A gyümölcstermő növények életszakaszai Termő egyensúly Termőre fordulás Termő szakasz Termésmennyiség/ha Növekedési - termőrefordulási szakasz Csökkenő termés szakasza A növény életkora években Termőrefordulás éve (gazdasági értelemben): az az év, ami-kor az adott évi bevételek már fedezik az adott évi költségeket

Fa termetű gyümölcsfélék várható életkora ALMA közepes törzsű 35-40 30-35 termőkaros orsó 25-30 20-30 sövény 20-25 szabad orsó 15-20 karcsú orsó 12-15 KÖRTE 18-20 CSERESZNYE MEGGY orsó és sövény SZILVA KAJSZI ŐSZIBARACK katlan Megnevezés Várható életkor Gazdaságosan üzemeltethető DIÓ 30-40 /Helyes et al., 2005/

Ültetvény maximális életkora a termeléshez kötött támogatás igénybevehetőségéhez (9/2015 FM) 2 év – szamóca 10 év – ribiszkefélék, köszméte, málna, szeder 15 év – bodza, homoktövis 20 év – almatermésűek, csonthéjasok, mandula, mogyoró, (gesztenye – azóta megváltozott) 50 év - dió

A gyümölcstermő növények éves biológiai ciklusa I. Nyugalmi időszak – lombhullás végétől rügypattanás kezdetéig Előnyugalom – a mélynyugalmat előkészítő szakasz Mélynyugalom – genetikailag meghatározott akkor se hajt ki, ha kedvezőek a külső körülmények feloldódásához bizonyos mértékű hideghatás kell hossza változó, Magyarországon fajtól/fajtától függően általában január végéig február közepéig tart (téli) Kényszernyugalom –környezeti tényezők váltják ki felkészült a kihajtásra, de az alacsony hőmérséklet ezt még nem teszi lehetővé nem alapfeltétele a fejlődésnek Folyamatok lelassulnak, szabad szemmel látható fenológiai jelenségek nem figyelhetők meg Előnyugalom: Természetes lombhullás ideje és mélynyugalom kezdete között nem mindig van szoros összefüggés; rövid tenyészidejű fajtáknál korábbi lombhullás, ergo hosszabb előnyugalom; zavart az előnyugalom, ha a lombhullás nem történik meg megfelelően,; termőrészeknél korábbi a lombhullás; a fokozatos lehüűés a kedvező Mélynyugalom: erős és feloldódó szakasz, utóbbiban fokozódik a környezeti hatások szerepe, ilyenkor célszerű használni regulátorokat a mélynyugalom lerövidítésére v. meghosszabbítására (citokini rövidít, auxin és telién hosszabbít), hajtásrügyek mélynyugalmának megszűnéséhez 10-15%-kal több hideghatás kell, mint a virágrügyekéhez; nálunk a min. 1000 hidegóra igényű fajtáknak jó a téltűrése; a mikrosporogenezis jelzi a végét Kényszernyugalom: a nagymértékben váltakozó hőmérséklet komoly kárt tehet

Gyümölcsfajok csoportosítása a mélynyugalom megszűnéséhez szükséges hidegóra mennyiség alapján 0 és 7 (10)°C közötti hőmérsékletű órák száma Fajon belül a fajták hidegigényében 10-15-szörös különbség (pl. alma 50 – 2000, őszi – 50 – 1200) Fajon belül a fajták hidegigényében 6-8-szoros különbség (pl. mandula 60-500, áfonya 150 – 1000) Fajon belül fajták hidegigényében 3-5-szoros különbség (pl. kajszi 200-1000, körte 600-1600, cseresznye 500-1700, meggy 600-1800, szilva 400-1700)

A gyümölcstermő növények éves biológiai ciklusa II. Vegetációs időszak – rügypattanástól a lombhullásig fajtól és fajtától függően (130)-170-260 nap Rügyfakadás – általában 8-10°C-os hőmérséklettől Virágzás – virágrügyeseknél 20-35, vegyes rügyeseknél 30-50 nappal a rügypattanás után ideje genetikailag meghatározott fővirágzás – kinyílt virágok aránya 50% feletti virágzási időszak hossza – fajtabélyeg, de nagyon változatos lehet a környezeti tényezők függvényében Primer kötődés Gyümölcshullás – tisztuló hullás a virágzás után, második hullási időszak, érés előtti hullás Vegyes rügyek hamarabb fakadnak, mint a hajtórügyek; minél korábbi a fajta, annál korábban; virágrügyeseknél egyszerre is fakadhatnak, de nem a korai virágzásúaknál Rügyfakadás: rügypattanás, rügyfakadás, szétválás, kiterülés, lombosodás, Rügyfakadás sorrendje megegyezik a mélynyugalom befejeződésének sorrendjével és amúgy a virágzási sorrenddel is Virágzás: virágnyílás, fővirágzás, sziromhullás; virágzási és gyümölcsérési idő között nincs szoros összefüggés Köszméte, szamóca, málna, szeder – rövid termésfejlődési időszak Alma, körte ‘M sejt, 2,5 cm-es, dióméretig Egy gyümölcs kineveléséhez átlagosan 20-40 levél kell

Gyümölcsfajaink virágzási sorrendje Igen korai: mogyoró Korai: mandula, köszméte, kajszi Középkorai: cseresznye, ribiszkék, őszibarack, meggy Középkésői: körte, szamóca, alma Késői: dió, birs, naspolya, málna Igen kései: szeder, gesztenye

A gyümölcstermő növények éves biológiai ciklusa Gyümölcsnövekedés - sejtosztódás, majd sejtmegnyúlás Gyümölcsérés – virágázástól számítva 30-200 nap múlva utóérő (almatermésűek) és nem utóérő (bogyósok, cseresznye, meggy, szilva) fajok Hajtásnövekedés - aug. végéig folyamatos, vagy 2 szakasz van: június elejéig, majd János napi növekedés Rügydifferenciálódás Hajtásnövekedés befejeződése Lombhullás Vegyes rügyek hamarabb fakadnak, mint a hajtórügyek; minél korábbi a fajta, annál korábban; virágrügyeseknél egyszerre is fakadhatnak, de nem a korai virágzásúaknál Rügyfakadás: rüggypattanás, rügyfakadás, szétválás, kiterülés, lombosodás, Rüggyfakadás sorrendje megegyezik a mélynyugalom befejeződésének sorrendjével és amúgy a virágzási sorrenddel is Virágzás: virágnyílás, fővirágzás, sziromhullás; virágzásái és gyümölcsérési idő között nincs szoros összefüggés Köszméte, szamóca, málna, szeder – rövid termésfejlődési időszak Alma, körte ‘M sejt, 2,5 cm-es, dióméretig Egy gyümölcs kineveléséhez átlagosan 20-40 levél kell

A virágrügyképződés ideje Alma és körte - dárdáin július eleje - közepe, hosszúhajtásokon 10-20 nappal később történik Birs - szeptember vége - október eleje Meggy és cseresznye - virágrügyképződése július első felében történik Őszibarack - július második felében kezdődik Kajszi - virágrügyeinek képződése hosszú (42-85 napos), de október végére befejeződik Szilva - június vége - július eleje Szamóca - szeptember közepétől kezdődik Köszméte - július vége - augusztus eleje Dió, mandula – augusztus vége

A gyümölcstermő növények éves biológiai ciklusa rügydifferenciálódás tisztuló hullás gyümölcs növekedés primer kötődés rügydifferenciálódás hajtásnövekedés gyümölcsérés virágzás I. Vegetácós időszak lombhullás rügyfakadás II. Nyugalmi időszak kényszer-nyugalom mély-nyugalom elő-nyugalom

A gyümölcstermő növények ivari és beporzási viszonyai döntő többség egylaki; kétlaki pl. a homoktövis és a kivi döntő többség hímnős virágú; vannak váltivarú egylakiak is, pl. a mogyoró, a dió és a gesztenye döntő többség rovarporozta; vannak szélporozta fajok is, pl. a mogyoró, a dió, a homoktövis és részben a gesztenye és a feketeribiszke homogám és dichogám (pl. dió, gesztenye, mogyoró) fajok is; ez utóbbi eseten belül elkülöníthetünk hím-, illetve nőelőzést egyedmegporzás és idegenmegporzás Feketeribiszke is lehet szélbeporzású Kölcsönös megporzás (allogamia): a bibére más virágban termett pollen kerül. szomszédmegporzás (geitonogamia) (pl. alma) idegenmegporzásról (xenogamia) (pl. meggy) kereszteződésről (bastardogamia) (hibrid)

Fogalmak Dichogámia: a virágban (vagy az egyeden) lévő hím és női szaporódószervek különböző időben érnek Egyedmegporzás: a bibére ugyanannak az egyed-nek a virágpora jut; lehet önmegporzás (virágon belüli megtermékenyítés) és szomszédmegporzás (ugyanazon egyed két virága közötti megporzás) Idegenmegporzás: más fajtájú (fajú) pollennel végzett megporzás

A megporzást befolyásoló tényezők Időjárási viszonyok Virágpor minősége, mennyisége, kiszóródása a portokból Rovarok tevékenysége Virágzási időtartam hossza Fajtatársítás – pollenadó fajták összetétele, száma, aránya, elhelyezése

Gyümölcsfajták termékenyülési viszonyok szerinti csoportosítása Önmeddő – minden esetben idegen fajta virágporával termékenyül, pollenadó fajtát igényel Öntermékenyülő – nincs szüksége idegen megporzásra, fajtatisztán telepíthető Részben öntermékenyülő – a jó termékenyüléshez pollenadó fajták szükségesek Partenokarpia – megtermékenyülés nélküli gyümölcsfejlődés, nincs csíraképes mag (pl. füge, néha körte) Egyfajtás tömbökben is telepíthető, fajtaspecifikus fito- és agrotechnika alkalmazható, korán virágzó csonthéjasoknál van nagy jelentősége a jobb beporzási arány miatt

Gyümölcsfajok csoportosítása öntermékenyülési hajlamuk szerint Öntermé-kenyülők Teljesen önmeddőtől nagymérték-ben öntermé-kenyülőig minden van Kismértékű öntermé-kenyülésre hajlamosak, idegen meg-porzásra szorulnak Fajták nagy többsége önmeddő, de terjednek az öntermékeny fajták Dichogámia miatt idegen megporzást igényelnek szamóca málna meggy kajszi szilva őszibarack szeder ribiszkék köszméte alma körte birs cseresznye mandula dió gesztenye mogyoró Kölcsönös megporzás (allogamia): a bibére más virágban termett pollen kerül. szomszédmegporzás (geitonogamia) (pl. alma) idegenmegporzásról (xenogamia) (pl. meggy) kereszteződésről (bastardogamia) (hibrid) /Nyéki, 2003/

Fajtatársítás okai Megfelelő mértékű megporzás biztosítása – általában 3 fajta/tábla. A jó porzófajta: a főfajtával együtt virágzó, hosszú virágzási idejű, rendszeres és nagy termékenyítő-képességű, a főfajtával nem közeli rokonságban lévő, lehetőleg öntermékenyülő vagy a főfajtával egymást kölcsönösen megtermékenyítő főfajtával egyszerre termőre forduló. Piaci megfontolások Érési sor kialakítása Üzemszervezési okok