Gazdasági etika 1. Etikai alapfogalmak

Kötelező és ajánlott irodalom: Kötelező irodalom: Zsolnai László (2001): Ökológia, gazdaság, etika. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. Kindler József - Zsolnai László (1993): Etika a gazdaságban. Keraban Kiadó, Budapest, 1993. Ajánlott irodalom: Boda Zsolt - Radácsi László (1996): Vállalati etika. BKE Vezetőképző Intézet, Budapest, 1997. Nyíri Tamás (2003): Alapvető etika. Szent István Társulat, Budapest, 2003. Zsolnai László (2000): A döntéshozatal etikája. Kossuth Kiadó, Budapest, 2000.

Társadalmi célok és eszközök skálája (H. Daly) Teológia, filozófia Végső célok (boldogság, szeretet, lelki béke stb.) Etika Közbülső célok (egészség, nevelés, kényelem stb.) Közgazdaságtan Közbülső eszközök (munkaerő, termelőeszköz) Műszaki tudományok Természettudományok Végső eszközök ( természet, Nap)

Társadalmi célok és eszközök skálája II. A skála jellemzői: A célok-eszközök hierarchizáltak a felső (cél) alárendeltje az alsó (eszköz) A végső cél az ember szellemi világát, a végső eszköz az anyagi világot (természet) jelenti A skálán felfelé haladva az olyan tudományok helyezkednek el, amelyek egyre kevésbé alapozhatók számokra Tantárgyunk alaptudományainak helye: a közgazdaságtan közepén helyezkedik el. az etika pedig a végső cél közvetlen szomszédságában

Társadalmi célok és eszközök skálája III. Tudományok Célok-eszközök Gyakorlati színterek Teológia, filozófia élet értelme, szent Vallások, filozófiák Etika erkölcsös, jó Emberi viszonyok Esztétika szép Művészetek Pszichológia lelki harmónia Az egyén belső világa Pedagógia szocializáció Oktatás, család Jog-politológia igazságosság Törvénykezés, közigazgatás Szociológia biztonság Társadalom, család Közgazdaságtan hasznosság Gazdaság Műszaki tudományok hatékonyság Technika, művi világ Természettudományok élő és élettelen világ törvényszerűségei Természet

Az etika (erkölcs) fogalma Etika vagy erkölcs(tan) egy tudomány neve (1), de utalhat e tudomány tárgykörébe vont jelenségek világára is (2). Az etika (erkölcstan) olyan cselekvések tudománya, amelyeknek hatása van másokra (egyes emberekre, emberek csoportjára, természeti lényekre, ökoszisztémákra stb.). Az etika arra keresi a választ, hogyan cselekedjünk ilyen helyzetekben, ezért az etika alapvetően normatív tudomány. Az etika vagy az erkölcs olyan értékeknek, normáknak és szabályoknak az összessége, amelyet valamely emberi közösség elismer és magára nézve kötelezőnek tart.

Relatív és abszolút erkölcs Az erkölcs többnyire relatív (kultúra, tradíció, földrajzi helyzet, vallás, gazdasági helyzet stb.) Pl. húsevés (hinduk ↔ eszkimók), ruházkodás (egyenlítői népek), étkezés (Kína), szertartások (gyász színe) Abszolút erkölcsi kérdések (főként régebben) Pl. hazaszeretet (Petőfi, Dugovics Titusz), hagyományok védelme (Kína – ősök feltétlen tisztelete, zsidóság), áldozatvállalás az utódokért – Ajtmatov, Hesse, Sánta F., eszkimók)

Az etika felosztása

Az etika felosztása II. Metaetika az etikán túli, az etikát megelőző, feltételező tényezőket elemzi. konkrétan a metaetika az erkölcsi kifejezések és állítások jelentését, valamint a morális érvelés logikai és retorikai szabályait vizsgálja. Fundamentáletika feladata az erkölcs alapjainak, feltételeinek és az erkölcs normativitásának vizsgálata. A fundamentáletika témakörébe tartozik többek között: a lelkiismeret kérdése, a szabad akarat és a determinizmus, külső és belső szabadság, jó és rossz kérdése, a bűn fogalma, a felelősség

Az etika felosztása III. Alkalmazott etika meghatározott cselekvési területekre vonatkoztatja az etikai kérdésfeltevéseket. Így keletkeznek a szaketikák, amelyek az etika speciális területeivel foglalkoznak. (a tudomány, a gazdaság, a jog,vadászat, az orvoslás, a pedagógia stb. etikája) Individuáletika különálló személyek cselekvésének, motívumainak, viselkedésének,lelkiismereti színvonalának,adott normák szerinti elemzését végzi el. Társadalometika a társadalom tradícióira,intézményeire, törvényeire, emberi együttélési viszonyaira, valamint szabály- és normarendszereire összpontosít.

Az etikai érvelés irányzatai Az etika alapproblémái bizonyos normák fényében elemezhetők, értékelhetők. De honnan származnak a normák? A történelemben kiforrt társadalmi tradíció (vallási, gazdasági, természetföldrajzi stb. vonatkozások) és a mindenkori reflektáló értelem (próféták, politikai bölcselők, filozófusok stb.) együttesen alakították ki a norma megalapozását jelentő érvelési módokat. Napjainkban három érvelési mód megkülönböztetett figyelmet érdemel (1) utilitarista (haszonelvű), (2) deontológiai, (3) klasszikus-természetjogi érvelés.

(1) Utilitarista érvelés Az utilitarizmus szerint minden emberi cselekvés az élvezet – fájdalom motiváción alapul. (Ha az élvezetek összege nagyobb, akkor a cselekedet jó és erkölcsileg kötelező.) Ezt az etikai alapállást hedonizmusnak (az élet ésszerű élvezése a legfőbb jó) nevezzük. az utilitarista érvelés szerint az etikának olyan normákat kell követni, amelyek az emberi cselekedeteket következményei felől értékeli (ha a következmény jó, akkor a cselekedet erkölcsileg helyes). A 19. század elején kiforrt homo oeconomicus emberkép korunk uralkodó közgazdaságtanában szintén az utilitarizmuson alapul.

(2) Deontológiai érvelés Képviselői azt állítják, hogy az etikának olyan erkölcsi cselekedetekre kell fókuszálnia, amelyek önmagukban helyesek. Tehát egy cselekedetet az tesz helyessé, ha megfelel bizonyos elsődleges erkölcsi kötelezettségeknek. A deontológiai elv szerint az erkölcsi-morális gondolkodás megértése szempontjából a „kell”, és a „kötelesség” az alapvető. A világvallások alapítói (Mózes, Jézus, Buddha, Mohamed, Lao-ce) deontológikus erkölcsi normákat hagytak ránk. Pl. Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen! (Mózes)

(3) Klasszikus-természetjogi érvelés Ennek az érvelési módnak az alapját Aquinói Szent Tamás (XIII. század) „természetes erkölcsi törvényre” vonatkozó elmélete jelenti Tamás szerint, ha az embernek a mindennapok gyakorlatában meg kell határozni a jó és a rossz jelentését, akkor olyan egzisztenciális célokra és álláspontokra van utalva, amelyek jórészt az ember lényegéből (természetes hajlamából) fakadnak. Az emberhez méltó életcélok tehát antropológiailag (az ember lényegéből fakadóan) lehatároltak.

Kitekintés (filozófiai antropológia) Alapkérdések:: miben lehet megragadni az ember sajátos megkülönböztető jegyét? Mitől ember az ember? Alapprobléma : Állati és szellemi létezés egysége Állati (animális) létezés. Az ember a természet része, élő érzékelő lény, ösztönei vannak stb. A természet anyagából „jön”, rövid ideig életerőre tesz szert, majd visszatér a természet anyagába. Szellemi, (spirituális) létezés. Itt a szubjektivitás, a transzcendentalitás kerül előtérbe, s itt tör felszínre az én, az öntudat, a szabad akarat.

Az „ember” lényege Max Scheler az ember lényegét a szellem szóval ragadja meg. A szellemmel felruházott személy lényegi tulajdonságai: Világra nyitott: nem környezet-, s nem ösztönfüggő. Öntudatra ébredt: képes odafordulni egzisztenciájához (létezéséhez), s azt középpontba állítja. Önmaga fölé emelkedni képes: azaz képes mintegy a tér- és időbeli világon túli centrumból mindent, saját magát is megismerés tárgyává tenni – önmagára reflektálni

Szemközti-valóság A világra való nyitottság a végtelenre való nyitottságot is jelenti, amely az embert örökös meghatározatlanságban, és ebből fakadóan örökös keresésben tartja. „ Az ember, amióta ember, s azáltal ember, a maga centrumát a világon kívül és túl horgonyozza le.” (Max Scheler) Földi-valóság ↔ „Szemközti-valóság” (Isten, kozmikus rend) A Szemközti-valóság (amely hatalom és méltóság, végcél) ad esélyt olyan értékrendek, erkölcsi normák megfogalmazására, amely nélkül civilizált emberi élet elképzelhetetlen (lásd mozifilmek, amikor a civilizáció (erkölcsi tartás) széthullik az ember „visszaállatiasodik”)