Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

1. András anyaga 2. Miért jó – ha a gondozás személyközpontú? 3. Kitwood 4. Virginai Bell 5. Gyakorlati kérdések.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "1. András anyaga 2. Miért jó – ha a gondozás személyközpontú? 3. Kitwood 4. Virginai Bell 5. Gyakorlati kérdések."— Előadás másolata:

1 1. András anyaga 2. Miért jó – ha a gondozás személyközpontú? 3. Kitwood 4. Virginai Bell 5. Gyakorlati kérdések

2  nemcsak a demens személynek, hanem a gondozóknak is  a személyközpontú gondozás több mint a személyre szabott gondozás /értékrend, attitűd és elsajátított készségek/  sok szakember ösztönösen gyakorolja személyes értékrendje, beállítódása alapján; a gyakorlatban tapasztalhatták, hogy könnyebb így segíteni. Példák:

3  dementálódás folyamatában nemcsak az agy fokozatos leépülésére és annak következményeire fókuszálunk, hanem magára a demens személyre is.  A demens személy életét és életminőségét a betegségére adott reakciója is befolyásolja.  A betegségre adott pozitív reakció (pl. a ’nem adom fel’ attitűd) pozitívan hat a demens személy életminőségére. A személyközpontú gondoskodásban segítői, támogatói vagyunk demenciával küzdő embertársainknak, hogy segítségünkkel a betegségükre adott reakcióikat, és ezzel életminőségüket a dementálódás folyamatában pozitív módon befolyásoljuk.  A betegségre adott negatív reakció negatívan hat a demens személy életminőségére

4 1. Értékrendünk tudatos vállalása – döntésinket határozza meg 2. Individualizált (személyre szabott) gondozás nemcsak papíron 3. Empátia (képes vagyok a demenciában élő szempontjából látni helyzeteket) 4. Én-támogató hozzáállás gyakorlása

5  A másik ember személy, aki egyszeri és megismételhetetlen, aki végtelenül értékes, akinek van személyisége, akinek van spiritualitása, vannak érzelmei, akinek vannak szükségletei, vágyai, stb.  A demenciával küzdő ember is személy és nem tárgy. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hozzá szólunk, vele és nem róla beszélünk a jelenlétében.  A személy több mint a betegsége. Olyan társadalomban élünk, olyan az egészségügyi rendszerünk is, amely a betegséget kezeli és nem az embert. A demenciának, mint betegségnek az objektív, a személytől elkülönült szemlélete elterjedt. Sokszor a tüneteit, okait, kezelésének lehetőségeit tanulmányozzuk, és nem az embert, aki megtapasztalja a demenciát.

6

7  Gyakran azt gondoljuk, hogy a demenciában szenvedőknek – főleg azoknak, akik nem beszélnek, vagy nem érthető számunkra az, amit próbálnak mondani, nincsenek meglátásaik, hiszen nem képesek elmondani meglátásaikat, érzéseiket. Amikor ezt gondoljuk, sajnos a következő lépés az, hogy dehumanizáljuk őket, nem tekintjük őket embernek, személynek, egyedi, megismételhetlen, végtelenül értékes embernek.  A segítőnek nem az a feladata, hogy szembesítse a tényekkel, az igazsággal, a valósággal, hanem az, hogy tiszteletben tartsa azt, ahogyan ő működik, ahogy képes értemezni helyzetét.

8  minden ember más  egyéni szükségleteket figyelembe vesszük (alvás, tisztálkodás, öltözködés, étkezés, …)  Lehetőségei Korlátai

9  Kiindulás a demens személy perspektívájából  A demenciában szenvedő személy másként tapasztalja meg a valóságot időben, térben emlékei elvesznek vagy töredezetté válnak elfelejt napi történéseket (pl. nem tudja, hogy evett már ebédet) érzékszervi benyomások értelmezése romlik.  A demencia következtében a külvilág megélése megváltozik: nem tudja, milyen nap van, esetleg milyen napszak, nem tudja, hol van, nem ismer fel személyeket, tárgyakat, olyan dolgokat lát vagy érez, amelyek valójában nincsenek.

10 Az én-támogató, a személyt személy mivoltában megerősítő hozzáállás:  Szeretetteljes, melegséget adó  Biztonságot, vigaszt nyújtó  Oldott hangulatot teremtő  Tiszteletet adó  Elfogadó  Dicsérő  Elismerő  Egyenes, nyílt  Érzékeny  Megerősítő  Segítő  Bátorító  A demens személyt partnernek tekintő  Ítéletmentes  Befogadó  Otthont nyújtó  Vidámságot ad

11  Az énpszichológia szerint az „én” különféle képességeinek összessége a személyiség. A demencia következtében ezek a képességek romlanak.  Az én-támogató hozzáállás azt jelenti, hogy  A) az elvesztett képességeket próbáljuk kompenzálni  B) a még megőrzött képességeket pedig támogatjuk  Cél: a demens személy jól érezze magát. (Önérzetet növel, ha segítséget nyújtunk a megmaradt képességek használatához.)

12  Tisztelettel – érezze megbecsülésünket  Empatikusan – érzéseire rezonálóan  A betegség előrehaladtával folyamatosan változóan (ADL- IADL):  kezdetben önsegítésben támogatjuk,  később a segítség kézzelfoghatóbb, konkrét.  Környezet – mint segítő  világítás  zajfogók  szagok helyett illatok  Otthonos  „Containing” funkció gyakorlása (kibírjuk, át tudjuk venni a demens dühét, szorongását, félelmét…, mi magunk nem félünk a félelmünktől, nem leszünk mérgesek haragjuktól, ezzel segítjük a demenst elviselni saját érzelmeit)


Letölteni ppt "1. András anyaga 2. Miért jó – ha a gondozás személyközpontú? 3. Kitwood 4. Virginai Bell 5. Gyakorlati kérdések."

Hasonló előadás


Google Hirdetések