Személyközpontú gondozás

Az előadások a következő témára: "Személyközpontú gondozás"— Előadás másolata:

1 Személyközpontú gondozás
András anyaga Miért jó – ha a gondozás személyközpontú? Kitwood Virginai Bell Gyakorlati kérdések

2 Miért jó, ha a gondozás személyközpontú?
nemcsak a demens személynek, hanem a gondozóknak is a személyközpontú gondozás több mint a személyre szabott gondozás /értékrend, attitűd és elsajátított készségek/ sok szakember ösztönösen gyakorolja személyes értékrendje, beállítódása alapján; a gyakorlatban tapasztalhatták, hogy könnyebb így segíteni. Példák:

3 A személyközpontú gondozás elméleti alapjai
dementálódás folyamatában nemcsak az agy fokozatos leépülésére és annak következményeire fókuszálunk, hanem magára a demens személyre is. A demens személy életét és életminőségét a betegségére adott reakciója is befolyásolja. A betegségre adott pozitív reakció (pl. a ’nem adom fel’ attitűd) pozitívan hat a demens személy életminőségére. A személyközpontú gondoskodásban segítői, támogatói vagyunk demenciával küzdő embertársainknak, hogy segítségünkkel a betegségükre adott reakcióikat, és ezzel életminőségüket a dementálódás folyamatában pozitív módon befolyásoljuk. A betegségre adott negatív reakció negatívan hat a demens személy életminőségére

4 Hogyan fejlesszük hozzáállásunkat?
Értékrendünk tudatos vállalása – döntésinket határozza meg Individualizált (személyre szabott) gondozás nemcsak papíron Empátia (képes vagyok a demenciában élő szempontjából látni helyzeteket) Én-támogató hozzáállás gyakorlása

5 1. Értékrendünk tudatos vállalása
A másik ember személy, aki egyszeri és megismételhetetlen, aki végtelenül értékes, akinek van személyisége, akinek van spiritualitása, vannak érzelmei, akinek vannak szükségletei, vágyai, stb. A demenciával küzdő ember is személy és nem tárgy. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hozzá szólunk, vele és nem róla beszélünk a jelenlétében. A személy több mint a betegsége. Olyan társadalomban élünk, olyan az egészségügyi rendszerünk is, amely a betegséget kezeli és nem az embert. A demenciának, mint betegségnek az objektív, a személytől elkülönült szemlélete elterjedt. Sokszor a tüneteit, okait, kezelésének lehetőségeit tanulmányozzuk, és nem az embert, aki megtapasztalja a demenciát.

6

7 Gyakran azt gondoljuk, hogy a demenciában szenvedőknek – főleg azoknak, akik nem beszélnek, vagy nem érthető számunkra az, amit próbálnak mondani, nincsenek meglátásaik, hiszen nem képesek elmondani meglátásaikat, érzéseiket. Amikor ezt gondoljuk, sajnos a következő lépés az, hogy dehumanizáljuk őket, nem tekintjük őket embernek, személynek, egyedi, megismételhetlen, végtelenül értékes embernek. A segítőnek nem az a feladata, hogy szembesítse a tényekkel, az igazsággal, a valósággal, hanem az, hogy tiszteletben tartsa azt, ahogyan ő működik, ahogy képes értemezni helyzetét.

8 2. Individualizált (személyre szabott) gondozás
minden ember más egyéni szükségleteket figyelembe vesszük (alvás, tisztálkodás, öltözködés, étkezés, …) Lehetőségei Korlátai

9 3. Empátia Kiindulás a demens személy perspektívájából
A demenciában szenvedő személy másként tapasztalja meg a valóságot időben, térben emlékei elvesznek vagy töredezetté válnak elfelejt napi történéseket (pl. nem tudja, hogy evett már ebédet) érzékszervi benyomások értelmezése romlik. A demencia következtében a külvilág megélése megváltozik: nem tudja, milyen nap van, esetleg milyen napszak, nem tudja, hol van, nem ismer fel személyeket, tárgyakat, olyan dolgokat lát vagy érez, amelyek valójában nincsenek.

10 Én-támogató hozzáállás gyakorlása
Az én-támogató, a személyt személy mivoltában megerősítő hozzáállás: Szeretetteljes, melegséget adó Biztonságot, vigaszt nyújtó Oldott hangulatot teremtő Tiszteletet adó Elfogadó Dicsérő Elismerő Egyenes, nyílt Érzékeny Megerősítő Segítő Bátorító A demens személyt partnernek tekintő Ítéletmentes Befogadó Otthont nyújtó Vidámságot ad

11 Az én-támogató hozzáállás
Az énpszichológia szerint az „én” különféle képességeinek összessége a személyiség. A demencia következtében ezek a képességek romlanak. Az én-támogató hozzáállás azt jelenti, hogy A) az elvesztett képességeket próbáljuk kompenzálni B) a még megőrzött képességeket pedig támogatjuk Cél: a demens személy jól érezze magát. (Önérzetet növel, ha segítséget nyújtunk a megmaradt képességek használatához.)

12 Milyen módon támogassuk a hiányzó funkciókat?
Tisztelettel – érezze megbecsülésünket Empatikusan – érzéseire rezonálóan A betegség előrehaladtával folyamatosan változóan (ADL- IADL): kezdetben önsegítésben támogatjuk, később a segítség kézzelfoghatóbb, konkrét. Környezet – mint segítő világítás zajfogók szagok helyett illatok Otthonos „Containing” funkció gyakorlása (kibírjuk, át tudjuk venni a demens dühét, szorongását, félelmét…, mi magunk nem félünk a félelmünktől, nem leszünk mérgesek haragjuktól, ezzel segítjük a demenst elviselni saját érzelmeit) Fontos megértenünk, hogy a beteg néha képtelen magában tartani negatív érzelmeit. Arra zúdítja, aki a környezetében van. Ha a gondozó képes visszavágás nélkül meghallgatni és magában tartani ezeket a negatív érzéseket, akkor azoknak az ereje csökken.