Ázsia és Latin-Amerika története a két világháború között Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

I. Japán I. Japán gyarmatok az első világháború előtt: Tajvan, Szahalin, Mandzsúria egy része és Korea. 1919-es versailles-i békeszerződés: volt csendes-óceáni német gyarmatok megszerzése (Marshall-, Karolina és Mariana-szigetek) azzal a feltétellel, hogy rajtuk katonai támaszpontokat nem létesíthet. Kínával kapcsolatban „nyitott kapuk elvének” elismerése: USA kínai és távol-keleti érdekeltségének biztosítása.

I. Japán II. Első világháború után: belpolitikai válság kialakulása. 1925. Új választójogi törvény elfogadása: minden 25 életévet betöltött férfi választójoggal rendelkezett. Kivándorlás és világpiacra való jutás lehetőségeinek beszűkülése az amerikai és ausztrál bevándorlási törvények és a bevezetett vámhatárok miatt. 1927-1929 között Tanaka Giichi miniszterelnöksége: Mandzsúria, Mongólia, Kína, India és Délkelet-Ázsia meghódítása (földrajzi terjeszkedés).

I. Japán III. 1931-ben Mandzsúria elfoglalása és 1932-ben Mandzsukuo bábállam megalapítása. 1932. Japán Nemzetiszocialista Párt megalapítása. Államcsínykísérlet megakadályozása és Hirohito császár (1926-1989) hatalmának kiterjesztése. 1936-os választások következményei: puccskísérlet, majd két miniszter meggyilkolása, de határozott császári fellépéssel és a haditengerészet támogatásával a felkelés leverése.

I. Japán IV. Baloldali politikai pártok betiltása, majd 1939-ben szakszervezetek feloszlatása. Szakszervezetek helyett a Hazafias Ipari Társulat létrejötte és 1940-ben a még létező pártok „önfeloszlatása” után a Trón Segítésére Alakult Társaság megalapítása. Mandzsúria elleni támadás miatt a Népszövetség elmarasztalta Japánt (válasz: Népszövetségből való kilépés 1933-ban). 1937. Japán támadás Kína ellen (Peking, Sanghaj, Nanking és Kanton) elfoglalása.

II. Kína I. Kína: antant melletti kiállás az első világháborúban, de az egykori kínai német érdekeltségeket Japán kapta meg. Tiltakozások, majd több évtizedes függetlenségi háború kitörése: ellentétes politikai erők egy táborba tömörítése. Kuomintang: nemzeti és demokratikus követelések mellett (Szun Jat-szen) egységfront a Kínai Kommunista Párttal, valamint „három népi elv” újrafogalmazása.

II. Kína II. Közös politikai fellépés nehézségei: két irányzat közötti ellentét mellett egymással is harcoló tábornokok ellenállása. Feng Jü-hsziang:1924 októberében elfoglalta Pekinget és haderejét Nemzeti Hadsereggé nyilvánította, majd konferenciáját hívott össze az ország katonai és politikai helyzetéről. De 1925-ben Szun Jat-szen halála: nemzeti (kantoni) kormány nem tudott érdemleges hatalomra szert tenni. 1927. Egységfront felbontása a Kuomintang és a kommunisták között.

II. Kína III. Csang-Kaj sek Mao Ce-tung

II. Kína IV. Csang Kaj-sek vezette Kuomintang: kommunisták előretörésének visszaszorítása (Nemzeti Hadseregből való kiszorítása) és nemzeti kormány újjáalakítása 1928-ban, Nankingban + országegyesítés befejezése. Csang Kaj-sek vezette Kuomintang kormányzás: megvesztegetés, korrupció és perspektíva nélküli külpolitika. Kommunisták visszaszorulása: 1931-ben Mao Ce-tung vezetésével ideiglenes (szovjet) kormány megalakítása és Vörös Hadsereg megszervezése + földreform végrehajtása.

II. Kína V. Kommunisták: kolhozok szervezésének, a párt proletarizálódásának és a szocializmus építésének hangsúlyozása. Nemzeti Hadsereg támadásai miatt visszavonulás Közép- és Dél-Kínából az északi területek irányába (1934-1935 között ún. hosszú menetelés, majd új forradalmi bázis megalapítása Senhszi tartomány északi részén Jenan központtal). 1937. Japán támadás Kína ellen és japán-kínai háború kezdete.

III. India I. 1916. Szövetségkötés a Nemzeti Kongresszus „párt” és a Muzulmán liga között a birodalmon belüli önkormányzat megteremtése érdekében. 1920-tól Mohandász Karamcsand Gandhi lett a Nemzeti Kongresszus és a függetlenségért folytatott küzdelem vezetője (erőszak nélküli harc meghirdetése). Nemzeti Kongresszus: polgári engedetlenség hirdetése, de egyre súlyosbodó hindu-muzulmán ellentét.

III. India II. 1927. India brit kormánya továbbra is a londoni parlamentnek felelős (indiaiak kizárása a reformok előkészítéséből). Nemzeti Kongresszus válasza: India célja a teljes függetlenség kivívása. Brit álláspont: Nemzeti Kongresszus felszólítása India alkotmánytervezetének elkészítésére. Tárgyalások, majd megállapodás a domíniumi önkormányzat kérdésében.

III. India III. Mahátma Gandhi (1869-1948)

III. India IV. 1929. Nemzeti Kongresszus elnöke Dzsaváharlál Nehrú lett (szellemi vezér továbbra is Gandi maradt). 1930. január 26. Függetlenség napja és Gandhi függetlenségi nyilatkozatának közzététele. 1930 tavasza: Sómenet (brit kormányzat állami monopóliuma elleni támadás). 1931 februárjában újabb tárgyalások indultak Gandhi és a brit alkirály között.

III. India V. De Nemzeti Kongresszus újabb engedetlenségi mozgalmat indított. 1935. India kormányzásáról szóló törvény megalkotása. Nemzeti Kongresszus: általános választás alapján alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, de 1937-ben tartott választáson való részvétel (saját kormány alakítása 11-ből 7 tartományban). II. világháború kitörésekor: India alkotmányának hatályon kívül helyezése és korlátlan hatalom biztosítása az alkirálynak.

IV. Latin-Amerika országai: nekilendülés és visszaesés az 1920-as években I. Népesség: 1900-hoz képest 1930-ra 61 millióról 104 millióra növekedett. Európai bevándorlás: 1914-hez képest csökkenő ütem (kelet-közép-európaiak és baloldali menekültek). Korábbi deformációk rögzülése: monokultúrás gazdálkodás megszilárdulása mellett olajkitermelés jelentősége (Venezuela, Kolumbia, Peru). Külföldi tőke beáramlása: USA hegemón szerepe a Csendes-óceán menti országokban, míg az atlanti partvidéken az angol befolyás volt erős. Nagyvárosok: modernizáció és prosperitás hordozói.

IV. Latin-Amerika országai: nekilendülés és visszaesés az 1920-as években II. Három központi konfliktus: földkérdés, szociális kérdés, valamint a külföldi tőke és a nagyhatalmak expanziója elleni védekezés. Külföldellenesség: antiimperializmus jelszava. Liberális, konzervatív és nemzeti radikális irányzatok térvesztése és hadsereg szerepének megerősödése. 1920-as évektől: diktatúrák számának növekedése (Peruban Leguía, Kubában Machado, Venezuelában Vicente Gómez, Dominikában R. L. Trujillo).

IV. Latin-Amerika országai: nekilendülés és visszaesés az 1920-as években III. 1920-as évek új politikai mozgalmai: katonai jellegű mozgalmak. 1918. Kontinentális diákmozgalom kibontakozása: oktatás és nemzet modernizálása (heterogén összetétel és jelentős befolyás Közép-Amerikában, Mexikóban és a Csendes-óceáni országokban). Amerikai Népi Forradalmi Szövetség: nemzeti érdekek és kontinens védelme + „összes dolgozó osztály” összefogása.

IV. Latin-Amerika országai: nekilendülés és visszaesés az 1920-as években IV. Latin-amerikai munkásmozgalom: anarchista csoportok befolyásának csökkenése az 1920-as években és a kontinentális központ megalakulásával (1928) a szakszervezetek megerősödése. Munkás- és kommunista mozgalom erőinek szervezettsége a sajtó, a szakszervezetek és a tömegszervezetek révén. Julio Antonio Mella vezette Antiimperialista Liga befolyása a Karib-térségben, Közép-Amerikában és Mexikóban.

IV. Latin-Amerika országai: nekilendülés és visszaesés az 1920-as években V. Kommunista pártok befolyása: proletárdiktatúra, szocialista állam hirdetése és a fejlett országokhoz való felzárkózás kétségbe vonása, de korlátozott befolyás a szakszervezeti mozgalmakban a nemzeti kérdés lebecsülése miatt + szembekerülés a radikális polgári mozgalmakkal. Konzervatív antikapitalizmus: angolszász kapitalizmussal szemben a spanyol (latin) értékek és a katolicizmus eszményének hangsúlyozása (régi fehér elit). 1920-as évek Latin-Amerikája: „kifelé fordulás” kereskedelmi kapcsolatok és kulturális nyitottság miatt.

IV. Latin-Amerika országai: nekilendülés és visszaesés az 1920-as években VI. Latin-amerikai kontinentalizmus politikai tartalmának sokfélesége. Liberális kötődés: spanyol kötődés hangsúlyozása, de az APRA a mesztic többség túlsúlyára épült. Oligarchia hatalmon lévő csoportjai: észak-amerikai pánamerikanizmus modernizációs eszméi és USA vezető szerepének elfogadása a kontinensen. Kommunisták: kontinentális megjelenítés mellett Latin-Amerika szocialista államai szövetségének víziója.

VII. A világválság Latin-Amerikában I. Világgazdasági válság hatásai: latin-amerikai export drasztikus visszaesése, árzuhanás és munkanélküliség növekedése + fizetésképtelenség és valutaleértékelés. Monokultúrás gazdálkodás és az exportszektor válsága (gazdaság deformációja és sebezhetősége). Gazdasági válság: valamennyi társadalmi réteget érintett és politikai válságot eredményezett.

VII. A világválság Latin-Amerikában II. Három erőközpont: 1. kommunista pártok: proletárdiktatúra és „Latin-Amerika munkás-paraszt köztársaságai” szövetségének megteremtése; 2. demokratikus, nemzeti, imperialistaellenes irányzatok: „antiimperialista állam” tézise: nacionalizálás, szociális érzékenység, demokratikus politikai berendezkedés és földreform + összes termelő osztály frontpártokban való összefogása); 3. uralkodó oligarchák: prevenció módszerének alkalmazása és terror eszközeinek igénybevétele a tömegmozgalmak leverése érdekében.

VIII. Jószomszédság a harmincas években I. Válságból való kilábalás következményei: nagyhatalmak térségben való rivalizálásának megerősödése. 1930-as évek: földbirtok koncentrációjának új hulláma indult el. Gazdaságpolitika: importhelyettesítő iparosítás és állam gazdasági beavatkozásának megerősödése. Katonai diktatúrák kialakulása: olasz és portugál fasizmus modellje iránti vonzódás az oligarchák körében.

VIII. Jószomszédság a harmincas években II. Belső konszolidáció sajátos formái: országok közötti határkonfliktusok és háborúk (perui-ecuadori, perui-kolumbiai háborús konfliktus, Bolívia és Paraguay közötti Chaco-háború (1932-1935). Politikai küzdelmek sajátossága: a politikai válság megoldása a hazai oligarchák hatalmának visszaállításával következett be. 1930-as évek: kommunista mozgalom és populista pártok és mozgalmak egymás elleni küzdelme.

VIII. Jószomszédság a harmincas években III. Chile: 1936-tól balközép koalíció létrejötte (kommunisták, szocialisták, radikális szocialista, radikális és demokrata párt és szakszervezeti központ együttműködése) és a koalíció az 1937-es választásokon 125-ből 66 mandátumhoz jutott. 1938. Pedro Aguirre Cerda elnök győzelme (50,3%) és a koalíció pártjaiból demokratikus kormány alakult. Brazília: 1935-re a kommunista népfrontpolitika szervezett mozgalommá vált (Nemzeti Felszabadító Szövetség Luis Carlos Prestes vezetésével).

VIII. Jószomszédság a harmincas években IV. Brazília és Chile: fasizmus térhódításának példái (Chilében német típusú befolyásos fasiszta kispártok alakultak, míg Brazíliában a Brazil Integralista Szövetség jött létre). Mexikóban a Sinarquista Nemzeti Unió, Peruban a Forradalmi Unió, Bolíviában a Szocialista Falanx alakult meg. Félkatonai és terrorista jellegű fasiszta szerveződések megerősödése: Hazai Élgárda (Uruguay), ABC-Mozgalom (Kuba), Polgárfront (Argentína). Oligarchák erős fasiszta szimpátiája: főleg a chilei, a perui, az argentin és az uruguayi oligarcháknál.

VIII. Jószomszédság a harmincas években V. Hitleri Németország erőteljes latin-amerikai expanziója miatt USA külpolitikájának térség irányába való módosulása: „furkósbot-politika” és „dollárdiplomácia” helyett jó „szomszédság” politika folytatása (Franklin Delano Roosevelt). 1933. Pánamerikai Unió konferenciája (Montevideo): népek egyenlőségének, más országok belügyeibe való be nem avatkozás és a területi sérthetetlenség elvének elismerése, illetve az erőszak alkalmazásának nemzetközi kapcsolatokban való megtiltása.

VIII. Jószomszédság a harmincas években VI. Kölcsönös kedvezményeken alapuló szerződések, vámcsökkentés, hitelek, kulturális, szociális és műszaki támogatás nyújtása a latin-amerikai országoknak. De USA ellentmondásos Latin-Amerika politikája: Közép-Amerika diktátorainak támogatása. 1930-as évek második fele: „közös védelem” jelszava mellett pánamerikai eszme felerősödése (védelem és modernizáció ígérete Latin-Amerikának).

IX. Latin-Amerika a második világháború éveiben I. Amerika-közi Pénzügyi és Tanácsadó Bizottság és kontinentális Védelmi Bizottság megalakítása mellett kétoldalú katonai szerződések rendszere. Latin-Amerika jelentőség az USA számára: háborús nyersanyagok exportja és importhelyettesítő iparosítás fellendülése. Torz gazdasági struktúra fennmaradása: összes latin-amerikai export 75%-át öt ország adta (Argentína, Brazília, Kuba, Mexikó és Venezuela) + nyerstermékekre való szakosodás és az árak konjunkturális emelkedéséből származó exportjövedelem növekedés.

IX. Latin-Amerika a második világháború éveiben II. Demokratizálódás korszaka: baloldali pártok és szakszervezetek legalizálása (1938-ban Latin-Amerikai Munkásszövetség megalakulása) és nemzeti egység kormányainak létrejötte Mexikóban, Peruban, Chilében Kolumbiában és Kubában. Kivételek: diktatórikus rezsimek Brazíliában, Ecuadorban, Hondurasban, El Salvadorban, Paraguayban, Nicaraguában, Guatemalában, Venezuelában. Világháború alatt: demokratikus politizálás elterjedése, de gazdasági és társadalmi problémák fennmaradása.

X. Felhasznált irodalom Anderle Ádám: Latin-Amerika országai. In: Németh István (szerk.:) 20. századi egyetemes történet. II. Európa, Osiris Kiadó, 2006. pp. 29-35. Salamon Konrád: Világtörténet, Akadémiai Kiadó, 2006, pp. 1070-1074 és pp. 1078-1079. Térképjegyzék: Kawasan Amerika Latin (Amerika Selatan): Peta wilayah Amerika Latin In: saripedia.wordpress.com

Köszönöm a figyelmet!