Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

John Locke (1632-1704) Oxford: Boyle, privát orvosi stúdiumok 1666: barátságot köt Lord Shaftesburyvel (aki ekkoriban még nem lord, és nem is lordkancellár)

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "John Locke (1632-1704) Oxford: Boyle, privát orvosi stúdiumok 1666: barátságot köt Lord Shaftesburyvel (aki ekkoriban még nem lord, és nem is lordkancellár)"— Előadás másolata:

1 John Locke ( ) Oxford: Boyle, privát orvosi stúdiumok 1666: barátságot köt Lord Shaftesburyvel (aki ekkoriban még nem lord, és nem is lordkancellár) 1683: a II. Károly és testvére (a későbbi. II. Jakab) elleni összesküvés kurdarca után hollandiai emigráció 1689: a „dicsőséges forradalom” után visszatérés Angliába Fő művei Értekezés az emberi értelemről (1689) Értekezés a polgári kormányzatról (1690) Levél a vallási türelemről (1689)

2 Tudás és vélekedés („becslés”) 1. A cél nem a szkepticizmus legyőzése, hanem elemezni miben áll a tudás, és annak alapján megállapítani, hogy miről rendelkezhetünk tudással, s mivel kapcsolatban kell beérnünk a puszta vélekedéssel („becsléssel”). Tudás vs. vélekedés – hagyományos megkülönböztetés. Tudás: „az ideák egyezésének vagy meg nem egyezésének észlelése” = egy állító vagy egy tagadó kijelentés igazságának belátása. Idea: fogalom, képzet, érzéki benyomás – bármilyen gondolati, észlelési állapot tartalma (mint Descartes-nál). Az ideák a mentális kijelentések alkotó elemei.

3 Tudás és vélekedés („becslés”) 2. Tudás „A piros szín” A megegyezés belátásához nem kell más az ideákon kívül.. Maguk az ideák feljogosítanak a kettő összekapcsolására. Becslés „A víziló húsa édes” A viziló, a hús, és az édes ideái alapján nem dönthető el. Valami más is kell az ideákon kívül. Ez a valami lehet: 1. tapasztalat 2. tanúbizonyság

4 Empirizmus vs. racionalizmus „Az empirizmus szerint a tudás a tapasztalatból származik, a racionalizmus szerint az észből” – jó ez a gyakori megfogalmazás? 1. pontosítás: a „tudás” itt nem foglalja magába a vélekedést, ti. mind a racionalisták, mind az empiristák elfogadják, hogy a vélekedés során rá vagyunk utalva a tapasztalatba. 2. pontosítás: a „tapasztalatból származik” nem úgy értendő, hogy a tapasztalat elégséges hozzá. A tudás az empiristák szerint is belátást, mentális megragadást igényel. Descartes: a tapasztalatból nem származhat tudás. Locke: van tapasztalatból származó tudás, ti. az érzéki tudás, A különbség: honnan származnak azok az ideák, melyek lehetővé teszik a tudást? Descartes: innáták, tapasztalati ideára nem épülhet tudás, csak vélekedés Locke: minden idea a tapasztalatból származik.

5 Támadás az innátizmus ellen 1. Az innátista érve (1)Vannak egyetemesen helyeselt elvek. (2)Ha valamilyen elv egyetemes helyeslésnek örvend, akkor innáta. Vannak innáta elvek. Re (2): „még ha tényszerűen igaz volna is, hogy vannak egyes igazságok, melyekben az egész emberiség egyetért, ez akkor sem bizonyítanál, hogy azok velünk születtek, ha tudunk mutatni bárminő más utat, melynek révén az emberek általános egyetértésre jutnak ama dolgok felől, melyekben valóban egyetértenek” (I.2.3.) Re (1): „Az ‘ami van, van’ és a ‘lehetetlen, hogy ugyanaz a dolog létezzék is meg ne is’ tételek nem egyetemesen elfogadott állítások” (I.2.4.) „nyilvánvaló, hogy sem a gyermekek sem az elmebetegek között nem akad senki, aki a legcsekélyebb mértékben is felfogná őket vagy gondolkodna rajtuk; s ez a hiány elégséges ahhoz, hogy semmissé tegye ama egyetemes helyeslést, melynek szükségképpen kísérnie kell minden velünk született igazságot” (I.2.5.)

6 Támadás az innátizmus ellen 2. Az innátista válasza: az innáta elvek diszpozícióként vannak jelen elménkben, s ez a jelenlét megfelelő körülmények között helyeslés formájában megnyilvánul. 1. variáció: „minden ember megismeri őket [az innáta elveket], és egyet is ért velük, midőn már elsajátította az ész használatát” (I.2.6.) „csak nem vélhetjük velünk születettnek azt, aminek felfedezéséhez az ész támogatása szükségeltetik, hiszen ekkor, mint mondottam, mindama szilárd igazságot, amire az ész valaha is megtanít, velünk születettnek kell felfognunk.” (I.2.9.) „mily gyakran figyelhetjük meg, hogy a gyermek már jóval azelőtt használja az eszét, hogy ismerné ezt az alapelvet: ‘lehetetlen, hogy ugyanaz a dolog létezzék is meg ne is’! Az írástudatlan emberek s a vad bennszülöttek jelentős része pedig, még az értelmes életkorba lépve is, nem egy évet tölt el anélkül, hogy valaha is ezen a tételen vagy hasonló általános állításokon törné a fejét.” (I.2.12.)

7 Támadás az innátizmus ellen variáció: „rögvest egyetértünk az ilyen [az innáta] alapelvekkel, amint megismertük és megértettük őket” (I.2.17.) „Válaszul visszakérdezek: az azonnali egyetértés, mellyel első hallásra hozzájárulunk valamely tételhez, ha megértettük a benne lévő kifejezéseket, csakugyan a velünk született alapelvek kétségtelen ismertetőjegye-e? …’ a fehér nem fekete’, ‘a négyzet nem kör’, ‘a sárga szín nem édesség’: ezekkel s még számtalan más, hasonló kijelentéssel, de legalábbis annyival, ahány elkülönített ideával rendelkezünk, minden épelméjű embernek első hallásra szükségképp egyet kell értenie, feltéve, hogy tudja, a tételben foglalt megnevezések mit jelölnek” (I.2.18.) Akkor Descartes-nak meg a racionalizmusnak annyi?

8 Ideáink eredete Az elme születéskor „üres papiros” (I.1.2.). Egyszerű ideáinkat a tapasztalatból szerezzük: az érzeklésből (piros, édes, szögletes, kemény) valamint a reflexióból, azaz belső tapasztalatból (észlelés, akarás, megkülönböztetés). Ezeket csupán befogadjuk, megszerzésükkor passzívak vagyunk. Az összetett ideákat (arany, lopás, szabadság, háromszög, testvér) az egyszerű ideákon végzett műveletek révén alkotjuk meg. Vajon az összes idea származhat ilyen módon a tapasztalatból?

9 „az elme az egyedi tárgyakról szerzett, egyedi ideákat általánosítja; ami oly módon történik, hogy úgy tekintjük ezeket, amint az elmében megjelenítésekként állanak, elhatároltan minden további létezéstől s a valóságos létezés olyan körülményeitől is, amilyenek például az idő és a hely, valamint bármely más kísérő ideától. Ezt nevezzük tehát elvonatkoztatásnak, melynek során egyedi létezőkről megszerzett ideák a maguk egész fajának általános képviselőivé válnak; nevük pedig általános név lesz, amelyet bármire alkalmazhatunk, ami csak az adott elvont ideával összhangban áll. … Így ha az elme ma megfigyeli ugyanazt a színt a krétában vagy a hóban, amit tegnap a tejből szerzett be, akkor csak a régebbi megjelenítést veszi fontolóra, és az illető nem teljes egészének képviselőjévé teszi meg; s miután a fehérség nevet adta neki, ezzel a hangsorral mindig ugyanazt a minőséget jelöli meg, bárhol is képzeli el avagy fedezi fel; s ekként jönnek létre az univerzálék, legyenek bár ideák vagy kifejezések..” (II.11.9.) 1. egyed2. egyed 3. egyed a b c d e a b f g i a c i k j a b c d e a b f g i a c i k j elvonatkoztatás  absztrakt idea a Absztrakt ideák

10 „Ekként például nem követel-e némi fáradságot és ügyességet a háromszög általános ideájának létrehozása (amely pedig nem is tartozik a legelvontabbak, legátfogóbbak és legnehezebbek közé), tekintve, hogy ennek sem lapos-, illetve tompaszögűnek, sem derékszögűnek, sem egyenlő oldalúnak, sem egyenlő szárúnak, sem pedig egyenlőtlen oldalúnak nem szabad lennie, hanem ezek mindegyikének kell lennie, s ugyanakkor egyikének sem. Valami tökéletlen dolog ez valójában, ami nem is létezhetik: olyan idea, melyben bizonyos részek több, különböző és összeférhetetlen ideából épülnek föl.” (IV.7.9.) Berkeley kritikája Valóban van olyan ideánk a háromszögről, amely sem lapos-, illetve tompaszögű, sem derékszög, sem egyenlő oldalú, sem egyenlő szárú, sem pedig egyenlőtlen oldalú, hanem ezek mindegyikének kell lennie, s ugyanakkor egyike sem? Nekem ugyan nincs. Jogos-e? A háromszög ideája

11 Berkeley Az általános ideák képzetek – hiszen az érzékekből más nem származhat. A képzetek nem (elég) absztraktak – ld. háromszög. Az általános ideák nem absztrakt ideák Hanem? Konkrét ideák, melyeket oly módon használunk, hogy figyelmen kívül hagyjuk egyedi vonásaikat. Pl. a háromszög szögeinek összegére vonatkozó bizonyításban nem használjuk ki azt, hogy hegyes szögű háromszögről van szó. Tehát: nem készítünk egy sajátos ideát, amely azokat és csak azokat a tulajdonságokat tartalmazza, amelyek minden háromszögben megvannak. Próbálja meg egy konkrét képzetének felhasználásával, Berkeley receptjét követve, elgondolni azt, hogy a férfiak csapodárok! A képzet miért éppen a férfiakra vonatkozik? Hogyan mutathatja a csapodárságot? Locke-nak igaza van: igenis kellenek absztrakt ideák. De hogyan jöhetnek ezek az érzékekből? Locke vs. Berkeley

12 Az ideák „észleletek az elmében” (II.8.7.) A minőségek „az anyag módosulásai ama testekben, amelyek ilyen észleleteket okoznak bennünk” (II.8.7.), „képességek” ideák előidézésére (II.8.8.) elsődleges minőségek: tömörség, kiterjedés, alak, mozgathatóság (szám, szerkezet) másodlagos minőségek: szín, illat, íz, hang, tapintás Első elhatárolás Az elsődleges minőségek „tökéletesen elválaszthatatlanok a testtől …amelyeket az érzékelőképesség mindig megtalál az anyag minden részecskéjében, amely elég nagy ahhoz, hogy észleljük, másrészt pedig az elme elválaszthatatlannak talál az anyag minden egyes részecskéjétől, még ha kisebb is annál, hogysem érzékeink külön-külön, önmagában észlelhetnénk”. (II.8.9.) A másodlagos minőségek „nem egyebek, mint a dolgokban magukban lakozó képességek; ezek olyan változatos érzékleteket hoznak létre bennünk elsődleges minőségeik, tehát tömegük, alakjuk, szerkezetük, és érzékelhetetlen részecskéik mozgása révén, mint a színek, hangok, ízek, stb.” (II.8.10.) Elsődleges és másodlagos minőségek

13 Második elhatárolás „a testek elsődleges minőségeinek ideái hasonlatosak az illető minőségekhez, s előképeik valóságosan léteznek is a testekben magukban; ezzel szemben azok az ideák, melyeket a fenti másodlagos minőségek hoznak létre bennünk, egyáltalán nem hasonlítanak létrehozóikra. A testekben magukban ugyanis nem létezik semmi olyasmi, ami ideáinkhoz hasonlítana” (II.8.15.) Az észlelés reprezentációs elmélete? az alma minőségeiaz alma ideájahasonlóság kerek kerek + ökölnyi ökölnyi + részecskék elsődleges édes - minőségei és elrendezésük piros - Nem! Elsődleges és másodlagos minőségek

14 skolasztikus stratégia: posztulálj a dologban a megfigyelhető minőségeknek megfelelő minőségeket hátrány: tautologikus magyarázatok. - Miért altat el az ópium? - Mert altató ereje van? - Mi az altató erő? - A dolog ama képessége, melynek révén elaltatja azt, aki elfogyasztja mechanista stratégia: A megfigyelhető minőségeket egy bizonyos korlátozott fogalomkészlettel kell magyarázni, melynek elemei: a részecskék elsődleges minőségei (méret, alak, mozgás), illetve azok a minőségek melyekkel a részecskék sokaságai rendelkeznek (szám, elrendezés, mozgás egymáshoz képest) elsődleges minőségek = amelyekkel magyarázhatunk Kétféle magyarázó stratégia

15 … a manna, részeinek térfogata, alakja, szerkezete és mozgása révén, bizonyos képességgel rendelkezik arra, hogy bennünk a rosszullét, s időnként az éles fájdalom vagy akár a szélgörcs érzékletét idézze elő. Hogy a rosszullét és fájdalom ezen ideái nem a mannában vannak, hanem pusztán a manna működéseinek hatásai bennünk, s hogy nincsenek sehol, amikor éppen nem érezzük őket, nos, ezzel is habozás nélkül egyetért mindenki. De már afelől jószerével lehetetlen meggyőzni az embereket, hogy az édesség és a fehérség nincsen valóságosan jelen a mannában; holott ezek sem mások, mint a manna tevékenységének hatásai szemünkön, illetőleg ínyünkön, méghozzá részecskéinek mozgása, mérete és alakja révén, amint azt is mindenki elismeri, hogy a manna által kiváltott fájdalom és rosszullét sem egyéb, mint ezen anyag hatása gyomrunkra és zsigereinkre, érzékelhetetlenül kicsiny részecskéinek mozgása, mérete és alakja révén” (II.8.18.) Érvek a distinkció mellett 1.

16 … Vegyük most fontolóra a vörös és a fehér színeket a porfírban; zárjuk el a fény útját, hogy ne essék a porfírra, és színei szertefoszlanak, s a továbbiakban már nem hoz létre efféle ideát bennünk; azonban a fény visszatértére újfent előidézi bennünk ezen jelenségeket. Gondolhatja-e mármost valaki, hogy bárminő valóságos változás történik a porfírban a fény jelenlétének vagy hiányának hatására, továbbá, hogy a fehérség és a vörösség amaz ideái valóban benne vannak a fénybe helyezett porfírban, holott nyilvánvaló, hogy az a sötétben egyáltalán semmilyen színnel sem rendelkezik? (II.8.19.) Zúzzunk össze egy mandulát, s tiszta fehér színe piszkosra változik, édes íze pedig olajossá. De a mozsártörő ütése miféle valóságos változást képes bármely testben előidézni, a test szerkezetének megváltozásán kívül? (II.8.20.) Érvek a distinkció mellett 2.

17 … meg tudjuk magyarázni, hogy ugyanaz a víz ugyanabban az időben miként hozhatja létre a hideg ideáját az egyik kéz által, a másik által pedig a hőét, holott ha az említett ideák valóságosan benne volnának a vízben, lehetetlen, hogy ugyanaz a víz ugyanazon időben forró és hideg is legyen egyaránt. Hiszen ha elképzeljük, hogy a kezünkben lévő melegség semmi egyéb, mint idegeink avagy életszellemeink parányi részecskéiben végbemenő, bizonyos fajú és fokú mozgás, akkor megérthetjük, miként lehetséges, hogy ugyanaz a víz ugyanabban az időben a hő érzékletét keltse az egyik kézben, a másikban ellenben a hidegét… Ha azonban a hő, illetve a hideg ideája nem más, mint a testünk parányi részeiben lejátszódó mozgás fokozódása, illetőleg csillapodása valamely más test részecskéinek hatására, akkor már könnyű megértenünk, hogy amennyiben ez a mozgás erősebb az egyik kézben, mint a másikban; s ha továbbá olyan testet érintünk a két kézhez, melynek részecskéi gyorsabban mozognak, mint az egyik, ám ugyanakkor lassabban, mint a másik kéz részecskéi, akkor az egyik kéz mozgását erősbíteni fogják, a másikét viszont csökkenteni, kiváltva ezáltal a hő, illetve a hideg egymástól eltérő érzékleteit, amelyek tehát ettől függenek. (II.8.21.) Érvek a distinkció mellett 3.

18 George Berkeley ( ) 1700 Trinity College, Dublin 1724 Derry főesperese Rhode Island Cloyne püspöke Fontosabb művei: Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről (1710) Hülasz és Philonusz három párbeszéde (1713)

19 Berkeley filozófiája röviden Egy ifjú szólt, ó nézz oda, Mily furcsa, hogy nincs ott fa. S ha mégis ott van, Hogyhogy ott van, Ha senki nem néz most oda? VÁLASZ Jó uram, Miért oly furcsa, Én mindenütt jelen vagyok.. S ez az ok, Melyért ott van a fa, Hisz mindig látja, Kiváló tisztelettel az Ön Ura. Két dolog létezik: szellem és idea. A szellem szubsztancia, független létező, oksági ereje van. Az ideák létezése abban áll, hogy észleljük őket. Az anyagi dolgok ideák együttesei, azonban az emberi tudattól függetlenül is léteznek, ti. Isten észleli őket.

20 Berkeley vállalkozása A cél: leszámolni a szkepticizmussal és a materializmussal Szkepticizmus: a világ, ahogy ténylegesen létezik, különbözik attól, amilyennek ideáink megjelenítik. Materializmus (Berkeley szóhasználatában): létezik anyag. A szkepticizmus a materializmusból fakad: ha a szellemünkben lévő ideánkon kívül létezik anyag is, akkor létezik valami olyasmi, ami különbözik ideáinktól. A megoldás: küszöböljük ki az anyagot, s akkor nem marad semmi, ami ideáinktól különbözne. Így egy füst alatt a szkepticizmustól is megszabadulunk.

21 Locke materializmusa Berkeley szerint Locke 1. A minőségek nem állhatnak fenn önmagukban, szükségük van valamilyen hordozóra – ez az „általában vett szubsztancia” avagy „szubsztrátum”. Erről a szubsztrátumról nincs más ideánk azon kívül, hogy a minőségek hordozója. 2. Az elsődleges minőségek (= mechanikai tulajdonságok) ideái hasonmások, a másodlagos minőségek ideái nem. Berkeley 1. Ez a bizonyos szubsztrátum lenne az anyag. 2. Az elsődleges minőségek ideái tényleges anyagi tulajdonságoknak felelnek meg, míg a másodlagos minőségek ideái pusztán ideák.

22 A materializmus bírálata Re: 1Az anyagi szubsztancia ideája absztrakt idea. Az anyagi szubsztanciáról nincs semmilyen határozott ideánk – ahogy Locke maga is elismeri. Re: 2„Szeretném azonban, ha mindenki utánagondolna és próbát tenne, képes-e gondolati absztrakcióval felfogni egy test mozgását és kiterjedését a többi érzéki minőség nélkül.” (10.) „Azt mondják például, hogy a meleg és hideg csupán az elme módosulásai, nem pedig olyan reális létezők lenyomatai, amelyek a testi szubsztanciában vannak jelen, és kiváltják ezeket az érzeteket, mivel ugyanazt a testet, amely az egyik kéz számára hidegnek tűnik, a másik melegnek találja. Mármost miért ne érvelhetnénk ugyanilyen jól amellett, hogy az alak és a kiterjedés sem az anyagban rejlő minőségek lenyomatai vagy képmásai, mivel különbözőknek tűnnek ugyanannak a szemnek a számára, ha különböző helyzetekben van, vagy azonos helyzetben lévő szemek számára, ha különböző a szerkezetük – nem lehetnek tehát semmi olyannak a képei, ami az elmén kívül helyezkedik el és határozódik meg? (14.)

23 Esse est percipi 1. Ideák és szellemek. Az ideák esetében létezni annyi, mint észleltnek lenni. [Thomas Reid ellenvetése Berkeley kettős mércét alkalmaz. A szellemről sincs ideánk, hiszen a szellem aktív, míg az idea passzív. Amit észlelünk, az idea, a szellem nem idea, tehát nem észleljük..] De nemcsak az ideák esetében, hanem az úgynevezett testek esetében is! 1. „Erről […] tudást szerezhet bárki, aki fontolóra veszi, mit is értünk a létezés kifejezésen, amikor érzékelhető dolgokra alkalmazzuk. Azt mondom, az asztal, amelyek írok, létezik; azaz látom és tapintom, és ha kimennék a dolgozószobámból, azt kellene mondanom, létezett, értve ezen, hogy ha a dolgozószobában lennék észlelhetném, vagy hogy valamely más szellem éppen észleli.” (3)

24 Esse est percipi „Valóban, furcsa módon elterjedt vélemény az emberek között, hogy a házak, hegyek, folyók, egyszóval az érzékelhető objektumok valamiféle természetes vagy reális léttel bírnak, amely különbözik attól, hogy az elmében észleletként léteznek. De bármilyen biztonsággal hagyja is jóvá a világ ezt az elvet, ha valaki a lelke mélyén kétségbe vonná, ha nem tévedek, észrevehetné, hogy nyilvánvaló ellentmondást foglal magába. Mert mi mások az említett objektumok, mint az érzékeinkkel észlelt dolgok, és mi mást észlelünk a saját ideáinkon vagy érzeteinken kívül; és vajon nem teljesen elfogadhatatlan-e, hogy ezek bármelyike vagy valamely kombinációjuk észrevétlenül létezzék?” (4.)

25 Esse est percipi „Ámde – mondják Önök – bizonyára mi sem könnyebb, mint fákat elképzelni például a parkban, vagy könyveket egy dolgozószobában, noha senki nincs ott, aki észlelné őket. Erre azt felelem, hogy ezt valóban megtehetik minden nehézség nélkül; de esedezem; mi más ez, mint hogy elméjükben bizonyos ideákat alkotnak, amelyeket könyveknek és fáknak neveznek, közben pedig mellőzik egy olyan személy ideájának megalkotását, aki észlelheti ezeket a tárgyakat? De vajon Önök nem észlelik vagy gondolják-e őket mindvégig? Ez az eset tehát nem felel meg a célnak, s csak azt tanúsítja, hogy Önök képesek elméjükben ideákat kialakítani vagy elképzelni, azt azonban nem, hogy lehetségesnek képzelhetnél gondolkodásuk tárgyainak elmén kívüli létezését. Ehhez úgy kell felfogni és elgondolni őket, mintha felfogás és elgondolás nélkül léteznének – ami nyilvánvaló ellentmondás.” (23.) El tudom képzelni, hogy létezik valami, amit nem tudok elképzelni. – Ez ellentmondás?

26 Ha nincsen anyag, mi hozza létre az ideákat? Részben mi magunk, képzelőerőnk révén. De: „Bárnily hatalmam is legyen azonban gondolataim felett, úgy találom, hogy az érzékeimmel éppen észlelt ideák nem függenek ugyanilyen módon az én akaratomtól.” (29.) „Az érzéki ideák erősebbek, élénkebbek és világosabbak, mint a képzelet ideái; azonfelül állandóak, rend és összetartás jellemzi őket, s nem véletlenszerűen idéződnek fel, mint azok, amelyek az emberi akarat hatásárára jönnek létre, hanem szabályos láncolatban vagy sorban, amelynek bámulatra méltó összefüggése kielégítően tanúskodik Szerzője bölcsességéről és jóindulatáról.” (30.) Vagyis: érzéki ideáink rendje (= a természeti törvények) bizonyítják Isten létezését.

27 David Hume ( ) jogi tanulmányok az edinburgh-i egyetemen Franciaország 1744 és 1751 sikertelen kísérlet pályázat egyetemi katedrára az edinburghi jogi könyvtár igazgatója követségi titkár Párizsban Fő művei Értekezés az emberi természetről ( ) Tanulmány az emberi értelemről (1758) Tanulmány az erkölcs alapelveiről (1751)

28 Benyomások és ideák Minden, ami az elmében van észlelet. Az „erőteljesek és eleven” észleletek a benyomások, a „halvány” észleletek az ideák. E megkülönböztetés megfelel az érzékszervi (vagy belső) érzékelésből származó észleletek és a fogalmak közti szokásos megkülönböztetésnek. Akkor miért nem úgy állítja fel Hume a megkülönböztetést, hogy a benyomásokat a külső tárgyak okozzák? Mert nem feltételezhetjük, hogy léteznek „külső” tárgyak. A tudományos módszer a tapasztalatra támaszkodik, és amit tapasztalatunk, azok észleletek. Hume nem állítja, hogy nincsenek külső tárgyak – talán vannak –, de filozófiai rendszerében ezeket figyelmen kívül hagyja. Pl. amikor „tényekről” beszél, ezeken benyomásokat ért.

29 Empirizmus Fogalom-empirizmus: minden fogalmunk érzékszervi benyomások alapján jön létre. „Első megjelenésükkor egyszerű ideáink kivétel nélkül olyan benyomásokból származnak, amelyek megfelelnek az ideáknak, és amelyeket az ideák pontosan visszaadnak” (É 26.) Egyszerű ideák – aranyhegy Recept az ideák tartalmának tisztázására (= fogalmaink elemzésére): keressük meg, milyen egyszerű ideákból jönnek létre.

30 Az észleletek rendje és az asszociáció A benyomások ismeretlen okból jönnek létre elménkben. Az ideák egymásutánjai (a gondolatmenetek) azonban értelmezhető rendet követnek. E rend részben az emlékezetből fakad: az emlékezet által felidézett ideák élénkebbek, rendjük kötött. Részben pedig a képzelőerőből. A képzelőerő az asszociáció szabályainak megfelelően hívja elő az ideákat. Az ideák három módon társíthatók egymással: hasonlóság (pl. festményről a modellre), térbeli és időbeli érintkezés (pl. előszobáról a nappalira), ok és okozat kapcsolata alapján (pl. sebről a fájdalomra).

31 A hit 1. Az állítások sajátos összetett ideák. Miben különböznek azok az állítások, amelyekben hiszünk, azoktól, amelyekben nem hiszünk? A különbség nem állhat maguknak az ideáknak a tartalmában – hiszen akkor lehetetlen volna, hogy valaki hisz valamit, amit másvalaki tagad. Egyszerű eset: azok az állítások, amelyeknek tagadása ellentmondás. (Hume ezeket szükségszerű igazságoknak nevezi.) Ilyenkor rákényszerülünk, hogy az ideákat az adott kombinációban képzeljük el. Ilyenkor: azt hisszük, amit el tudunk gondolni. A nem szükségszerű állítások – „a tényekre vonatkozó állítások” – esetében a hit az ideakombináció élénksége. Az emlékezetből származó állítások eleve élénkek.

32 A hit 2. (T 5.2.) A nem emlékezetből származó állításoknál az élénkség valamilyen az állítással asszociált benyomásból fakad. Az aktuális érzékelésből származó hit esete: 1. állítás: Demeter Tamás szemüveges. 2. állítás: Demeter Tamás nem szemüveges Benyomásom van a szemüveges Demeter Tamásról, ezért az 1. állítás lesz eleven. De hogyan hihetünk olyan dolgokat, amelyekre nem emlékszünk, és amelyeket nem látunk? Az ok-okozati asszociáció révén. Látom a fahasábot a tűzben. Hiszem, hogy meg fog gyulladni. Miért? Oksági kapcsolat révén. A tűzben lévő fahasáb és az égő fahasáb között oksági kapcsolat van. Jelenlegi benyomásom – fahasáb a tűzben – oksági asszociáció útján felélénkíti az égő fahasáb ideáját.

33 Hume a tudásról (T 4.1.) Ideák kapcsolatára (szükségszerű igazságokra) vonatkozó tudás Tagadása önellentmondás. Intuícióból és bizonyításból származik Tényekre (kontingens igazságokra) vonatkozó tudás Tagadása nem ellentmondás. Forrásai: emlékezet érzékelés oksági következtetés Ami nem származtatható sem a priori logikai következtetésekből, sem a tapasztalatból, az értelmetlen halandzsa. Vélt tudásunk jó része ilyen: „Ha ezzel az elvi meggyőződéssel végigpillantanánk a könyvtárunkon, micsoda selejtezést kellene végrehajtanunk. Ha kézbe veszünk bármilyen kötetet, például egy iskolás metafizikai művet, csak azt kell kérdeznünk: tartalmaz-e valamilyen mennyiségre vagy számra vonatkozó elvont okfejtést? Nem tartalmaz. S tartalmaz-e valamilyenre tényre vagy létre vonatkozó tapasztalati okoskodást? Azt sem tartalmaz. Akkor tűzbe vele, mert ez esetben csak szofisztika és áltatás lehet.” (T, 256)

34 Az oksági következtetés alapja (T , 5.1.) 1. kérdés: min alapul az oksági következtés? Nem az észen, hiszen ellentmondás nélkül el tudom gondolni, hogy az okot éppen a szokásos okozat ellenkezője kövesse. Ennélfogva: a tapasztalaton. 2. kérdés: és ha adott a releváns tapasztalat, megalapozható-e az ész révén az oksági következtetés? (Ha számtalanszor tanúja voltam a tűzbe vetett fahasáb meggyulladásának, s most a tűzbe vetek egy fahasábot, megalapozható-e az ész révén, hogy lángra fog kapni?) Nem. Változatlanul el tudom képzelni az ellenkezőjét. És ha a természet uniformitására hivatkozom – ti. hogy hasonló okokat mindig hasonló okozatok követnek? Akkor sem. El tudom képzelni, hogy a természet rendje megváltozik. Az uniformitási elv maga is csak oksági következtetéssel alapozható meg, ezért körben forgunk. Hume válasza: a szokáson. Az ismételt tapasztalás kialakít bennünk egy automatizmust.

35 Mi az oksági kapcsolat? 1. (É I.3.14.) Mit jelent az, hogy A B-t okozza? = (1) milyen egyszerű ideák alkotják az okság ideáját + (2) ezek milyen benyomásokból származnak. (1) az okság ideájának összetevői téridőbeli érintkezés – A és B térben és időben szomszédos időbeli elsőség – A megelőzi B-t szükségszerű kapcsolat – A után B-nek kell lennie (2) Milyen benyomás felel meg a szükségszerű kapcsolatnak? Érzékeim nem szolgáltatnak ilyen benyomást.

36 Mi az oksági kapcsolat? 2. (É I.3.14.) Hume válasza: „A gyakori ismétlés nyomán ugyanis észreveszem: olyan megszokás alakult ki bennem, mely arra készteti szellememet, hogy az egyik tárgy felmerülésekor megjelenítse maga előtt ama tárgy szokásos kísérőjének a képét is, és hogy ez utóbbit, az első tárggyal való kapcsolata folytán, élesebb fényben jelenítse meg. Tehát ebből a benyomásból vagy késztetésből merítjük a szükségszerűség ideáját.” (220) A szükségszerűség ideáját nem a dolgokból, hanem magunkból merítjük. Amikor a dolgok között szükségszerű kapcsolatot feltételezünk, saját gondolkodási habitusainkat vetítjük ki a dolgokra. Azt mondani, hogy a dolgok között szükségszerű kapcsolat van, nem is hamis, hanem értelmetlen – erről semmiféle ideánk nincs.

37 Feltételezzük: a testek időben folytonosak és függetlenek az elmétől. Ez a hit nem származhat az érzékekből, ti. a testeket nem érzékeljük ilyennek. Nem származhat az észből sem, hisz a filozófiailag iskolázatlanok is így hiszik. A képzelőerőből származik. 1. hiba: összekeverjük a kettőt, és a másodikat is azonosságnak véljük. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem lehet azonos. 2. hiba: az ellentmondás feloldására a képzelet kitölti a hiátust: van egy tőlünk független, időben azonos tárgy. Lehet, hogy van ilyen – de a hitnek nincs racionális alapja. A testek folytonos és külön létezése idő észlelem a táblát egy időben azonos észleletkét hasonló észlelet

38 Thomas Hobbes ( ) Az angol polgárháború kérdései: Meddig terjed a király hatalma? Meddig terjednek a király jogosítványai az egyházakkal szemben? 1640 Franciaországba menekül 1649 I. Károly lefejezése 1651Leviatán megjelenése 1652 visszatér Angliába 1660Stuart restauráció: II. Károly 1666törvényjavaslat, mely lehetővé tenné Hobbes bíróság elé állítását

39 A szerződéselmélet A szerződéselmélet a politikai filozófia két legfontosabb kérdését kívánja megválaszolni: 1. Mi a legitim politikai hatalom forrása? 2. Mire terjed ki a legitim politikai hatalom? Válasz 1-re: a politikai hatalom szerződésből származik, s azért tartozunk engedelmeskedni neki, mert a szerződést be kell tartani. 2. megválaszolásához azt kell megfontolnunk, hogy a természeti állapotban – amikor nem létezik politikai hatalom – miféle szerződésben mennénk bele.

40 Az első előfeltevés: boldogság és hatalomvágy „… az életben a boldogság nem az elégedett lelki nyugalmat jelenti. Mert olyan finis ultimus (végső cél) vagy summum bonum (legnagyobb jó), amit a régi erkölcsfilozófusok könyveikben emlegetnek, nem létezik. …A boldogság a vágy állandó előrehaladása az egyik tárgytól a másikig, ahol azonban az előbbi elérése csupán a másik eléréséhez vezető út. Ennek pedig az az oka, hogy az emberi tárgyak vágya nem az egyszeri és pillanatnyi élvezet, hanem a jövőbeli vágyakhoz vezető út biztosítása. … Ezért az emberiség általános törekvésének elsősorban az újabb és újabb hatalom iránti örökös és szüntelen vágyat tartom, amelynek csak a halál vet véget. És ennek oka nem mindig abban rejlik, hogy a ember az elért élvezetnél nagyobb élvezetet remél, vagy hogy a szerényebb hatalommal nem éri be, hanem abban, hogy a jóléthez szükséges pillanatnyi hatalmát és eszközeit továbbiak megszerzése nélkül nem tudja biztosítani.” ( )

41 A második előfeltevés: egyenlőség Az emberek képességeiket tekintve nagyjából egyenlőek. Testileg: a leggyengébb ember is megölheti a legerősebbet Szellemileg: tegyük félre a tudományos gondolkodásra való képességet; a hétköznapi okosság a tapasztalatból származik, s mindenki ugyanannyira hozzáférhet. „A képességeknek ebből az egyenlőségéből ered a céljaink elérésére irányuló remény egyenlősége” (167)

42 A természeti állapot: háború Ugyanazokra a dolgokra vágyunk – ha másért nem is, hatalomvágyunk miatt. Ezekre a dolgokra ugyanolyan jogot formálunk. Egymás ellenségei leszünk. A viszály három oka: versengés, bizalmatlanság, dicsvágy. Versengés: harc a szűkös forrásokért. Dicsvágy: a hatalomvágy motiválja.

43 A legfőbb ok: a bizalmatlanság „... ha valaki egy alkalmas darab földet beültet, bevet, beépít, vagy éppen birtokában tart, s egy támadónak csak egyetlen ember erejétől kell félnie, akkor valószínűnek látszik, hogy az emberek egyesült erővel elűzik őt földjéről, és megfosztják nemcsak munkájának gyümölcsétől, hanem életétől vagy szabadságától is. A támadót azonban ugyanez a veszély fenyegeti mások részéről. És ennek a kölcsönös bizalmatlanságnak a következménye, hogy mindenki számára önnön biztonságának legésszerűbb záloga a megelőzés, vagyis az a a törekvés, hogy erővel vagy csellel mindenkit leigázzon, akit csak tud, míg aztán már nem lát maga körül olyan hatalmat, amely fenyegethetné. És ezáltal nem is lépi túl azt a határt, amelyet az önfenntartás megkövetel, és ezért ez általában megengedett dolog.” (167)

44 A természeti állapot A hadiállapot nem jelenti, hogy állandóan harci cselekmények zajlanak. Elég hozzá, hogy ismeretesek a háborús szándékok, s ezért akármikor számítani lehet tényleges összetűzésekre. „Ilyen körülmények közt nincs helye szorgalomnak, mert a gyümölcse bizonytalan, ezért nincs se földművelés, se tengeren túlról behozott áru, se kényelmes épület, nincsenek nagy erőt igénylő tárgyak ide-oda szállításához szükséges eszközök, semmiféle ismeretszerzés a Föld ábrázatára vonatkozóan, se időszámítás, se művészetek, se irodalom, se társadalmi érintkezés, s ami a legrosszabb: örökös félelem uralkodik, az erőszakos halál veszélye fenyeget, s az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid.” (168-9) Valóban ez lenne közhatalom nélkül a helyzet? fegyveresen utazunk, zárjuk az ajtókat, a szekrényeket a kormányzat nélkül érő vademberek Amerikában a királyok és szuverén hatalmasságok állandóan háborúznak

45 Természetjog és a természeti törvények „A természetjog … mindenki számára azt a szabadságot jelenti, hogy önnön erejét saját akarata szerint lényének, vagyis életének megoltalmazására használhatja, s következésképpen mindent megtehet, amit a cél érdekében saját megítélése és értelme szerint szükségesnek tart” (171) „A természeti törvény, lex naturalis, az értelem által felismert olyan előírás vagy szabály, amely megtiltja nekünk, hogy olyasmit tegyünk, ami életünket kiolthatja, vagy ami a megoltalmazására szolgáló eszközöktől megfoszt minket, továbbá, hogy elmulasszunk valamit, amivel véleményünk szerint életünket legbiztonságosabban megoltalmazhatnánk.” (171) általános szabály racionálisan felismerhető előírja azt a viselkedést, mely legjobban szolgálja fennmaradásunkat

46 Az első három természeti törvény I „mindenki békére törekedjék, ameddig csak annak elérésére reménye van, ha pedig erre nincs többé reménye, a háború minden eszközét és előnyét igénybe veheti és felhasználhatja” (172) A természeti állapotban jogos a megelőző csapás: „ilyen körülmények között mindenkinek mindenre joga van, még mások testére is” (172) II „mindenki önkéntesen mondjon le minden jogáról feltéve, hogy a többiek is így tesznek, ha ezt a béke és az önvédelem érdekében szükségesnek tartja, s másokkal szemben elégedjen meg annyi szabadsággal, mint amennyit ő másoknak saját magával szemben megenged” (172) Szerződés: jogok kölcsönös átruházása Megállapodás: olyan szerződés, ahol az egyik vagy mindkét fél később teljesít. III „a megkötött megállapodásokat teljesíteni kell” (183)

47 Miért kell közhatalom? Miért nem állapodunk meg egyszerűen egymással? Miért kell létrehoznunk a politikai hatalmat? „Az olyan megállapodás, ahol a a felek egyike sem teljesít azonnal, s amely ily módon a kölcsönös bizalmon alapul, a puszta természetes állapotban (vagyis a mindenkinek mindenki elleni háborúskodásában) bármely indokolt gyanú felmerülése esetén hatálytalanná válik. … aki elsőnek teljesít, csak ellenségének dobja oda magát prédául – ellentétben azzal az elidegeníthetetlen jogával, hogy életét és létszükségleteit megvédhesse” (177) Politikai hatalomra azért van szükség, mert ennek van joga és ereje, hogy szükség esetén kikényszerítse a megállapodások betartását.

48 Az állam, mint az igazságosság forrása Hatályos megállapodás nélkül nincs jogátruházás, ezért mindenkinek mindenre joga van. Kényszerítő erő nélkül nincs hatályos megállapodás – „a megállapodások kard nélkül puszta szavak” (205) Állam/ politikai hatalom/ kormányzat nélkül nincs kényszerítő erő. Ez igaz minden III-hoz hasonló természeti törvényre. „… a természeti törvények, vagyis az igazságosság, méltányosság, szerénység, megbocsátás, egyszóval az a törvény, hogy ne tégy másoknak olyat, amit magadnak nem kívánsz, önmagukban –azaz ha megtartásukra semmilyen hatalomtól való félelem nem kényszeríti az embereket – ellenkeznek természetes érzelmeinkkel, melyek részrehajlásra, büszkeségre, bosszúra és más hasonlókra késztetnek minket.” (205)

49 Az állam létrehozása Az államot létrehozó szerződés: mindenki szerződik mindenkivel lemond minden jogáról egy személy vagy egy gyülekezet javára azt megbízottjának tekinti, és mindent amit az a közbéke és a biztonság érdekében cselekszik, a saját cselekedetének ismer el. Az így létrejövő nem természetes személy az állam. A személy megtestesítője az uralkodó (a szuverén), a többiek az alattvalók.

50 Az uralkodó jogállása Az államot létrehozó megállapodás visszavonhatatlan. Mert csak a permanens lemondás biztosíthatja a békét. Mert a szerződés visszavonásával megfosztanánk az uralkodót tulajdonától. Mert Istennel kötött szerződésre hivatkozni hazugság. 2. Az uralkodó nem követhet el szerződésszegést. Mert nem szerződő fél. Tudniillik: Az alattvalók összességével nem szerződhet, mert azok csak nem alkotnak egyetlen személyt. Külön-külön nem szerződhet velük, mert ha az alattvaló azt állítaná, hogy az uralkodó szerződést szegett, nem lenne olyan hatalom, amely ezt a vitát eldöntené, s így visszahullanánk a természetes állapotba.

51 Az uralkodó jogállása Az uralkodó cselekedeteit annak is el kell ismernie sajátjának, aki nem szavazott rá. Mert ha részt vett az uralkodót beiktató szavazáson, elfogadta, hogy tartania fogja magát a többség döntéséhez. Mert ha nem csatlakozik, megmarad a természeti állapotban, és bárki büntetlenül megölheti. 4. Az uralkodó nem követhet el jogtalanságot alattvalóival szemben. Mert az uralkodó cselekedeteit mindenkinek a sajátjának kell elismernie. Így aki az uralkodót jogtalansággal vádolja, magát vádolja. 5. Az uralkodót sem kivégezni, sem megbüntetni nem lehet. Mert az uralkodó tettei a mi tetteink. Ezért a saját tetteinkért egy másik személyt büntetnék.

52 Az önkényuralom veszélye „Itt azonban valaki azzal az ellenvetéssel hozakodhatna elő, hogy eszerint az alattvalók helyzete igen nyomorúságos, hiszen ki vannak szolgáltatva az ily korlátlan hatalommal rendelkező személy vagy személyek gerjedelmeinek és más féktelen szenvedélyeinek. …e vádaskodók nem gondolnak arra, hogy az emberi körülményekben mindig akad egy s más kellemetlenség, s hogy a legrosszabb, ami bármely kormányformában a népet általában érheti, alig nyom valamit a latban, ha azzal a nyomorúsággal hasonlítjuk össze, amely a polgárháborúnak vagy az oly uratlan emberek féktelenségének velejárója, akik felett nem áll se törvény, se kényszerítő erő, amely a fosztogatástól és bosszútól visszatartaná őket.” (218)

53 1. tökéletes szabadság 2. egyenlőség 3. a természeti törvények érvényesek „De ha a szabadság állapota is ez, mindazonáltal mégsem a szabadosság állapota. […] A természeti állapotot a természeti törvény kormányozza, amely mindenkit kötelez; és az ész – amely maga ez a törvény – mindenkit, aki csak hozzá fordul, megtanít arra, hogy mivel az emberek valamennyien egyenlők és függetlenek, senki sem károsíthat meg egy másik embert, életében, egészségében, szabadságában vagy javaiban.” (6.) 4. munkával tulajdon szerezhető „[A] föld és az összes alacsonyabb rendű teremtmény közösen minden emberé, mégis mindenkinek tulajdona a saját személye. Ehhez senkinek sincs joga, csak magának. […] testének munkája és kezének műve szoros értelmében az övé. Amit tehát kiemel ebből az állapotból, amelyben a természet hagyta, azt összevegyítette munkájával, hozzátett valamit, ami az övé, ezzel tulajdonává teszi.” (27.) A természeti állapot

54 nincs ok a konfliktusra „[U]gyanaz a természeti törvény, amely tulajdont ad nekünk ezen a módon, egyszersmind korlátozza is ezt a tulajdont. Isten bőségesen megad nekünk mindent (1 Tim 6, 17): ez az ész szava […] De milyen mértékben ad meg nekünk mindent? Annyira, hogy élvezzük. Amennyit valaki fel tud használni úgy, hogy bármi módon javára váljék az életnek és ne ártson, annyit foglalhat le munkájával tulajdonként. Ami ezen túl van, az már meghaladja az ő részét, és másoké.” (31.) hadiállapot csak akkor jön létre, ha valaki erőszakot alkalmaz velem szemben a természeti állapot nem hadiállapot „[E]bből világosan kiderül a természeti állapot és a hadiállapot közötti különbség; jóllehet némelyek összekeverték őket, annyira távol állnak egymástól, mint amennyire messze van a békesség, a jóindulat, a kölcsönös segítségnyújtás és a közös védekezés állapota az ellenségeskedés, a rosszindulat, az erőszak és a kölcsönös pusztítás állapotától” (19.) Akkor mi szükség egyáltalán politikai hatalomra? Kontra Hobbes

55 A természeti törvény betartatása mindenkinek joga. Ámde: 1. „nincs olyan érvényes, rögzített és ismert törvény […], amelyről elismernék, hogy jó és a rossz mértéke” 2. „mindenki bíró, és mindenki végrehajtója is a természeti törvénynek, s mivel az emberek elfogultak önmaguk iránt, nagyon könnyen megeshet, hogy a saját ügyeiknél túlságosan elragadja őket a szenvedély és a bosszúvágy” 3. „hiányzik az a hatalom, amely megalapozná és alátámasztaná a helyes ítéletet, és biztosítaná kellő végrehajtását” (124.) Valóban ezek az igazi okok? „Minthogy ugyanis mindenki király, akárcsak ő maga, mindenki egyenrangú, és a többség nem tartja szigorúan tiszteletben a méltányosságot és az igazságosságot, ebben az állapotban nagyon bizonytalan a tulajdon élvezete. Ezért az ember hajlandó arra, hogy megváljék attól az állapottól, amelyben ő maga szabad ugyan, de tele van félelmekkel, és állandóan veszélyeknek van kitéve.” (123.) „[Akik megdöntik a jogos politikai hatalmat] újból a hadiállapotnak teszik ki az embereket.” (227.) A természeti állapotból való kilépés okai

56 Kivel kötöm? Azzal, aki a politikai hatalmat gyakorolja Miről mondok le? 1. önmagam és mások megvédésének korlátlan jogáról (részleges) 2. a büntetés jogáról (teljes) Mit kapok cserébe? 1. tulajdon védelme 2. törvények végrehajtása A szerződés

57 1. [N]em rendelkezhet teljesen önkényesen az emberek életével és tulajdonával. Mert hiszen a törvényhozó hatalom csupán a társadalom minden tagjának egyesített hatalma, amelyről lemondtak annak a személynek vagy gyülekezetnek a javára, amely a törvényhozást megtestesíti, ezért e hatalom nem lehet nagyobb, mint amekkora hatalmuk ezeknek az embereknek a természeti állapotban volt […] Senki sem adhat át nagyobb hatalmat, mint amekkorával ő maga rendelkezik; és senkinek sincs teljesen önkényes hatalma önmaga vagy mások fölött, hogy elpusztítsa saját életét, vagy elvegye másnak az életét vagy tulajdonát. […] mivel a természeti állapotban nincs önkényes hatalma a másik élete, javai vagy szabadsága felett, hanem csak annyi, amennyivel a természeti törvény felruházta önmaga és a többi ember megvédése céljából, ezért csak ennyit ad vagy adhat át az államnak és általa a törvényhozó hatalomnak, úgyhogy ennél nagyobb hatalma nem lehet a törvényhozásnak. Legvégső határai tekintve a törvényhozók hatalma a közjóra korlátozódik a társadalomban. […] A társadalomban nem szűnnek meg a természeti törvény előírásai, hanem sok esetben csak világosabbá válnak […] mivel az alapvető törvény az emberiség megvédése, semmiféle emberi törvény nem lehet jó vagy érvényes, ha ellentétes ezzel. (135.) A politikai hatalom korlátai 1.

58 2. [A] törvényhozó vagy legfőbb hatalom nem igényelhet magának olyan hatalmat, hogy rögtönzött, önkényes rendeletekkel kormányozzon, hanem kihirdetett állandó törvények alapján és felhatalmazott, ismert bírók útján kell igazságot szolgáltatnia és döntenie az alattvalók jogairól. […] különben békéjük, nyugalmuk és vagyonuk éppúgy nem lesz biztonságban, mint ahogy nem volt a természeti állapotban. (136.) 3. [A] legfőbb hatalom senkitől nem veheti el beleegyezése nélkül tulajdonának semmilyen részét sem. Minthogy ugyanis a tulajdon védelme az állam célja, és ez az, amiért az emberek társulásra lépnek egymással, ezért szükségképpen feltételezi és megkívánja, hogy az embereknek legyen tulajdonuk; enélkül azt kellene feltételeznünk, hogy elveszítik, amikor tagjává lesznek a társadalomnak, holott éppen ez volt az a cél, amiért csatlakoztak hozzá[.] (137.) 4. [A] törvényhozó testület nem adhatja át másnak a törvényhozó hatalmat. Ez ugyanis ráruházott hatalom, amelyet az emberektől kapott, ezért akik a kezükben tartják, nem adhatják át másoknak.. (141.) A politikai hatalom korlátai 2.

59 A törvényhozó hatalomnak függetlennek kell lennie a végrehajtó hatalomtól. Minthogy a hatalom kihasználására amúgy is hajlamos emberi gyarlóság túl nagy kísértésnek van kitéve, ha ugyanazok az emberek tartják kezükben mind a törvényhozó hatalmat, mind a törvények végrehajtásának hatalmát – minthogy ezáltal felmenthetik saját magukat az alól, hogy engedelmeskedjenek az általunk hozott törvényeknek, a törvények alkotását és végrehajtását pedig saját előnyükhöz igazítják, s így a közösség többi tagjától eltérő, a társadalom és a kormányzat céljával ellentétes érdekeik lesznek …[az elválasztás] olyan új és őket közelről érintő kötöttség, amely figyelmezteti őket, hogy a közjó érdekében alkossák meg a törvényeket. (143) A hatalmi ágak elválasztása

60 Hobbes A természeti állapot hadiállapot. A természeti állapotban mindenre jogunk van, még a másik testére is. Egymással szerződünk. A jogainkról való lemondás abszolút. Az így létrejövő hatalom (szinte) korlátlan és egységes. Locke A természeti állapot nem hadiállapot. A természeti állapotban csak arra van jogunk, amit a természeti törvények megengednek. A hatalom leendő birtokosával szerződünk. A jogainkról való lemondás feltételes. Az így létrejövő hatalom korlátozott, és megosztott. Hobbes vs. Locke

61 1. „megváltozik a törvényhozó hatalom” az uralkodó más törvényt érvényesít, mint amilyet a törvényhozó hatalom alkotott megakadályozza a törvényhozás összeülését az uralkodó az emberek beleegyezése nélkül megváltoztatja a törvényhozók választóinak személyét és a választás módját nem érvényesíti a törvényeket idegen hatalomnak veti alá a népet 2. a törvényhozás „a beléje vetett bizalommal ellentétesen tevékenykedik” „ha tagjai megpróbálnak tulajdonsértést elkövetni az alattvalókkal szemben, és megpróbálják önmagukat vagy közösség valamely részét olyan úrnak megtenni, aki önkényesen rendelkezhet az emberek életével, szabadságával vagy vagyonával” (221.) De ki dönti el, hogy megsértették a szerződést? A szerződés megsérül, ha

62 Azt felelem erre: a nép lesz a bíró. Mert ki ítélje meg, hogy megbízottja vagy képviselője helyesen és a beléje vetett bizalomnak megfelelően cselekszik-e, ha nem az, aki a felhatalmazást adja, és akinek a felhatalmazás megadása után is hatalma kell, hogy legyen arra, hogy leváltsa, ha az nem tesz eleget megbízatásának? Ha ez magánemberek között és egyes esetekben ésszerű, akkor miért volna másképp abban a legnagyobb fontosságú esetben, ahol milliók jóléte forog kockán, és ahol, ha nem veszik elejét, sokkal nagyobb a baj, orvoslása pedig nagyon nehéz, drága és veszedelmes? [240.] Ki dönti el, hogy a szerződést megsértették?

63 [A]z embereknek szabadságukban áll, hogy gondoskodjanak magukról, s a régitől különböző, új törvényhozó hatalmat állítsanak fel oly módon, hogy megváltoztatják a bennük részesülő személyeket, a formáját vagy mindkettőt, úgy ahogy biztonságuk és javuk szempontjából a legmegfelelőbbnek találják. Mert a társadalom másvalaki hibájából sohasem veszítheti el ősi és eredeti jogát, hogy megvédje magát, ami csakis egy állandó törvényhozó hatalom révén, valamint az általa hozott törvények igazságos és részrehajlás nélküli végrehajtása révén valósítható meg. (220.) De ez a tanítás lázadásokat fog gerjeszteni! Ha pedig a szerződést megsértik, akkor

64 Ki is lázad? „[A] lázadás ugyanis nem személyekkel való szembeszállás, hanem szembeszállás azzal a tekintéllyel, amely egyedül az állam alkotmányán és törvényein alapul [.]” (226.) „Mindkét előbb tárgyalt esetben – akár a törvényhozó hatalom változik meg, akár a törvényhozók cselekszenek azzal a céllal ellentétesen, amiért beiktatták őket – a lázadás bűnét követik el a bűnösök.” (227.) Ennélfogva: „[E]z a tan – mely szerint az embereknek hatalmukban áll új törvényhozás felállításával gondoskodni a biztonságukról, ha törvényhozóik a beléjük vetett bizalommal ellentétesen cselekedtek és tulajdonsértést követtek el ellenük – a legjobb védekezés a lázadás ellen, és a legalkalmasabb eszköz annak megelőzésére.” (226.) Lázadás

65 Az állam célja a polgári javak (élet, szabadság, testi épség, tulajdon) biztosítása. A vallás célja a lélek üdvének biztosítása. A lélek üdve nem tartozik a polgári javak közé. – Miért? Az állam nem avatkozhat vallási ügyekbe, amíg azok nem érintik a polgári javakat. Mert: 1. Analogikus érv: a lélek olyan, mint az egészség. Az ember dolga saját egészségéről gondoskodni, s az állam csak akkor léphet közbe, ha mások egészségét kockáztatja. 2. Az egyes ember maga viseli vallási meggyőződéseinek következményeit – ezért az a döntés, hogy milyen vallást követ, őt magát illeti meg. Tolerancia: a politikai filozófiai érv

66 A szertartások és hitek hatósági szabályozásával nem biztosítható a lélek üdvössége. A szertartások esetében: cselekedetem csak akkor Istennek tetsző, ha önkéntes. Ha kényszer hatására veszek részt egy szertartáson, mit sem ér. A hitek esetében: hiteim nem állnak akaratom uralma alatt. Hiába is akarnak kényszeríteni, hiszem, amit hiszek. Pragmatikus érv

67 [A] hatóság részéről nem szerezhet jogot a türelemre az olyan egyház, amelyben mindenki, aki abba belép, átkerül egy másik fejedelem védelmébe és szolgálatába. (111. o.) [S]emmiképpen nem tűrhetők azok, akik tagadják Isten létét. Az istentagadók előtt ugyanis nem szilárd és szent a hűség, a szerződés és az eskü, amelyeke pedig az emberi társadalom összetartó kötelékei, annyira, hogy ha Istent vagy akárcsak eszméjét kivesszük belőle, az egész társadalom összeomlik. (Uo.) Nem ejt szót a felekezeti egyenjogúságról. A locke-i türelem határai

68 Jean-Jacques Rousseau ( ) Genfben születik 1728 Piemont, katolizál Franciaország, Warens bárónő Párizs, Diderot, Therèse Levasseur 1754 Genf, újra protestáns lesz 1765 Hume Angliába menekíti 1767 újra Párizs Fő művei Értekezés az egyenlőtlenség eredetéről (1755) A társadalmi szerződésről (1762) Emil, avagy a nevelésről (1762)

69 Rousseau szerződéselmélete Hobbes és Locke szerződéselmélete 1. Mi a legitim politikai hatalom forrása? - szerződés 2. Mire terjed ki? – kulcs: milyen szerződést kötnénk a természeti állapotban Rousseau 1. mint Hobbesnál és Locke-nál 2. nem hivatkozik a természeti állapotra Van egy további kérdése: hogyan nyerjük el az „erkölcsi szabadságot”? szabad cselekvés (szokásos értelemben) = kényszertől mentesen hozott döntéseinkből fakad, erkölcsi és jogi felelősségünk van érte. Rousseau: a szabadságnak van egy olyan értelme, amelyben nem minden a szokásos értelemben szabadnak gondolt cselekedet szabad.

70 Miért csak szerződésből származhat legitim hatalom? A politikai hatalom nem természetes. 1) nem analóg a szülő hatalmával a gyermek felett 2) ha van is természetes rabszolga, ősei természetük ellenére lettek azok Nem származhat az erősebb jogából. 1) az erő nem szül kötelezettséget 2) ha megvan az erő, minek a kötelezettség? Nem származhat háborús győzelemből. ez is az erősebb jogán alapulna Nem származhat abból, hogy a nép önként aláveti magát egy uralkodónak. előbb néppé kell válnia – pl. ha szótöbbséggel döntenek, min alapul, hogy a többségi döntés kötelezi a kisebbséget. Nem marad más lehetőség, mint a szerződés.

71 A kérdés De ha valamennyi ember önfenntartásának legfőbb eszköze a saját erejük és szabadságuk, hogyan ruházhatják ezt át akkor anélkül, hogy önmaguknak ártanának és elmulasztanának gondoskodni önmagukról? Ezt a nehézséget, vizsgálódásaim tárgyára vonatkozóan, a következőképpen fogalmazhatjuk meg: „Megtalálni a társulásnak azt a formáját, amely a köz egész erejével védi és oltalmazza minden tagjának személyét és vagyonát, s amelyben, bár az egyén egyesül a többiekkel, változatlanul csak önmagának engedelmeskedik és éppolyan szabad marad, mint amilyen azelőtt volt.” (478) A zsarnoki hatalom nem ilyen forma – hiszen minden jogunkról lemondunk, s cserébe nem nyerünk védelmet.

72 A válasz „[A] társulás valamennyi tagja lemond önmagáról és minden jogáról az egész közösség számára.” (478) Mert: 1) mindenki egyenlő körülmények közé kerül 2) mert ha nem adnák fel minden jogukat, mindenki „bizonyos tekintetben” a maga bírája volna, s megmaradna a természeti állapot 3) egyetlen másik személy sem szerez hatalmat felettünk 1)-3) nem teszi érthetővé, hogy miért nem ártanunk így magunknak, és miért maradunk ugyanolyan szabadok. Vajon miért?

73 Miért nem árthatunk magunknak e szerződéssel? „De mivel a főhatalom csupán a részeit alkotó egyénekből áll, ezért nincs és nem is lehet az övékkel ellentétes érdeke; így hát alattvalói nem szorulnak biztosítékra vele szemben, mert lehetetlen, hogy a politikai társadalom valamennyi tagjának a kárát akarná, alább pedig látni fogjuk, hogy külön-külön sem fog kárt tenni bennük” (480-1) (Főhatalom = a szerződés eredményeképpen létrejövő hatalom, mely rendelkezik az összes szerződő fél egyéni hatalmával; a törvényhozó hatalom) Aggály: De vajon nem fordulhat elő, hogy (a) egy kisebbség sikeresen manipulálja a többségét, s a főhatalom így olyan törvényeket hoz, amelyek nem szolgálják a társadalom többségének javát, vagy hogy (b) a többség, erejével élve, olyan törvényeket hoz, melyek révén egy kisebbséget kimondottan hátrányos helyzetbe hoz?

74 Válasz az aggályra: az általános akarat Rousseau: (a) és (b) ténylegesen előfordulhat. Csakhogy: az ilyen módon megszülető törvényeket nem a főhatalom hozza, és az ilyen esetek elkerülhetők. A főhatalom az általános akarat gyakorlása. Az általános akarat a nép egészének akarata, s fogalmánál fogva a közjóra irányul. Az általános akarat nem azonos a közakarattal, mely a magánérdekek („különös akaratok”) eredője. Hogyan érhető el, hogy törvényeink valóban általános akaratot tükrözzék? mindenki saját személyében vegyen részét a törvények elfogadásában ne alakuljanak kisebb társulások (rosszabb esetben ezek legyen sok ilyen társulás, legyenek minél kisebbek, és legyenek egyenlő erősek) Így a különös akaratok eltérései kölcsönösen kioltják egymást, s végeredményként az általános akaratot kapjuk meg.

75 Az általános akarat (folytatás) A főhatalom által hozott törvények az általános akaratot tükrözik. Ennélfogva tárgyuk is általános – hiszen az általános akarat nem vonatkozik egyetlen konkrét tárgyra vagy személyre sem. A konkrét ügyekre vonatkoztatás a közhivatal (= végrehajtó hatalom) dolga. Ez az, amiért a főhatalom, nem akarhatja sem a nép, sem az egyes személyek kárát.

76 A szabadság A szerződés létrejöttével: feladom természetes szabadságom – jogom arra, hogy mindent megszerezzek, amit csak tudok helyébe polgári szabadságot nyerek – törvényes tulajdonom tényleges védelmét és elnyerem az erkölcsi szabadságot, hogy a magam alkotta törvényeknek engedelmeskedjem „Hogy a társadalmi szerződés ne legyen puszta szó, hallgatólagosan beleértik azt a megállapodást, amely nélkül az egész többi hatástalan volna: aki nem hajlandó követni az általános akaratot, azt az egész alakulat fogja engedelmeskedésre kényszeríteni; más szóval kényszeríteni fogják, hogy szabad legyen, hiszen a kettő egy és ugyanaz.” (482)

77 Bertrand Russell (1946) [Ő] alkotta meg a hagyományos monarchiákkal szemben álló pszeudo- demokratikus diktatúrák politikai filozófiáját. Az utána következő időkben azok, akik reformereknek tekintették magukat, két csoportra oszlottak: azokra, akik őt követik, és azokra, akik Locke-ot. Néha együttműködtek, és sokan voltak, akik nem láttak semmilyen feszültséget. De az összeegyeztethetetlenség fokozatosan nyilvánvalóvá vált. A jelen korban Hitler Rousseau leszármazottja, Roosevelt és Churchill pedig Locke-é.

78 Miért gondolja ezt Russell? „[A] társulás valamennyi tagja lemond önmagáról és minden jogáról az egész közösség számára.” (478) „[A] társadalmi szerződéssel minden egyes ember csak azt a részt idegeníti el képességeiből, vagyonából, szabadságából, amelyiknek használata fontos a közösség számára; de azt is el kell ismerni, hogy egyedül a főhatalom döntheti el, mi a fontos a köz számára.” (494) „De mivel a főhatalom csupán a részeit alkotó egyénekből áll, ezért nincs és nem is lehet az övékkel ellentétes érdeke; így hát alattvalói nem szorulnak biztosítékra vele szemben[.]” (480-1) A rousseau-i főhatalom ugyanazokkal a jogosítványokkal bír, mint Hobbes uralkodója.

79 Megbízhatunk-e az általános akaratban? Rousseau receptje a kizárólag a közjóra irányuló általános akarat létrehozására csak akkor válhat be, ha ha minden különös érdek szigorúan egyéni, azaz nincsenek csoportérdekek – vagyis ha a társadalom homogén vagy ha vannak ugyan csoportérdekek, de azok nem artikulálódnak vagy nem jutnak szerephez a politikai döntésekben E feltételek egyetlen társadalomban sem állnak fenn. Ezért a rousseau-i elvek alapján szerveződő társadalomban ténylegesen az történik, hogy a legerősebb csoportok potenciálisan korlátlan hatalomra tesznek szert. A rousseau-i kép republikánus – az antik poliszok világát idézi, ahol minden polgár részt vesz a közügyekben, s az egyéni érdeket természetes feláldozni a közjó oltárán.


Letölteni ppt "John Locke (1632-1704) Oxford: Boyle, privát orvosi stúdiumok 1666: barátságot köt Lord Shaftesburyvel (aki ekkoriban még nem lord, és nem is lordkancellár)"

Hasonló előadás


Google Hirdetések