ISTEN hozott köztünk!.

Az előadások a következő témára: "ISTEN hozott köztünk!."— Előadás másolata:

1 ISTEN hozott köztünk!

2 „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” (1. Zsoltár)

3 Ó ó ó, Szívemben itt a Menny!
Az Isten Országa van itt... Ő Úr az én életemben... És nagy öröm van bensőmben... Szent tiszta fénnyel átölel...

4 Ó ó ó, Szívemben itt a Menny!
Trónjának temploma vagyunk... Kősziklánkká lett Jézusunk... Ő visszajön, hogy elvigyen... Szentszellemmel mondjuk: - Jövel!...

5 Ó ó ó, Szívemben itt a Menny!
A felhőkön találkozunk… Ott lesz velünk a mi Urunk… És Néki szól az énekünk… Dicsőség Neked Istenünk…

6 Jézus mondja: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (János evangéliuma 5:24) „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere… …ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem…” (János evangéliuma 6. rész – részletek) „…nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." (Apostolok cselekedetei 4:12)

7 Mikor még semmi nem létezett, nemzetek, népek, királyok és bölcsek
Mikor még semmi nem létezett, nemzetek, népek, királyok és bölcsek. Nem volt még ember és földi élet sem, Te akkor már szerettél engem.

8 Hatalmak jöttek és tűntek el, de oly csodát mint Te, senki nem tehet
Hatalmak jöttek és tűntek el, de oly csodát mint Te, senki nem tehet. A földnek kincse nem érhet fel Veled, és senki másé nem lesz már szívem.

9 Eljöttél, feláldoztad magad, szenvedtél, azért, hogy célt mutass, Helyettem meghaltál, hogy éljek és ezért követlek bárhová!

10 „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (I. János 3: 16)

11 Megemlékezem értem ontott véredről. Nem felejtem el, miért szeretsz. összetört testedről. hogy miért haltál meg.

12 Áldalak, Uram, áldalak! Irgalmad, kegyelmed dalra indított. Áldalak, uram, áldalak! Nem felejtem el, nem felejtem el, hogy értem haltál meg a kereszten.

13 Csak Tiéd a legelső hely, mert Te, Te vagy a hű Főpap
Csak Tiéd a legelső hely, mert Te, Te vagy a hű Főpap. Rangod magasabb minden rangnál. Trónodhoz jövünk, imádunk, szent Urunk!

14 Csak Krisztusban kaptam reményt,
Új örömet, új életcélt. Őrá mindig számíthatok, Bármilyen nagy próbát kapok. Szerelme lángja égig ér, Békéje mélyebb tengernél. Hű Pártfogóm, Ő mindenem, Nagy szeretettel véd engem.

15 A Krisztusban, ki gyermek lett,
Isten a földön megjelent. Úgy jött ide, mint ajándék, Menteni jött, de őt verték. Míg értünk halt a kereszten, Kiengesztelte az Istent. A bűnöm mind őrajta volt, Így nekem életet adott.

16 Míg teste sírban nyugodott,
Gondolták a Fény halott. De harmadnap feljött a Nap, Krisztus a sírból feltámadt. Most már övé a győzelem, Megszabadult az életem. Én az övé, Ő az enyém, Áldozatának érdemén.

17 Nincs több bűnvád, rémes halál, Krisztus bennem él most már
Nincs több bűnvád, rémes halál, Krisztus bennem él most már. És bölcsőmtől a síromig, Ővele eldőlt sorsom is: Sem nem pokol, sem emberek, Kezéből már ki nem vehet. Míg visszatér, vagy mennybe hív, Nagy diadalban részesít.