A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. Már a XV. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásokról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.

Egy XVII. századbeli ismeretlen szerzőjű krónika a következő- képpen vélekedik a farsangról: "Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá..."

De valójában mit is ünneplünk, vagy netán valamitől búcsúzunk? A farsang évszázadok óta tartó, évenként ismétlődő ünnepsorozat, mely a vízkereszt napjától a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart. Vidámsággal kezdődik és böjttel ér véget.

A farsangi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik A farsangi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik. Ilyenek a kormozás, busójárás, téltemetés - melyek a tél mint gonosz elűzését jelképezték. Voltak olyan települések, ahol a tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt szereplők játszották el. Ekkor a falusi emberek felöltöztettek egy, a telet jelképező szalmabábut és nagy dirrel-durral sok tréfával, mókával fűszerezve elégették. Természetesen a viadalban a tavasz került ki győztesen, a tél pedig szégyenében elbujdosott.

Agyigó, agyigó, fassang, fassang!" A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a farsang "farkán" tartották - azaz - farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden. Agyigó, agyigó, fassang, fassang!" Kodály Zoltán Ilyenkor maskarába bújt emberek jártak házról házra, adományokat gyűjtöttek, köszöntőket mondtak, mellyel az esztendő bőséges termését az emberek jövőbeli sikereit hivatottak megjósolni.

asszonyok, lányok, férfiak sokszor külön-külön farsangoltak asszonyok, lányok, férfiak sokszor külön-külön farsangoltak. A farsang gondolatköre a házasság témája körül forgott. Szokás volt például azokat a lányokat, akik a farsang végén pártában maradtak, kicsúfolni. A lakodalmak időszaka is a farsang idejére esett. Ennek oka az volt, hogy különös mágikus kapcsolatot képzeltek az egybekelő ifjú pár és az ébredő természet között. A felnőttek, gyerekek,

Általános volt a tánc és a bálozás szinte minden faluban Általános volt a tánc és a bálozás szinte minden faluban. Ismertek a farsangi napok jellegzetes táji megnevezései is, úgymint a farsangvasárnapot megelőző kövér- vagy zabálócsütörtök, mely elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor kezdték meg a farsangiételek készítését. A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés is a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi. Amikor elérkezett húshagyó éjféle, megkondult a harang, jelezve, hogy vége a farsangnak. Abbahagyták a mulatozást. A bíró letette a vonót vagy dudát, mert "begyött a böjt." Másnap a hamvazó- vagy böjtfogadószerda, már a hosszú böjt megkezdésének első napja. Ismert volt még a szerdát követő csonkacsütörtök elnevezés is, mely onnan ered, hogy ezen a napon még el lehetett fogyasztani a maradékot.

A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Kedvelt étel ilyenkor a rétes, akkor hozott szerencsét, ha jól nyúlt.

Bolond-bál Bolond-bálban jártam Be is csípett egy-két az este, a szamárral táncolt a kecske. Három majom húzta a nótát, vasvillával ettek szamócát. Be is csípett egy-két legényke, lisztes zsákot húztak a pékre, hordón lovagolt egy bohóc ott, két füles dinnyével golyózott. Nyúlfi elől iszkolt a róka, Fején árvalányhaj - paróka, víg paprikajancsi dobolt rám - ilyen volt a híres bolond-bál. Vidor Miklós