A boldogság tudománya Dr. Molnár Krisztina PhD Neveléstudomány PhD Irodalomtudomány intézetigazgató főiskolai docens, Pető András Főiskola tudományos munkatárs, Zsigmond Király Főiskola önismereti készség- és személyiségfejlesztő tréner Elérhetőség: molnarw@gmail.com Az előadás e két mű alapján készült: Sonja Lyubomirsky kutatásai Hogyan legyünk boldogok? Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben, Bp., 2008. Boldogságmítoszok. Tények és tévhitek, Bp., 2013.

Az előadás vázlata 1. A boldogság témájának aktualitása 2. A boldogság tudományos megközelítése 3. A boldogság fogalma 4. Boldogságfokozó gyakorlatok 5. A tartós boldogság technikái 6. Személyes megjegyzések 7. Kérdések és válaszok

Az előadás szakirodalmi háttere Sonja Lyubomirsky kutatásai Hogyan legyünk boldogok? Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben, Bp., 2008. Boldogságmítoszok. Tények és tévhitek, Bp., 2013.

1. A boldogság témájának aktualitása „Hogyan legyünk boldogok?” Az örök kérdés és az individualizálódott társadalom útkereső embere – a kérdés felértékelődése az autoritások és kollektív hagyományok nélküli életközegben A „pozitív pszichológia” és a társadalomtudományok kiemelt területe – tudományos reflexió A „pozitív pszichológia” – a lélektan új fókusza Pedagógiai és andragógiai vonatkozások A boldogság az egyén és a közösség számára is kiemelt haszonnal jár: A boldogság erősíti a testi és lelki immunrendszert. A boldogság révén nő a munka iránti elkötelezettség. A boldogság növeli az önbizalmat és az önbecslést. A boldogság jótétemény környezetünk számára. Boldogtalanság – depresszió

2. A boldogság tudományos megközelítése Előítéletek a boldogság kutatásával kapcsolatban: A boldogság „tudománytalan” téma: szubjektív érzésen alapuló képlékeny, nem mérhető állapot. A boldogság piacán sok a közhely („mantrázás”, szlogenek, hóbortok, ezoterikus önsegítő divatok). A boldogság valami áldott, titokzatos, rendkívüli és kegyelmi állapot, nem érhető el akarattal. A boldogság-kutatás mellett szóló összefüggések: Mindenki boldog akar lenni, minden szándék végső soron erre irányul. A tudomány célja általános törvényszerűségek felismerése metodológiailag szabályozott keretek között, tapasztalati úton a gyakorlatra hatás céljából. A boldogság kutatható állapot – leírható és alkalmazható szabályszerűségeket mutat. A boldogság kutatása: nagy elemszámú mintán végzett kikérdezés – összefüggések feltárása – gyakorlati technikák leírása – tapasztalat szintű megerősítés.

3. A boldogság fogalma Az öröm, a megelégedettség, a pozitív jóllét állandósult megvalósulása az élet nehézségei, krízisei mellett is. Mítoszok és hétköznapi hiedelmek: „A boldogságra rá kell találni.” „Vagy boldog valaki, vagy nem.” „A boldogság az életkörülmények függvénye.” A tudomány válasza: 50 százalék: öröklött rész, 10 százalék: körülmények, 40 százalék: szándékos tettek A boldogság nem függ: a kapcsolattól (házasság, szülői szerep), a munkától, a pénztől, a testi egészségtől, az életkortól. Azok az emberek számolnak be boldogságról: akik rendszeresen ápolják kapcsolataikat akik hálával és derűlátóan szemlélik az életet akik nyitottak az élet apró örömeire és a jelenben élnek akik napi rendszerességgel sportolnak akik elkötelezettek céljaik mellett. A boldogság tudománya – a szándékos tettek gyakorlata (tréning) Fejlesztés– gyógyítás – morál – világnézet

4. Boldogságfokozó gyakorlatok 1. A hála kifejezése 2. Az optimizmus gyakorlása 3. A „rágódás” kerülése 4. A jó cselekedetek gyakorlása 5. A kapcsolatok ápolása 6. Megküzdési stratégiák kidolgozása 7. A megbocsátás 8. A flow-élmény fokozása 9. Az apró örömök élvezete 10. A célok melletti elköteleződés 11. A spirituális élet gyakorlása 12. A testtel való törődés

1. A hála kifejezése A hála rendszeres tudatosítása és kifejezése egyértelműen növeli a boldogságérzetet. A hála fenntartása növeli az önbecsülést, pozitívan hat az önértékelésre segít megküzdeni a napi gondokkal feloldja a negatív érzelmeket tudatosítja a jót. GYAKORLATOK: hálanapló vezetése, a hála közvetlen kifejezése az emberek számára, spontán hálaadás.

2. Az optimizmus gyakorlása Az optimista hozzáállás egyértelműen növeli a boldogságérzetet. Az optimizmus nem a realitás tagadása, hanem egy látásmód alkalmazása. Az optimizmus fenntartja a célelérés motivációját sikereket biztosít az egyes életterületeken javítja az általános hangulati állapotot. GYAKORLATOK: „a legjobb énünk naplója”, az akadályozó gondolatok felismerése, a kellemetlen élmények körültekintő értelmezése.

3. A „rágódás” kerülése A boldogság fenntartásához érdemes kerülni a „rágódást” (rossz élmények, félelmek miatti aggodalmaskodást, kényszeres tépelődést). A társas összehasonlítás drámája. Az önmarcangolás károsan hat a testi-lelki egészségre (zaklatottság, bizonytalanság, feszültség, hangulatzavarok) kiépíti a pesszimista beállítottságot önkritikussá és bizalmatlanná tesz. GYAKORLATOK: a gondolatok kontrollja, a negatív érzésektől való megszabadulás beszélgetés révén, az önmarcangolás szituációinak kerülése, cselekvéscentrikus megküzdés a problémákkal.

4. A jó cselekedetek gyakorlása A jó cselekedetek gyakorlása egyértelműen növeli a boldogságérzetet (az erkölcs emocionális megközelítése). A jóság önmagunk és mások kedvezőbb észleléséhez vezet új képességeink felfedezését teszi lehetővé a társas életre rendkívül kedvezően hat. GYAKORLATOK: a kedvesség gyakorlása, adakozás, a szabad akaratból történő segítségadás.

5. A kapcsolatok ápolása A társas kapcsolatok ápolása egyértelműen növeli a boldogságérzetet. A kapcsolatok boldogságot eredményeznek – a boldog emberek könnyebben teremtenek kapcsolatokat. A kapcsolatok ápolása: kielégíti a valahová tartozás szükségletét folyamatosan átélhetővé teszi a szeretet érzését biztosítja a folyamatos társas támogatottságot. GYAKORLATOK: megfelelő idő biztosítása, a beszélgetés kultúrája, a szeretet kifejezése, a testi kontaktus fenntartása.

6. Megküzdési stratégiák kidolgozása Megküzdés: az a tevékenység, magatartás, amelyet az ember negatív élmény okozta szenvedés vagy feszültség esetén érvényesít a fájdalom leküzdése céljából. Érzelemközpontú megküzdés és problémaközpontú megküzdés. A boldogság fenntartása jelentősen függ attól, hogyan küzdünk meg a fájdalmas élményekkel. GYAKORLATOK: az értelem keresése, a rosszban rejlő jó megtalálása, a gondolatok felülvizsgálata, a társas támogatottság kiaknázása.

7. A megbocsátás A megbocsátás erkölcsi/vallási és pszichológiai értelmezése (bosszúvágy és elkerülés) A megbocsátás jelei: 1. nincs bennem bosszúvágy, 2. nem kívánom a másik boldogtalanságát, 3. nem akarok tőle távolságot tartani, 4. nem élek úgy, mintha nem létezne. A fájdalom, a keserűség, a gyűlölet jelentősen gyengíti a boldogságérzet fenntartását. GYAKORLATOK: én mint megbántó és megbántott, a megbocsátó levél, az empátia gyakorlása, a „rágódás” kerülése.

8. A flow élmény fokozása Flow – áramlat (Csíkszentmihályi Mihály által leírt fogalom): egy jelen pillanat történéseibe, egy tevékenységbe való intenzív belemélyülés, amely erős örömérzettel, természetes feldobottsággal jár, „kilépés az időből”. A kreativitás tanulmányozása – a művészi alkotás közbeni érzésvilág megértése. Az áramlat-élmények átélése jelentősen növeli a boldogságérzetet. GYAKOLRATOK: a figyelem irányítása, új élmények felé fordulás, jó beszélgetések fenntartása.

9. Az apró örömök élvezete A boldogság egyik legfontosabb összetevője az élet élvezetének képessége, a jelen pillanat pozitívumának megélése (a múlt és a jövő ideje felé is kitágíthatóan). Ennek módszere az adott helyzetben megélhető, többnyire természetesnek vett élmény felé fordulás. GYAKORLATOK: a napi rutintevékenységek újra-felfelfedezése, a pozitív élmények megosztása, érzéki élmények fokozása, a szépség iránti fogékonyság növelése, az ünnepi alkalmak dúsítása.

10. A célok melletti elköteleződés A célok felállítása és elérése jelentősen növeli a boldogságérzetet. A célok előnyei: tudatosság az életidő strukturálása hatékonyságnövelés érzelmi ösztönzés „valahová és valakikhez tartozás” biztonsága. A megfelelő cél: belső (önmagukban is kielégítő), hiteles (magunk által felállított), megközelítésen alapul (nem elkerülésen), harmonikus (egymással összefüggő), tevékenységen alapul, rugalmas. GYAKORLATOK: céljaink átgondolása, megfelelő célok felállítása és részcélokra bontása, a teljesítések elemzése.

11. A spirituális élet gyakorlása A vallásos élet érzékeny kutatási terület a tudomány számára – az emberek többsége táplál valamiféle hitet. A spiritualitás és a vallásgyakorlás különbsége Alapélmények: „része vagyok egy Egésznek”, „a létezésem értelemmel bír”, „egy gondviselő erő hat az életemre”, „része vagyok egy hagyománynak” A rendszeres vallásgyakorlás, spirituális élet kedvezően hat a boldogságérzésre: fenntartja az általános a testi-lelki egészségre (a vallások egészségmegőrző szabályai) biztosítja a közösségi kapcsolatok ápolását elősegíti a vallásgyakorlás során átélt érzelmek fenntartását. GYAKORLATOK: ima, a szentség kialakítása a hétköznapi életben, az életről való elmélkedés, vallásokkal való megismerkedés, istentiszteleten és felekezeti programon való részvétel.

12. A testtel való törődés A boldogságérzet fenntartása egyenes arányban áll a rendszeres testmozgással – a testmozgás a leghatékonyabb boldogság-gyakorlat A testedzés jótékony hatásai felbecsülhetetlenek: betegségek megelőzése az életminőség javítása a szorongás csökkentése az önbizalom növelése kapcsolatok teremtése. GYAKORLATOK: a személyiséghez illő mozgásforma megtalálása, az ideális edzésprogram kialakítása (ha szükséges szakember bevonásával), a boldogság testszintű kifejezése.

5. A tartós boldogság technikái A boldogságfokozó gyakorlatok pozitív élményeket, pozitív érzelmeket, pozitív gondolkodást eredményeznek. A boldogság eléréséhez fontos a változatosság és a megfelelő időzítés. A boldogság fenntartásában fontos szerepe van a társas támogatottságnak. A boldogság-gyakorlatok napi erőfeszítést és elköteleződést kívánnak meg. A szokássá válás bekövetkezése időt vesz igénybe.

6. Személyes megjegyzések Látszólag egyszerű technikák – életvezetési program. A „boldogtalanság kultúrája” (elégedetlenség, panaszkodás, pesszimizmus, egymás lebecsülése stb.) és az „amerikai felszínesség” kritikája. A boldogság kiváltsága – „nem érdemled meg” – a nevelés problémája – önszeretetre, önértékelésre, önkibontakoztatásra nevelés. A boldogság tudománya – a boldog élet gyakorlata (az önsegítő könyvek soha nem segítenek). Az ember önalakító, önteremtő lény, módjában áll változtatni az életén. Példaadás – felelősség önmagunk és környezetünk iránt.