Ó- és Újszövetség

A történeti kinyilatkoztatás Istent a kinyilatkoztatásból ismerjük meg = Isten föltárulkozik előttünk szavakban és tettekben az emberi történelemben Mivel a kinyilatkoztatás az emberi történelemben ment végbe, azért térben, időben lehatárolt (= történeti) a befogadók nyelvéhez, kultúrájához igazodik áthagyományozásra szorul ( Szentírás)

A kinyilatkoztatás ideje Ábrahámtól az apostolok haláláig tart. Ezen belül két időszak: Ószövetség: Ábrahámtól Jézusig (a választott nép körében, ehhez a néphez szól) Újszövetség: Jézustól az apostolok haláláig (Jézus tanítványai körében, egyetemes érvényű) Történeti értelemben beszélünk intertestamentárius korról is (az Ó- és Újszövetség közötti időszak) kommentárok, apokrifek, Qumrán A két szövetség viszonya nem ellentét, hanem beteljesedés ( tipológia) találkozás, amely elkötelezettségben teljesedik be kérdés, amelyre az Újszövetség a válasz

Ószövetségi kor

Az ószövetségi kor eleje, vége, korszakai Ábrahámtól... = Kr. 19-15. század, de az ősatyákról szóló elbeszéléseket nem lehet a történetírás dimenziójába elhelyezni ezért egyesek Izrael népének kialakulásától (Kr. e. 13. sz.) beszélnek róla ...Jézusig A héber Biblia utolsó könyve Dániel (Kr. e. 165 körül) – ami utána van, az intertestamentárius kor (protestánsok) Deuterokanonikus könyvek időszámításunk kezdetéig – ezért mi Kr. e. 63-at tekintjük a kor végének (római megszállás) Három nagy korszak Izrael mint nép (kb. 1012-ig) Izrael mint állam – Saultól (1012) Júda pusztulásáig (587) Izrael mint vallási közösség (587-63)

Közel-Kelet domborzati térkép

Palesztina domborzati térképe

Izrael mint nép (kronológia) 1. A pátriárkák kora (Kr. e. 19-15. sz.???) A pátriárkák Izrael névadó ősatyái, történetüket a Gen 12-50 fejezetek tartalmazzák. Ebből a 12-36 az Ábrahámról, a fiáról, Izsákról és az unokájáról, Jákobról szóló elbeszélés-füzér, a 37-50 pedig az ún. József-novella. A történetmondás azzal kezdődik, hogy Ábrahám Mezopotámiából Kánaánba vándorol, és azzal végződik, hogy az idős Jákob és minden fia Egyiptomba költözik. A korról szóló bibliai elbeszélés alkalmatlan arra, hogy belőle a mai történetírás az eseményeket a maga igényei szerint rekonstruálja, ezért abban a kérdésben sem lehet állást foglalni, beszélhetünk-e itt egyáltalán „eseményekről”; ha igen, akkor a leírtak történeti magvát a Kr. e. 2. évezred első felébe, a 19-15. századba helyezhetjük el. 2. Kivonulás Egyiptomból, pusztai vándorlás, honfoglalás (Kr. e. 13. század) A Biblia szerint az Egyiptomból megszökött héberek a pusztában válnak Jahve népévé, majd negyven évi vándorlás után veszik birtokukba Kánaánt, az Ígéret földjét. A bibliai adatokból nehéz volna az események idejét meghatároznunk, ám szerencsére ez esetben van egy külső forrásunk is: Mernepta fáraó emlékoszlopa megörökíti egy hadjárat emlékét, és ezen a Kánaánban legyőzöttek között beszél egy Izrael nevű népről, tehát 1219-ben, a 13. század végén Izrael mint nép már Kánaánban élt. 3. A bírák kora (Kr. e. 12-11. század) A bibliai elbeszélés szerint a honfoglalás végén az izraelita törzsek Szikemben szövetséget kötöttek (Józs 24). A következő időszakot ez határozza meg: a törzsek külön élnek, időről időre (főleg veszély idején) ideiglenes vezetők, a bírák fogják össze őket.

A bírák kora

Izrael mint állam 1. 1. Az egységes királyság kora (1012 k – 925 k) 1. 1. Saul (1012 k. – 1000 k.) jelenti az átmenetet a bírák korából a királyság korszakába. Őt a filiszteus veszély elhárítása érdekében választották királlyá, de a jogköre nem volt sokkal több, mint egy bíráé. 1. 2. Dávid (1000 k. – 965 k.) az első igazi király: Saul bukását követően előbb Júda, majd az északi törzsek is királlyá választották. Ő építi ki az Izrael államiságának intézményeit. 1. 3. Salamon (965 k. – 925 k.) Dávid fia, és művének folytatója. Az ő idejében felépül a jeruzsálemi templom. Izrael a többi közel-keleti szakrális királyság egyikévé lesz; belpolitikája azonban elidegeníti az északi törzseket.

Saul és Dávid kora

Izrael mint állam 2. 2. A két királyság kora (925-722) 2. 1. Az ország kettészakadása (925) Salamon halála után az északi törzsek Jerobeám vezetésével elszakadnak a dávidi királyi háztól. Önálló országuk lesz Izrael, míg a dávidi ház Júda fölött uralkodik. 2. 2. A testvérháború időszaka (925-885) A két királyság negyven éven át próbál a másik fölé kerekedni; ezalatt mindkét ország súlyos veszteséget szenved. 2. 3. Az Omri dinasztia kora (885-843) Izraelben tehetséges és sikeres királyi ház uralkodik, a föníciai városállamokkal és Júdával fenntartott szövetségi viszony lehetővé teszi Damaszkusz terjeszkedésének feltartóztatását. A sikeres politika ára mély vallási válság. 2. 4. Jehu puccsa (843), az arám fennhatóság kora (843-800) Jehu puccsal megdönti az Omri dinasztiát, a vallásváltás veszélye elhárul, de Damaszkusz mindkét izraelita királyságot adófizetőjévé teszi. 2. 5. A két ország utolsó aranykora (800-745) Az arám fennhatóság megszűnik, a nemzetközi politikai vákuum lehetővé teszi mindkét ország gazdasági felvirágzását. A korszak végén megjelennek az első klasszikus próféták (Ámosz, Ozeás, Izajás, Mikeás). 2. 6. Az asszír birodalom felemelkedése (745-től), Izrael bukása (722) III. Tiglat-pilezer asszír király trónra lépésével Asszíria elindul világhódító útjára, Izrael fővárosa, Szamaria 722-ben elesik, ezzel az északi ország (és vele a párhuzamos izraelita királyságok) története véget ér.

A két ország kora

Izrael mint állam 3. Júda marad egy egyedüli izraeli királyság 3. Az asszír fennhatóság kora (722-612) Júda megmarad, de csak az asszír birodalom hűbéres királyságaként. Csaknem száz évig ez szoros fennhatóság, Jozija (640-609) uralmának második részében azonban az asszír kontroll fellazul, kb. 630-tól lehetővé válik Júda belső reformja (= deuteronomista reform). Végül a méd-babiloni szövetség 612-ben elfoglalja az asszír fővárost, Ninivét, ezzel az asszír kor véget ér. 4. A babiloni fennhatóság kora: Júda végnapjai (612-587) Az időszak elején Babilon és Egyiptom küzd a Júda feletti uralomért. 597-ben a babiloniak elfoglalják Jeruzsálemet, sokakat deportálnak Babilonba (= a babiloni fogság kezdete), hűbéres királyt ültetnek Júda trónjára. Cidkija azonban fellázad, ezért a babiloniak megostromolják Jeruzsálemet, 587-ben beveszik, a templomot lerombolják, és véget vetnek a dávidi ház uralmának. Ezzel Júda önálló államisága és vele a királyság kora is véget ér.

Izrael mint vallási közösség 1. 1. A babiloni fogság, a diaspóra kezdete (587-538) Három deportálás nyomán jelentős közösséget telepítenek át Babilonba; a harcok elől pedig sokan elmenekülnek a környező országokba, főleg Egyiptomba – ezzel kezdetét veszi a szétszóratás (diaspóra) ideje. 2. A perzsa kor (538-332) Csak töredékes adataink vannak erről a korszakról, főleg a második feléről. 2. 1. Hazatérés a fogságból, a templom újjáépítése (538-515) Círus perzsa király megdönti az újbabiloni birodalmat, és engedélyezi a Babilonba hurcolt zsidóknak a hazatérést és a templom újjáépítését. Küzdelmes éveket követően 515-ben felszentelik a második (újjáépített) templomot. 2. 2. Ezdrás és Nehemiás reformja (450-430 k.) A vallási életében és azonosság-tudatában ellanyhult közösséget Nehemiás és Ezdrás szervezik újjá. Az Ezdrás által kihirdetett vallási törvények erős kereteket adnak a zsidóság fennmaradásához.

A perzsa birodalom

Izrael mint vallási közösség 2. 3. A hellén kor (332-63) A 4. század végén Nagy Sándor megdönti a perzsa birodalmat, és átveszi annak tartományait, így Júdát is. Halála után (323) hadvezérei osztoznak a hódításain. 3. 1. Júda a ptolemaidák uralma alatt (301-198) A 3. században Júda az Egyiptomban uralkodó Ptolemaioszok uralma alatt él. 3. 2. A szeleukida uralom kezdete (198-167) A paniumi csatában (198) Júda a Mezopotámiában uralkodó szeleukidák uralma alá kerül. 175-től IV. Antiokhosz Epifánész erőszakos hellenizálásba kezd, a zsidó vallás gyakorlását korlátozzák. 3. 3. A makkabeus felkelés (167-134) 167-ben a vallásüldözés miatt hosszú felkelés robban ki a szeleukidák ellen. Három testvér vezeti a felkelést: Makkabeus Júdás (166-160), Jonatán (166-142) és Simon (142-134). A végére Júda csaknem teljes függetlenséget szerez. 4. A Hasmoneusok kora (134-63) A makkabeusok leszármazottai gyakorlatilag független királyokként uralkodnak Júda fölött; meghódítják a környező tartományokat, és erőszakkal terjesztik a zsidó hitet. 5. Júda Róma fennhatósága alá kerül (63) A hatalmi játszmák, intrikák végül Róma kezére játsszák az egész területet.

A hellenista birodalmak

Kronológia 1. 19-15. sz.? A pátriárkák kora 13. sz. Kivonulás, honfoglalás 12-11. sz. A bírák kora 1012-925: Az egységes királyság kora 1012-100: Saul 1000-965: Dávid 965-925: Salamon 925-722: A két királyság kora 925: Az ország kettészakadása 925-885: A testvérháborúk kora 885-843: Az Omri dinasztia kora 843-800: Jehu puccsa, az arám fennhatóság kora 800-745: A két ország utolsó aranykora (II. Jeroboám, Uzija) 745-722: Az asszír hódítás kora, Szamaria eleste (722)

Kronológia 2. 722-612: Az asszír fennhatóság kora 612-538: Babiloni kor 612-587: Júda végnapjai (a babiloni kor kezdete) 587-538: A babiloni fogság 538-332: Perzsa kor 538-515: Hazatérés, a templom újjáépítése 450-430 k.: Ezdrás, Nehemiás 332-63: Hellén kor 301-198: Júda a Ptolemaioszok uralma alatt 198-134: Júda a szeleukidák alatt 167-134: Makkabeus-felkelés 134-63: Hasmoneus-kor 63-tól: A római fennhatóság kezdete

A római birodalom