Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Régi magyar nyelvemlékek. Szórványemlék A szórványemlék egy nyelv első emléke, nyelvtörténeti forrás, amely egy idegen nyelvű szövegbe ágyazott szó, szókapcsolat.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Régi magyar nyelvemlékek. Szórványemlék A szórványemlék egy nyelv első emléke, nyelvtörténeti forrás, amely egy idegen nyelvű szövegbe ágyazott szó, szókapcsolat."— Előadás másolata:

1 Régi magyar nyelvemlékek

2 Szórványemlék A szórványemlék egy nyelv első emléke, nyelvtörténeti forrás, amely egy idegen nyelvű szövegbe ágyazott szó, szókapcsolat vagy mondattömb. Ezek a szavak általában tulajdonnevek. Szövegemlék A szövegemlék olyan nyelvemlék, amely már összefüggő magyarul írt szöveg

3 1055 Tihanyi apátság alapítólevele

4 A tihanyi bencés apátságot Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapító I. András magyar király adta ki, és valószínűleg Miklós püspök fogalmazta. Tihanyban az uralkodó bencés szerzeteseket telepített le, akiknek templomot és kolostort építtetett a Tihanyi-félsziget kimagasló pontján. Az alapítás tényét, a javak átadását erősíti meg az a hártyára írt oklevél, amelyet a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őriznek a mai napig. E latin adománylevél szövegében számos olyan magyar nyelvű helymegjelölés fordul elő, amely a 11. századi hazai nyelvállapotról árulkodik. Az okirat nemcsak tulajdonneveket, hanem közneveket, szószerkezeteket és egy mondattöredéket is tartalmaz magyarul: »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«, vagyis Fehérvárra (ma Székesfehérvár) menő hadi útra. Ez az út egy római kori útnak még meglevő és használt szakasza lehetett. Összesen 58 magyar szó található az alapítólevélben, amely az első eredeti formában fennmaradt magyarországi oklevél (vagy egykorú másolat). A toldalékok fejlődése szempontjából érdekes az idézett híres részlet, amelyben a mai határozórag helyén még névutó olvasható (-ra, - re = REA), a másik érdekesség, hogy a szótövek végét itt magánhangzó zárja Fehérvár = FEHERUUARU, út = UTU.

5

6 12. század: Halotti beszéd és könyörgés

7 A Halotti beszéd és könyörgés a legkorábbi latin betűs, teljesen magyar nyelvű szövegemlék. Keletkezése 1192 és 1195 közöttre tehető (III. Béla korában), egy latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben található, amit Boldva (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei) községben találtak meg. A könyörgés latin eredetije a 135. lapon fejeződik be a régi magyar írással készült magyar szöveg a 136. lapon maradt fenn. Nyilvánosan elsőként Pray György jezsuita szerzetes számolt be róla, egy hétsoros szemelvényt tett közzé. Pray átadta a szöveget rendtársának, Sajnovics Jánosnak, aki épp lapp-magyar nyelvrokonságra keresett bizonyítékokat. Teljes szövegét ő publikálta ben. A szöveg eredetije jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban van. Két részből áll: egy 26 soros temetési beszédből és egy 6 soros könyörgésből. A temetési beszéd a kódex következő oldalán található latin szöveg szabad fordítása, a könyörgés pedig a néhány oldallal előrébb található latin szöveg pontos fordítása. Összesen 190 magyar szót őrzött meg A szöveget másolták, tehát feltételezhető, hogy már korábban is létezett. A másolás helye egy Szent János titulusú bencés monostor volt, ennek helye azonban ismeretlen. Állandósulhatott, mert szövegére gyakran szükség volt, erre utal, hogy papi szertartásrendben maradt fenn, nem pedig prédikációk között. A halotti beszéd és könyörgés európai viszonylatban is jelentős, a halotti beszédek műfaja ugyanis csak a reformáció idején vált általánossá.

8

9

10 13. század: Ómagyar Mária-siralom

11 Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers. A vers a 13. században íródott egy latin vers átköltéseként és a latin nyelvű Leuveni kódexben maradt fenn ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába. Szövegemlékről van szó, amely régi magyar írással készült, az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt élt. „Legelső” versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk voltak. Változatos a rímelhelyezés is: előfordulnak páros rímek ( a a b b ), félrímes megoldások ( x a x a ), és bokorrímek is ( a a a ). A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban. Az Ómagyar Mária-siralom a Leuveni Kódex 134. lapjának hátulján található. A vers szövegének nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről a folytonos használat miatt egyszerűen kikopott. Korábban az a nézet terjedt el, hogy mint érthetetlen nyelvű szöveget kidörzsölték, dörzsölésre utaló nyomok azonban valójában nincsenek.

12

13 14. század: Königsbergi töredék és szalagjai

14 A königsbergi töredék egy 14. századból származó verses magyar nyelvemlék. A töredéket 1862-ben fedezte fel a königsbergi Egyetemi Könyvtárban dr. Zacher Gyula egy 14. századból származó latin nyelvű teológiai kódex szövege elé kötve. Az összesen 9 soros, pergamenlapra írott szöveg egy Szűz Máriáról szóló ének töredéke, s helyesírása megegyezik a Halotti beszéd helyesírásával. A nyelvemlék nem csupán az összefüggő néhány sorból áll: a kódex kötését felbontva több pergamenszalag tűnt elő, amelyen – töredékesen ugyan – olvasható volt néhány magyar szó, illetve kifejezés. Világos, hogy a töredék, illetve a pergamenszalagok valamikor összefüggő magyar szöveget alkottak, de ezt ma már lehetetlen teljességgel rekonstruálni. Nyelvi jelentősége jóval csekélyebb, mint a Halotti beszédnek, nyelve mindazonáltal átmeneti állapotánál fogva figyelemre méltó. Elavult szót mindössze egyet találunk a szövegben: az „imlet” ige mára kihalt a magyar nyelvből.

15 Úgy szólának: világ(nak) kezdetüitűl fogva rajtonk ez nem lőtt vala, hogy szűz leán fiat szűlhessen, szűzségnek tükere tisztán maradhasson, és nekönk hírönk benne ne lehessen. Tudjok, látjok (őt) szűz leánnak, ki ölében tart csudálatos fiat: füreszte, mosja, éteti, emleti,úgy, hogyanya szilöttét. De ki legyen neki atyja, azut nem tud(hat)jok. Ez az Isten, mint (őt) esmerjök, kit szeplő nem illethet, mert ha Isten ő nöm volna, benne bínüt lelhetnénk. (Ámen.)

16 Összefoglalás keletkezésszerzőcímtípusforrás 1055I. András és Miklós püspök Tihanyi alapítólevélszórványemlékPannonhalmán őrzött oklevél között ?Halotti beszéd és könyörgés szövegemlékPray Kódex 13. századGotfridÓmagyar Mária- siralom szövegemlék (vers) Leuveni kódex 14. század?Königsbergi töredék Szövegemlék (vers) Königsbergi kódex


Letölteni ppt "Régi magyar nyelvemlékek. Szórványemlék A szórványemlék egy nyelv első emléke, nyelvtörténeti forrás, amely egy idegen nyelvű szövegbe ágyazott szó, szókapcsolat."

Hasonló előadás


Google Hirdetések