Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Polónyi István Terv és piac az oktatásban Magyar Szociológiai Társaság éves konferenciája és közgyűlése 2012. november 9-10. Közép-Európai Egyetem (Central.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Polónyi István Terv és piac az oktatásban Magyar Szociológiai Társaság éves konferenciája és közgyűlése 2012. november 9-10. Közép-Európai Egyetem (Central."— Előadás másolata:

1 Polónyi István Terv és piac az oktatásban Magyar Szociológiai Társaság éves konferenciája és közgyűlése november Közép-Európai Egyetem (Central European University)

2 A piac • a piac a csere színtere • „..a standard neoklasszikus elméletben a piac a cserék absztrakt tere, ahol az eladók és a vevők közötti gyakori interakciók határozzák meg az árat. …. Ebben a keretben az egész gazdaságot piacok rendszereként lehetett modellezni” Kapás (2003) • „a tankönyvekben nem könnyű definíciót találni a piacra, de ha találunk is, ezek pontatlanok és felszínesek…. Az irodalomban túlteng a piaci jelenségek matematikai elemzése, viszont arra az egyszerű kérdésre, hogy „mi a piac”, nemigen kapunk választ.” Kapás (2003) • „furcsa paradoxon, hogy a piac fogalmára vonatkozó konszenzus hiánya nem akadályozza annak kiterjedt használatát a közgazdasági diskurzusban”. Kapás (2003)

3 A tervgazdálkodás • A tervgazdálkodás a redisztributív társadalmi, gazdasági integráció egyik speciális esete • "A tervgazdaság a szocialista (kommunista) társadalom gazdasága. A tervgazdálkodás (tervszerű gazdálkodás) a szocialista (kommunista) gazdaság működtetésének a módja. A tervgazdaság legfőbb jellemző vonása az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdona; működtetésének tehát előfeltétele az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele." Bauer Tamás (1981:444) idézi Kovács Gézát (1968:7) • Hómanék könyve Napóleon uralkodásának időszakáról (az 1700-as éve végéről) úgy ír, hogy „valóságos tervgazdálkodás indult meg ebben a korszakban” (Hóman B, Szekfű Gy, Kerényi K ) • De ténylegesen Keynes óta létezik a tervező piacgazdaság is • "Olykor amerikai, német gazdasági szervekre hivatkoznak, amelyek állítólag szintén tervszerűen vezetik a nemzetgazdaságot. Nem, elvtársak, ezt ott még nem érték el, és nem is érhetik el, amíg ott kapitalista rend van. A tervszerű vezetéshez az iparnak nem kapitalista, hanem más, szocialista rendszerére van szükség, ahhoz legalábbis az kell, hogy államosított legyen az ipar, államosított legyen a hitelrendszer, nacionalizált legyen a föld, hogy legyen szocialista összefogás a faluval, hogy a munkásosztály legyen hatalmon az országban és így tovább. Igaz, náluk is vannak holmi tervfélék. De ezek csak tervjóslások, tervtalálgatások, amelyek senkit sem köteleznek, és amelyek alapján lehetetlen az ország gazdaságát vezetni. Más a helyzet nálunk... " (Bauer Tamás (1981:445) idézi Sztálin J., V. (1952: )).

4 A terv versus piac Spontán (vagy önkiigazító, ill. piaci) rend 10 elemmel Itt az összehangoláshoz – feltételezve, hogy minden elem mindegyikkel legalább egyszer kölcsönös kapcsolatba lép – 45 kapcsolat-teremtés szükséges Autoritás (vagy korporatív, ill. központi irányítású) 10 elemmel Itt viszont több mint 100 (pontosan 110) kapcsolatteremtésre van szükség Polányi Mihály szerint ezek alapján: „abszurd az az elgondolás, hogy a központi irányítás helyettesíti az önkiigazító rend funkcióit” A mai gazdasági terveknek valószínú1eg ugyanannyi gyakorlati értéke van …mint a régiek mágikus formuláinak, de nem több.” Frieddrich A. von Hayek is elutasítja a központi irányítást és tervezést.

5 Terv plusz piac • A valóság, a történelem azonban más lett. • Mint Kornai írja: „Hayek azt jósolta: az a kapitalista ország, amely rálép a központosítás, állami beavatkozás és tervezés csuszamlós lejtőjére és ott néhány lépést tesz, nem tud megállni a jobbágyság felé vezető úton”. DE nem így történt. „Meg lehet állni negyedúton. Félúton még vissza lehet fordulni. A kérdés a politikai szférában dől el: érvényesülnek-e olyan intézményes garanciák, amelyek nem engedik meg zsarnoki uralom létrejöttét.” (Kornai 1999) • Joseph E. Stiglitz „A kormányzati szektor gazdaságtana” című, széles körben ismert munkájában így ír: „Manapság a közgazdászok között az a felfogás érvényesül, hogy korlátozott kormányzati beavatkozás révén enyhíteni (tehát nem megszüntetni) lehet a legsúlyosabb gondokat: a kormányzatnak tevékeny szerepet kell vállalnia a teljes foglalkoztatás elősegítésében vagy a szegénység legrosszabb oldalainak enyhítésében, a gazdaságban azonban a középponti szerep a magánvállalkozást illeti meg. (Stiglitz 2000:31) • Mindmáig jelentős vita folyik arról, hogy a kormányzatnak mennyire szűken vagy tágan értelmezett módon kell fellépnie a gazdaságban. • Néhány közgazdász, például John Kenneth Galbraith úgy véli, hogy a kormányzatnak tevékenyebb szerepet kell vállalnia, • más közgazdászok, például a Nobel-díjas Milton Friedman vagy a szintén Nobel-díjas George Stigler meggyőződése szerint a kormányzatnak szűkebb körben kell fellépnie. • Az ilyen álláspontokat az határozza meg, hogy az illető mennyire tekinti súlyosnak a piackudarcokat és hogyan értékeli a kormányzat korrekciós lehetőségeit”. (Stiglitz 2000:31)

6 Mikor kell az állam ? • - Kikényszerített redisztribúció: a szegények szavazati hatalmukkal ki tudják kényszeríteni a redisztribúciót (Tullock,. Downs) • - Önkéntes redisztribúció: amikor a gazdagok önkéntes adományait osztják el (Friedmann, Hayek) • - a leghatékonyabb gazdaságokban (first best economies) egyszerre teljesül a hatékonyság és a méltányosság, így nincs szükség állami beavatkozásra, • - a másodrendű hatékonyságú gazdaságokban (second-best economies) a hatékonyság és a méltányosság csak egymás kárára érvényesülhet (átválthatók), - ezt célozná az állami beavatkozás (Barr)

7 A redisztribúció és a terv az oktatásban

8 A minőség • Az egyik kulcsprobléma a minőség. • A redisztributív oktatás minőségével mindig probléma van. • A redisztributív integrációban a szereplők motívuma meghatározó módon a központ elvárás-rendszeréhez történő igazodásban ragadható meg. • A redisztributívan integrált szolgáltatók a redisztributor felé igazolják tevékenységüket, adminisztrálják szolgáltatásukat - a szolgáltatás tényleges igénybe vevői sokkal kevésbé befolyásolják magatartásukat, • Ugyanakkor piaci integráció esetében, a szolgáltatók ki vannak szolgáltatva a vevők döntéseinek. A rossz szolgáltatás kiszelektálódik. • Miközben tehát a versenyszférában a minőségbiztosítás alapvetően a vevők megnyerésének egyik eszköze, s ezért a sikeresség fontos tényezője, - a redisztributív szférákban a minőségbiztosítás a redisztributor (azaz a fenntartó, az irányító) felé történő adminisztrálás eszköze csupán. Nem a vevők megnyerésének, hanem a fenntartó, irányító megnyugtatásának eszköze. És az oktatásirányítók könnyen megnyugszanak.

9 A hatékonyság • A másik probléma a hatékonyság • A piac alapeleme a racionalitás, a hatékonyság • A redisztribúcióban a szereplők teljesítményét – a piac mechanizmusai helyett - társadalmi, közösségi, szakmai normák (elkötelezettség, hagyományok stb.), a büntetéstől való félelem, a nyugalomra (a zavarok, fennakadások elkerülésére) való törekvés határozzák meg. • Így a rendelkezésükre bocsátott feltételekkel messze nem a piaci integrációban értelmezhető gazdasági racionalitás alapján "gazdálkodnak„ - hanem hiteik, vélelmeik, (nem gazdasági) értékeik mentén.

10 A piaci oktatás – a voucher • Az államilag finanszírozott oktatás piacosításának egyik módszere az voucher, az utalvány. (Lásd pl. Milton Friedman). • Az utalványos finanszírozásnak több előnye van. – Az egyik az, hogy költségmegtakarítással jár, - ugyanis "az azonos minőség költsége kétségtelenül nagyobb, ha a költségeket közvetve adókon keresztül fizetik, mint amikor közvetlenül fizetnek az iskoláért.. " – Másik előnye, hogy "ösztönözni fogja a közvetlen szülői finanszírozás fokozatos bevezetését. " – Legfontosabb előnye azonban az, hogy az oktatási szolgáltatók között verseny alakul ki, ami mind a minőséget, mind a hatékonyságot növeli.

11 Miért ritka mégis a voucher alkalmazása? Hirschman gondolatai rávilágítanak az okokra - véleménye szerint • az egészségügyi és az oktatási szolgáltatások vásárlói gyakran téves információkkal rendelkeznek a minőségről, nehéz megítélni a minőséget • gyakran csak kevés szolgáltatóról van szó, és • az összehasonlító vásárlás bonyolult, sőt lehetetlen. • Ilyenkor a termék minőségének biztosításához a megtartásához a beleszólás szolgáltat fontos alternatív stratégiát, • Sőt az oktatás és az egészségügy területén a kivonulás - tehát a szolgáltató elhagyása és másik szolgáltató igénybe vétele - veszélyes is lehet a közszolgáltatás egészére, mert a szolgáltatás polarizáltságához vezethet, ami jelentősen több költséget okozhat, mint amennyi hasznot hoz a piacosítás. • Hirschman javaslata tehát a „beleszólás” biztosítása. (pl. iskolaszék) • Tegyük azonban hozzá, hogy a beleszólás akkor lehet hatásos, ha a redisztributor a tényleges fogyasztók iránt elkötelezett, s nem a szolgáltatók felé.

12 Konklúzió 1 : Az oktatástervezés illúziója • Az oktatástervezés elképzelése szerint a gazdaság optimális fejlődéséhez a munkahelyi struktúra fejlődésének megfelelően tervezett oktatás kibocsátása szükséges. – Amihez persze központi irányítás is nélkülözhetetlen – Egy anekdota szerint Ilku Pál, mondta, hogy bármikor ránéz az órájára, mindig tudja, hogy az ország iskoláiban éppen mi történik. • Valójában azonban az oktatástervezés az erőforrások igénylésének és elosztásának alkukra és érdekérvényesítésre épülő módszere. – Mint arra több kutatás rámutatott (pl. OI) a legtudományosabb felkészültséggel készülő oktatási terv sem képes létrejönni vagy megvalósulni, mert az érdekek hálójában már az első pillanattól eltérül a tényleges, racionális iránytól.

13 Konklúzió 2: az oktatási piac illúziója • Az oktatási piacban hívők szerint: felsőoktatási továbbtanulási döntéseket a jelenlegi ill. várható kereseti hozamok, és munka- erőpiaci helyzetük határozza meg. Tehát a felsőoktatás iránti kereslet a munkaerő-piac keresleti tényezői szerint alakul. – Nincs szükség szabályozásra, hiszen a felsőoktatás iránti kereslet ki tudja alakítani a képzés megfelelő szerkezetét. • Ugyanakkor a felnövekvő nemzedék felsőoktatásba történő törekvésének meghatározó tényezői nem a munkaerő-piaci hatások, hanem a (kiszélesedő) középrétegek azon természetes törekvése, hogy gyermekeiket diplomához juttassa, mivel abban látja társadalmi státuszának újratermelését, megszilárdítását (Fuller és Rubinson). – A felsőoktatás iránti keresletnek tehát csak nagyon nagy áttételekkel van köze a munkaerő-piachoz. • Más oldalról ha nem piac-racionális a felsőoktatási intézmény működése, akkor a kínálata sem az.

14 És a tanulság? „Amennyiben egy pluralista rendszer gyenge teljesítményt produkál, elkerülhetetlenül jelentkezik a korporista és autoriter kísértés.” (Hirschman) Következmény az állami beavatkozás ciklikussága: : - szabad piacgazdaság, (persze monopóliumokkal és „egyebekkel” pl. imperializmus) - az állam még igyekszik outsider maradni : a szociális piacgazdaság, a „vegyesgazdaság” kora. Erőteljes állami beavatkozás, szabályozás, állami tulajdon (a termelővagyon egyharmada), a jövedelmek 40 %-át osztják újra : az állam permanens kivonulása a gazdaságból. Privatizáció, adócsökkentés, egyes nonprofit szférák (egészségügy, oktatásügy, stb.) részbeni piacosítása ? Az állam újra bevonul a gazdaságba, - és az oktatásba is - szabályoz, államosít, stb. (Gazdag 2008)

15 KÖSZÖNÖM A FIGYELMET


Letölteni ppt "Polónyi István Terv és piac az oktatásban Magyar Szociológiai Társaság éves konferenciája és közgyűlése 2012. november 9-10. Közép-Európai Egyetem (Central."

Hasonló előadás


Google Hirdetések