Növényvilág védelme Természetvédelem.

Növényvilág védelme Természetvédelem

Növényvilág védelme Jogi háttér
2005-ben megjelent rendelet [23/2005. (VIII. 31.) KvVM] a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosításáról. A mohák és a magasabbrendű védett növényfajok listája változatlan formában jelent meg. A fokozottan védett növényfajok természetvédelmi értéke került korrekcióra. A korábbi és Ft-os összegek Ft-ra és Ft-ra emelkedtek. Tovább bővült a védett fajok köre 35 gombával és 5 zuzmóval Ft, Ft és Ft értékben meghatározott természetvédelmi értékkel.

A 18/2008. (VI. 19.) KvVM rendelet alapján 3 új védett zuzmó-faj lett. 2008-ban újabb rendelet [22/2008. (IX. 12.) KvVM] született a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosításáról. 8 korábban védett növényfaj átkerült a fokozottan védett kategóriába, 3 fajt – téves adataik miatt – töröltek a listáról, s 1 új védett mohafaj, illetve 27 új növényfaj került be a rendeletbe. Így 35 védett gombafaj, 8 zuzmófaj, 79 mohafaj, 570 edényes növényfaj, továbbá 71 fokozottan védett edényes növényfaj szerepel a listán.

10 növényfaj esetében kiegészítő rendelkezésre is sor került, amelyek az alábbiak: Kivéve gyógyászati célra feldolgozott származéka: árnika, kálmos, közönséges és réti palástfű, örménygyökér, vidrafű Kivéve gyümölcse, gyógyászati és élelmezési célra feldolgozott származéka: fekete ribiszke, homoktövis, vörös áfonya Kivéve energetikai célra termesztett és feldolgozott származéka: magas tarackbúza E növényfajok továbbra is védetté maradtak, viszont bizonyos származékaik kikerültek a védelem alól.

Növényvilág védelme A védett és fokozottan védett gomba-, zuzmó-, moha- és edényes növényfajok számának változása 1971 előtt és 1982 között 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelet 1. sz. melléklete 7/1988. (X. 1.) KVM rendelet 12/1993. (III. 31.) KTM rendelet 15/1996. (VII. 26.) 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. és 3. sz. melléklete 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelet 22/2008. (IX. 12.) KvVM 1. és 2. sz. melléklete Gomba - 35 / - Zuzmó 5 / - 8 / - Moha 19 / - 20 / - 78 / - 79 / - Edényes növény 1 / - 291 / 30 364 / 31 433 / 47 444 / 52 554 / 63 570 / 71 Összesen 310 / 30 384 / 31 453 / 47 464 / 52 632 / 63 672 / 63 692 / 71 Mindösszesen 1 340 415 500 516 695 735 763

Minta: 1. számú melléklet a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelethez
Növényvilág védelme Minta: 1. számú melléklet a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelethez Védett növények Jogi háttér 1 Ádám-berkenye Sorbus adami 10 000 2 Adriai varjúháj Sedum acre subsp. neglectum 2 000 3 Agárkosbor Orchis morio 4 Ágas holdruta Botrychium matricariifolium 5 Aldrovanda Aldrovanda vesiculosa 6 Andreánszky-berkenye Sorbus andreanszkyana 7 Apró füzény Lythrum tribracteatum 8 Apró nőszirom Iris pumila 5 000 9 Apró szádor Orobanche nana

Növényvilág védelme Védetté nyilvánítás szempontjai
A fajban megtestesülő génkészlet pótolhatatlansága Németh Ferenc 1980-ban készített egy többdimenziós értékelési rendszert azzal a céllal, hogy a készülő magyarországi Vörös Könyv listájához tudományos igényű alapozást teremtsen. Az értékelési rendszer célja, hogy a növényfajokat osztályozza az adott fajban megtestesülő génkészlet pótolhatatlansága ill. veszélyeztetettsége alapján. Ehhez tízféle tulajdonság állapotát veszi fel, amelyek nagyjából megfelelnek a fenti célnak. Ezek a fő szempontok a következők: a. filogenetikai elszigeteltség b. elterjedési terület nagysága (bennszülöttségi jelleg) c. elterjedési területének diszjunktsága (reliktumjelleg I.) d. hazai előfordulásainak kora (reliktumjelleg II.) Az egyes jellemzőket 1-től 5-ig terjedő skálán rangsoroljuk.

Növényvilág védelme a. Filogenetikai (törzsfejlődési) elszigeteltség
Bármely kihaló taxon génkészlete pótolhatatlan, de a pótolhatat-lanság mértéke különböző lehet. A génkészlet vesztesége egy filo-genetikailag elszigetelt taxon esetében nagyobb. Monotipikus család képviselője 1 Monotipikus nemzetség képviselője 2 Montipikus alnemzettség (subgenus) vagy szekció (sectio) képviselője 3 Rokonságuktól jól elkülönült, kevéssé kereszteződő, normális ivaros szaporodású, stabil fajok, ill. gyűjtőfajok (agg.) 4 Fajcsoportok, kollektív fajok (agg.) egyes kisfajai, apogam és apomiktikus alakok, önálló areájú hibridogén és poliploid alakok, alfajok (subsp.) 5 Bizonytalan értékű taxonok - A hazai védett növényfajok között több monotipikus nemzetség képviselője található, pl. az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa), vidrafű (Menyanthes trifoliata), szíveslevelű hídőr (Caldesia parnassifolia) vagy a tőzegorchidea (Hammarbya paludosa).

b. Elterjedési terület nagysága (bennszülöttségi jelleg) Vannak olyan élőlények, amelyek előfordulása igen kis területre korlátozódik. Ezeket a másutt természetes körülmények között elő nem forduló fajokat bennszülöttnek (endemizmusnak, endemikus fajnak) nevezzük. Az endemizmusok keletkezésére kedvezően hat a populációk egymástól való elszigetelődése, izolálódása. A „rokonaiktól” elszigetelt populációk az eltérő környezeti hatásokhoz alkalmazkodva azoktól eltérő irányba fejlődnek, tőlük különbözővé válnak. Különösen a földrajzilag jól elkülönült területek (szigetek, magashegységek, medencék, sivatagok) gazdagok endemizmusokban. Endemikusnak akkor tekintünk egy fajt, ha előfordulásai egy flóratartományon belüli területre korlátozódnak. Szubendemikusnak tekintjük azokat a fajokat, amelyek állományai nagyrészt egy flóratartomány területén belül találhatók, de szórványaik szomszédos flóratartomány(ok)ban is élnek.

Egyetlen lokális állományban ismert fajok 1 dolomitlen (Linum dolomiticum)

2-10 lokális és/vagy 1-3 foltszerű állományban ismert fajok 2 magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica), erdélyi hérics (Adonis × hybrida), magyarföldi husáng (Ferula sadlerana), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum), stb. tornai vértő (Onosma tornense)

Egy flóratartomány legalább felét kitöltő, de két szomszédos flóratartománynál nem nagyobb areájú fajok 3 pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), homoki varjúháj (Sedum sartorianum subsp. hillebrandti), magyar gurgolya (Seseli leucospermum) stb. bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica)

c. Elterjedési terület diszjunktsága (reliktumjelleg I.) A visszaszorulóban, pusztulóban lévő növényfajok elterjedési területe kedvezőtlenné váló környezeti tényezők hatására feldarabolódik, egymástól elszigetelt foltokra tagolódik. Diszjunktnak nevezzük azt az áreát, amely több, nagyobb, jól elhatárolt egységből áll, amelyek térben egymástól elkülönülnek. Az összefüggő, nagy kiterjedésű elterjedési területtől távoli, szórványos előfordulásokkal jellemezhető fajok áreáit is diszjunktnak nevezzük. Ha a körülmények változása olyan nagy mértékű, hogy az elszakadt területek nagysága teljesen összezsugorodik, és az elterjedési terület csak szétszórt, kis foltokból áll, az área diszperzzé válik. Diszperz elterjedési területtel rendszerint a menedékhelyeken (refúgiumokban) fennmaradt maradványfajok, azaz reliktumok rendelkeznek. Ezek az elsodródott génkészletük egyedi vonásai miatt lehetnek értékesek.

Csak lokális, diszjunkt állományokban létező faj 1 erdélyi hérics (Adonis × hybrida), magyarföldi husáng (Ferula sadlerana), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), tartós szegfű (Dianthus diutinus), magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum), tornai vértő (Onosma tornense), stb. magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica)

Nálunk lokális, különben összefüggő areában is létező faj 2 királyharaszt (Osmunda regalis), györgyfű (Huperzia selago), kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum), stb. havasi iszalag (Clematis alpina)

d. Hazai előfordulásainak kora (reliktumjelleg II.) A védelem szempontjából eltérő elbírálás alá esik egy, az utóbbi pár száz évben meghonosodott (neofiton) adventív faj, mint flóránk őshonos tagjai vagy a történelem előtti időkben meghonosodott archeofitonok. A reliktumokat a megtelepedésük ideje szerint csoportosítjuk. Ezek alapján: - jégkorszak előtti (preglaciális vagy tercier) reliktumokról, - jégkori (glaciális) reliktumokról, - az egyes jégkorszakok közötti melegebb éghajlatú időszakokban megtelepedett interglaciális v. interstadiális reliktumokról, - jégkorszak utáni (posztglaciális) reliktumokról. Adott faj állományainak genetikai különbözőségét (változatosságát!) az egymástól való elszakadás növeli, az elterjedési területtől elszakadt állományok új fajok keletkezésének lehetnek kiindulópontjai.

Pre- ill. interglaciális melegkori fajok 1 A jégkorszak előtti reliktumok csak ott maradhattak fenn, ahol azélőhelyi adottságok egyenletes, fagymentes hőmérsékletet biztosítottak számukra. magyar gurgolya (Seseli leucospermum), magyarföldi husáng (Ferula sadlerana), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), tornai vértő (Onosma tornense), szirti pereszlény (Micromeria thymifolia), sárgás habszegfű (Silene flavescens), magyar kikerics (Colchicum hungaricum), stb. keleti gyertyán (Carpinus orientalis)

Glaciális, ill. posztglaciális hidegkori fajok 2 A jégkorszakok alatti és az azt követő hidegebb időszakból maradt fenn pl. a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), a tőzegeper (Potentilla palustris), különböző rovaremésztő fajok (Drosera spp., Pinguicula spp.), a medvefül kankalin (Primula auricula), lisztes kankalin (Primula farinosa), zergeboglár (Trollius europaeus), stb.

Posztglaciális melegkori fajok 3 A jégkorszak után a mogyorókor volt az az időszak, ami a mai klímától a legélesebben elüt. Ez a száraz-meleg időszak az Alföldön erdő nélküli sztyepklímát jelentett, és ebben az időszakban sok délies és pontusi növény özönlött az ország területére. Ezeket a posztglaciális melegkedvelő reliktumokat főleg a későbbi hűvös-nedves bükk-I. kor tizedelte meg. tátorján (Crambe tataria), kónya zsálya (Salvia nutans), vetővirág (Sternbergia colchiciflora), törpemandula (Prunus tenella), gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus), osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum), homoki kikerics (Colchicum arenarium), tarka sáfrány (Crocus reticulatus), stb.

2. Veszélyeztetettség 3. Ritkaság: megítélése léptékfüggő, a kis léptékben ritka faj nagyobb léptékben elterjedt lehet. Például a nálunk kivételesen ritka esetben megtalálható boreális elemek [mint a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum)] vagy a szórványos kontinentális fajok [mint a pamacslaboda (Eurotia ceratoides)] a tajgaerdőzónában ill. Belső-Ázsia félsivatagos területein gyakoriak. molyhos nyír (Betula pubescens)

4. Tudományos jelentőség: Kiemelkedő flóra- és vegetációtörténeti jelentőséggel bírnak például a bennszülöttek, a maradványfajok és az „ereklyenövények”. A maradványfajok reliktumjellegből adódó elszigeteltsége (a rokonaiktól való földrajzi távolság) egyúttal endemizmusok keletkezésére is lehetőséget nyújt. Első lépésben az egykor nagy területen elterjedt közös ős elterjedési területe a megváltozó környezeti viszonyok (például klímaváltozás) hatására feldarabolódik. Ekkor a lokálisan megfelelő körülményeket nyújtó refúgiumokban maradnak fenn a faj reliktum-jellegű (egymástól már elszigetelt) populációi. Ha e populációk szétválása óta elég sok idő telt el, ill. a fennmaradt populációk egymástól jelentősen eltérő körülményekhez voltak kénytelenek alkalmazkodni, akkor ereklyenövények (reliktum-endemizmusok) jöhetnek létre.

A reliktumendemizmusaink flóránk legféltettebb kincsei. Csak egy fajunk [a magyar gurgolya (Seseli leucospermum)] mondható a Dunántúli-közép-hegység megfelelő élőhelyein elterjedtnek és gyakorinak. A többi (fokozottan védett) ereklyenövényünknek [pilisi len (Linum dolomiticum), magyar vadkörte (Pyrus magyarica), tornai vértő (Onosma tornense), magyarföldi husáng (Ferula sadlerana) és magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)] legfeljebb néhány előfordulása ismert a Kárpát-medencéből.

5. A faj „szépsége, dekorativitása”: Bizonyos veszélyeztető ténye-zőktől (pl. virágszedés, kiásás) nem szétválasztható szubjektív szempont. 6. A faj indikátor-jellege, ökológiai „szerepe”: E szempont alapján elsősorban olyan fajok lettek védettek, amelyek természet-védelmi szempontból értékes, veszélyeztetett, fogyatkozó élőhelyek-hez, társulásokhoz kötődnek. 7. Nemzetközi természetvédelmi egyezmények ajánlásai

8. Ritka, veszélyeztetett rokon fajokkal való összetévesztés lehetősége: A „tollas” toklászú árvalányhaj-fajok (Stipa spp.) mind védelemben részesülnek, mert például a kirándulóktól nem várható el, hogy a ritka és veszélyeztetett fajaikat elkülönítsék a gyakori, jelenleg nem veszélyeztetettektől. A nőszirom nemzetség vala-mennyi hazai faja 1988-tól 1993-ig hazánkban védett volt. A nem veszélyeztetett és gyakori mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) azért került védelem alá, mert a szakemberek úgy gondolták, hogy a laikusok nem különböztetik meg a nálunk elő hét másik, sokkal ritkább és veszélyeztetettebb nősziromtól. Ez a vélemény azonban nem állta meg a helyét, s ezért e faj 1993-ban lekerült a védett fajok listájáról. Természetesen egy növényfaj védetté nyilvánítását egyidejűleg több szempont is indokolhatja, sőt a legtöbbször erről van szó.

Növényvilág védelme Veszélyeztetettség, ritkaság
Veszélyeztetettség: a védetté nyilvánítás legfontosabb szempontja, megmutatja, hogy egy adott területen milyen messze van adott faj (taxon) a kipusztulástól (azaz mekkora a kipusztulás valószínűsége). Élőhelyekre, életközösségekre, társulásokra is alkalmaz-ható (azaz mekkora a megsemmisülés valószínűsége). A veszélyeztetettség és a védettség nem összetéveszt-hető kategória, a védettség jogszabályi alapokon nyugszik, míg a veszélyeztetettség szakmai alapokon.

A növényfajok veszélyeztetettsége a következő tényezőktől függ: 1. A faj állományainak kiterjedése: A nagy, összefüggő terüle-ten elterjedt fajok kevésbé veszélyeztetettek, mint amelyek állományai lokális előfordulásúak, kis kiterjedésűek, "ritkák". 2. A populációk genetikai változatossága: A fajok megőrzéséhez nagy egyedszámú, változatos, környezetük változásaihoz lehetőség szerint alkalmazkodni tudó, önfenntartó populációkra van szükség. A sokat emlegetett genetikai változatosság az élőlények alkalmazkodó-képességét, hosszú távú fennmaradását alapvetően meghatározó tényező. A genetikai változatosság szoros összefüggésben van az állomány egyedszámával, ill. az adott faj bizonyos szaporodásbiológiai sajátosságaival.

3. A faj terjeszkedési - pusztulási tendenciája: A növényfajok többsége – néhány közömbös és ruderális fajt kivéve – a kultúrterületek növekedése, valamint a természetes élőhelyek rohamos fogyatkozása és degradálódása miatt valószínűleg erősen visszaszorulóban van. Kategorizálása: Kiveszett faj 1 Az irodalomban közölt állományok több mint 2/3-a kiveszett 2 Az irodalomban közölt állományok több mint 1/3-a kiveszett 3 Stagnáló (az előzőkbe és a következőkbe nem tartozó) 4 Terjeszkedő 5 Ismeretlen tendenciájú -

4. Degradációtűrés, alkalmazkodóképesség, élőhelyigény: Adott faj annál inkább veszélyeztetett, minél behatároltabb a termőhellyel, annak klímájával, talajviszonyaival stb. szemben támasztott igénye, minél kevésbé tűri termőhelyi viszonyainak megváltozását. Kategorizálása: Degradációt nem tűrő 1 Degradációt kevéssé tűrő 2 Degradációt közepesen tűrő 3 Degradációt jól tűrő 4 Degradációt kedvelő 5 Ismeretlen degradációtűrésű -

5. Életmód, specializáltság: A nagymértékben specializált, más élőlényekre (például mikorrhiza-partnerek, megporzók, termés-terjesztő szervezetek) utalt fajok létét szorosan meghatározzák e más fajok és az azokra ható kényszerfeltételek is.

Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista
Magyarországi Vörös Könyv és Vörös Lista 1989 – Magyar állat- és növényvilág vörös könyve (Szerk.: Rakonczay Zoltán) 1991 – Veszélyeztetett fa- és cserjefajok vörös listája (Bartha Dénes). 2007 – A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai (Király Gergely et al.) Németh-féle értékelési rendszer Németh Ferenc 1980-ban készített egy értékelési rendszert azzal a céllal, hogy a készülő magyarországi Vörös Könyv listájához tudományos igényű alapozást teremtsen. Az értékelési rendszer végül a Vörös Könyvben nem került felhasználásra, évekig kéziratban hevert ben jelent meg átdolgozott formában a FLÓRA Adatbázis Taxonlista és attribútum-állomány összefoglaló munkában.

Hazai össznépesség veszélyeztetettsége = Veszélyeztetettségi kategóriák Kipusztult 1 Kipusztulás közvetlen veszélyében levő 2 Aktuálisan veszélyeztetett 3 Potenciálisan veszélyeztetett 4 (Létében egyenlőre) nem veszélyeztetett 5 Ismeretlen helyzetű - Magyarországról kipusztult és eltűnt edényes növények (K) Kipusztultnak tekinthetők azok a fajok, amelyek az elmúlt ötven évben – többszöri keresés ellenére – sem kerültek elő. Eltűntnek nevezzük az utóbbi tíz évben meg nem talált fajokat.

Kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett fajok (KV) A kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett fajok közé sorolt növények hazánkban kis egyedszámban, elszigetelt populációkban élnek, javarészt erősen visszaszorulóban, pusztulóban vannak (pl. hagymaburok, sokcimpájú holdruta, óriás útifű stb.). Néhány fajuknak (pl. magyar vadkörte) egész ismert világállománya (amely maga is igen sérülékeny) hazánkban található. Aktuálisan veszélyeztetett fajok (AV) Aktuális veszélyeztetettségűnek ítéltük azoknak a fajoknak a magyarországi helyzetét, amelyeknek hazánkban kis egyedszámú, lokális populációik élnek (pl. osztrák tárnicska, Teleki-virág, fényes zsoltina), vagy olyan termőhelyeken találhatók, melyek az utóbbi időben erősen visszaszorultak (pl. mocsári angyalgyökér, egyhajúvirág, tekert csüdfű)

Potenciálisan veszélyeztetett fajok (PV) A hazánkban potenciálisan veszélyeztetett fajok nálunk közepesen ritkák, teljes hazai állományuk általában viszonylag nagy egyed-számú, nincs veszélyben (pl. vetővirág, őszi füzértekercs, kemény-tövisű lucerna). Ide soroltuk azokat a speciális termőhelyekhez kötődő fajokat (pl. mérges sás, piros madárbirs), amelyek élőhelye nincs közvetlen veszélyben és a gyűjtés sem fenyegeti őket. Létükben egyelőre nem veszélyeztetett növényfajok Természetvédelmi szempontból értékes termőhelyekhez kötődő "indikátor" fajok (báránypirosító, nagyezerjófű stb.). Növényföldrajzi szempontból értékes, ám egyelőre hazánkban nem veszélyeztetett növényeink (magyar bogáncs, pirosló hunyor stb.).

Létükben egyelőre nem veszélyeztetett növényfajok (folytatás) - Endemikus-szubendemikus fajok, amelyek állományai kizáró-lag hazánk területén vagy a Kárpát-medencében és a Kárpátokban élnek (pl. budai imola, erdélyi útifű). Ritkább rokonaikkal összetéveszthető védett fajok (homoki, délvidéki, hegyi és csinos árvalányhaj), vagy gyógyhatású növények (pl. tavaszi hérics), vagy dekoratív "vadvirágok" (pl. csillagos őszirózsa, tarka búzavirág). Egyes védett fajok (pl. bunkós hagyma, réti iszalag, nyúlánk sárma, magyar repcsény) sokszor tömegesek, élőhelyeik sem veszélyeztetettek, sőt e fajok általában a degradációt is jól tűrik.

Ismeretlen veszélyeztetettségű növényfajok Számos növényfaj esetében nagyon hiányosak a létező hazai előfordulásokra ill. az állományok veszélyeztetettségére vonatkozó információink. E fajok között tartjuk számon azokat a növényeket, melyeket néhány évtizede még több helyen észleltek hazánkban, ám azóta termőhelyeik átalakulása vagy egyéb ismeretlen okok miatt nem kerültek elő (pl. bükki repcsény, oszlopos rózsa).

A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége (Vörös Könyv, 1989)
Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége (Vörös Könyv, 1989) K (Kipusztult) KV (Kipusztulással) AV (Aktuálisan) PV (Potenciálisan) Összesen veszélyeztetett Harasztok 1 13 20 35 Nyitvatermők - 2 Zárvatermők 40 114 384 573 36 41 127 406 610 A teljes flóra arányában (%) 1,7 1,9 5,8 18,6 28,0

A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége (Vörös Lista, 2007)
Növényvilág védelme Vörös Könyv és Vörös Lista A magyarországi edényes flóra veszélyeztetettsége (Vörös Lista, 2007) K (Kipusztult) KV (Kipusztulással) AV (Aktuálisan) PV (Potenciálisan) Összesen veszélyeztetett Harasztok 3 10 6 18 37 Nyitvatermők - 2 Zárvatermők 44 105 156 421 726 47 115 162 441 765 A teljes flóra arányában (%) 2,2 5,3 7,4 20,2 35,1

Növényvilág védelme Veszélyeztető tényezők
Veszélyeztető tényezőnek tekintünk minden olyan tevékenységet, hatást, jelenséget, amely egyrészt az össznépesség változatosságát (másképpen kifejezve: a populációk számát), illetve a populációk változatosságát (tehát az állományok egyedszámát) csökkenti, élőhelyeiket elpusztítja, átalakítja és ezáltal veszélyezteti a fajok, illetve egyes állományaik fennmaradását. A veszélyeztető tényezők csoportosítása: 1. A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők 2. A növényeket közvetlenül veszélyeztető tényezők

Növényvilág védelme Veszélyeztető tényezők
A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők Az élőlényeket és közösségeiket leginkább veszélyeztető tényezők az élőhely megszűnését, átalakulását ill. beszűkülését okozó hatások. Az egyes élőhelyek (növénytársulások) kiterjedése, fajgazdagsága, veszélyeztetettsége és ezekből következően természetvédelmi értéke természetesen nem egyenlő. A növények termőhelyét érintő veszélyeztető tényezőknek két nagy csoportját különböztetjük meg: a. A termőhelyeket megszüntető tényezők b. A termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők

Növényvilág védelme A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők
I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Ipari és bányászati tevékenységek A bányászat mindig radikális változásokat idéz elő az élővilágban is, mivel teljesen kopár, talaj és növény nélküli felszíneket hoz létre a bányaudvarokban és meddőhányókon, megsemmisíti a korábbi vege- tációt. E kopár bányászati területek „természetes” betelepülése, szuk-cessziója a sajátos morfológiai, klimatológiai, hidrológiai és pedo-lógiai sajátosságok függvényeként alakul ki és zajlik le.

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők A bányászat által kialakított felszínek növényzetének természetes szukcessziójában résztvevő fajok és a belőlük kialakuló társulások milyensége elsősorban a felszínek talajviszonyaitól és környezetük (mint forrásterületek) növényzetétől, másrészt a felszín domborzati jellegétől, egyéb antropogén hatástól függ.

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők A megtelepült növényzetben szereplő egyedek és fajok száma, vagyis a borítás foka a bányászati felszín korával (a talajképződési folyamatok előrehaladásával) egyenes arányban növekszik.

Veszélyeztető tényezők
Növényvilág védelme Veszélyeztető tényezők A termőhelyeket érintő veszélyeztető tényezők I. Termőhelyeket megszüntető tényezők

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Nyomvonalas létesítmények (közlekedési pályák, töltések, rézsűk) A létesítmények kiépítése miatt megváltoztatott domborzati viszonyok, az új felszínformák, az új talajtani adottságok és kitettség sajátos növényzeti átalakulást, változást hozhat. A bevágások és töltések rézsűinek területén az eredetitől eltérő összetételű és tulajdonságú növényzet telepszik meg éppúgy, mint a töltések elnedvesedő előterében.

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők - A nyomvonalon való áttöltés jelentős földmunkával és számottevő anyagcserével jár; a környezettől idegen, egészen más kémiai összetételű, fizikai tulajdonságú és vízgazdálkodási képességű anyagok jelennek meg. - A földmű – azon felül, hogy tömegében felszín- és tájformáló tényező – közvetetten hat a természetes felszínformáló és mikro-klímát alakító folyamatokra - A legtöbb élőlény számára barriert (akadályt) képez. A széles aszfalt jelentős fizikai barrier a talajfelszínen lakó röpképtelen élőlénycsoportok számára, de mint „pszichológiai" barrier jelentősen akadályozhatja más élőlények elterjedését, migrációját is.

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Mezőgazdasági tevékenységek Az erdők rétté vagy legelővé alakítása A lombkoronaszint eltűnése vagy legalábbis nagyfokú meg-gyérülése általában melegebbé, de mindig szárazabbá teszi a területet, ami a fajok ökológiai igény szerinti kicserélődését is magával hozza. (Rétjeink döntő többsége már önmagában is kultúrvegetáció, nemcsak kialakulásuk társadalmi tevékenység eredménye, hanem fennmaradásuk is.)

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Gyepek feltörése A gyep feltörését a gyepnemez talajba dolgozása jelenti. A sűrű gyökérzettel átszőtt felszínt tárcsával felaprítják, feketére művelik, majd hengerezik. A feltört, szétaprózott gyep a nyár végére elhal.

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Erdőtelepítés (Azt az erdészeti eljárást, amikor olyan területre ültetnek facsemetéket, ahol ezt közvetlenül megelőzően ilyen növényfajok nem éltek, erdőtelepítésnek nevezzük.) - egyféle vagy alig néhány fafaj alkotja, - homogén állomány, - természetestől eltérő fajösszetételű aljnövényzet.

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Gyümölcsös- és szőlőtelepítés

I. Termőhelyeket megszüntető tényezők Víztározók, halastavak létesítése

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Nem kezelés (Be-nem-avatkozás) A szukcessziós folyamatok szabad lefolyásának biztosítása, amely lehet - természetvédelmi cél, illetve - kényszerű helyzet.

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Legeltetés A gyepek mozaikos képének kialakításában nagy szerepe van a legeltetésnek (+). Ma is ez tekinthető a leginkább „természetközeli” használatnak, amely a beavatkozás-mentesség után a legkevésbé károsítja a gyepet, és egyúttal hozzájárul annak hosszú távú fenntartásához (+). - a hajtás (föld feletti fitomassza) – akár jelentős – részének rendszeres eltávolítása - a talaj tápanyag-gazdálkodásának, mechanikai viszonyainak stb. megváltoztatása - mikroélőhelyek kialakítása A rendszeres legeltetés következtében differenciált szelekciós hatás érvényesül (+,–). A legelő állat válogat (+,–). Ily módon a szúrós, mérgező és ízetlen növények zavartalan elszaporodása gyakran gyomosodáshoz vezet (–), továbbá a legelő területek elzsombékosodhatnak (+).

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Egyes állatfajok és fajták legeltetésének hatása a növényzetre ill. a termőhelyre Az egyes állatfajok és fajták a gyepet különböző mértékben és módon veszik igénybe. Ebből kifolyólag az egyes állatfajoknak (fajtáknak) a gyepre egymástól eltérő specifikus hatásuk van. A fajok (fajták) kiválasztásánál elsősorban kárpát-medencei őshonosságukat és az elérni kívánt természetvédelmi célt kell figyelembe venni. Szarvasmarha (+) Vízi bivaly (–,+) Házi sertés (–,+) Ló (+,–) Házi lúd és kacsa (–) Juh (–,+) Kecske (–,+) Legeltetési hibák „alullegeltetés” → cserjésedés (szukcessziós változás) „túllegeltetés” → növényzet pusztulása

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Házi sertés hatása (–,+)

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Liba hatása (–) Állati trágyázás A legelő állat trágyázása egyenetlen eloszlású, ezért nagy trágya-terheléseket okoz. Ha a trágyalepényeket hagyjuk megszilárdulni, akkor ez foltos kipusztulást és nemkívánatos gyomosodást okozhat.

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Kaszálás A kaszálás hatása a növényzetre ill. a termőhelyre: - szárító hatása van a terület talajára (–) - homogenizálja a vegetációt (–) - a zsombékos gyepszerkezetet részben vagy teljesen felszámolja (–) - visszaszorítja a betelepülő fa- és cserjefajokat, ezáltal megakadályozza, de legalábbis késlelteti a beerdősülést (+) - megakadályozza az inváziós fajok betelepülését, ill. elszaporodását (+) - megakadályozza a növényfajok egy részének termésérlelését (–, +) - visszaszorítja a gyepalkotó sás- és fűféléket, és ezáltal helyes időzítés esetén általában kedvez a természetvédelmi szempontból értékes növényfajoknak (+), viszont az értékes állatfajok esetében akár káros is lehet (–, +).

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Kaszálás módja: - kézi kaszálás - gépi kaszálás Gépi kaszálás (–,+): A gépi kaszálások hátránya, hogy gazdasági okokból adódóan a kézi kaszáláskor jellemző mozaikosságot optimálisan nem lehet megteremteni. Az állandó irányban végzett kaszálás taposása szintén kedvezőtlen hatást gyakorol, mert talajtömörödést okoz, és megváltoztatja a felszíni vizek folyásának jellegét. A mélyen kaszált gyep nehezen sarjadzik, nyáron kiég, kiszárad, talaja megkeményedik, csupasz foltok keletkeznek. A kaszálást különböző vágószerkezetű gépekkel végezik. A kasza meghatározza a gyep szerkezetében okozott változásokat.

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Intenzív gyepgazdálkodás, gyepfelújítás Agrár értelemben véve a gyep hozamának növelésére és a széna minőségének javítására alkalmazott módszerek. Egyértelműen pozitívan értékelhetőnek természetvédelmi szempontból kizárólag a legelő állatok trágyázása tekinthető. Egyes beavatkozások bizonyos körülmények között és az esetek kis hányadában pozitív hatást is gyakorolhatnak. - mechanikai beavatkozás - fűfaj-csere - szervesanyag-utánpótlás Mechanikai beavatkozás: a talaj- és gyepszerkezet megváltozását okozza Mechanikai gyomirtás (+,–) Fogasolás (–,+) Tárcsázás (–) Tömörítés (–)

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Fűfaj-csere: A rétek fajösszetételének csökkenését okozza (–). Szervesanyag-utánpótlás: A rétek fajösszetételének kismértékű csökkenését okozza (–). Szervestrágya-szórás (–,+) Hígtrágyázás (–) Műtrágya-szórás (–) Legelő állatok trágyázása (+,–)

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Trágyázás (elsősorban a műtrágyázás negatív hatásai) - csökkenti a fajdiverzitást indirekt módon növeli a gyomnövények stb. kompetitív erejét - a fénykedvelő, viszonylag lassú növekedésű fajok eltűnnek, miközben előretörnek a tápanyagkedvelő, nitrofil és árnyéktűrő növények - a nagy növekedésű erélyű, magas növésű nitrofil fajok módosítják a sugárzást adszorbeáló síkot, a talajfelületi asszimilációs szervvel rendelkező apró rozettás növények rovására - a melegigényes fajok csírázási és szárbaindulási esélyei csökkennek, mivel már a tavasszal beárnyékolódott talaj nem tud számukra kielégítően felmelegedni

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Műtrágya és vegyszer bemosódás, elsodródás

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Égetés (–,+?) - évezredek óta alkalmazott eljárás, amely jelentős mértékben hozzájárult a gyepek kialakulásához, kiterjedéséhez - drasztikus beavatkozás, gyakori alkalmazása egy gyep-típusnál sem javasolt - többszöri alkalmazása a gyep fajszegénnyé válására vezet, mivel a vegetatív úton szaporodó, viszonylag agresszív fajok terjedését segíti elő - hatása jelentősen függ attól, hogy a vegetációs időszak mely részében ég le a gyep (általában tavasszal javasolt) - a gyorsan „átszaladó” tűz általában nem károsítja túlzottan a növényzetet, viszont a kezeletlen, magas vegetációjú füves területek lassabb égése a talaj felső rétegében található magvakat, gyökereket is tönkreteheti

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Égetés

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Vízgazdálkodás A vízrendezés hatása A természetes vízháztartás mesterséges megváltoztatása a természeti rendszerek átalakulásával jár. - vízelvezetés, csatornázás, lecsapolás - karszt- és talajvíz-kiemelés

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Intenzív erdőgazdálkodás - Vágásterület tolólapos „kituskózása” Erdőgazdálkodás

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők - Tájidegen fajokkal (pl. akác, fekete dió, vörös tölgy, erdeifenyő, feketefenyő, lucfenyő, nemesnyárak) végzett „fatelepítés”

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Intenzív erdőgazdálkodás - Erdők tarvágásos „véghasználata” - Túlgépesített fakitermelési és erdőművelési technológiák - Kíméletlen közelítési módok - Túlzott sűrűségű és túlméretezett feltáró utak - Intenzív erdőművelés, vegyszerek alkalmazása - A természetközeli erdőgazdálkodástól való elfordulás

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Vadgazdálkodás Túlzott létszámú vadállomány - taposás, túrás → a zárt gyepet felszaggatják, megnyitják az utat az agresszív gyomfajok betelepülése előtt - trágyájukkal a talajt eutrofizálják - rágás, hántás, dörzsölés (erdőkben) - szelektív legelésnek köszönhetően elszaporodnak a szúrós, a mérgező és a „rossz ízű” növények Vadgazdálkodás módszerei: szórók, etetők, dagonyák létesítése

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Vadgazdálkodás

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Tájidegen növények, inváziós fajok terjedése

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Környezetszennyezés - ipari és kommunális hulladék - tápanyag-feldúsulás

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Környezetszennyezés

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Intenzív turizmus

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Katonai tevékenység

II. Termőhelyi viszonyokat megváltoztató tényezők Motocross, egyéb járművek

Növényvilág védelme Közvetlenül a növényeket érintő veszélyeztető tényezők Virágszedés, növénygyűjtés, kereskedelem - dekorativitás → száraz vagy vágottvirág, élőnövény - ritkaság → gyűjtők kíméletlensége (pl. orchideák) - drogként való alkalmazás - egyéb gazdasági hasznosítás

Növényvilág védelme Közvetlenül a növényeket érintő veszélyeztető tényezők Virágszedés, növénygyűjtés, kereskedelem

Veszélyeztető tényezők
Közvetlenül a növényeket érintő veszélyeztető tényezők Növényfényképezés

Növényvilág védelme Közvetlenül a növényeket érintő veszélyeztető tényezők Elszaporodott rágcsálók kártétele Gyomirtás „Beolvasztó” (introgresszív) hibridizáció Tudományos célú növénygyűjtés

Növényvilág védelme Ajánlott irodalom

Növényvilág védelme Természetvédelem.

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Növényvilág védelme Természetvédelem."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

Növényvilág védelme Természetvédelem.

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Növényvilág védelme Természetvédelem."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés