Emlékeztető Miről beszéltünk? A magyar jogrendszer, a jogalkotás, a jogforrások, a jogszabályok hierarchiája, kihirdetése, megjelenése. Az államirányítás egyéb eszközei. A jogalkotásról szóló törvény főbb rendelkezései. A jogalkalmazás és annak problémái.

Mi maradt el? Az európai uniós jogforrások, a direktívák (irányelvek) és szabványok az önkormányzati határozat és a rendelet

Döntéshozatal és jogalkotás az EU-ban Az Európai Közösségek joga olyan új jogrendet hozott létre, amely különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind pedig az államok belső jogrendjétől. A közösségi jog tagállamokra, magán illetve jogi személyekre egyaránt vonatkozik. A nemzetközi jog általában nemzetközi szerződésekre épül, míg a közösségi jognak a szerződések mellett a Közösség saját jogi aktusai is részei (tehát olyan egyedi jogrend, melynek saját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogforrásai vannak). Emellett még fontos különbség, hogy a közösségi jog a tagállamok jogrendjének integráns részét képezi, a tagállamok bíróságainak is alkalmazniuk kell.

A közösségi döntéshozatal Hét döntéshozatali eljárást lehet megkülönböztetni: információs eljárás, konzultációs eljárás, költségvetési, együttműködési, együttdöntési eljárás, hozzájárulás és egyeztetés. A döntéshozatali eljárásokban a Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament más- más jogosítványokkal rendelkezik

Információs eljárás Ebben az eljárásban csak a Tanács és a Bizottság vesz részt anélkül, hogy egyeztetniük kellene az Európai Parlamenttel, vagy bármelyik más intézménnyel. A Bizottság kezdeményezi és a Tanács hozza meg a végső döntést, ezért ezt a folyamatot "a Bizottság javasol, a Tanács elrendel" formulaként ismerjük. A Parlament is kiveheti azonban a részét a jogalkotás kezdeményezéséből: felkérheti a Bizottságot olyan kérdésekre vonatkozó javaslatok benyújtására, melyről úgy tartja, hogy fontosak. Ilyen esetekben a Parlamentnek tagjai többségének egyetértésével kell cselekednie.

Konzultációs eljárás Ezen eljárás alatt a Tanács még mindig szuverén döntéshozó hatalom, de csak úgy fogadhatja el a javasolt jogszabályt, ha előtte egyeztetett a Parlamenttel. Annak érdekében, hogy a Parlament egyeztetési joga valóban érvényesüljön, biztosítékokat építettek be a rendszerbe. az egyeztetés olyan formai követelmény, melynek megsértése az előálló jogszabály megsemmisítését vonja maga után. a Tanácsnak nem elég kikérnie a Parlament állásfoglalását, hanem azt alapvetően meg is kell jelentetnie a későbbiekben elfogadásra kerülő jogszabályban. Ezért minden olyan alkalommal egyeztetni kell, ha a javaslaton főbb változást hajtanak végre a Parlament állásfoglalásának kiadása és a jogszabálynak a Tanács által történő elfogadása között eltelt időszak során.

Együttműködési eljárás Ezen eljárás bevezetése először biztosított jelentős befolyást a Parlamentnek a döntéshozatali folyamatba. Az eljárás menete: a/ a Bizottság javaslatot terjeszt elő b/ a Parlament állásfoglalást ad ki; ezt nevezzük "első olvasatnak" c/ a Tanács közös álláspontot fogad el minősített többség alapján d/ a közös álláspont eljut a Parlamenthez (második olvasat). Ezzel párhuzamosan a Tanács és a Bizottság tájékoztatja a Parlamentet álláspontjáról és mindazon okokról, melyek hatására a Tanács elfogadta a közös álláspontot. e/ Ekkor kezdődik meg az a három hónapos időszak, melynek során a következő lehetőségek merülnek fel: - a Parlament jóváhagyja a közös álláspontot, illetve nem képes dönteni: a Tanács a közös állásponttal összhangban fogadja el a jogszabályt - a Parlament abszolút többséggel egy vagy több módosítást javasol a közös állásponttal kapcsolatban - a Parlament ugyanilyen többséggel "visszadobja" a közös álláspontot. f/ a fenti eljárások eredményét a Tanácsnak megküldik. Amennyiben a Parlament „visszadobta” a közös álláspontot, a Tanács csak konszenzussal folytathatja le a második olvasatot. [Amennyiben az Európai Parlament módosításokat javasolt, a Bizottságnak egy hónap áll rendelkezésére annak a javaslatnak az újbóli áttekintésére, amely alapján a Tanács elfogadta közös álláspontját. Ennek során figyelembe kell venni a javasolt módosításokat.] g/ A Bizottság mind az újból áttekintett javaslatot, mind a Parlament által az elfogadás helyett előterjesztett módosításokat eljuttatja a Tanácshoz, melynek ezek alapján kell állást foglalnia. A közös állásfoglalást a Tanács csak konszenzussal fogadhatja el. h/ a Tanács elfogadja a Bizottság által újból áttekintett javaslatot. Ezt minősített többséggel teheti meg, de a Bizottság által újból áttekintett javaslat szerinti módosításokhoz teljes konszenzusra van szükség a Tanácsban. i/ amennyiben a Parlament módosításokat javasolt a közös álláspontban, illetve azt visszadobta, a Tanácsnak három hónapon belül döntést kell hozni. Amennyiben ezt nem teszi meg, a Bizottság javaslatát elutasítottnak kell tekinteni.

Hozzájárulásos eljárás A döntéshozatal során ez az eljárás biztosítja a legnagyobb beleszólást a Parlament számára, ugyanis korlátlan hatalmat biztosít a késleltetés és teljhatalmat a visszautasítás tekintetében. Olyan ügyekre is kiterjed, mint: - az alapvető jogok valamelyik tagállam által történő súlyos és folytatólagos megsértése esetén kiszabandó büntetésekre - az új tagállamok csatlakozási eljárására - strukturális alapok működésére - a Parlament közvetlen választási eljárására - bizonyos nemzetközi megállapodásokra.

Együttdöntési eljárás Hatáskörébe a következő kérdések tartoznak: - a belső piaci harmonizáció - a diplomák kölcsönös elismerése - a letelepülés szabadságának elérését célzó általános programot megvalósító intézkedések - a munkavállalók szabad mozgása - kultúrpolitika, egészségpolitika, kutatás és műszaki fejlesztés. Az együttdöntési eljárás még az együttműködési eljárásnál is tovább növeli a Parlament törvényhozói hatalmát. A két mechanizmus között az a fő különbség, hogy az együttdöntési eljárás során a Parlament abszolút többséggel egy intézkedést a legutolsó szakaszban is megvétózhat, amennyiben nem tud a Tanáccsal megállapodásra jutni. A megállapodásokat az Egyeztető Bizottság bevonásával lehet elérni, amely a Parlament és a Tanács azonos számú képviselőjéből áll. Az eljárás három szakaszban folyik.

A közösségi jog forrásai Az EU tagországainak összessége és intézményei által elfogadott jogok és kötelezettségek. Magában foglalja az EU összes szerződését, valamint teljes joganyagát, nyilatkozatait és határozatait - függetlenül attól, hogy jogilag kötelezőek-e vagy sem-, az uniós ügyekkel kapcsolatos nemzetközi megállapodásokat és a Bíróság ítéleteit. Ugyancsak idetartoznak azok az intézkedések, amelyeket a tagországok kormányai közösen hoznak a bel- és igazságügyeket, valamint a közös kül- és biztonságpolitikát illetően. Az Unió jogforrásainak többféle csoportosítása létezik, ezek közül a leggyakoribb az elsődleges és a másodlagos jogforrások megkülönböztetése. Az első csoportba tartoznak azok a jogszabályok melyeket minden esetben figyelembe kell venni (ezek az alapítószerződések és az általános jogelvek), míg másodlagos jogforrásokon az elsődleges joganyagnak megfelelően, a közösségi intézmények által alkotott jogszabályokat értjük.

Az Európai Uniós elsődleges jogforrások Elsődleges jogforrásnak tekintjük az ún. alapító szerződéseket és azok módosításait, a csatlakozási szerződéseket, az első és második költségvetési egyezményt és az általános jogelveket nemzetközi egyezményeket. Alkotmányos jelentőségük van, az EU céljait, működését, hatáskörét, az alapvető kötelezettségeket és jogokat rögzítik. Intézményi, eljárási és hatásköri viszonyokat rendeznek.

Másodlagos, vagy származtatott jogforrások Az EU intézményei által alkotott jogszabályok Az alapszerződéseken alapulnak Az elsődleges jogforrás felhatalmazása alapján, annak keretei között jöhet létre Kötelező érvényű A rendelet A határozat Az irányelv Európai Bíróság ítéletei Nem kötelező érvényű Az ajánlás A vélemény

A rendelet A jogegységesítés elsődleges eszköze Normajellegű aktus Hatálya a Tagállamokra Azok állampolgáraira EU intézményeire terjed ki kötelező erővel. Automatikusan a nemzeti jogrendszer részévé válik mindenféle külön jogi aktus, végrehajtási intézkedés nélkül. Azonnali hatállyal alkalmazható.

Irányelv A tagállamok számára a kötelezően elérendő célt, eszközt és eredményt jelöli meg. A megvalósítás módját a tagállamokra bízza. A tagállamoknak meghatározott időn belül be kell építeniük a nemzeti jogba. Nem közvetlenül alkalmazandó, hanem jogalkotási kötelezettséget keletkeztet A Bizottság vizsgálja a nemzeti jog Irányelvnek való megfelelését

A határozat Egyedi jellegű jogi aktus, csak a címzettekre nézve kötelező erejű. Címzettjei tagállamok, vagy személyek. A címzettel való közlés napján lép hatályba. A címzettel közvetlenül is közölni kell. Közvetlenül alkalmazhatók, közvetlen hatályuk van.

Európai Bíróság ítéletei Konkrét esetre adják meg a közösségi jog értelmezését. Különleges jogkörként tagállami bíróságok megkeresésére előzetes döntést hozhat az alapszerződések értelmezésével, vagy a Közösség intézményei által hozott jogi aktusok érvényességével kapcsolatban. Ez kizárólag a referenciát kérő bíróságra nézve kötelező, de a hasonló, vagy azonos ügyben eljáró bíróságok is felhasználhatják. (kifejlődő esetjog!)

Az Európai Unióban elfogadott jogszabályok, valamint az Európai Közösség Bíróságának kapcsolódó határozatai elérhetők az Európai Unió audiovizuális politikáját bemutató honlapon.Európai Unió audiovizuális politikáját A közösségi jog elérhető továbbá az EURLEX portálon, valamint az Európai Közösség Bíróságának honlapján.EURLEXEurópai Közösség Bíróságának honlapján A közösségi jogszabályok és esetjog magyar nyelvű fordításai elérhetők az Igazságügyi Minisztérium honlapján.Igazságügyi Minisztérium honlapján Az Európai Unió Bizottságának versenyjogi határozatai elérhetők a Bizottság honlapján. Az Európa Tanács dokumentumai elérhetők az Európa Tanács Media portálján.Bizottság honlapjánMedia portálján Az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatai elérhetők a Bíróság honlapján. Bíróság honlapján

Mai téma Az Országgyűlés, a Kormány, a miniszterek és az önkormányzatok építésüggyel kapcsolatos feladatai és a feladatellátás szervezeti keretei. Különös tekintettel a sajátos építményfajták szerinti munkamegosztásra, a főépítészi és a tervtanácsi rendszerre, valamint a szakmai kamarák tevékenységére.

Az állam építésügyi feladatai Az építésügy központi irányítása - a településrendezés tekintetében az arra vonatkozó országos szabályok és közérdekű követelmények megállapítása -, összehangolása és ellenőrzése az állam feladata. Az Országgyűlés az építésügy központi feladatainak ellátása körében gondoskodik: az épített környezet alakítását és védelmét segítő tervezési rendszer és gazdasági szabályozók kialakításáról, az építésügy állami intézményrendszerének kialakításáról és működtetéséről, az építésügy központi feladataihoz szükséges költségvetési eszközök biztosításáról.

A Kormány gondoskodik az épített környezet rendezett alakítását és védelmét biztosító - a nemzetközi előírásokkal összhangban álló - jogszabályok megállapításáról, továbbá azok folyamatos korszerűsítéséről, az építésügyi és az építésfelügyeleti hatósági intézményrendszer működtetéséről, a nemzetközi egyezményekből adódó állami feladatok ellátásáról, az országos kutatási, műszaki fejlesztési programok kialakításáról és érvényre juttatásáról.

Az építésügyért felelős miniszter A Kormány az építésügy központi irányítását az építésügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján gyakorolja, aki a központi szakmai irányítási, összehangolási és ellenőrzési feladatkörében: gondoskodik az építésügyre vonatkozó törvények és kormányrendeletek szakmai előkészítéséről, ellátja a hatáskörébe tartozó jogi szabályozási feladatokat,

külön jogszabályok szerint oösszehangolja az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok tevékenységét, oellátja az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok, valamint az egyéb építésügyi igazgatási feladatot ellátó szervezet építésügyi igazgatási feladatainak szakmai irányítását, ennek keretében rendszeresen gondoskodik e szervezetek szakmai munkájának és a vonatkozó jogszabályok érvényesülésének helyszíni ellenőrzéséről,

elősegíti - a kultúráért felelős miniszter, valamint a természetvédelemért felelős miniszter bevonásával - az építészeti kultúra megőrzését, fejlesztését és védelmét, ennek keretében országos kutatási, műszaki fejlesztési, valamint oktatási-nevelési programokat dolgoztat ki és működtet, részt vesz az építésügyet érintő képzési, szakképzési célok meghatározásában és kezdeményezési, véleményezési és egyetértési jogot gyakorol az erre vonatkozó miniszteri rendeletek előkészítésében,

a műemlékek és a sajátos építményfajtákért felelős miniszterek, valamint az építésügy területén érintett szakmai kamarák és az érintett felsőfokú oktatási és szakképzéssel foglalkozó intézmények javaslata alapján koordinálja, összefogja és irányítja az építésüggyel kapcsolatos szakmák gyakorlására vonatkozó szabályozás kialakítását.

Sajátos építményfajta szerinti miniszter Sajátos építményfajták: többnyire épületnek nem minősülő, közlekedési, hírközlési, közmű- és energiaellátási, vízellátási és vízgazdálkodási, bányaműveléssel kapcsolatos és atomenergia alkalmazására szolgáló, valamint a honvédelmi és katonai, továbbá a nemzetbiztonsági célú, illetve rendeltetésű, sajátos technológiájú építmények (mérnöki létesítmények), amelyek létesítésekor - az építményekre vonatkozó általános érvényű településrendezési és építési követelményrendszeren túlmenően - eltérő, vagy sajátos, csak arra a rendeltetésű építményre jellemző, kiegészítő követelmények megállapítására és kielégítésére van szükség.

Műemlékvédelemért felelős miniszter

A helyi önkormányzatok feladatai A községnek, városnak, fővárosnak és kerületeinek (továbbiakban: települési önkormányzat), a megyei önkormányzatnak a helyi igényektől és teljesítőképességtől függően egymástól eltérő önkormányzati feladat- és hatáskörei lehetnek, eltérő feladat- és hatásköröket vállalhatnak ;

törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítőképességű önkormányzatoknak - más helyi önkormányzatokhoz képest - több kötelező feladat- és hatáskört állapíthat meg. a kisebb lakosságszámú település önkormányzata - amennyiben saját maga vagy társulásával arról közösen gondoskodni tud - működési területén önként vállalhatja a törvény által a nagyobb lakosságszámú települési önkormányzatnak, illetve megyei önkormányzatnak kötelezően előírt közszolgáltatás megszervezését. Ilyen esetben költségvetése számára igényelheti az átvállalt feladattal arányos fedezet biztosítását.

A helyi önkormányzat önként vállalt, illetőleg kötelezően előírt feladat- és hatáskörei a helyi közügyek széles körét fogják át. Törvény kivételesen utalhat helyi közügyet más szervezet feladat- és hatáskörébe..

A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, stb

Nem taxatív a felsorolás, tehát nem adja teljes keresztmetszetét azoknak a feladatoknak, amelyeket a települési önkormányzatok végeznek, illetőleg végezhetnek. A települési önkormányzatok ún. önként vállalt feladatként a közszolgáltatási feladataikat bővíthetik a felsorolásban foglaltakon túlmenően is, ha annak a feladatnak az ellátását jogszabály nem utalja más szerv hatáskörébe.

A feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg - a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően -, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. Fontos szempont, hogy a döntés a lakosság igényei alapján történjen, továbbá nem lehet független az önkormányzat anyagi lehetőségeitől, mivel saját költségvetésén belül kell maradnia. Azt, hogy az önkormányzat mely feladatok ellátását vállalja, befolyásolja a helyi társadalom szerkezete, a népesség összetétele, a település adottságai, fejlettsége, helyzete és egyéb más körülmények is.

Az önkormányzat anyagi lehetőségeinek terjedelme a feladatvállalás esetén is különösen hatással van - sokszor a lakossági igényekkel ellentétben - arra, hogy milyen eszközökkel, milyen mértékben és hogyan oldja meg a feladatot. Fakultatív feladatvállalás nem történhet a kötelező feladatok terhére, így az önkormányzat csak saját bevételei figyelembevételével járhat el. A megyei és a települési önkormányzatok között nincs függőségi viszony, a kölcsönös érdekek alapján együttműködnek.

A települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat, valamint szerveik építésügyi feladata: a jogszabályok keretein belül - a fővárosban a fővárosi keretszabályt és szabályozási kerettervet figyelembe véve - a településrendezési feladatkör ellátása, az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítása, valamint a helyi építészeti örökség védelme, ennek keretében tervtanácsi feladatok az építésügy helyi feladatainak ellátásához szükséges anyagi és személyi feltételek biztosítása.

A fővárosi önkormányzat és szervei építésügyi feladata a több fővárosi kerület közigazgatási területét érintő építési keretszabály megállapítása, szabályozási keretterv jóváhagyása, az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítása, valamint a helyi építészeti örökség védelme, ennek keretében tervtanácsi feladatok az építésügy helyi feladatainak ellátásához szükséges anyagi és személyi feltételek biztosítása.

A települési önkormányzat és szervei - a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint - a településrendezési feladatukat a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok elfogadásával, továbbá a sajátos jogintézmények alkalmazásával és látják el.

Ha az országos érdekből szükséges, törvény a települési önkormányzatot kötelezheti, hogy meghatározott határidőre gondoskodjon a helyi építési szabályzat, illetőleg a településrendezési tervek elkészítéséről, felülvizsgálásáról, módosításáról és azok megállapításáról, illetve jóváhagyásáról. Ilyen esetben a szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról az éves központi költségvetésben e célra biztosított keret felhasználásával a Kormány gondoskodik.

A megyei önkormányzat és szervei építésügyi feladata a településrendezési tervek és a megyei területrendezési tervek összhangjának előmozdítása, a megye arculatát befolyásoló, több települést érintő táji, természeti és épített környezet védelme és alakítása, a települési önkormányzatok erre irányuló tevékenységének segítése.

Főépítészi rendszer A helyi önkormányzat építésügyi feladataival kapcsolatos döntéseit - az építésügyi hatósági tevékenység körébe tartozók kivételével - jogszabályban meghatározott szakmai feltételekkel rendelkező önkormányzati (megyei, illetve települési) főépítész készíti elő. Önkormányzati (megyei, illetve települési) főépítész: a helyi önkormányzat egyes területfejlesztési és területrendezési, valamint e törvényben meghatározott építésügyi feladataival kapcsolatos döntéseit előkészítő - felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkező - személy.

Külön törvényben meghatározott területrendezési-területfelhasználási hatósági feladatokat, valamint az Étv.-ben meghatározott településrendezési, építészeti értékvédelmi és tervtanácsi feladatokat lát el az állami főépítész, a regionális államigazgatási hivatal önálló szakigazgatási szerveként.

Tervtanácsi rendszer Az építészeti értékvédelem és egyes építésügyi feladatok ellátása érdekében - kormányrendeletben meghatározott keretek között - szakmai tanácsadó testületként: központi és regionális (területi) településrendezési, illetve építészeti- műszaki tervtanácsok, valamint helyi építészeti-műszaki tervtanácsok működnek.

A települési önkormányzat egyes építésügyi feladatainak ellátásához – az önkormányzati főépítész vezetésével - tervtanácsot működtethet. A tervtanács működésének rendjét - a vonatkozó külön jogszabály előírásainak keretei között - az önkormányzat rendeletben állapítja meg

A tervtanácsok feladata különösen településrendezési eszköz hiánya vagy hiányos szabályozása esetén az illeszkedési szabályok érvényesülésének elősegítése, továbbá a települési környezet, a táj- és településkép, a beépítési-, vagy az építészeti jellegzetesség és látvány, a helyi jelleg, illetve az építészeti örökség és az építészeti értékek (építészeti minőség) külön jogszabály szerinti védelme, valamint a településrendezési és az építészeti-műszaki tervek szakszerűségének, magas színvonalának külön jogszabály szerinti biztosítása, egyéb fontos építésügyi (településrendezési, építészeti-műszaki, településképi, környezetalakítási, az akadálymentes épített környezetalakítási stb.) célok érvényre juttatása.

Szakmai kamarák, szervezetek Magyar Építész Kamara és a területi kamarái Magyar Mérnöki Kamara és területi kamarái Ipari és Kereskedelmi Kamara Építési Vállalkozók Országos Szövetsége Vállalkozók Országos Szövetsége Magyar Építőművész Szövetség Építéstudományi Egyesület Magyar Urbanisztikai Társaság Építésügyi Hatósági Kollégium Országos Főépítészi Kollégium