Készítette: Duna Gábor Dávid III. Éves térképész hallgató Nyírség Készítette: Duna Gábor Dávid III. Éves térképész hallgató

I. Elhelyezkedése, tájbeosztása Az Alföld ÉK-i részében fekvő Nyírség hazánk második legnagyobb futóhomok területe és hordalékkúp-síksága (5100 km2) Átlagosan 20-50 m magasan emelkedik a Tiszántúl síkja felé. Északon a Bodrogköz és a Rétköz területével érintkezik. K-n a Bereg- Szatmári- síksággal, DK- n az Érmellékkel határos. D-n egy kis szakaszon (kb. 20 km) érintkezik a Körös-vidékkel, Ny felöl pedig a Hajdúság lösztáblája övezi. Jellemző rá, hogy környezetétől szigetszerűen elkülönülő terület. Legmagasabb pontját (Hoportyó, 183 m), egyben az Alföld legmagasabb pontját, Nyírgelse határában egy homokmezőn találjuk.

A Nyírség térképen

A Nyírség legmagasabb pontja, a Hoportyó 183 m

A Nyírség felszínalaktani képe nem olyan egységes mint ahogy az a köztudatban általában elterjedt. Egyes területek között felépítés, formakincs, talajviszonyok szempontjából számottevő különbségeket vannak. Ezek lapján több részre lehet osztani; : 1. Alföld A. Nyírség a, Közép-Nyírség b, Északkeleti-Nyírség c, Délkeleti-Nyírség (Nagykárolyi-homokhát) d, Dél-Nyírség (Ligetalja) e, Nyugati- vagy Löszös-Nyírség

A Nyírség tájbeosztása

Tipikus nyírségi táj

II. A domborzat kialakulása, földtani jellemzői 1. A Nyírség ősi felszíne A Kárpát-medence szerkezeti térképéről leolvasható, hogy a Nyírség a Gömöri – és Szolnoki – flis szerkezeti egységeken nyugszik. A földtörténeti középidőtől a neogénig folyamatos vulkanizmus volt jelen a térségben. Több vulkáni ciklus zajlott le a területen mintegy 2-3 millió éves különbséggel és mindez a Pannon medencét kialakító tektonikával volt összefüggésben. Egyes geológusok szerint a nyírségi terület volt a neogén vulkanizmus egyik kitörési központja. A Pannon tenger üledékeinek és az alatta húzódó 10-15 millió éves tufarétegek határa átlagosan 2000-2500 méter, néhol a 4000 méteres mélységet is eléri.

2. A Nyírség mai felszínének kialakulása Hazánk területén a pliocénban borította utoljára tenger. Ez volt a pannóniai beltenger, mely később beltóvá alakult és nagy mennyiségű üledék rakódott le. Így az idősebb medenceüledékek és az alaphegység megsüllyedt völgyei és hegyvonulatai betemetődtek. A pannóniai takarórétegek vastagsága a Nyírségben általában 1000-2000 méter között ingadozik. Az Alföld ÉK-i részében kialakulóban levő folyók aránylag gyorsan feltöltötték a felszín egyenetlenségeit és a pliocén második felének elején a terület nagyobb része már száraz. Folyói az általános lejtési viszonyoknak megfelelően É-D-i, illetve ÉK-DNY-i folyásirányt vettek fel és a Maros-Körös köze felé tartottak.. Abban az időben ez a terület volt az Alföld legmélyebb része, tehát a hegységekből lefutó folyók erre tartottak. A pliocén második felében bekövetkezett emelkedés által a folyók eróziós tevékenysége megnőtt. A Tapoly, Ondava, Laborc, Ung, és Latorca a pannóniai tábla Nyírségi részét szabdalták fel. A Tisza és a Szamos a Nyírség déli részén folyt le.

3. 5-15 m vastagságú homokréteg zárja le. A felsőpliocén végé az Alföld ÉK-i részének folyóhálózata megváltozott a Tisza-árok Szolnok feletti süllyedések miatt. Ezzel a Tapoly, Ondava és a Laborc DNY–nak fordult. Így a Nyírség Ny-i része elvesztette folyóit. A pleisztocén közepi pannóniai felszínek süllyedésével a folyók munkaképességét fokozva a hegyvidékeken bevágódásnak indultak. A hegységek lábánál viszont energiájukat elvesztve, hordalékkúpot kezdtek el építeni. A nyírségi hordalékkúp létrehozásában a Tapoly, Ondava, Latorca, Borsava, Tisza, Túr és Szamos folyók vettek részt. Az általuk létrehozott, összetett hordalékkúp a D-i, DNY-i irányban nyomult előre. A pannóniai rétegösszlet 150-160 m vastagságú rétegsorként halmozódott fel a pleisztocén végére. Ebben az időszakban kialakult folyóvízi réteget három részre oszthatjuk 1. Az alsó 70-80 m vastagságú folyóvízi homok illetve iszap és agyagfrakció. 2. A 30-40 m vastag ugyancsak folyóvízi homokból, iszapból és agyagból valamint kavicsrétegekből álló rétegsor. 3. 5-15 m vastagságú homokréteg zárja le.

Vizsgálatok alapján bizonyítható, hogy a Nyírség K-i, ÉK-i, és Ny-i része a legidősebb, mivel a vizsgálatok szerint a würm utolsó interstadiálisában már nem folyt élővíz. Morfológiailag ez azt jelenti, hogy az utolsó eljegesedés folyamán a szél felszínalakító munkája volt a jellemző és az elhagyott folyómedrek hiánya mutatkozik.. Ekkorra tehető a félig kötött homokterületre jellemző formák kialakulása. A Nyírség É-i felében a szélbarázdák, deflációs mélyedések, garmadák, maradékgerincek, a D-iben pedig az egyedül itt megtalálható, jellegzetes fejletlen Ny-i szárú parabolák. A Nyírséget fedő két eolikus üledékének alapanyaga hordalékkúpból származik, amely a lösz és a futóhomok.. Lösz: A szél által magával ragadt finomabb por, amely később lerakódik. Futóhomok: A durvább szemcsékből álló üledék. Lerakódásukhoz eltérő éghajlat és növényzeti fedettség szükséges. A mai felszín kialakulásához még hátra volt a würm III. ill. fenyő-nyírkor eleji Bodrogköz és Rétköz besüllyedése és a szél végleges egyeduralma a felszínalakításban a jóval melegebb mogyorófázisban. A ma is jól látható eolikus formák antropogén beavatkozás következménye, a 18. és 19. században lévő erdőírtások miatt újból mozgásba jött homok formái.

Szélbarázdás felszín Nyíregyházától Ny-ra III. Kistájankénti felszínformák 1. Nyugati- vagy- Löszös Nyírség A Kótajt Újfehértóval összekötő vonal és a Hajdúság között terül el. É –n a Tiszáig nyúlik, D- n csaknem Téglásig terjed. Jellemző rá a löszös üledékeknek a futóhomokkal szemben való túlsúlya, ill. a folyóvölgyek csaknem teljes hiánya. Többnyire löszös homok és homokos lösz fedi a szélbarázdákat, amelyek K-ről Ny- felé haladva átmenettel mennek át egymásba. ÉNY- és Ny-i részén szélbarázdák, garmadák és maradékgerincek fordulnak elő. Hiányoznak a nagyméretű deflációs laposok. Szélbarázdás felszín Nyíregyházától Ny-ra

közép-nyírségi táj (Nagykálló) A Közép – Nyírség felszíne Hajdúhadháztól kiinduló, Nyíradonyon, Nyírbátoron keresztül haladó, Vásárosnaménynak tartó vízválasztó felöl enyhén lejt a Rétköz irányéba. Nagyon jellemző ezen a tájon az ÉK-DNy-i irányú szélesebb homokövezeteknek futóhomok területekkel való találkozása. A löszös felszínek laposak, a laposok javarészt deflációs eredetűek. Gyakoriak a szabálytalan alakú, nagyméretű homokfelhalmozódások. A Nyírség középső részére is jellemzők a szélbarázdák, garmadák és maradékgerincek. Parabolabuckák elvétve találhatóak. Továbbá megfigyelhető, hogy a Nyíregyháza – Nagykálló - Máriapócs vonaltól É-ra mély szélbarázdák és 12-16 m magas garmadák alakultak ki. Ezzel szemben, D-re viszont kisebb mélységű szélbarázdák és 3-8 m magas garmadák vannak. közép-nyírségi táj (Nagykálló)

Demecser környékének akkumulációs mezői 3. Északkeleti - Nyírség A Nyírség legidősebb területe. A hosszantartó eolikus időszak alatt a futóhomok hatalmas akkumulációs mezőkbe rendeződött. Formák szempontjából a Kisvárda –Vásárosnamény vonaltól É-ra a legszebbek ahol különböző típusú szélbarázdákat, valamint maradékgerinceket lehet látni. Mátészalkától Ny-ra, ÉNy-ra Baktalórántháza irányában ellaposodik a felszín. Demecser környékének akkumulációs mezői

Nagykárolyi-homokháton található asszimetrikus parabolabucka 4. Délkeleti- Nyírség (Nagykárolyi-homokhát) A Nyírség ezen területén a futóhomok az uralkodó. Hiányoznak a nagy akkumulációs homokfelhalmozódások és kevesebb a szélbarázdás terület is. Uralkodnak az asszimetrikus parabolabuckák. A parabolabuckák magassága 2-15 m között ingadozik. A szegélybuckák hossza 2 km-t, magasságuk pedig a 12-15 m-t is elér. Ugyancsak a Nyírség e kis területének sajátosságai a „nyírvízlaposok”. A nyírvízlaposok egykori medermaradványok vagy deflációs formák (pl.: Bátorligeti- láp) Nagykárolyi-homokháton található asszimetrikus parabolabucka

Dél-Nyírség, Nyíracsád 5. Dél-Nyírség (Ligetalja) A futóhomok az uralkodó e tájon. A keletkezett garmadák elszakadtak szélbarázdájuktól és parabolabuckává alakultak. Továbbá kisebb deflációs mélyedések, garmadák és parabolabuckák kombinációjából létrejött formák tarkítják a tájat. A szegélybuckák 2 km hosszúak és akár 15-18 m magasak is lehetnek. Közel 30%-a erdős a Dél-Nyírségnek Dél-Nyírség, Nyíracsád

Parabolabucka és fejletlen Ny-i szárú parabolák illetve szélbarázdás terület

Átmenti formák a szélbarázdás és parabolabuckás felszínek határán és fejletlen Ny-i szárú parabolák és szegélybuckák Nyírkátától DK-re

Szélbarázdás terület valamint jellemző szegélybucka

Karéjbucka

Homokfodrok

IV. Éghajlat A Nyírség éghajlatát az óceánoktól való távolságon kívül még meghatározza a Kárpátok közelsége és a nyugatias szelek mellett az É-ÉK felöl betörő főn is. A tájegység D-i része a meleg, mérsékelten száraz, mérésékelten forró nyarú éghajlati körzethez tartozik, ami É felé haladva átmegy a meleg, méréskelten száraz, hideg telű, majd a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, hideg telű körzetbe, míg K-i peremén a meleg, száraz, mérésékelten forró nyarú és a mérésékelten meleg, száraz, hideg telű körzeteknek megfelelő éghajlati sajátosságok ismerhetők fel. Felhőzete középső részén 50%, addig É-n és D-n 55%-ra nő. Télen a januári középhőmérséklet -3° C alatt marad, nyáron a júliusi középhőmérséklet 20-21° C. Csapadéka 600 mm évi összeget mutat.

IV. Vízrajz Az alföld ez a természetföldrajzi összetevői szerint egységes tája sajátos centrifugális vízhálózattal rendelkezik, ahol a vízfolyások sugarasan a peremterületek felé irányulnak. Vízválasztó a Hajdúhadház-Nyíradony-Nyírbátor-Záhony vonalon húzódik.. Főbb vízfolyások: Lónyai-főcsatorna Kraszna és vízgyűjtő területe Berettyó és vízgyűjtő területe Hortobágy és vízgyűjtő területe És határoló folyói, a Tisza és Szamos Állóvizekbe is gazdag terület volt, nagy részüket lecsapolták. Leghíresebb állóvizei: Vajai-tó Bátorligeti-ősláp Kállósemjéni ősmohos Nyíregyházi Sós-tó

A Nyírség és vízhálózata

Vajai-tó Bátorligeti-ősláp

Kállósemjéni ősmohos nyíregyházi Sós-tó

VI. A Nyírség természeti erőforrásai Legfontosabb megállapítani, hogy a Nyírség nem rendelkezik említést érdemlő energiaforrásokkal, elsősorban a mezőgazdasághoz adottak a feltételek. A, A tarpai Nagy-hegy A tarpai Nagy-hegy nem kapcsolódik szervesen a Nyírséghez, de mint közvetlen nyersanyagforrás említést kell tennünk róla. A Nagy-hegy dácitos kőzetből áll. Nem szabályos vulkáni kúp, lejtői nem arányosak. A hegy voltaképpen egy nyugati- és egy délkeleti ágból épül fel, s valószínű, hogy a két ág metszésvonala, a mai kőfejtő helyen működött több millió évvel ezelőtt a vulkáni kürtő. A hegyet felépítő dácitra diabázzárványok a jellemzőek, amely a tokaji Kopaszon és a tarpai Nagy-hegyen kívül kevés helyen található.

A gyepvasérc a Nyírség „nyírvízlaposainak” jellegzetes képződménye. B, Gyepvasérc A gyepvasérc a Nyírség „nyírvízlaposainak” jellegzetes képződménye. Képződésében fő szerepe a vastartalmú talajvíznek van. Koruk 3500-5000 évre tehető. A gyepvasérc a vassók által az elhalt gyökér mentén mozgó vastartalmú talajvízből a korhadt, megritkult gyökérszövet közé rakódnak le, és azt elkövesítik, illetve „elvasasítják”. Így a gyökerek helyén hosszú rudak, igen változatos cseppkőszerű képződmények keletkeznek. Mára már tisztázódott, hogy részben a készlet kicsiny volta, másrészt az ércek értéktelensége (alacsony vastartalom) miatt nagyüzemi kitermelésre, bányászatra alkalmatlan.

gyepvasérc

C, Földgáz A penészleki földgázmező közel 500 millió m3-es készlettel rendelkezik. A feltárás igazolta, hogy a mély medencék és a kitörési központok közötti területi részeken, szárnyakon a pannon üledékek kivastagodásával a szénhidrogének számára esetleg jó tárolószerkezetek lehetnek.

D, Agyag A tégla- és cserépipar telephelyeit a természeti feltételek, az agyaglelőhelyek határozzák meg. A Nyírség rétegsorában felellhető agyag arra utal, hogy e természeti feltételek adottak. Fehérgyarmaton, Tiszabercelen és a nyugat-nyírségi Tiszavasváriban létesült téglagyár.

VII. Természetes növényzet, talajok A terület az Alföld flóravidék „Nyírségense” flórajárásába tartozik. É-n gyöngyvirágos tölgyesek, délen pusztai tölgyesek jellemezték a növényzetet. Jellemző még a Nyírség növényvilágának a lápok, mocsarak növényei, mint a hínártársulások, nádasok, gyékény, káka, tőzegpáfrány Talaj: Jellemző talajok a Nyírségben: Futóhomok Kovárványos barna erdőtalajok Réti homoktalajok Réti csernozjomok

Nyíres és bátorligeti nyírláp

Felhasznált irodalom: DR. Pécsi Márton: A tiszai Alföld, Akadémiai kiadó, Budapest,1969 DR. Pécsi Márton-Somogyi Sándor: Magyarország kistájainak katasztere I.,MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, 1990 DR. Karátson Dávid: Magyarország földje: Kitekintéssel a Kárpát-medence egészére, Magyar Könyvklub DR. Borsy Zoltán: A Nyírség természeti földrajza A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza Szabolcs-Szatmár megyei földrajzi olvasókönyv Találkozás Bereggel: mező András, Vásárosnamény, 1978 Göőz Lajos: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye természeti erőforrásai, Nyíregyháza,1999

Köszönöm a figyelmet!