Csongor és Tünde prezentáció Bemutatja: A Kiskacsa csoport

A budapesti Nemzeti Színházban december 1-jén volt Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című színművének ősbemutatója. A darabot Paulay Ede rendezte, a címszerepeket Nagy Imre és Márkus Emília alakították. Mirígy szerepében Jászai Marit, Ledérében Helvey Laurát láthatta a közönség. A Kalmárt Újházy Ede, a Fejedelmet E. Kovács Gyula, a Tudóst Bercsényi Béla játszotta. Az előadás kísérőzenéjét Erkel Gyula szerezte. A 1830-as drámát Vörösmarty 79. születési évfordulóján mutatták be. A kortársak egy nehezen színpada vihető darabnak tartották, de Paulay azonban rendkívül sikeresen rendezte meg ezt a művet. Csongor és Tünde Ő sbemutató

Az el Ő adás színészei Csongor: Nagy Imre Tünde: Márkus Emília

Mirigy: Jászai Mari Ledér: Helvey Laura Kalmár: Újházy Ede Fejedelem: E. Kovács Gyula Tudós: Bercsényi Béla

Rendező: Paulay Ede rendező, dramaturg, színész, pedagógus, igazgató, fordító A magyar színházi kultúra egyik legnagyobb alakja, a budapesti Nemzeti Színháznak harmincegy évig volt tagja, amiből 14 esztendőt mint színész és drámai rendező, egy évet mint főrendező és 16 évet mint igazgató, illetve főigazgató töltött el március 12. Tokaj március 12. Budapest A színészi tevékenysége mellett már a vándorévek során, majd pedig a vidéki színházi éveiben is sor került egy-egy rendezésére augusztus havában lépett fel először a Nemzeti Színházban mint Hamlet. Ezután kezdetben színészként és rendezőként is működött a színpadon. Ő rendezte az összes klasszikus művet, valamint Szigligeti összes rendezői feladatát is megkapta.

Paulay munkássága a magyar drámai irodalomban és a Nemzeti Színház fellendítésében is jelentős volt. A magyar színpadra ő vezette fel a világköltészet első alakjainak egyikét, például a Faustot. Maradandót alkotott a Nemzeti színpadán a régi nagy gárda kialakításával. Új szellemiséget hozott a színpadra, igazából ő volt az első erőskezű színházigazgató, aki az egyes szereplők játékát képes volt művészileg összeegyeztetni és kiegyenlíteni től minden prózai művet ő vitt színpadra, egészen 1873-ig, amikor egy személyes incidens miatt kis időre meg kellett válnia a rendezéstől ben ő lett a színház drámai főrendezője. Ezek után már minden tudását a színpadi rendezésnek és a tanításnak szentelte. Szigligeti 1878-ban elhunyt és utána Paulayt nevezték ki a Nemzeti Színház drámai igazgatójává. Egészen 1884-ig, amikor az intézmény főigazgatója lett, az 1894-ben bekövetkezett haláláig.

Paulay Ede rendezései: Plautus: hetvenkedő katona Szophoklesz: Oidipusz király Szophoklesz: Antigoné Szophoklesz: Elektra Szophoklesz: A trachiszi nők Euripidesz: Küklopsz Goethe: A testvérek Goethe: Iphigenia Taurisban Racine: Bajazet Racine: Athalia Racine: Iphigenia Aulisban Beaumarchais: Figaro házassága Beaumarchais: A sevillai borbély Schiller: Ármány és szerelem Sardou: Odette Sardou: Fedora Leroy&Regniér: Javulás útja Dumas: A kaméliás hölgy Dumas: Demimonde Csiky Gergely: Proletárok Csiky Gergely: Jóslat Csiky Gergely: Jánusz Csiky Gergely: Az ellenálhatatlan Csiky Gergely: Mukányi Grillparzer: Medea Corneille: Cid Rosen: A nagyzás hóbortja Byron: Manfréd Herczeg Ferenc: A dolovai nábob lánya Teleki László: Kegyenc- Szigligeti: Lelenc Szigligeti: Trónkeresők Vörösmarty: Csongor és Tünde - saját átdolgozásban Shakespeare ciklus: - Hamlet, Szentivánéji álom, Coriolanus, Rómeó és Júlia, Július Caesar, Machbeth. Magyar ciklus Goethe: Faust Ibsen: Nóra Ibsen: A népgyűlölő Ibsen: A társadalom támaszai

A Nemzeti Színház megalakulása A színház megalakulása a magyar színjátszásban és nyelvápolásban is jelentős volt. Már a nyelvújító Kazinczy Ferenc is fontosnak tartotta ennek az intézménynek a megalakulását. A mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria szállodával szemben lévő telken épült 1837-ben. Eredetileg Pesti Magyar Színháznak hívták. A klasszicista stílusú épületet Zitterbarth Mátyás építette. A Nemzeti Színház nevet 1840-ben kapta. Az 1875-ben működő társulat épületét Szkalnitzky Antal építette át. Az első igazgatója pedig Bajza József volt. A társulata: Paulay a Nemzeti Színház későbbi aranykorát megalapozandó, fiatal, akkor még kevéssé ismert új színészeket szerződtet a Nemzetihez. Így csatasorba áll a kor talán legerősebb színészi gárdája, például: Jászai Mari, Márkus Emilia, Helvei Laura, Szigeti Jolán, Ujházi Ede, Vízváry Gyula, Szacsvay Imre, Blaha Lujza, Bajor Gizi, Mindezek után a kezdetekkor először kevésbé volt sikeres. Pár év elteltével azonban fokozatosan nőtt népszerűsége és egyre több darabot kezdtek el játszani. Ráadásul megszületett a rendszeres színházi kritika is.

Rendezők a színházban: Az 1860-as évek rendezésművészete már összetettebb volt. Ekkor már a „romantikus valóságigény˝ működött, és hagyományozta tapasztalatait a következő nemzedékre. Szigligeti Ede kezdte el megrendezni a drámákat és 1859-től már az operákat is ő rendezte től a Nemzetiben Szerdahelyi Kálmán lépett be operett- és operarendezésekkel. Ez utóbbit 1863-ban véglegesen Böhm Gusztáv vette át. Lényeges változás 1868-ban történt, amikor a Nemzeti belső reformja során három prózai rendezőt neveztek ki. Ezáltal Szerdahelyi munkaköre a vígjátékokra is kiterjedt. Viszont 1963-tól Paulay kapta Szigligeti összes rendezői feladatát, később pedig már a prózai műveket is ő rendezhette. Az igazi látványosságokat a nagy operabemutatók ( például a Bánk Bán – 1868-ban ) jelentették még a Nemzetiben. Pár jelentősebb bemutató ebből korszakból: Erkel: Sarolta – 1862 Szigligeti: Lelenc Shakespeare: Téli rege – 1865 Shakespeare: Hamlet – 1868 Goethe: Faust Ibsen: Nóra Wagner: Tannhauser Szigligeti: Struenseet Szigligeti: Trónkeresők Rosen: A nagyzás hóbortja

Források: Magyar színháztörténet Budapest Lexikon Múlt kor történelmi magazin Készítették: Brogyányi Eszter Gergely Gerda Kecskés Krisztián Blézer Georgina Köszönjük a figyelmüket!