A környezeti szabályozás Dr. Héjj Botond

A környezeti szabályozás célja A környezet és a gazdasági-társadalmi érdekek hosszú távú harmóniájának biztosítása az ökológiai egyensúly megtartása mellett.

A szennyezési lánc Társadalmi, gazdasági tevékenység Pl. mg., közlekedés, túrizmus.. Makró- és mikrószerkezet Emissziók Pl.: gázok, folyadékok, hulladékok Transzmisszió Imissziók Pl.: zaj, savas eső, tápanyag feldúsulás Hatások - Emberre - Természeti és épített környezetre - Gazdaságra Pl.: betegségek, fajtapusztulás, terméscsökkenés Értékelés Környezetpolitika Célok Eszközök Intézkedések Gyógyító A környezetpolitikának ez a típusa a környezetpolitikák "tűzoltója" vagy "mentőorvosa". A már bekövetkezett károsodásokat igyekszik enyhíteni. Általában ez a fajta környezetpolitika a legdrágább és a legkevésbé hatékony megoldás.

A szennyezési lánc Társadalmi, gazdasági tevékenység Pl. mg., közlekedés, túrizmus.. Makró- és mikrószerkezet Emissziók Pl.: gázok, folyadékok, hulladékok Transzmisszió Imissziók Pl.: zaj, savas eső, tápanyag feldúsulás Hatások - Emberre - Természeti és épített környezetre - Gazdaságra Pl.: betegségek, fajtapusztulás, terméscsökkenés Értékelés Környezetpolitika Célok Eszközök Intézkedések Gyógyító Hatásorientált A környezetpolitikának az eszközei ez esetben az immissziós állapoton, a környezetminőségen kívánnak javítani olyan körülmények között, amikor a kibocsátások nem csökkennek. a városok levegőminőségének javítása elkerülő utak építésével, a zajhatás csökkentése hanggátló falak telepítésével. Vízszennyezés esetén egy tó megtisztítása, a hulladékok esetében a megbízható lerakás feltételeinek megteremtése stb. a nagy városokban a szmogriadó tervek

A szennyezési lánc Társadalmi, gazdasági tevékenység Pl. mg., közlekedés, túrizmus.. Makró- és mikrószerkezet Emissziók Pl.: gázok, folyadékok, hulladékok Transzmisszió Imissziók Pl.: zaj, savas eső, tápanyag feldúsulás Hatások - Emberre - Természeti és épített környezetre - Gazdaságra Pl.: betegségek, fajtapusztulás, terméscsökkenés Értékelés Környezetpolitika Célok Eszközök Intézkedések Gyógyító Hatásorientált Forrásorientált Célja a károsanyag- kibocsátás csökkentése. A klasszikus "end of pipe" csővégi eljárások többnyire a direkt szabályozóeszközök (normák, határértékek bírságok) a a kéményekbe beszerelt filterek, hangszigetelések az üzemekben megépített víztisztítók,

A szennyezési lánc Társadalmi, gazdasági tevékenység Pl. mg., közlekedés, túrizmus.. Makró- és mikrószerkezet Emissziók Pl.: gázok, folyadékok, hulladékok Transzmisszió Imissziók Pl.: zaj, savas eső, tápanyag feldúsulás Hatások - Emberre - Természeti és épített környezetre - Gazdaságra Pl.: betegségek, fajtapusztulás, terméscsökkenés Értékelés Környezetpolitika Célok Eszközök Intézkedések Gyógyító Hatásorientált Forrásorientált Szerkezetváltó (megelőző) Lényegét tekintve ez egy olyan hatásmechanizmus, amely a gazdaságot, ill. az egész társadalmat a környezetbarát irányba tereli. Célja a társadalom mikro- és makroszerkezetének olyan átalakítása, amely a hosszú távú, a természettel harmóniában levő átalakulást segíti elő

Kitermelés Alapanyag feldolgozás Gyártás Fogyasztás Hulladék kibocsátás Másodnyersanyag- és energiavisszavezetés Reciklálás A környezet mint hulladékbefogadó Környezeti károk ForrásadókKörnyezeti szempontú technológia- értékelés, normák, technológiai előírások, kibocsátási díjak Termékdíjak, ökölógiai termékminősítés (ökocimkézés) Direkt szabályozás, normák, szennyezési adók, támogatások, szennyezési jogok, felhasználói díjak, betéti díjak Reciklálási adók és támogatások Imissziós normák, díjak

8 Környezetpolitikai alapelvek 1. „szennyező fizet elv” (polluter pays principle, PPP): elvben kizárja a támogatást 2. „a szennyező és a felhasználó fizet elv” (PUPP) 3. elővigyázatosság elve 4. közgazdasági hatékonyság elve (költséghatékonyság) 5. „szubszidiaritás” elve 6. kooperáció elve 7. közös felelősség elve 8. Közteherviselés elve 9. Környezeti információs irányelv 10. IPPC irányelv

A szennyező fizet elv Azt a véleményt fogalmazza meg, hogy a negatív externális hatások (külső gazdasági hatások) káros következményeinek költségeit a lehető legteljesebb mértékig a káros hatást kiváltó tevékenységet folytató gazdálkodóra-intézményre kell terhelni.

Környezetszabályozási alapelvek A szennyező fizet elv (Polluter-Pays Principle "PPP") Pigou (1920): Jóléti közgazdaságtan Az áraknak igazat kell mondaniuk A termékek, szolgáltatások árainak tartalmazni kell az összes költséget

„Javaslatok a Szennyező Fizet Elv Bevezetéséhez” (1974-ben fogadták el az OECD-ben) általános szabályként jelöli meg, hogy a tagországok ne támogassák a szennyezőket a szennyeződés csökkentésének költségeiben Kivételek: –olyan iparágak, ahol komoly nehézségek állnak fenn –átmeneti periódusra –ha jelentős torzulásokat okozna a nemzetközi kereskedelemben

Riói nyilatkozat 16. alapelv „a nemzeti hatóságoknak törekedniük kell a környezetvédelmi költségek internalizációjának, valamint a közgazdasági eszközök használatának támogatására, figyelembe véve azt a megközelítést, mely szerint alapvetően a szennyező köteles viselni a szennyezés költségeit –a közérdek figyelembevételével, valamint –a nemzetközi kereskedelem és befektetések torzítása nélkül”

A PPP elv betartásának kritériumai A fizetett teljes ellenőrzési, tisztítási költségek részaránya. A kibocsátás és befizetés aránya.

PPP A "kiterjesztett PPP”: a szennyezőknek a környezet elfogadható állapotával összeegyeztethető szint alatti szennyezésért is fizetniük kell 1989-ben az OECD elfogadta az „Ajánlás a PPP Véletlen Szennyezéseknél Való Alkalmazására” c. okmányt. A szennyező és felhasználó fizet „P(U)PP”

Elővigyázatosság alapelve Felismeri a (társadalmi és környezeti) bizonytalanság létezését és megpróbálja elkerülni a visszafordíthatatlan veszteségeket egy, a politikában előírt biztonsági korláton keresztül. Szintén megpróbálja megakadályozni az erőforrások pazarlásának kialakulását, illetve az end-of pipe technológiák megőrzését.

Megelőzés (prevenció) elve Riói nyilatkozat (1992) 15. alapelv Ökológiai és ökonómiai szempontból is a be nem következett környezetterhelések kezelhetőek a leghatékonyabban.

A közgazdasági hatékonyság alapelve A megfelelő környezeti minőséget a legkisebb költséggel megtartani/elérni.

Szubszidiaritás elve Az optimális döntéshozatali és végrehajtói szintek kialakításának követelményét fogalmazza meg, vagyis környezetvédelmi kérdésekben is azon a szinten hozzák meg a döntéseket, ahol a vonatkozó információk leginkább rendelkezésre állnak.

Kooperáció elve 3 szempontból is értelmezhető: 1.A nemzetközi környezeti együttműködés, mint egy sajátos kooperáció 2.A társadalom tagjainak, szakmai és civil szervezeteinek kooperatív részvétele feltétele a hatékony környezetvédelemnek 3.Azt az alapvető gazdasági kritériumot tartalmazza, hogy a nagy környezetvédelmi létesítmények optimális méretnagyságához kell igazítani azok igénybevételi körét.

Közteherviselés elve A társadalmilag elismert gazdasági tevékenység által okozott negatív hatások költségviselője a tevékenység folytatásában érdekeltek mindegyikét (termelő, fogyasztó, állam) megnevesíti.

Környezeti információs irányelv A polgároknak lehetőséget kell teremteni az informálódásra: –A nyilvánosság általános informálása a környezet állapotáról, pl. a környezetállapot beszámolók rendszeres nyilvánosságra hozása révén. –Bárki, a jogos érdekeltség igazolása nélkül, szabadon hozzáférhet a környezetvédelmi hivataloknál meglévő környezeti információkhoz. –Okir.hu –1995. LIII. Tv §

A környezetszennyezés integrált elkerülésének és csökkentésének irányelve (IPPC irányelvek) Cél az összes (jogszabályban meghatározott) ipari tevékenységre vonatkozóan egy egységes létesítmény- engedélyezési jogrend megvalósítása. –Rendszerszemlélet –Teljes termelési ciklus figyelembevétele –Kibocsátás minimalizálás –BAT alkalmazása –Hulladék-kibocsátás minimalizálása és kezelése

23 Kritériumok a megfelelő szabályozóeszközök kiválasztásához Belső elemek: egy eszköz működési mechanizmusa adott gazdasági vagy adminisztratív folyamatban Külső elemek: nemzeti és nemzetközi közgazdasági, pénzügyi és környezeti politika Erőforráshoz kötődő szempontok gazdasági hatékonyság –statikus és –dinamikus hatékonyság az ellenőrzés és végrehajtás egyszerűsége, alacsony információigény rugalmas alkalmazkodás a gazdasági változásokhoz politikai megfontolások (disztribúciós, stabilizációs)

Erőforráshoz kötődő szempontok helyettesíthetőség, rugalmasság technológiai újítások esélye, a szennyezés-csökkentési költségek közötti különbség, versenyképesség, piaci szerkezetfüggő jellemzők, a környezeti veszélyeztetettség komolysága, a kibocsátás és veszélyek közötti területileg és időben változó kapcsolat.

Statikus hatékonyság Statikusság alatt azt értjük, hogy a szennyezés- csökkentés végrehajtása adott technológia és a szennyezők adott földrajzi elhelyezkedése mellett történik, vagyis jellemzően "end of pipe" (csővégi), extenzív környezetvédelemről van szó. A szabályozóeszközök hatékonyságának megítéléséhez az emisszió-csökkentéssel kapcsolatos összes költséget figyelembe kell venni.

Dinamikus hatékonyság Jellemzően a preventív forrás- vagy szerkezetorientált környezetvédelemre való ösztönzés eszköze Olyan hosszú távú akciókat is magában foglal, mint a szennyezőknek felajánlott lehetőségek a technológiák megváltoztatására vagy más, kevésbé veszélyeztetett körzetekbe történő áttelepülésre.

Az ellenőrzés és végrehajtás egyszerűsége, információigény Ez a kritérium azt méri, hogy mennyi adatnak és az előrejelző modellezés milyen szintjének kell a szennyezést ellenőrző hatóság rendelkezésére állni ahhoz, hogy a szóban forgó eszközt egyáltalán használni tudja.

A gazdasági változásokhoz történő rugalmas alkalmazkodás A rugalmasság azt jelenti, hogy a gazdaságban végbemenő olyan változások, mint árváltozások, infláció, ipari növekedés stb. esetén a használatban lévő eszközökkel is könnyedén lehessen alkalmazkodni az új helyzethez és továbbra is elérhetők legyenek általuk a kívánatos környezetpolitikai célkitűzések.

Politikai megfontolások Ez a kritérium a társadalom különböző eszközök közötti választási lehetőségeit jelenti, valamint az eszközök relatív megfelelésével kapcsolatosan használt hathatós érvrendszert: –disztribúció, –etikai, –szélesen értelmezett gazdasági stabilizáció.

A környezetszabályozással szembeni követelmények 1.Javuljon, vagy legalább ne romoljon a környezet állapota. Ennek érdekében meg kell határozni a megengedhető szennyezés mértékét (normáját) 2.Ellenőrizni és mérni kell a gazdálkodó szervezetek környezetszennyező tevékenységét. 3.Szankciókat kell kidolgozni a normákat nem teljesítőkkel szemben. 4.A szankciókat oly módon kell meghatározni, hogy azok ösztönözzék a gazdálkodókat korszerűbb beruházásokra (innovációkra) környezetbarát technológiaváltásra, termékváltásra. 5.Adott környezetminőséget a lehető legkisebb társadalmi ráfordítással kell elérni.

A környezetszabályozással szembeni követelmények 6.A környezetvédelmi szabályozásnak illeszkednie kell a gazdaság egyéb területein működő szabályozó mechanizmusokhoz. 7.Rugalmas legyen, azaz képes legyen igazodni a változó gazdasági körülményekhez. 8.Áttekinthető legyen. 9.Forrásképző szerepet is be kell töltenie. 10.Politikailag elfogadható legyen.

A környezeti szabályozás módjai

Környezetszabályozási eszközök rendszerezése Direkt szabályozás Normatív szabályozásnak is nevezik, mivel tulajdonképpen a normák útján a kibocsátás korlátozásával, betiltásával szabályoz. A szabályozás legfőbb jellemzője a szennyezés egyedi szintjének előírása! Indirekt szabályozás Közgazdasági és piaci eszközök alkalmazására épül. Lehetnek: díjak, adók, engedélyek, támogatások, biztosítás. Megelőző szabályozás Önkéntes megegyezésekre, megállapodásokra épül. Szerződések rögzítik a vállalási feltételeket, de a feltételek megszegése büntetést von maga után.

Direkt vagy közvetlen szabályozó eszközök A direkt szabályozás olyan intézményi rendelkezés, amely közvetlenül hat a környezetszennyezőre –a szennyező tevékenységek és a felhasznált anyagok, termékek szabályozásával, –bizonyos szennyezőanyag-kibocsátás korlátozásával, ill. betiltásával, –a tevékenységek egy bizonyos területen, bizonyos időszakra történő korlátozásával.

Direkt vagy közvetlen szabályozó eszközök A szabályozás legfőbb jellemzője a szennyezés(csökkentés) egyedi szintjének előírása. Fő vonása az, hogy nem hagy választási lehetőséget. A szennyezőnek teljesítenie kell az előírást, különben jogi vagy egyéb adminisztratív büntetéssel kell szembenéznie

A direkt vagy közvetlen szabályozás struktúrája Környezeti hatás környezetpoliti ka, tervezés jogalkotás visszacsatolás szankcionálás, ill. jogkövetkezmény ellenőrzés közigazgatási eszközök esetleg önkéntes jogkövetés

A célok A célul tűzött környezeti minőség társadalmi konszenzus eredménye és azt tükrözi mekkora anyagi áldozatot hajlandó és képes vállalni a társadalom a környezet tisztaságáért, és mennyire igényli a társadalom a környezeti minőség javítását.

Kritériumok Bizonyos műszaki paraméterek előírását jelenti meghatározott felhasználásra kerülő környezeti elemek esetében. –Például a víz akkor iható, ha bizonyos szennyezők koncentrációja nem halad meg egy bizonyos értéket és így megfelel az adott társadalom által kívánatosnak tartott egészségügyi követelményeknek. ORSZÁGONKÉNT ELTÉRŐ!

A direkt szabályozás eszközei Nyílt tiltás Engedélyezési eljárás Normák állítása

Nyílt tiltás Gyakorlatilag tisztán hatósági szabályozóeszköz, amely a norma szintje feletti szennyezést jogtalannak tekinti, és a termelő személyt vagy szervezetet tevékenységének megszüntetésére kötelezi. –ha az adott tevékenység vagy termék megszüntetése a cél vagy –a tiltott, ártalmas mellékhatásokat okozó terméknek megfelelő helyettesítője akad, –ha olyan tevékenységet tilt, amely egy potenciálisan kisebb környezeti kárt okozó tevékenység folytatását akadályozza.

Engedélyeztetési eljárás amikor az új vállalatok létesítésekor a kivitelezési terveket, az alkalmazni kívánt technológiákat engedélyeztetni kell a megfelelő szakhatósággal, amelyik ha szükségesnek tartja, a kivitelezésre és a későbbi működésre kiterjedő környezeti hatásvizsgálat (KHV) készíttetését írhatja elő, és a működést a környezeti hatások figyelembe vételével engedélyezik, vagy nem. Esetenként feltételekhez kötik a működési engedély kiadását.

A normák állítása a környezetminőségi normák vagy célok kitűzése, az imissziós normák meghatározása, az emissziós normák, termékegységre vagy technológiára vonatkozó normák megállapítása, a norma betartását ellenőrző monitoring rendszer kifejlesztése, a norma betartásának kikényszerítése, a normát megsértők szankcionálása.

Emissziós normák Az egyes szennyező forrásokra kéményenként, vagy üzemenként írják elő a kibocsátható szennyezőanyag mennyiségét.

Emissziós normák fajtái egy szennyezőforrás megengedhető kibocsátásának meghatározása (t/év), a szennyezés elhárítás adott fokának meghatározása (pl. az összes porszennyezés hány %-át kell eltávolítani), az alkalmazható legjobb megoldás alkalmazásának megkövetelése, a kibocsátásra vonatkoztatva szennyezőanyag koncentráció előírása, a kibocsátás megtiltása a koncentrációhoz, vagy a kárköltséghez kötötten, kibocsátási korlátok a termelés inputjától, vagy outputjától függően, azokban az esetekben, amikor a felhasznált input és a kibocsátott szennyezés között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn.

Az emissziós norma hátrányai alapvetően gátolja az innovációs lehetőségek feltárását és alkalmazását a szennyezés csökkentése terén a termelők ellenérdekeltsége miatt. – Mihelyt ugyanis a szennyezés csökkentésére új, korszerűbb eljárást tudnak alkalmazni, a kibocsátási normákat rendszerint a hatóságok a tömegek nyomásának engedve megszigorítják.

Immissziós normák Adott térségre vonatkozóan azt írják elő, hogy az egyes környezeti elemek - a talaj, a levegő, a vizek, - a különböző szennyező- anyagokból milyen mennyiségeket tartalmazhatnak meghatározott ideig vagy tartósan, anélkül, hogy az élő világot veszélyeztetnék, vagy kedvezőtlen ökológiai hatást váltanának ki.

Immissziós norma Az emissziós normánál sokkal radikálisabb, mert kizárólag a kialakuló szennyeződésre koncentrál, és nem foglalkozik a korlátozás gyakorlati megvalósításának lehetőségeivel, a technikai színvonal kérdésével, amit az emissziós normák esetében általában nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Szankcionálás a határértékeket túllépő kötelező szabályok megsértői bírságot fizetnek. –Bírságot azonban csak annak kell fizetni, aki túllépi a norma alapján szintet. Így semmi sem ösztönzi a termelőt arra, hogy a szennyezés-kibocsátást ennél nagyobb mértékben visszaszorítsa. –Sőt mivel a bírságok általában messze alacsonyabbak, mint az okozott kár, vagy a megszüntetéshez szükséges eszközök értéke, bírság a norma feletti szennyezés csökkentésére sem kellően ösztönöz sok esetben.

A közvetlen szabályozás előnyei Előnyei: utasítások és tilalmak egyértelműsége könnyű ellenőrizhetőség bevezetésükkel gyors eredményt lehet elérni

A közvetlen szabályozás hátrányai A normák megállapításával kapcsolatos nehézségek Magas adminisztrációs költségek Szabályozás elfogadásának társadalmi-gazdasági problémái Tisztán műszaki szempontokon alapul, melynek mérési költségei magasak A környezet használatát ingyenesen biztosítja azok részére, akik a norma alatt szennyeznek. Mivel a megállapított normák általában minden szennyezőre egyformán érvényesek, nem ösztönöznek arra sem, hogy a szennyezés mértékét ott csökkentsék legjobban, ahol a legolcsóbb. A szabályok, normák nemzetközi összehangolásának hiánya is csökkenti a módszer eredményességét.

Köszönöm a figyelmet.