, Palesztina, héberül, farizeus körök (Azért Salamoné, mert a dávidi gyűjtemény már „foglalt”) Salamon ódái Kr. U. 2. sz. szír vidéken írt zsidókeresztény alkotások

Más apokrifek 1. Hénok mennybemenetele (Gen 5,24 alapján) Etióp, szláv, héber (Jismael rabbi látomásai) A legismertebb az etióp Hénok: Kr. E. 3. századtól formálódó legendagyűjtemény Égi látomásai három kérdésben hatottak a kereszténységre Angyalok rendje Halál utáni élet Emberfia alakja (a 2. részben – kérdés, hogy ez kereszténység előtti-e) Ezdrás 4. könyve Latinul maradt ránk a Vulgátában 1. és 3. része keresztény kiegészítés, 2. része Kr. U. 1. sz. zsidó apokalipszis: Emberfia alakja Manassze imája 15 soros bűnbánati zsoltár, a görög nyelvű zsidóság köréből Kr. E. vagy u. 1. sz., a Vulgáta függelékében

Más apokrifek 2. Tizenkét pátriárka testamentuma Jubileumok könyve A pátriárkák „búcsúbeszéde” több keresztény kiegészítéssel Jézus korabeli felfogás a démonokról és a feltámadásról Kettős Messiás-várás (királyi = Júda, papi = Lévi)  Qumrán Jubileumok könyve A Gen és Ex szabad átirata Időrendjét a jubileumok (= 7x 7 évek) határozzák meg Ősi liturgikus naptárt követi (364 napos év) Csak a lélek örök életét tanítja Más, kevésbé ismert apokrifek: Báruk két apokalipszise, Mózes mennybemenetele, Ariszteász-levél, Sybilla jövendölések, stb.

Vége a 3. tételnek 3

A sugalmazás Ó- és Újszövetség kapcsolata Szentírás és Teológia kapcsolata 4. tétel

A sugalmazás (= inspiráció) fogalma Sugalmazottság = egy írás isteni eredete Az kerül a kánonba, amit a hívő közösség sugalmazottnak, tehát Istentől valónak fogad el. A kérdés az, hogyan kell elgondolnunk Isten szerepét a sugalmazott iratok létrejöttében.

Bibliai kor Ószövetség: Ahogy láttuk, a sugalmazottság feltétele a könyvek prófétai eredete. Újszövetség ugyanazt az elvet követi: a közvetve (Márk, Lukács) vagy közvetlenül apostoli eredetű könyveket tartják sugalmazottaknak. A kérdést tehát egyszerűen intézték el: amit a próféták és az apostolok írtak, azok sugalmazott könyvek. DE: Az apokrifek is prófétáktól és apostoloktól eredeztetik magukat Montanista mozgalom: a prófétaság lelke ma is él = ma is születnének még sugalmazott könyvek?

A sugalmazás kérdése A sugalmazás kérdése ezért a szerzőről a szövegre került: miről lehet felismerni a sugalmazott szöveget? Hogyan történt a sugalmazás? Hogyan lehet a Biblia isteni mű, ha egyszer emberek írták? A cél: kiemelni Isten egyedülálló szerepét a könyvek létrejöttében, Ehhez azonban tisztázni kell az emberi szerzők közreműködésének módját és mértékét. Az emberi szerző nem lehet öntudatlan írnok, mert ezzel azt is állítanánk, hogy a Biblia nyelvi gyarlóságai, következetlenségei Istentől erednek.

Ókori megoldások Tollbamondás Auctor-elmélet Leereszkedés-elmélet A Szentlélek diktálta – de a formájára az emberi szerző is hatással volt Auctor-elmélet Egy ház vagy intézmény szerzője (= auctor) nem jelenti azt, hogy ő rakta a téglákat egymásra. Az isteni szerzőség nem feltétlenül jelent irodalmi szerzőséget is. Leereszkedés-elmélet Aranyszájú Szent János gondolata: ahogy a Logosz (az Ige = a Fiú) halandó emberi testben jelent meg köztünk, úgy a bibliai könyvek emberi szavaiba is alászállt az isteni Bölcsesség

Középkor és Újkor Aquinoi Szent Tamás: Isten az elsődleges létesítő ok, az emberi szerző az eszközszerű létesítő ok ( auctor-elmélet) Reformáció: erősítik a Szentírás közvetlen isteni eredetét (főleg tollbamondás) Racionalista bibliakritika: nem a hagyomány nagy alakjai írták a bibliai könyveket, többször is átszerkesztették őket  a tollbamondás tarthatatlan Fundamentalisták: tartják a hagyományt, hogy megvédhessék a Biblia isteni eredetét Racionalista teológusok: nem érdekli őket a sugalmazás, a Biblia tanítása = a belőle ésszerűen felfogható dolgok Katolikusok: a sugalmazás új megértésére törekednek Newman: a teljes sugalmazás jellegzetesen protestáns kérdés

Az Ige és az egyház kapcsolata Protestantizmus: az Ige teremti meg az egyházat – Isten az igéje által munkálkodik a világban A kinyilatkoztatás a Szentírásba „van letéve” Ehhez a Biblia közvetlen isteni eredetének állítása elengedhetetlen Katolikusok: Az egyház az alapszentség, amelyben és amely által Jézus munkálkodik a világban A kinyilatkoztatás az egyházba „van letéve” A Szentírás az egyház könyve  a közvetett isteni eredete is elfogadható Amit a Biblia keletkezéséről ma tudunk, annak ez utóbbi jobban megfelel A sugalmazás értelme: A Biblia keletkezésének és értelmezésének folyamatát Isten népében a Szentlélek vezette és vezeti => a Biblia hűségesen tanúskodik a kinyilatkoztatásról

Ó- és Újszövetség kapcsolata Az Ószövetség megkérdőjelezése Véres történetek Elavult előírások Miért épp a zsidó nép történetét olvassuk szent történésként? A kinyilatkoztatás Ábrahámtól az apostolok haláláig tartott Az első szakasza az Ószövetség; ez is szerves része, az Újszövetség nélküle nem érthető Ó- és Újszövetség viszonya: beteljesedés Az Újszövetség helyezi az Ószövetség értelmét új összefüggésbe Jézusban ráismer azok valódi és teljes értelmére Történeti értelemben beszélünk intertestamentárius (= szövetség közi) korról Az írott Ó- és Újszövetség közötti kort (= kb. a Kr. E. 2. századtól a Kr. U. 1. sz. közepéig) értjük alatta E kor értelmező és apokrif irodalma nagyon fontos az Újszövetség megértéséhez

Szentírástudomány a szövegkritika: Fordítások a Biblia tanulmányozása megbízható szövegre épüljön Fordítások a bibliai könyvek irodalomtörténete a Biblia magyarázatának elvei és módszerei Exegézis: a szöveg megértéséhez szükséges nyelvi, történeti és irodalmi kérdések Hermeneutika: a szövegek aktualizálásával, tehát dogmatikai, morális, spirituális, stb. alkalmazhatóságával foglalkozik Biblikus teológia

A szentírástudomány segédtudományai történettudomány módszerei, és annak segédtudományai, például a régészet, a paleográfia, a földrajz vagy az etnográfia nyelvészet és az irodalomtudomány filozófiai, szociológiai vagy lélektani modellek teológia fogalomkészlete, kérdései, törekvései

Vége a 4. tételnek 4