A HÚSVÉTI IDŐ SZIMBÓLUMAI

Az előadások a következő témára: "A HÚSVÉTI IDŐ SZIMBÓLUMAI"— Előadás másolata:

1 A HÚSVÉTI IDŐ SZIMBÓLUMAI
Nagyatád, március 26.

2 „Az ember szimbólumteremtő lény.”
„A szimbólumképzés az ember megkülönböztető jegye.”

3 Mi is a szimbólum? Eredetileg: szümbolon=mellé állítani
Széttört tárgy - összeillesztve adta a teljes valót.

4 Érzékelhető jelek, amelyekben valami szellemi, közvetlenül el nem érhető valóság fejeződik ki, ismerhető fel. A belső élet (szellemi – lelki) kifejezői és megismertetői. Szimbólumok átadása KÖZÖSSÉGBEN, SZERTARTÁSOKBAN (kiemelkedés a hétköznapokból – szertartás lényege: élmény, átlényegülés, meghaladás).

5 HÚSVÉT Az ószövetségi zsidó pészáh („átugrani, megkegyelmezni”→ „átvonulás”). Ünneplése: a múltat úgy idézi fel, hogy egyúttal a jelenbe hozza. Évi húsvét ünneplés már az első keresztényeknél is. Kezdettől hozzá tartozott az ünnepet megelőző böjt Kulcsszó: „ÚJ ÉLET, ÁLDOZAT ÁRÁN”

6 NAGYBÖJT ↔ farsang („a világ a feje tetejére áll”→káosz)
HAMU: bánat és vezeklés, a fájdalmak megtestesítője. A regeneráció és a meg- tisztulás szimbóluma. a TŰZ végterméke

7 Böjt: kimenni a pusztába, találkozni önmagammal.
Valamit megvonni magamtól és a hiányt Istennel betölteni. Rátekinteni a megkísértettségre. Hivatás (→ „ki vagyok én”)

8 Teremtés könyve (tanítói elbeszélés)→
Az ember előtt két legyőzhetetlen valóság: halál és a bűn (hibát követ el). →Idő, mint ellenség ÁLDOZAT: kiemel az időből, az ember meghaladja önmagát (ünneplés=időtlenség) Áldozat átlényegül, kiemelkedik a „világából” Áldozat = teremtés „régebbi számla kiegyenlítése”

9 Az utolsó vacsora Utolsó vacsora: „végső jelét adta szeretetének.” (→ „ki szeret engem?” ) Jézus tanítványaival együtt ünnepli a pészahot. Kenyér és bor → új életet adó és megtartó táplálék.

10 „Harangok Rómába mennek”
Harang: felébressze, emlékeztesse az embert valamire. Gyülekezésre szólít. Hírt ad (veszélyben, haláleset). „Az ég hangja” →az apostoli közösség megbomlása, az apostolok futása

11 Lábmosás → Isten akarata elfogadásának szimbóluma.
Oltárfosztás: az apostolok szétfutását, Jézus magárahagyatottságát és ruháitól való megfosztását jelenti. (A 4. kehely felemelése!)

12 Jézus halála Kereszt: régebbi szimbólum (ókori Egyiptom: a lélek
halhatatlansága) A közvetítés és az összetartozás szimbóluma Iránymutatás szimbóluma A szélsőségek egysége →megváltás egyetemessége

13 Bárány: az ókorban leggyakoribb áldozat
A harciasság teljes hiánya →Jézus önmagát adja áldozatul Jézus főpap és áldozat („Istenem, Istenem miért hagytál el engem?”)

14 Jézus feltámadása („Legyőzi a bűnt és a halált”)
TŰZ: a megtermékenyítő, megtisztító, megvilágosító erőt jelképezi. Gyertya: önmagát feláldozó élet ~ FÉNY: igazság, tudás, az Isten lakhelye ↔ sötétség: pusztító erők, gonoszság, tudatlanság

15 Újra szólnak a harangok VÍZ: megtisztulás, tisztaság, termékenység
(keresztség: újjászületés szentsége, áldozatból élet!) SZÓ: Isten szavával teremt. A szó a kapcsolat Isten és az ember között. A szó, az Ige testté lett. ASZTALKÖZÖSSÉG: „létközösség” Húsét napja→a Feltámadott étkezés keretében jelenik meg (Lk 24,30; Jn21,13)