Közösség és stílus Aczél Petra, BCE

„ A retorika a régiek stilisztikája.” (Pierre Guiraud: La Stylistique 1963, p. 23)

 „Koraxtól máig a retorika története voltaképpen általános leszűkülés.”  „Még ha a retorika kevésbé is volna problémás, mint ahogyan azt a stilisztikusok állítják, senki nem gondolhatja komolyan, hogy vissza kellene hoznunk ezt a romos tudást.”  „A retorika egykori, ezredéves helyét ma olyan tudományágak foglalják el, mint a nyelvészet, az információelmélet,a stilisztika, a szociológia, a kommunikációtudomány, a marketing és a PR.”  „A demokráciák gyanakszanak a retorikára.”

 Ravasz L.1937  G. Genette1970  R. Weaver1970  J. Dubois et al.1970  S. M. Halloran1975  J. Bender – D. Wellbery1990  J. Dryzek2010

„A szónoklattan valaha a legfontosabb és legdivatosabb tudomány volt; ma már valóságos múmia. (…) Közben elmult a rhetorikai életforma. (…) a XIX. század naturalizmusa,a századvég közvetlensége, fokozott valóságérzése és kissé cinikus ízlése egyszerre elviselhetetlennek érezte a beszélő és ágáló ember életformáját és menekülni kívánt mindentől, ami ilyesmire emlékezteti. Nem hiába, hogy a rhetor helyére az ujságíró került: a betű hidegebb, bizalmasabb, hétköznapibb lett, mint az élő szó, amelyben hamar megrezdül a pátosz. A rhetorika mint tudomány meghalt (…).” (Ravasz László: Szónoklás és igehirdetés 1937: 1)

 Az elméleti és gyakorlati diskurzusok értékévé a semlegesség, az áttekinthetőség, az objektivitás válik.  Az irodalmi művet a szerzőség és az individuális kifejezés értékei határozzák meg.  A közösség kommunikációjának nyelve a liberális polgári diskurzus lett.  A kommunikáció szónoki, szóbeli modelljét a nyomtatás révén felváltja az írásbeliség.  A meghatározó politikai egység a nemzetállam lett, a nyelvi vonatkoztatási mezőt a nemzeti nyelv jelentette a megértés számára.

 A tudás sokféleségének, a tudományos ellentmondások érvényesülése,  az írott beszéd, az anyagtalan, időben hatékony digitális közvetítés kialakulása, formálódása,  a megalapozó szerzőség hanyatlása, időszerűtlenné válása; (a szerzők önként vállalják a névtelenséget vagy a kollektív alkotást),  az érdekmentességgel szakító digitális „részvételi kultúra” kialakulása: bárki résztvevővé válhat az internet, web 2.0, közösségi média összekapcsoló felületén, az önkifejezés és szerzőség új lehetőségei és formái jelennek meg (‚civil média’, blog, személyes műfajok),  a globalizálódás folyamata, a közélet (virtuális) terének kitágulása.

 Thomas Conley: Rhetoric in the European Tradition, 1990  Eemeren, Frans et al (szerk.): Handbook of Argumentation Theory, 2014  Szathmári István, Adamik Tamás, Adamikné Jászó Anna, Bencze Lóránt

 Bikkfanyelv  Érvelés – értéktelített deliberáció hiánya  Tabusítás (vö. trigger warning)

A ’társadalmi tőke’ csökkenése (Albert-Dávid, 2012) A „jó polgár” (Magyar Ifjúság, 2012 – megelőző 4 évre vonatkozó adatok a évesek körében) Bizalmatlanság a demokrácia intézményei iránt (European Social Survey, 2013) Elégedettség (OECD Better life Index) 2014  satisfaction/ satisfaction/ PISA

 a haza felelős polgárává váljék;  kifejlődjék benne a hazafiság érzelemvilága;  reális önismeretre és szilárd erkölcsi ítélőképességre tegyen szert;  megtalálja helyét a családban, a szűkebb és tágabb közösségekben, valamint a munka világában; — törekedjék tartalmas és tartós kapcsolatok kialakítására;  legyen képes felelős döntések meghozatalára a maga és a gondjaira bízottak sorsát illetően;  váljék képessé az önálló tájékozódásra, véleményformálásra és cselekvésre;  ismerje meg és értse meg a természeti, társadalmi, kulturális jelenségeket, folyamatokat;  tartsa értéknek és feladatnak a kultúra és az élővilág változatosságának megőrzését.”

Kutatások a pozitív korrelációkról: Life satisfaction and conflict communication (Arslan et al, 2010) Communications skills - social trust and social capitals (Asgari et al 2012) Communicative skills and self-estimation (Lopez- Noval, Pugno, 2013) Interpersonal skills, hope, happiness and responsibility (Rezapour et al, 2014)

 A nyilvános kommunikáció válsága (pl. vitakultúra)  A kortárs szövegek használatának nehézsége  A feltalálás helyett a kidolgozás és a produktum jelentősége  A retorikai érvelés oktatásának, hagyományszakadása  A stílus és az érvelés elválasztása  A kommunikáció-oktatás matematikai alapjai  A taníthatóság (‚elméletiesedés’) kérdései,  Az iskolának mint a nyilvánosság színterének értékvesztése

Az ifjú szónok kezdje korán tanulmányait, Tanulja meg a szóra való koncentrálást; hogy hogyan kell írni, beszélni és emlékezni, Erőltesse meg a memóriáját, hogy a megértése is fejlődjék, Tudatosuljon benne, hogy a viselkedése: előadás. Fejlessze, tegye kifejezővé taglejtését, arcjátékát, Pontosan ismerje meg kultúrájának szólásait, közmondásait, bölcsességeit, Legyen nagyon jó megfigyelője a világnak és érzékeny résztvevője a konkrét társas helyzeteknek és viszonyoknak, Érdekelje a közélet, Tanuljon meg egyik stílusról a másikra „fordítani”, Tanuljon meg élni a pillanattal, fejlessze improvizációs képességét, Szeresse és alkalmazza a nyelvi játékokat, játékosságot, Élvezze a hozzá hasonlóan képzettek szellemi közösségét (Richard Lanham, 1976)

Feltalálás a retorikai intelligencia megragadása, a figyelem és a retorikai érzékenység fejlesztése a szituáció kommunikatív leírása, feltárása, kulturális vonatkozásainak felmérése a szituáció elemeinek megismerése: közlő, szükséglet, befogadó, viszonyok, én-te vagy én-tárgy viszonyok Kifejezés:  a közlés pragmatikája: etikus szándéktételezés és a közlemény strukturálása  mondanivaló szituáció-érzékeny kialakítása (stílus, toposzok, érvek) stílusjáték: átfordítás helyzetről-helyzetre, kódról-kódra előadással Elemzés: A szövegszintű kifejezőerő elemzése: struktúrák, eljárások, normák, szóképek, alakzatok, a hatás elemzése, érvelés, dialógus, megkülönböztetés, hasonlítás