Az EU intézményrendszere

Az előadások a következő témára: "Az EU intézményrendszere"— Előadás másolata:

1 Az EU intézményrendszere
Aa) Komponens Kulturális Projekt Ciklus Menedzsment TÁMOP / „Építő közösségek”, Közművelődési intézmények az egész életen át tartó tanulásért 2.kör: A közművelődés a nem formális és informális tanulás szolgálatában A TUDÁS ÉS MŰVELTSÉG MEGÚJÍTÁSA – A TÁRSADALOM MEGÚJÍTÁSA Kedvezményezett: TIT FEJÉR MEGYEI EGYESÜLETE Kodolányi János Főiskola, 2011. Zoltai Márta, okl. EU szakértő

2 Európai Tanács Az Európai Tanács az Európai Unió állam- és kor-mányfőinek, valamint a Bizottság elnökének testülete. Az unió csúcsszerve, amely meghatározza az Európai Unió általános politikai irányait. Megkülönböztetendő az Európai Tanács mellett a Tanács és az Európa Tanács Az Európai Tanács feladata stratégiai döntések meg-hozatala, kompromisszumcsomagok, valamint általá-nos politikai elvek elfogadása. Az Európai Tanács dönt az Európai Uniót érintő legfontosabb kérdésekben, meg-határozza a szervezet külpolitikai irányvonalát és ezzel együtt a bővítési politikát is. 

3 A Lisszaboni Szerződés hatása az Európai Tanács működésére
A Lisszaboni Szerződés létrehozta az Európai Tanács elnökének állandó tisztségét. Betöltőjét az Európai Tanács tagjai minősített többséggel két és fél éves, egyszer meghosszabbítható mandátummal választják. az Európai Tanács első állandó elnöke a volt belga miniszterelnök, Herman Van Rompuy, míg a kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztját a jelenlegi kereskedelmi ügyekért felelős biztos, a brit Catherine Ashton kapta.   Az új funkció nagyobb folytonosságot és stabilitást kölcsönöz az Európai Unió intézményeiben folyó munkának. Az Európai Tanács elnöke nem az unió elnöke, feladata, hogy az EU állam- és kormányfők munkáját megkönnyítse. Ő elnököl az Európai Tanács ülésein, ő készíti elő az Európai Tanács folyamatos alapokra helyezett munkáját, és képviseli az EU-t a nemzetközi színtér legmagasabb szintjén. Folyó ügyekben érdemi hatással bíró döntési hatásköre nem lesz, tisztje az állam- és kormányfői testület munkájának a menedzselése, az ülések elnöklése, az elfogadott álláspontok csúcs-szintű képviselete.

4 A Tanács A Tanács (más néven az Európai Unió Taná-csa, vagy korábbi nevén a Miniszterek Ta-nácsa) az unió változó összetételben ülésező, kormányközi alapon működő döntéshozó-jogalkotó szerve. A Tanács a tagállamok szakminisztereiből áll, és a tárgyalt témától függően a Lisszaboni Szerződés életbelépése óta tíz különböző összetételben ülésezik.

5 Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (ÁÜT);
A Külügyek Tanácsának ülésein a külügyminiszterek a közös kül- és bizton-ságpolitika (bevett angol rövidítéssel CFSP); A Gazdasági- és Pénzügyek Tanácsa (elterjedt rövidítése Ecofin); A Mezőgazdasági és Halászati Tanács nagy hagyományokra visszatekintő tanácsi forma. Tagjai a mezőgazdasági, halászati, közegészségügyi miniszterek. A közös agrárpolitika (KAP) a legfontosabb szakpolitika az Európai Unióban részesedése az uniós költségvetésből messze a legnagyobb; A Bel- és Igazságügyi Együttműködés Tanácsa (BI) a belügyminiszterek és igazságügyi miniszterek kéthavonta tartott összejövetele ; A Közlekedési, Hírközlési és Energiapolitikai Ügyek Tanácsa kéthavonta ülésezik; A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa a munkaügyi, egészségügyi és esélyegyenlőségi miniszterek negyed-éves összejövetele. Mivel a munkaügy és a szociálpolitika meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik, így a miniszterek leginkább közös célok kitűzésével és nem kötelező ajánlásokkal igyekeznek közelíteni a tagállamok szabályozását; A Versenyképességi Tanács kissé „felemás”, hiszen míg a belső piaci kérdésekben komoly szerephez jut, az iparpolitikai szabályozás ma még többnyire nemzeti hatáskör; Környezetvédelmi Tanács megelőzésre koncentrálnak; Az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Ügyek Tanácsa a kevésbé fontosak közül való, hiszen a hatáskörében a legtöbb ügy a tagállamok szabályozásában maradt. Az ellenállást jól jelzi az is, hogy kulturális kérdésekben csak egyhangú döntést hozhat. Az oktatási és ifjúsági ügyek területén azonban több értékes kezdeményezést tett, így a diplomák kölcsönös elismerésével, a diákok és tanárok mobilitásával kapcsolatosan;

6 Az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER)
A Miniszterek Tanácsa az Unió egyik legfontosabb döntéshozó testülete. Az elvégzendő munka mennyiségéhez képest viszont keveset ülésezik - a néhány havonta megrendezett pár napos tanácskozás nem alkalmas a döntések megfelelő átbeszélésére. Már a kezdetektől fogva működött a Miniszterek Tanácsa mellett az Állandó Képviselők Bizottsága (közkeletű rövidítéssel COREPER). A bizottság a brüsszeli állandó képviseletek vezetőiből áll, akiket szükség szerint ágazati szakértők segítenek. Idővel a COREPER szerkezete kettévált, ma a COREPER II. az állandó képviselők, míg a COREPER I. helyetteseik fórumát jelenti. (Tekintettel a mezőgazdaság kiemelt szerepére a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsot a COREPER helyett külön döntés-előkészítő szervezet, a Mezőgazdasági Különbizottság segíti.)

7 Az Állandó Képviselők Bizottságát mintegy 250(
Az Állandó Képviselők Bizottságát mintegy 250(!) té-mák szerinti állandó vagy ideiglenes munkacsoport segíti, melyek évente több ezer ülést tartanak. A bizott-ság tevékenységével lehetővé válik, hogy az illetékes Tanács már csak politikai szempontokat vegyen fi-gyelembe a vita során, s a szakmai szabályok valódi szakértők közötti érdekegyeztetésben kristályosod-janak ki. A magyar állandó képviselet vezetője a csatlakozásig Balázs Péter volt. 2004 május 1. után a posztot Kiss Tibor, volt hágai és brüsszeli nagykövet töltötte be, őt váltotta a képviselet jelenlegi vezetője, Iván Gábor 2010 januárjában.

8 Döntéshozatal a Tanácsban A Tanács az elé kerülő ügyekben többféle szavazási formával dönt. A hatályos szerződés pontosan rendelkezik arról, hogy melyik területen, melyik szavazási procedúrát kell alkalmazni.   Egyszerű többség   Szerepe marginális, csak eljárási kérdésekben alkalmazzák. Minősített többség A minősített többség ma már a leggyakrabban alkalmazott döntéshozatali forma. A Tanács tagjainak szavazatait az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni. (A listát ld. a Szavazati arányok a Tanácsában c. részben.) A határozatok elfogadásához Románia és Bulgária 2007-es csatlakozásáig legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 232 igen szavazat volt szükséges, ám a két új tagország felvétele miatt ez 255-re emelkedett. Ha a Tanács valamely határozatát minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács tagjai annak megvizsgálását kérhetik, hogy a minősített többséget adó tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62%-át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a kérdéses határozat nem kerül elfogadásra. Egyhangú (konszenzusos) döntés Az Európai Unió története sok szempontból a konszenzusról lemondás története is. Míg az integráció kezdetén az egységes döntéshozatal volt jellemző, nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre több állammal bővülő Közösségben a konszenzusra törekvés a működőképességet veszélyeztetné. A januárjától 27 tagú Unióban egyre kisebb az egyhangú döntéshozatal szerepe, de stratégiailag számukra fontos kérdésekben (külpolitika, kultúra, szociálpolitika, adózás stb.) a tagállamok a mai napig fenntartják maguknak a vétójogot. A ratifikálásra váró Lisszaboni Szerződés a mostaninál is szélesebb teret hagy a minősített többségi döntéshozatalnak.

9 A soros elnökség intézménye
Az Európai Unió soros elnöki tisztségét félévenként felváltva tölti be egy-egy tagállam. Az elnökséget viselő állam adja a Tanács, a COREPER, és valamennyi szakbizottság valamint munkacsoport elnökét is, ebben a minőségében dönt az ülések összehívásáról, napirendjéről és eljárási kérdéseiről.  A tanácsülések napirendjének előkészítése az elnökség egyik legfontosabb feladata. Az elnökség képviseli továbbá az uniót harmadik országokkal és az egyéb közösségi intézményekkel szemben, tárgyalás útján konszenzus építésével megkísérli a legnehezebb kérdésekben a mindenki számára megfelelő döntés elfogadtatását, és széles körben közvetít a tagállamok között felmerülő vitákban. Az elnökség meghatározó szerepet játszik abban, hogy irányításának fél évében milyen ügyek kerülnek az unió érdeklődésének homlokterébe, és nagy befolyást képes gyakorolni a különböző politikai és gazdasági kihívások kezelési módjára. Az elnöki periódusok összekapcsolódnak az Európai Tanács rendes (június és decemberi) üléseivel, miután azokat a féléves elnökség utolsó hónapjában, mintegy az elnökséget, illetve annak munkáját lezáróan szokták megtartani.

10 Az Európai Parlament: a lakosok érdekképviselete
A 2009 júniusában megválasztott jelenlegi Parlament az EU 27 országából származó 736 képviselőből áll. A Parlament fő feladata a törvényhozás. Ezen a felelősségen az Európai Unió Tanácsával osztozik, az új törvényekre pedig az Európai Bizottság tesz javaslatokat. A Parlament és a Tanács osztoznak az évi 100 milliárd eurós EU-költségvetés jóváhagyásának hatáskörén is. A Parlamentnek jogában áll feloszlatni az Európai Bizottságot.  Az Európai Parlament tagjai nem nemzeti szekciókat alkotnak, hanem hét európai szinten szerveződött politikai csoportba tömörülnek. Ezek közül a legnagyobb a jobb-közép beállítottságú Európai Néppárt (kereszténydemokraták), utána következnek a szocialisták, a liberálisok, és a zöldek. Az európai integrációban létező összes politikai nézet – az erőteljesen pro-föderalista beállítódástól a nyílt euroszkepticizmusig – képviseltetve van az európai parlament tagjai között. A Parlament plenáris üléseit Strasbourgban, egyéb üléseit Brüsszelben tartja. Munkája során – a többi uniós intézményhez hasonlóan – a Közösség 23 hivatalos nyelvét használja. A Parlament választja az európai ombudsmant, aki a polgárok EU-intézményekben tapasztalt hivatali visszásságokra vonatkozó panaszaival foglalkozik.

11 Európai Bizottság az Európai Unió "kormányának" is szokták nevezni, mert feladata, hogy javaslatokat tegyen új jogszabályok megalkotására, végrehajtsa a Miniszterek Tanácsa által hozott döntéseket és figyeljen arra, hogy a tagországok betartják-e a közös szabályozásokat. A Bizottság az EU javaslattevő, döntés-előkészítő, végrehajtó, ellenőrző intézménye, bár végrehajtó és jogalkotó hatáskörrel csak korlátozottan rendelkezik. Feladata a közösségi politikák képviselete, azok megvalósítása, az EK képviselete a nemzetközi fórumokon, a közösségi alapok (az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap, valamint a Kohéziós Alap és a Tacis) kezelése, valamint a Bizottság tevékenységének éves értékelése ún. éves jelentés formájában. A José Manuel Barroso által vezetett Bizottság november 22-én lépett hivatalba, miután az Európai Parlament plenáris ülésén nagy többséggel támogatta a testületet. Mivel a Nizzai Szerződés az egy ország - egy biztos elv alapján minden tagállamnak egy biztos delegálását engedélyezi, az Európai Bizottságnak Románia és Bulgária január 1-jei csatlakozásáig 25 tagja volt, jelenleg a testület 27 tagú. A biztosok száma azonban nem növekedhet tovább (ld. alább a Nizzai Szerződés hatása a Bizottság működésére). A Bizottság szervezete főigazgatóságokra és szolgálatokra tagolódik. A főigazgatóságok a szaktárcákhoz hasonlítanak, amelyekben az EU közös politikáinak (mezőgazdaság, környezetvédelem, regionális politika, energiaipar stb.) kidolgozása történik. A főigazgatóságok munkájáért egy-egy (néha két) biztos felelős. Az Európai Bizottságban jelenleg kb. 15 ezer európai köztisztviselő dolgozik, többségük Brüsszelben vagy Luxemburgban.

12 A Bizottság hatáskörei
Kezdeményező szerep A Bizottság a döntés-előkészítés legfontosabb intézménye az EU-ban. A Tanács és az Európai Parlament az esetek többségében kizárólag bizottsági előterjesztés alapján hozhat közösségi jogszabályokat. Ami a javaslattételt illeti, a Bizottság tulajdonképpen monopóliummal rendelkezik. Javaslatait a döntéshozatali eljárás bármely szakaszában visszavonhatja, ha úgy ítéli meg, hogy a tervezet a tanácsi és a parlamenti egyeztetések során nem a kívánt irányban fejlődik tovább. A Bizottság, még ha nem is jogalkotó intézmény, így tudja érvényesíteni a Közösségi érdekeket a partikuláris érdekekkel szemben. A szerződések őre A Bizottság, mint az alapszerződések és a közösségi jog őre, felügyeli, hogy a Tanács által elfogadott rendeleteket és irányelveket megfelelő módon hajtsák végre a tagállamokban. Amennyiben jogszabálysértést tapasztal, akkor először felszólítja a „vétkezőt” a jogszabálysértés beszüntetésére, végső esetben pedig pert kezdeményez ellene az Európai Közösségek Bírósága előtt. Végrehajtás A Bizottság végrehajtási hatásköre a közösségi programok megvalósítására, az uniós költségvetés kezelésére, illetve az EU külképviseletének ellátására korlátozódik. A közösségi jogszabályok végrehajtásának kötelezettsége ugyanis mindenekelőtt a tagállamokat terheli.

13 A Lisszaboni Szerződés hatása a Bizottság működésére
A Bizottság összetételénél 2014-ig alapelv marad, hogy minden ország egy-egy biztost állíthat től azonban a testület létszáma a tagállamok számának kétharmadára csökken, hacsak a Tanács egyhangúlag nem dönt másként. A Lisszaboni Szerződés létrehozza az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztját, amelynek betöltője elnököli a külügyminiszteri tanács üléseit, és egy személyben az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős alelnöke. Andor László (magyar) - Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi integráció

14 Európai Bíróság jogértelmező fóruma. Az Európai Unió Bíróságának 1952-ben történt alapítása óta feladata, hogy biztosítsa „a jog tiszteletben tartását" a Szerződések „értelmezése és alkalmazása során". Ennek során az Európai Unió Bírósága: felülvizsgálja az Európai Unió intézményei jogi aktusainak jogszerűségét, gondoskodik arról, hogy a tagállamok teljesítsék a Szerződésekből eredő kötelezettségeiket, és a nemzeti bíróságok kérelmére értelmezi az uniós jogot. Így az Európai Unió igazságügyi hatóságaként a tagállami bíróságokkal együttműködve gondoskodik az uniós jog egységes értelmezéséről és alkalmazásáról. Alapítás: március 25. Székhelye: Luxemburg Az Európai Unió Bíróságának három fóruma van: -          a Bíróság -          az Elsőfokú Bíróság -          a Közszolgálati Törvényszék Tagjai A Bíróság huszohét bíróból és nyolc főtanácsnokból áll. Amennyiben a Bíróság kéri, a főtanácsnokok számát a Tanács, egyhangú határozattal megnövelheti.

15 Keresetfajták az Európai Bíróságon 1.
A tagállami mulasztás megállapítására irányuló kereset: Ez az eljárás lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy ellenőrizze: teljesítik-e a tagállamok a közösségi jog alapján fennálló kötelezettségeiket. A Bíróság előtti eljárást egy előzetes, a Bizottság által indított eljárás előzi meg, amelynek célja, hogy lehetőséget adjon a tagállamnak a benyújtott panaszokra történő észrevételek megtételére. A megsemmisítés iránti kereset: A megsemmisítés iránti keresettel a kérelmező kérheti egy intézményi intézkedés (rendelet, irányelv, határozat) megsemmisítését. Megsemmisítés iránti keresetet benyújthatnak a tagállamok, közösségi intézmények (Parlament, Tanács, Bizottság) vagy olyan magánszemély, aki egy aktus címzettje, és ezen aktus őt közvetlenül és személyében érinti. Az intézményi mulasztás megállapítására irányuló kereset: Ez a kereset teszi lehetővé azt, hogy a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ellenőrizze a közösségi intézmények mulasztásának jogszerűségét. Ezen kereset azonban csak azt követően nyújtható be, hogy az intézményt felkérték, hogy járjon el. Amikor a mulasztás jogszerűtlensége megállapítást nyer, az érintett intézmény megfelelő intézkedések megtételével köteles véget vetni a mulasztásnak.

16 Keresetfajták az Európai Bíróságon 2.
Kártérítési kereset: Ez a kereset, amely a szerződésen kívüli felelősségen alapul, lehetőséget ad az Elsőfokú Bíróságnak arra, hogy megállapítsa a Közösség felelősségét az intézmények és a tisztviselők által, feladataik teljesítése során a polgároknak és vállalkozásoknak okozott károkért. Fellebbezések: Végül, az Elsőfokú Bíróság hatáskörében hozott ítéletekkel szemben, jogkérdésekben a Bírósághoz lehet fellebbezni. Amennyiben a fellebbezés elfogadható és megalapozott, a Bíróság megsemmisíti az Elsőfokú Bíróság határozatát. Amennyiben az ügyben ítélet hozható, a Bíróság a jogvitában döntést hoz. Az előzetes döntéshozatali eljárás: Az előzetes döntéshozatali eljárás egy sajátos eljárás a közösségi jogban. Annak ellenére, hogy természeténél fogva a Bíróság a közösségi jog tiszteletben tartásának legfőbb őre, nem ő az egyetlen bíróság, amely jogosult a közösségi jog alkalmazására. Ez a feladat megilleti a nemzeti bíróságokat abban a mértékben, amennyiben hatáskörükbe tartozik a közösségi jog közigazgatási végrehajtásának - ami általában a tagállamok közigazgatási szerveinek feladata - ellenőrzése; a szerződések és a másodlagos jogforrások (rendeletek, irányelvek, határozatok) rendelkezéseinek jelentős része közvetlenül egyéni jogokat keletkeztet a tagállamok állampolgárai részére, melyeket a tagállamok kötelesek megvédeni.

17 Régiók Bizottsága A Régiók Bizottsága a Tanács és a Bizottság felé tanácsadó szervként működik. Feladata a véleményalkotás és az érdekképviselet. Konzultálni kell vele a régiókat és a helyi önkormányzatokat érintő kérdésekben (pl. az oktatás, a kultúra, a közegészségügy, a transzeurópai hálózatok, a gazdasági és szociális kohézió területei). Véleménye azonban nem kötelező erejű. Székhely: Brüsszel Tagok A Régiók Bizottságának jelenleg 344 tagja van. A tagokat, akik többnyire regionális és helyi szervek képviselőiből, polgármesterek, önkormányzati vezetők közül kerülnek ki, a nemzeti kormányok jelölik. A tagállamok által jelölt személyek közül tagjait végül a Tanács minősített többséggel nevezi ki megújítható négyéves hivatali időre.

18 A Régiók Bizottsága 6 szakbizottságban dolgozik, évente 5 alkalommal pedig plenáris ülést tart.
COTER (Commission for Territorial Cohesion Policy) - A területi kohéziós politikáért felelős bizottság ECOS (Commission for Economic and Social Policy) - A gazdasági és szociális politikáért felelős bizottság DEVE (Commission for Sustainable Development) - A fenntartható fejlődésért felelős bizottság EDUC (Commission for Culture and Education) - A kultúráért és oktatásért felelős bizottság CONST (Commission for Constitutional Affairs and European Governance) - Az Alkotmánnyal kapcsolatos ügyekkel és az európai kormányzással foglalkozó bizottság RELEX (Commission for External Relations) - A külkapcsolatokkal foglalkozó bizottság  A fenti állandó szakbizottságokon kívül működik a CAFA (Committee for Administrative and Financial Affairs), mely a Régiók Bizottságának prioritásait hivatott képviselni a következő költségvetés körüli vitákban.

19 A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Régiók Bizottságának szerepe is megerősödött, mégpedig a jogalkotási folyamat minden szaka-szában. Az új szerződés arra kötelezi az Európai Bizottságot, hogy már a jogalkotás előkészítő szakaszában konzultáljon EU-szerte a helyi és regionális önkormányzatokkal és szövetségeikkel, így a Régiók Bizottságát – mint a helyi és regioná-lis önkormányzatok uniós szintű szószólóját – már ennek a korai szakasznak a munkálataiba is jelen-tős mértékben bevonják.

20 Gazdasági és Szociális Bizottság
Gazdasági és Szociális Bizottság tanácsadó jellegű testület, konzultatív szerv, amelynek feladata a gazdasági és szociális érdekcsoportok bevonása a közösségi döntések előkészítésébe. A Római Szerződés határozza meg azokat a témaköröket, amelyekben a Tanácsnak és a Bizottságnak konzultálnia kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. A testület a munkaadók, a munkavállalók és egyéb érdekvédelmi szervek csoportjából áll, melyeket számos gazdasági és szociális érdekvédelmi szervezet delegál. Az intézmény feladata, hogy tanácsokat adjon az Európai Bizottságnak, és a Tanácsnak gazdasági, szociális és foglal-koztatási ügyekben, de véleményt nyilváníthat a közösségi jogalkotás bármely kérdésében is. Mozgástere és lehetősége meglehetősen korlátozott, mert véleménye nem kötelező erejű. Alapítása: Római Szerződés (1957) Jelenleg 344 tagja van, akiket a tagállamok által jelölt személyek közül a Tanács minősített többséggel nevez ki megújítható négyéves hivatali időre.

21 Számvevőszék Fő feladata a közös költségvetés végrehajtásának ellenőrzése és felügyelete, az EU-könyvvitel átvilágítása, valamint bármely intézményről éves jelentés készítése. A Számvevőszék Maastricht (1992) óta intézményi rangú önálló felülvizsgálati és ellenőrző testület, amelynek feladata továbbá a véleményalkotás, ill. tanácsadás, az EU pénzügyeinek felülvizsgálata, a költségvetési szabályok ellenőrzése. Az Európai Számvevőszéket a Brüsszeli Szerződés hozta létre július 22-én októberében kezdte meg működését, és a Maastrichti Szerződés életbe lépésével, november 1-jén európai intézményi rangra emelkedett. Ez a független intézmény ellenőrzi az Európai Unió és intézményei (Európai Bizottság, Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa, Európai Bíróság, Európai Befektetési Bank), szervei (ügynökségek, alapítványok, intézetek, megfigyelők) és az európai segélyekből részesülők pénzügyeit. Az Európai Unió Számvevőszéke tagországonként egy, összesen 27 tagból áll. Az Európai Számvevőszék székhelye: Luxemburg Elnöke: Vítor Manuel da SILVA CALDEIRA

22 Európai Ombudsman Az Európai Ombudsman feladata azoknak a beérkezett panaszoknak a kivizsgálása, amelyek a Közösség intézményeinek vagy testületeinek működését kifogásolják. Kivétel ez alól az Európai Bíróság és az Első-fokú Bíróság, mert az Európai Ombudsman nem foglalkozik bíróság előtti, illetve jogerős ítéletekkel és lezárt ügyekkel. Az Ombudsman csak ajánlásokat fogalmaz meg. Az Európai Ombudsmanhoz az unió polgárai, illetve az EU területén bejegyzett gazdasági és társadalmi szervezetek fordulhatnak panasszal, amennyiben az európai intézmények részéről jogsérelem érte őket. E körbe tartozik az igazgatási szabálytalanság, a méltánytalan eljárás, a diszkrimináció, a hatalommal való visszaélés, az információadás hiánya, illetve visszautasítása, valamint a nem szükségszerű késlekedés. Az Ombudsman nem képviselheti viszont kormányok, valamint helyi és regionális önkormányzatok érdekeit, és nem járhat el jogerős bírói ítélettel lezárt ügyekben sem.

23 Európai Központi Bank Az egységes monetáris politika jogi alapját az Európai Közösséget létrehozó szerződés, valamint a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) és az Európai Központi Banknak (EKB) az alapokmánya biztosítja. Ezzel az alapokmánnyal hozták létre június 1-jén az EKB-t, illetve a Központi Bankok Európai Rendszerét. A Központi Bankok Európai Rendszere magában foglalja az EKB-t, valamint az összes EU-tagállam nemzeti központi bankját (NKB) (a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében), függetlenül attól, hogy az adott tagállamban bevezették-e az eurót vagy sem.

24 EKB feladatai Az euróövezet monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása; Devizaműveletek végzése; az euróövezetbeli országok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése (portfoliókezelés); A fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása. További feladatok Bankjegyek: kizárólag az EKB jogosult bankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére az euróövezeten belül. Statisztika: Az Nemzeti Központi Bankokkal együttműködve az EKB a feladatok végrehajtásához szükséges statisztikai információkat a nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől gyűjti össze. Pénzügyi stabilitás & felügyelet: az eurórendszer támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikájuk zavartalan megvalósításában. Nemzetközi és európai együttműködés: az EKB az eurórendszerre bízott feladatok tekintetében a megfelelő intézményekkel, testületekkel és fórumokkal munkakapcsolatot tart fenn mind az EU-n belül, mind nemzetközi szinten.

25 Az Európai Központi Bank tőkéjét a tagállamok központi bankjai jegyzik
Az Európai Központi Bank tőkéjét a tagállamok központi bankjai jegyzik. A részesedési arány 50-50%-ban a tagállamnak az Unió népességében, illetve bruttó nemzeti termékében (GDP) elfoglalt szerepétől függ. Az EKB tőkéje ,58 euró, ezt az euróövezet nemzeti központi bankjai ,45 euró értékben jegyzik. Az Európai Unió 12 euroövezeten kívüli NKB-jának jegyzett tőkéjük kis százalékának befizetésével kell hozzájárulniuk az EKB azon működési költségeihez, amelyek a KBER-tagság (Központi Bankok Európai Rendszere) kapcsán merülnek fel. A hozzájárulás mértéke január 1-jétől a jegyzett tőke 7%-a, amely így összesen ,54 eurót tesz ki. Az euróövezet januárban jött létre, amikor a monetáris politikai irányítást az EKB átvette a 11 EU-tagállam nemzeti központi bankjaitól. Két évvel később tizenkettedik tagállamként Görögország is csatlakozott. Az euróövezet és egy új nemzetek fölötti intézmény, az EKB létrehozása mérföldkőnek számított a hosszú és összetett európai integrációs folyamatban. A 12 euroövezeti tagországnak mindenkor teljesítenie kell a konvergencia-kritériumokat, amely a jövőbeli euróövezetbeli tagországoknak is feladata. E kritériumok garantálják a sikeres monetáris unióbeli tagság gazdasági és jogi előfeltételeit. Az Európai Központi Bank elnöke: Jean-Claude Trichet (Franciaország) Székhelye: Frankfurt Az Európai Központi Bank intézményei Kormányzótanács Általános Tanács

26 Európai Beruházási Bank
Az EBB tulajdonosai az Európai Unió 27 tagállama. A pénzügyileg független intézmény feladata a tagországok kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésének elősegítése, az Európai Beruházási Alap kezelése, az EU fejlesztési politikájához való hozzájárulás, a tagállamok közlekedési és távközlési infrastrukturális fejlesztése, a környezet és élet minőségének védelme, az EU energiapolitikai céljainak megvalósítása, az ipari verseny fokozása, a kis- és középvállalkozások támogatása, az egészségügy és oktatás infrastruktúrájának fejlesztése, valamint az EU-n kívüli országok gazdaságának támogatása. Az EBB a foglalkoztatási helyzet javítására kedvezményes kamatú kölcsönöket folyósít, garanciát nyújt, és pénzügyi csomagokat állít össze. bank hiteleinek folyósításához a világ tőkepiacain szerez forrásokat, leginkább kötvénykibocsátások révén. Az EBB-t a hitelminősítő szer-vezetek a legjobb minősítési kategóriába (AAA) sorolták, így igen kedvező feltételekkel képes forrásokhoz jutni. Az EBB nem profitorientált vállal-kozás, így a kedvező feltételű hiteleket (a működési költségeket fedező kisebb árrést leszámítva) egy az egyben a beruházók rendelkezésére bocsátja.

27 Európai Beruházási Alap
Az Európai Beruházási Alap (EIF) 1994-ben jött létre a három részvényes - az Európai Beruházási Bank, az Európai Bizottság és egyéb európai pénzügyi intézetek - közös vállalkozásaként. Az EIF státuszát és részvé-nyesi szerkezetét 2000-ben vizsgálták felül. Ennek eredményeképp az Európai Beruházási Bank lett a fő részvényes. Az EIB és az EIF közösen alkotják az ún. "EIB csoportot". Az EIF két területen szakosodott: - (kockázattal járó) tőkebefektetés és garanciák: Az EIF tőkebefektetési eszközeit a kockázatitőke-alapok beruházásainak törzsalaptőkéje alkotja, melyekkel kis- és középvállalatokat részesítenek támogatásban, főleg az start-up fázisokban és a technológiai irányú üz-letekben;   Az EIF garanciaeszközei garanciát szolgáltatnak a pénzügyi intézmények-nek arra, hogy kölcsönt adjanak a kis- és középvállalatoknak. Az EIF nem kölcsönintézmény és nem folyósíthat támogatást a kis- és középvállalatoknak.

28 Europol (Európai Rendőrségi Hivatal)
Az Europol kormányközi, koordinációs szervezet. Feladata a tagországok rendőrségei közötti információcsere, azok elemzése, az együttműködés keretében a szervezett bűnözés elleni fellépés és megelőzés. Az Europol hatáskörébe tartozik a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem, az illegális bevándorlás, a tiltott radioaktív és nukleáris anyagok csempészése, a lopott autók csempészése, a pénzmosás és az euró hamisítása elleni fellépés. Alapítás: A Tanács július 26-án határozott az Europol felállításáról. A hágai székhellyel létrehozott szervezet július 1-én kezdte meg működését, felváltva az 1995-ben ideiglenesen felállított és szűkebb feladat- és hatáskörrel bíró ún. Europol Kábítószeregységet (Europol Drugs Unit) Hivatali szervezete Az Europol döntéshozó szerve az ügyvezető igazgatóság, amely a tagországok belügyminisztereiből áll. Az igazgató és 2 helyettesének mandátuma 4 évre szól, és egyszer megújítható. Közös Adatvédelmi Felügyelő Testület Pénzügyi Ellenőr Pénzügyi Bizottság TECS - The Europol Computer System Az Europol igazgatója: Max-Peter Ratzel

29 Az Európai Konvent 1. Az Európai Tanács decemberi laekeni ülésén Nyilatkozatot fogadott el Európa jövőjéről. A "Laekeni Nyilatkozat" elemezte az európai uniós fejlődés eddigi eredményeit, megjelölte a fő kihívásokat és a megújuláshoz szükséges reformokat, valamint összehívta az Európa jövőjével foglalkozó Konventet. Az Európai Konvent az Európai Unió - tervezett  -alkotmányának kidolgozására jött létre. Az unió történetében ez volt a második ilyen javaslattevő tes-ület, amely gyakorlatilag az első, az alapvető jogok kidolgozására hivatott konvent mintáját követte.

30 Az Európai Konvent 2. A “tájékozódó” szakasz (listening phase) a július i üléssel lezárult. A testület e tájékozódó szakaszban öt plenáris ülésen vitatta meg elképzeléseit. 2002. szeptemberétől a Konvent megkezdte működésének második, "elemző-értékelő" szakaszát, amely egyrészt a Laekeni Nyilatkozatban feltett kérdéseket, másrészt a munkacsoportok következtetéseit és az Európa jövőjével kapcsolatosan eddig napvilágot látott fontosabb elképzeléseket tanulmányozta át. A Konvent elnöksége 2002 október végén közzétette az  alkotmányos szerződés tervezetének vázlatát.  A Konvent munkájának végső szakasza  A Konvent tevékenységének harmadik, záró fázisában (2003. első félévében) befejezte munkáját: megalkotta az EU Alkotmányának tervezetét. A október 4-én kezdődött kormányközi konferencia (IGC) célja az Alkotmány véglegesítése volt, de a tagállamok az egyetértés hiányát megállapítva voltak kénytelenek felállni a tárgyalóasztal mellől.

31 Az Európai Konvent 3. A első félévében az EU soros elnöki tisztségét betöltő Németország egyik legfontosabb elnökségi feladataként kezelte az Európai Alkotmány újjáélesztéséről folyó diskurzust, amelynek eredményeképpen a reflexiós időszakot lezáró júniusi mara-toni uniós csúcson megegyezés született az EU új alapszerző-désének (reformszerződésének) főbb pontjairól és a kormányközi konferencia (IGC) időpontjáról. A portugál EU elnökség időszaka alatt július 23-án megnyitott reformszerződésről szóló kormányközi konferencia október 19-én végül elfogadta a Lisszaboni Szerződés szövegét, melynek aláírására a portugál fővárosban december 13-án került sor.

32 Az Európai Unió Ügynökségei
Közösségi ügynökségek (pl. Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (European Centre for the Developement of Vocational Training, Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (European Aviation Safety Agency), Közös kül- és biztonságpolitikai ügynökségek (pl. Európa Rendőraka-démia, (European Police College) Végrehajtó Ügynökségek (pl. Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Ügynöksége (Trans-European Transport network Executive Agency) ERCAz Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége (European Research Council Executive Agency) Az EURATOM-Szerződés alapján létesített ügynökségek és testületek (pl. EURATOM Ellátási Ügynökség (EURATOM Supply Agency) Magfúzió az Energiáért (Fusion for Energy).

33 Érdekérvényesítés az Európai Unióban Lobbizás és a lobbisták
Az uniós értelmezésben a lobbizás a demokratikus rendszerek legitim része függetlenül attól, hogy magánszemélyek vagy vállalatok, civil szervezetek és egyéb érdekképviseleti csoportok, vagy harmadik félnek dolgozó cégek fejtik-e ki e tevékenységet. Az Európai Bizottság a lobbizásra az alábbi fogalom-meghatározást használja: „mindazon tevékenységek, amelyek célja az európai intézmények politikaalkotási és döntéshozatali folyamatainak befolyásolása”.  A lobbizás „őshazájának” az Amerikai Egyesült Államok tekinthető, ahol mintegy 35 ezer lobbistát tartanak nyilván. Brüsszelben egyes becslések szerint jelenleg körülbelül 20 ezer lobbiszervezet működik, mely a közösségi döntéshozatalt és jogszabályalkotást kívánja befolyásolni. A lobbizás célpontjai az EU-ban a legfőbb uniós intézmények: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Parlament, illetve az ott dolgozó szakemberek. Az érdekérvényesítés egyre bonyolultabb, és egyre specializáltabb tudást igényel. A megbízás alapján történő üzletszerű lobbizás napjainkban az egyik legdinamikusabban fejlődő üzletágnak számít Brüsszelben. Az unióban lobbizó szervezetek között találunk közügyi tanácsadókat, vállalati lobbirészlegeket, nem kormányzati szervezeteket, ún. „agytrösztöket” (elemző központokat), kereskedelmi szövetségeket, szakszervezeteket, nemzetközi szervezeteket, városok és régiók képviseleteit. E lobbitevékenységet folytató szervezetek több mint a fele üzleti érdekeltségű társaság, egyharmaduk pedig civil érdekeket képviselő, nem kormányzati szervezet.

34 A lobbizás szabályai A lobbizás alapszabálya, hogy az érdekképviseleteknek a nyíltság, átláthatóság, becsületesség és feddhetetlenség elveit alkalmazva kell eljárniuk, ahogy azt a polgárok és egyéb érdekelt felek jogosan elvárják tőlük. Ezen kívül azonban az uniós intézmények külön szabályozást is alkalmazhatnak „saját” lobbistáikra. Az Európai Parlamentnél érdekképviseleti tevékenységet folytatni kívánóknak akkreditáltatniuk kell magukat, valamint tiszteletben kell tartaniuk az EP magatartási kódexében lefektetett szabályokat. Az EP-ben jelenleg 4570 akkreditált lobbistát tartanak nyilván, listájuk az EP honlapján is megtekinthető. Egy érdekképviseleti szervezet legfeljebb négy lobbistát akkreditáltathat az EP-hez. A lobbizás szabályai Az Európai Parlamentnél érdekképviseleti tevékenységet folytatni kívánóknak akkreditáltatniuk kell magukat, valamint tiszteletben kell tartaniuk az EP magatartási kódexében lefektetett szabályokat. Az EP-ben jelenleg 4570 akkreditált lobbistát tartanak nyilván, listájuk az EP honlapján is megtekinthető. Egy érdekképviseleti szervezet legfeljebb négy lobbistát akkreditáltathat az EP-hez.

35