RÁCZ ANDREA DEBRECENI EGYETEM, SZOCIOLÓGIA ÉS SZOCIÁLPOLITIKA TANSZÉK Hatékonyságmérések a gyermekvédelmi szakellátásban

Evaluáció céljai 1990-es évek: szolgáltatási monitoring, majd tervezés, jó gyakorlatok terjesztése, számszerűsíthető eredmények (költség-haszon ) „Amit nem tudunk mérni, azt nem tudjuk irányítani!” Ellátás eredményeinek feltérképezése, kauzalitás Célok és elvárások összevetése  Process: Szolgáltatási folyamatot elemez  Output: Szolgáltatás „termékeit” vizsgálja (képzés, kliensekre jutó idő)  Outcome: Szolgáltatás tényleges eredményeire koncentrál >>igénybevevőkre és társadalomra gyakorolt hatások rövid- és hosszútávon

Evidencia alapú policy és gyakorlat  Gyermek a helyi közösségben, a helyi közösség ereje  Szülőkkel való kapcsolattartás erősítése, szülői reziliencia fejlesztése (adekvát problémakezelés, stressz-kezelés, pozitív viszonyulás a gyermekhez)  Szakemberek kompetenciáinak fejlesztése a tevékenységekben és a szolgáltatási folyamatokban való professzionális részvételhez (partnerségek, multidiszciplinaritás, erősebb vezető kontroll, minőségi munkavégzés indikátorai)  Érdekeltek / érintettek bevonása, a participáció, mint jog Jól dokumentált kudarc nem lehet siker a gyermekvédelemben

Nemzetközi modellek, értelmezési keretek Evidencia alapú policy (ok és hatás, „travel distance”) Reszponzív modell (sokszereplős folyamat, pozitívumokra építés, nem standardizált a gyakorlat) Önevaluáció (reflexivitás) Outcome-menedzsment (esetvitel gyakorlatba való becsatornázása, választás lehetősége az ellátás során) Konceptuális térkép (reflexivitás, családi működés, közösségi erőforrások, networking, kompetenciahatárok, társadalmi normák közvetítése) Tervezés és mérés innovativitás Normatív és expilicit szükségletek elismerése

Ellátás-háza modell (2013)

Gyermekvédelmi rendszer társadalmi beágyazottsága

Indikátorok és hatékonysági modellek a hazai gyermekvédelemben Szolgáltatási indikátorok fejlesztése:  meghatározva az adott tevékenység (mit mérünk?)  rögzítve az indikátort (hogyan mérünk?)  hozzárendelve a forrást (miből származik az adat?) Evaluációs modellek:  elvárások és eredmények  a rendszer egyes szereplői,  a vizsgált ellátás  szakellátás rendszere  és annak más társadalmi rendszerekkel való kapcsolata vonatkozásában.

Kutatási dimenziók Általános gyermekotthoni modell Speciális és különleges ellátás Nagykorúak támogatási rendszere Nevelőszülői ellátás és segítő háttere Gyermekvédelmi gyámság (horizontális szint) Egyéb szakszolgáltatások Felnőtté válás, társadalmi integráció támogatása Pilot tesz: 1 intézményes ellátásban és 4 nevelőszülői családban nevelkedő gyermek esetében (5-8 interjú / esettanulmány)

Evaluációs modellek a gyakorlatban Gyermekről szóló információk esetlegesek Gyermekvédelmi pozíciók feszültséggel teliek Szülő (anya) elveszettnek érzi magát a rendszerben Szülői kompetenciák megerősítése hiányzik Információhiány a szolgáltatási folyamat egyes szintjein, pozitívumokra való építés elmarad Szakellátásban való út és az onnan kivezető út ha tervezett is, nem kerül értelmezésre. Szűkös kapcsolati háló, gyenge kötések ereje

A hatékonyságmérések hatóköre

Kutatás – gyakorlat – közpolitika kutatás = tudásmenedzsment !???????????????? esettanulmányok elemzése, etikai dilemmákban való eligazodás; kutatási eredmények széles körben való megosztása; egyes problémákra reagálandó jó gyakorlatok, sikeres példák gyűjtése,módszertan megújítása; képzések, továbbképzések fejlesztése a hiányokra reagálva; tematikus programok biztosítása (kompetens gyermek, kompetens felnőtt); sztenderdizált és nem sztendedizált gyakorlatok azonosítása; folyamatos párbeszéd, reflexió, disszemináció.

Köszönöm a figyelmet!