A MAPLE V rendszer a szimbolikus számítások egyik eszköze.  Jelentése: juharlevél.  1980-ban kezdték el fejleszteni Ontarioban.  Párbeszédes üzemmódban.

Az előadások a következő témára: "A MAPLE V rendszer a szimbolikus számítások egyik eszköze.  Jelentése: juharlevél.  1980-ban kezdték el fejleszteni Ontarioban.  Párbeszédes üzemmódban."— Előadás másolata:

1

2 A MAPLE V rendszer a szimbolikus számítások egyik eszköze.  Jelentése: juharlevél.  1980-ban kezdték el fejleszteni Ontarioban.  Párbeszédes üzemmódban dolgozik.  Segítségével sok gépies számolást takaríthatunk meg, és több időt fordíthatunk a probléma lényegi részére.

3 Alapértelmezés:parancs mód.

4 *.txt *.ms *.tex

5 A MAPLE kommunikációs felülete  vagy megjeleníti az eredményt, majd újra az alapállapotba kerül,  vagy egyből egy új prompt jelenik meg, azt jelezve, hogy az alapállapotba került, és újabb parancsokra vár a rendszer. : ;

6 : > > a:=2*4^3-4; a := 124 > b:=2^10: > print(b); 1024 > Értékadó utasítás változónév:=kifejezés ;

7

8 > a:= x^3+5*x^2+11*x+15: > degree(a,x); 3 > coeff(a,x^3); 1 > coeff(a,x^4); 0 fokszáma x 3 együtthatója x 4 együtthatója

9 > a:= x^3+5*x^2+11*x+15: > coeffs(a,x); 15, 11, 1, 5 > subs(x=3,a); 120 > type(a,`+`); true > type(a,`*`); false Együtthatók felsorolása Helyettesítési érték Tagok összege Tényezők szorzata

10 > a:=x^3+5*x^2+11*x+15: > factor(a); (x + 3) (x 2 + 2 x + 5) > diff(a,x); 3 x 2 + 10 x + 11 > int(a,x); 1/4 x 4 + 5/3 x 3 + 11/2 x 2 + 15 x faktorizáció deriválás integrálás

11 A MAPLE grafikus lehetőségei A grafikus megjelenítés az egyszerű függvények megjelenítésétől a 3D-s ábrák animációjáig terjed.

12 A plots PROGRAMCSOMAG Kétdimenziós grafika plot(f) plot(f(x),x=a..b)

13 PÉLDA plot(f) >plot(sin);

14 plot(f(x), x=a..b) >plot(sin(x), x=-7..7);

15 POLINOMOK ÁBRÁZOLÁSA Tekintsük az f := 4 x 4 + 4 x 3 - 13 x 2 - 7 x + 8 polinomot! a, Határozzuk meg f összes valós gyökét! b, Ábrázoljuk f-et olyan intervallumon, ami az összes gyököt tartalmazza! c, Hat. Meg f érintőjének egyenletét az x=0 pontban, és rajzoljuk fel ugyanarra az ábrára f- et és az érintőjét!

16 > f:=4*x^4+4*x^3-13*x^2-7*x+8; f := 4 x 4 + 4 x 3 - 13 x 2 - 7 x + 8 > example(solve);  solve(f,x); - 1/4 + 1/4 (29 1/2 + 4 17 1/2 ), - 1/4 - 1/4 (29 1/2 + 4 17 1/2 ), - 1/4 + 1/4 (29 1/2 - 4 17 1/2 ), - 1/4 - 1/4 (29 1/2 - 4 17 1/2 ) a, Határozzuk meg f gyökeit!

17 b, >solve(f,x); - 1/4 + 1/4 (29 1/2 + 4 17 1/2 ), - 1/4 - 1/4 (29 1/2 + 4 17 1/2 ), - 1/4 + 1/4 (29 1/2 - 4 17 1/2 ), - 1/4 - 1/4 (29 1/2 - 4 17 1/2 ) > >maximum:=max("); maximum := - 1/4 + 1/4 (29 1/2 + 4 17 1/2 ) >minimum:=min("") minimum := - 1/4 - 1/4 (29 1/2 + 4 17 1/2 )

18 > plot(f,x=minimum..maximum);

19 > dfdx:=diff(f,x); dfdx := 16 x 3 + 12 x 2 - 26 x - 7 > t:=subs(x=0,dfdx); t := -7 > y:=subs(x=0,f)+t*(x-0); y := 8 - 7 x C,

20 > plot({f,y},x=minimum-0.4..maximum+0.4);

21 A plots PROGRAMCSOMAG Háromdimenziós grafika plot3d(függvény, a..b, c..d) plot3d(kifejezés,vált1=a..b,vált2=c..d)

22 >plot3d(x^3-2*x*z^2, x=-1..1, z=-1..1);

23 >plot3d(x^3-2*x*z^2, x=-1..1, z=-1..1, color=COLOR(RGB,0,0,0));

24 scaling=constrained nem természetes arány style=patchnogrid nem rácsozott