Az 1956-os forradalom és a nők Összeállították a szalkai alapiskola VIII. osztályos tanulói

" Magyarország történelmében, ahogy bármely más nép történelmében is, vannak hősök és vannak hóhérok. A nemzet, de az egész emberi faj sorsa is attól függ teljes egészében, hogy a jövőben e kettő közül melyik lesz hatalmon." Wass Albert : 1956 – Hősök és hóhérok / részlet /

A jelentős társadalmi megmozdulások egyáltalán nem idegenek a nőktől A jelentős társadalmi megmozdulások egyáltalán nem idegenek a nőktől. Nem volt ez másképpen az 1950-es években sem. Rákosiék ugyanis az egyenjogúság megcsúfolásával úgymond "fölszabadították" a nőket : traktorra ültették, eszterga,- marógép mellé állították vagy bányákba küldték a lányokat, asszonyokat. A fizetéseket pedig igyekeztek úgy megállapítani, hogy a korábbi évtizedekkel ellentétben, a családfő már ne tudja eltartani feleségét és gyermekeit. Ennek a gyakorlatnak persze elsősorban praktikus okai voltak: az erőltetett iparosítás rengeteg új munkáskezet igényelt. Pillanatképek az 50-es évekből :

Részlet az Élünk!, 1956. december 4.-i újságból: Nem csak pár száz évvel ezelőtt éltek nagy tetteket végrehajtó nők, minden korszaknak meg vannak a maga hősei, történetei. Az 1956-os forradalmat a férfiak forradalmának szokás nevezni. Pedig nem így van. Számos nő is részt vett a forradalomban, akár aktívan, akár háttérben. Részlet az Élünk!, 1956. december 4.-i újságból: ,,A magyar nők már jó néhányszor bebizonyították, hogy a legválságosabb történelmi helyzetekben is képesek megállni a helyüket. Büszkén emlékezünk nemzetünk történelmének hős lelkű asszonyaira:az egri nőkre, Dobó Katicára, Zrínyi Ilonára és a többiekre.”

A forradalom elékészítésében nem csekély szerepet játszó egyetemisták között is rengeteg lány volt. A korabeli filmfelvételeken a tömegben szép számmal láthatók nők.   A fegyveres harcban persze viszonylag kevés nő vett részt, de sokan vállalták a sebesültek ellátását, az élelmezés feladatát. Azért szinte minden felkelő csoportban voltak nők is, akik fegyvert fogtak. A halál azonban őket sem kímélte !

Ötvenhatos női sorsok: portrék a forradalom napjaiból   1956 nemcsak a férfiak forradalma volt, rengeteg nő vállalta az utcai harcot, és a szabadság érdekében attól sem riadt vissza, hogy fegyvert fogjon. Az egész világot bejárt sajtófotók főszereplői ők. Az 1956-os forradalom kapcsán a magyar nőket legtöbbször a december 4-i nőtüntetés kapcsán említik, pedig sokan voltak, akik együtt harcoltak a férfiakkal, géppisztolyt fogtak, lőtték az orosz tankokat, élelmiszert szereztek, ellátták a sebesülteket, röpcédulákat gyártottak, megsebesültek, megkínozták, és börtönbe vetették őket. A forradalom olyan szimbolikus nőalakjai mögött, mint Kéthly Anna, Wittner Mária vagy Tóth Ilona rengeteg nő állt, akik sorsáról, történetéről sajnos csak nagyon keveset tudunk.

A világot körbejáró fénykép - egy áldozat A lány neve Szeles Erika Kornélia, aki a forradalom idején 15 éves volt. Vöröskeresztesként halt meg. Erika történetét sokáig senki sem ismerte. Szimbólum volt csupán. Egy dán férfi kezdte el keresni a kislányt, abból a célból, hogy a külföldön megjelent újságokat odaadja neki, melyeken Erika, ama bizonyos géppisztolyos képe volt címlapon. Sajnos ekkor Erika már nem élt. Egy egész tárnyi lőszer végzett vele.

Nők a forradalomban: Havrilla Béláné Sticker Katalin és Wittner Mária   Kik voltak ezek a lányok és asszonyok? Akik együtt harcoltak a férfiakkal, akik főztek és mostak, ha kellett, benzinespalackokat töltöttek, kiosztották a kilőtt üzletek árukészletét, "mászkáltak a városban töltött géppisztollyal", letartóztattak embereket, kiszabadítottak katonákat, lőttek az orosz tankokra, rájuk lőttek, megsebesültek, bujkáltak, elváltak, disszidáltak, hazajöttek, letartóztatták, verték és kínozták őket, kiverték a fogukat, de a perre megcsináltatták, éveket töltöttek börtönben, dolgoztak a varrógép mellett, tanultak, életreszóló barátokat szereztek és örökké visszatérő álmokat, kiszabadultak, elszegényedtek, megbetegedtek, újra férjhez mentek vagy egyedül maradtak - de semmit sem bántak meg.

Hat nőt végeztek ki : Angyal Józsefné Friedl Valéria, 44 éves, fordító vagy háztartásbeli Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet, 26 éves, segédmunkás vagy prostituált, Havrila Béláné Sticker Katalin, 24 éves, takarítónő vagy textilmunkás, Magori Mária, 33 éves, segédmunkás vagy prostituált, Mányi Erzsébet, 19 éves, adminisztrátor, Tóth Ilona, 24 éves, szigorló orvos.

December 4. A forradalom után - erről sokak nem tudnak - volt egy női tüntetés. A tüntetésen csak nők vettek részt, kezükben egy szál virággal. A Hősök terére vonultak. Ezt a tüntetést az elesettek emlékére szervezték. A női gyásszal nem mert a hatalom szembeszállni, emellett pedig nem veszélyeztette a fennálló hatalmat. ,,Kétoldalt a járdán rendőrök állnak, nem nagyon sűrűn, csak néznek hátratett kézzel, de egyik sem szól az asszonyokra, miért is szólna.”

Az ‘56-os forradalom emlékezete a résztvevő nők viszonylatában leginkább a december 4-i tüntetés meghatározó. A tüntetés egyedi volt abban, hogy a szervezői - elsősorban férfiak - kizárólag nők részvételére számítottak. Ez a rendezvény volt egyben a forradalom budapesti tömegmegmozdulásai közül az utolsó. Később hasonló tüntetésre került sor december 6-án Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben.

  A nők azonban helyt álltak a forradalom napjaiban éppen úgy, mint a megtorlás borzongató időszakában. Gyakran erősebbnek bizonyultak a férfiaknál is. Mesterségesen hiszterizált jelenünkben csak remélni lehet, hogy soha többé nem lesz szükség a nők efféle helytállására.

EMLÉKEZZÜNK EGYÜTT AZ 56-OS HŐSÖKRE, HAJTSUNK FEJET AZ ÁLDOZATOK EMLÉKE ELŐTT !

Köszönjük a megtisztelő figyelmet ! Veres Emese Fanni Drapák Karin Hájik Vivien