Szlovákia földrajza
Szlovákia közép-európai ország, területe négyzetkilométer. Határa északról Lengyelország, északnyugatról Csehország, nyugatról Ausztria, délr ő l Magyarország és keletr ő l Ukrajna. Nem rendelkezik tengerrel. Az ország alakja kelet- nyugati irányban elnyúló. F ő városa Pozsony.
Domborzata Szlovákia legnagyobb részét az Északnyugati- Kárpátok fiatal, gy ű rt láncai teszik ki. Magas-Tátra - gránit Természeti értékei miatt egész területe védett nemzeti park. A legmagasabb pontja a Gerlachfalvi-csúcs, 2655 méter- Csorba-tó, a hegység legnagyobb tava. Alacsony-Tátra, amely párhuzamos a Magas- Tátrával, de alacsonyabban fekszik és hosszabban.
Szlovák-karszt - Aggteleki-karszttal együtt alkotja Közép-Európa egyik legkiterjedtebb karsztvidékét. Barlangjai a világörökség részei. A magyarországi Kisalföld Szlovákia területén folytatódik. A neve Dunamenti-alföld- Ez az ország legmelegebb éghajlatú, legtermékenyebb tája, f ő term ő területe többek közt a búzának, a kukoricának és a cukorrépának
Éghajlata Szlovákia a mérsékelt éghajlati övezetben fekszik, Európa atlanti és kontinentális zónájának a határán. Az éghajlati körülmények a különböz ő helyeken nagy mértékben különböznek.
Vízrajza Az ország két tenger: a Fekete- és Balti-tenger vízgy ű jt ő jéhez tartozik. Legnagyobb része a Duna vízgy ű jt ő területe, csak kis terület tartozik a Balti- tengerhez. Legfontosabb folyói a Duna, mellékfolyói a Vág és a Garam, a Nyitra, az Ipoly, a Hernád és a Bodrog, amelyek többsége nagy esés ű, így lehet ő séget nyújt a vízienergia-termelésre. A Szepesség vizeit a Poprád-folyó gy ű jti össze, a Dunajecbe vezeti, amely a Visztula mellékfolyója. Így e terület vizei jutnak a Balti-tengerbe. A Magas-Tátrában több, az eljegesedések idejére visszavezethet ő eredet ű tó, tengerszem található (pl. Zöld-tó, Csorba-tó).