terminus (terminus technicus)
Terminology - Vocabulary International standard: Terminology - Vocabulary (ISO 1087, 1990 Genf)
Alapfogalmak ISO 1087 (1990) 1. Fogalom: Gondolati egység, amely egy adott tárgycsoport közös tulajdonságai alapján történő elvonatkoztatás eredménye. Megjegyzés: A fogalmak nem kötődnek az egyes nyelvekhez, azonban befolyásolja őket a szociokulturális környezet.
Alapfogalmak ISO 1087 (1990) 2. Tárgy: A valóság bármely érzékelhető vagy gondolatilag felfogható eleme. Megjegyzés: A tárgyak lehetnek anyagi jellegűek (például: motor) vagy nem anyagi jellegűek (például: mágnesesség)
Alapfogalmak ISO 1087 (1990) 3. Terminus: Valamely szaknyelvben egy meghatározott fogalmat jelölő nyelvi egység Megjegyzés: A terminus állhat egy vagy több szóból (egyszerű, illetve összetett terminus), és szimbólumokat is tartalmazhat.
fogalom – tárgy – jel
az asztal mint tárgy egy konkrét asztal mint a valóság része)
az asztal mint fogalom 1.a bútorok egy alosztálya (= bizonyos típusú bútor); 2.amely általában egy vagy több lábbal (vagy lábszerű elemmel) a földön áll; 3.és viszonylag nagy, szilárd, sima, vízszintes felső felülettel rendelkezik; 4.amelyre különböző tárgyakat helyezünk; 5.vagy/és amelyen különböző tevékenységeket végzünk; 6.általában mellette ülve.
az asztal mint jel: asztal / table / table / Tisch / mesa / tavola / stb.
fogalom fogalmi jegy + fogalmi jegy + fogalmi jegy +... A fogalmi jegy valamely tárgy egy adott tulajdonságának tudati leképzése.
fogalmi jegyek együttese a fogalom létrehozása; rendszerbeli hely meghatározása; a többi fogalomtól való elkülönítés.
Fogalmi rendszerek hierarchikus viszonyrendszerek (alá-, fölé-, illetve mellérendeltség ) 1.generikus/logikai viszony (faj-nem) hiperonima – hiponima – kohiponima 2.ontologikus/partitív viszony (rész-egész) holonima – meronima
Logikai viszonyrendszer: asztal
Partitív viszonyrendszer: motor