Mari László: A Szentendrei-sziget kialakulása és felszínének fejlődése a holocénban Készítette: Győri Dániel Földrajz BSc. 3. évf.

Bevezetés Nagymaros és Kismaros között kiszélesedő völgyben kezdődik és Csillaghegy- Káposztásmegyer magasságában végződik, Hossza: 30,85 km, Átlagos szélessége: 2,3 km, Maximális szélessége: Vác és Tahitótfalu között 3,8 km, Területe: 55,73 km², Legmagasabb pontja: Vászondi-tanyától K-re:123,5 m volt (elbányászták), Ma: 122,2 m (Felső-hegyköz területén NP).

Fejlődéstörténete Fiatal képződmény, Első szigetmagok a késő-glaciális Allerőd-ben (esetleg a Böllingben), Felszínükön a szél a homok átmozgatásával részben kötött futóhomok-formákat hozott létre (szélbarázda, maradékgerinc) fiatalabb dryas (lehet, hogy már idősebben is),

Fejlődéstörténet 1. Fiatal képződmény, Első szigetmagok a késő-glaciális Allerőd-ben (esetleg a Böllingben), Felszínükön a szél a homok átmozgatásával részben kötött futóhomok-formákat hozott létre (szélbarázda, maradékgerinc) fiatalabb dryas (lehet, hogy már idősebben is), A holocénban a Duna szakaszjelleg változásaihoz igazodva nőtt a szigetek területe és újabb szigetek is kialakultak, Az egységes sziget a szubatlanti fázisban jött létre a szigetek összeolvadásával, A sziget partvonala gyorsan változik, a 18. sz.-ban külön sziget volt: a szigetcsúcs, a Kecske-, a Verőcei-, a Kőgeszteli-, a Gödsziget és a Szerem-földek, A mai Révész-sziget még csak zátony volt.

Kecske-sziget A: első katonai felmérés (18. sz. vége) B: harmadik katonai felmérés(19.sz. v.) C: MN Térképészeti Int. (1963) D: 1992-es légifelvétel alapján

Fejlődéstörténet 2. A sziget területe a part menti zátonyok és kis szigetek hozzáforrásával növekedett (növekszik), Oka: sodorvonal mentén a Duna bevágódik a kavicságyba a korábbi zátonyok relatíve emelkednek szigetté válnak és a köztük lévő meder elhalásával összeolvadnak.

Felszínalaktan 3 geomorfológiai szint: alacsony ártér (Duna), magas ártér (Duna, ember), folyóvízi homokterületek (szél), Alacsonyártér: relatív magassága: 3-6 m (absz.:104 m), felszínformák: széles síkok, feltöltődő medermaradványok gátak miatt ma már nem önti el a víz ( kavicsrétegen belvíz).

Magas ártér 6-8 m (absz.: 105-106 m), töltéseken kívül is csak legnagyobb árvíz idején kerülnek víz alá, felszín: meszes iszap, rajta talaj, kisebb síkok nehéz elkülöníteni a homokkal fedett felszínektől (ráfúvódott homok).

Homokkal fedett szint Ármentes, Folyóvízi homok, Szigetszerűen emelkednek ki (absz.: 108-123 m), Felszín: szélbarázdák, maradékgerincek (NyÉNy-KDK), maradéktakarók (aprókavics, murva), Lepelhomok K-i részen halmozódott fel.

Régészet Hozzásegít a geomorfológiai szintek elkülönítéséhez árvízszint alatt nem lehetett állandó település, Neolitikum (i.e. 5-4. évezred): alacsony vízállás száraz éghajlat miatt, Réz-, bronzkor (i.e. 3 évezred- i.e. 1300): magasabb vízállás atlanti és szubboreális fázis, Késő bronzkor (i.e. 1300- i.e. 800): alacsonyabb térszíneken újra települések  szubboreális végi Duna bevágódik éghajlat hatására  magas ártér létrejön, Vaskor (i.e. 800- i.e. 400): szubatlanti fázis, újra feltöltés a jellemző  alacsony árterek létrejötte, az egységes Szentendrei-sziget létrejötte.

Felhasznált irodalom Mari László: A Szentendrei-sziget kialakulása és felszínének változása a holocénban, In: Földtani Közlöny 132/különszám 185-192 (2002) Budapest,

Köszönöm a figyelmet!