Csorba Emőke pszichológus Váci Pedagógiai Szakszolgálat Kamaszkori problémák pszichológiai háttere A serdülőkor nehézségei és lehetőségei Csorba Emőke pszichológus Váci Pedagógiai Szakszolgálat

Serdülőkor, mint természetes lelki fejődési szakasz Serdülőkor, a gyermekkor és a felnőttkor közötti átmenet, amely során jelentős és átfogó testi, lelki és társas kapcsolati változások mennek végbe. A korábbi gyermekkori működés és megoldások már nem segítik tovább a fiatalt a világgal való ismerkedésben és az alkalmazkodásban, így a régi megoldások, szokások és érzések elhagyására és újak kialakítására kényszerül. A későbbi felnőtt életre készülve függetlenné kezd válni, aminek legfájdalmasabb feladata és saját és környezetéről alkotott ideálok feladása és egy reálisabb viszonyulás kialakítása.

Serdülőkor, mint természetes lelki fejődési szakasz Meg kell változtatni: saját testhez való viszonyt a szülőkhöz és a kortársakhoz fűződő viszonyt Feladat tehát: nemi szerep és tágabb identitás kidolgozása az érzelmi függetlenség elérése szociális-társadalmi szerep megtalálása (párkapcsolat, pályaválasztás, tágabbi társas közegbe illeszkedés)

Serdülőkor, mint természetes lelki fejődési szakasz A serdülés során az említett új készségek létrehozása, megerősítése érdekében a lélek összegzi az eddigi tapasztalatokat, feleleveníti az erőforrásokat és hiányokat és utóbbiak korrigálására lehetőséget is ad. A serdülés során kialakuló megoldások fontosságát az adja, hogy a serdülést követően a stabilizálódó személyiség magába zárja a jó alkalmazkodási megoldások mellett a hiányállapotokat is (Lust Iván)

Saját testhez való viszony Fontos, nagy horderejű testi változások zajlanak le (testarányok változása, arcvonások átalakulása, másodlagos nemi jelleg hangsúlya, a hormonális változást követő új testi élmények, vágyak térhódítása) A testhez való viszony alakulását követhetjük abból, ahogyan a saját testével bánik, ahogyan azáltal kommunikál Probléma lehet: Test elutasítása Önsértő magatartás (evési problémák, drogfogyasztás, veszélyes életstílus, öngyilkossági kísérlet) Érett szexuális kapcsolat felé törekvés sérül A serdülő teste is alkalmat adhat a szülőkkel való konfliktusra A serdülőkor végére megszületik a test tulajdonjogának élménye (Laufer)

Szülőkhöz, felnőttekhez fűződő viszony A serdülő a szülőtől leválik, érzelmi kötődései a kortársak felé erősebbé válnak: újraközeledési krízis: – a családdal való közelség-távolság egyensúlyának megoldása A leválás, a veszteség próbára teszi az ént, emiatt az önértékelés szélsőségesen hullámzó is lehet. A serdülő önállósági igényei (döntések, kritika megfogalmazása) a későbbi felnőtt felelősség begyakorlását célozzák Erősödik a kötelességtudat, a morál, a társas szabályok ismerete – tehát a korábban a családban elvárt és megtanult értékek, szabályok belsővé válnak A felnőttségről szóló vágyakat, fantáziákat összhangba kell hozni a reális képességekkel és lehetőségekkel. Egyéni felelősség, önállóság kialakulása. Boldogulása saját tetteitől függ.

Kortársakhoz fűződő viszony A serdülőkorban az eddigieknél fontosabbá válnak a kortárskapcsolatok és egyre inkább keresik a másik nemmel való találkozásokat is. Az önfeltárulkozás, az önmegismerés folyamata elsődlegessé válik, a serdülők először válnak igazán képessé belső lelki történéseik szabatos megfogalmazására. Ezt az igényt támogatják a lojális és intimitást biztosító kortársak. A kortársközegben való elfogadottság fontos ellensúlya lehet a megrendülő önértékelésnek. Társas kapcsolataiban képessé válik a kölcsönösségre, felelősségvállalásra

5-6. osztályos serdülők (Koller Éva) elindul a hormonális érés és a felnőttekről való leválás is, a serdülők nyugtalanokká, túlfűtöttekké és indulatosabbá válnak, ami miatt nehezebben kezelhetőek. Kezdetben a nehezen kezelhetőséget inkább a család érzékeli, majd szaporodhatnak a kortárs konfliktusok is. Megjelenik a magánszféra iránti igény: fiatalnak titkai lesznek, a szülők megfogalmazzák, hogy kevésbé látnak rá gondolataikra, és megjelenhetnek az első csavargások is. A kortárskapcsolatok erősödnek, fontosabbá válnak, a serdülő ennek szervezését, ápolását elsődlegesnek tarthatja.

7-8. osztályos serdülők A kezdeti nyugtalanságok csökkenhetnek, jellemző egy elcsendesedés. Ekkor a serdüléssel járó veszteségek élménye lehet a meghatározó, ami a visszahúzódás fokozódásával, lányok esetén a testi tünetek fokozódásával (fejfájás, hasfájás) járhat. Erősödhet a szülőkhöz való ragaszkodás, a szülőkön való csüngés is, egyes esetekben megjelenhetnek szociális fóbiák.

15 éves kor Ismét erősödik az indulati túlfűtöttség, ami gyakran az iskolai teljesítmények drasztikus romlását hozhatja. Ebben az időszakban a belső változások, és a veszteségélmény elmélyülése emésztik fel a serdülők energiáit. Itt a serdülő elindul a külső világ iránti elköteleződésben, így tovább mélyülnek a kortárskapcsolatok, jellemzőek a szigorúan körülhatárolt csoportok és még kevesebb információt adnak a családnak hollétükről. A drogfogyasztás jellemző indulásának ideje is ez a korszak aminek célja a belső üresség és veszteségek ellensúlyozása.

16-17 éves kor A fiatalok hajlamosabbak zártabbá válni, ilyenkor tovább erősödik a kortárskapcsolatok fontossága és zártsága, a felnőttektől való elzárkózás. Jellemző lehet az elálmodozás, belső történésekben való elmerülés. 17 éves korra megszilárdul az önreflexió, ilyenkor már megalapozottabban vállalnak lelki munkát, külső segítséget. Elindul az új egyensúly megszilárdulásának folyamata, a saját helyzetre való rálátás is erősödik.

A serdülőkor állomásai 1. A gyermekkor vége, 12-13 év (Mérei Ferenc) Egy korszak lezárulását a gyermek a nála idősebbek „más” viselkedésén keresztül érzi meg először, majd szokásaikban elkezdi utánozni őket. A gyerekek felhagynak a játék régi formájával, jelentőségük, intenzitásuk csökken, ezzel elvesztik a feszültség feldolgozásának egy begyakorlott formáját. A játék szerepét átveszi az álmodozás, aminek témái az egyéni vágyak mentén alakulnak, főszereplőjük ő maga (énhangúlyúság) Önismeret és önállóság igénye bontakozik – egyéni döntéseket szeretne. A vágyak ebben az időszakban még nincsenek összhangban a reális képességekkel és lehetőségekkel.

Serdülő-krízis jelei (Laufer) Ragaszkodás gyermekkori magatartásmódokhoz Túl merev viselkedés, erős önkontroll Gyermekkori szociális kapcsolatok túlsúlya Szülei fontosabbak, mint a kortársak Nem él át érzelmeket Paranoid gondolatok Fél a jövőtől, nem tervezget Aggodalmak, félelmetes gondolatok Cselekedeteit más határozza meg

Serdülő-krízis jelei További problémás viselkedések: Mintagyerek Iskolai nehézségek Elidegenedés Munkanélküliség Serdülőkori terhesség vagy szélsőséges szexualitás Kockázatkereső viselkedés Drog, alkohol szekta A serdülő válságai nem csak a belső változásokat, hanem a családi- és társas közeg problémáit is tükrözik!

A Segítő hozzáállásáról A hiteles és valódi szakmai segítő jelenlét elengedhetetlen a serdülőkkel folytatott munkában, hiszen érzékenyen a felnőtt világ képmutatására (Lust Iván). A megrendült énkép miatt fontosak a reális, bátorító, pozitív visszajelzések, de az egyértelműen megfogalmazott határok és szabályok is. A családi kapcsolatok szerepének gyengülése és a felnőttekben vetett bizalom csökkenése miatt különösen értékesek a számára biztonságot adó felnőtt kapcsolatok, amikre krízis esetén is építkezhetünk. A serdülővel való hangtalálás egy folyamat eredménye lehet, emiatt fontos türelmünk.

A segítők érzései a serdülővel folytatott munka során Nem vesszük észre a szülők szerepét a serdülő tüneteinek kialakulásában vagy gondoskodni szeretnénk róla, túlzottan segítünk a problémák megoldásának megszervezésében (szülő szereppel azonosulás) Olyan hibákat keresünk a szülőkben, amit annak idején a mi szüleink követtek el ellenünk vagy a világ tökéletlenségét okoljuk a serdülő helyzete miatt (serdülő szereppel)

Serdülők a pszichológusnál Szülői segítségkérés esetén az első alkalom csak a szülővel vagy a szülő-serdülő párral zajlik. Később csak a serdülő jelenlétében és tudtával találkozunk a szülővel. A pszichológiai munka célját a serdülővel kell azonosítani, de figyelembe kell venni, hogy a megrendelő gyakran a szülő. Fontos, hogy a serdülő sajátjának érezze a gondot. A serdülő egyébként is megrendült énképével, önérték-érzésével nehezen veheti - külső javaslat esetén – a pszichológussal való találkozást. Ha a serdülő egyedül jelentkezik, akkor a szülőt tájékoztatni kell, és ezt a serdülővel megbeszélem, a serdülő dönti el, hogy utána beszélhetek-e a szülővel (kivételek)

Serdülők a pszichológusnál Mivel a serdülés legfontosabb feladata az önállósodás, leválás, nem törekszünk a szülővel szorosabb együttműködésre. Szülőkkel való találkozások fő csapásiránya a szülői szerep megerősítése annak érdekében, hogy a serdülés nehéz időszakát a szülő is megerősödve fogadhassa. Emellett a kamasz gyermekhez fűződő érzésekről beszélhetünk. Abban próbálunk segíteni, hogy a szülők és a serdülő egymással tudjanak beszélni, megoldást találni. A serdülő és az anya párhuzamos terápiája nem vihető, ilyenkor az anyának másik terapeutát ajánlunk.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!

Felhasznált irodalmak Halász A, Ingusz I: A gyermekpszichoterápia in Szőnyi-Füredi (szerk): A pszichoterápia tankönyve, Medicina, 2008 Lust Iván: Serdülők terápiája in Szőnyi-Füredi (szerk): A pszichoterápia tankönyve, Medicina 2008 Cole, M., Cole S.R.: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, 2006 Mérei, F., Binet, Á.: Gyermeklélektan, Medicína Könyvkiadó, 2006