19. tétel Az irodalom határterületei A krimi ismérvei

Lektűr: Szórakoztató, könnyű olvasmányt kínáló mű, amely nem feltétlenül tart számot a művészi értékre. szerelmi történet sci-fi fantasy horror kalandregény orvosregény krimi, stb. Az irodalom határterülete  ezt a határt nehéz megvonni: a szépirodalom is lehet szórakoztató, és a lektűrnek is lehetnek esztétikai értékei.

A krimi: A „krimi” latin eredetű szó, a kriminalisztika (bűnügyi nyomozással foglalkozó tan) rövidítése, „becézett változata”. - A műfaj először az irodalomban jelent meg, ma már filmen, tévésorozatban vagy (számítógépes) szerepjátékokban is létezik. A krimi világirodalmi rangú előzményei: - E. A. Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság - Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

A bűnügyi regények típusai: 1. A regény végére derül ki a tettes személye A történetben a nyomozás menete az érdekes (pl. Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-történetei). 2. Már a történet elején megismerjük az elkövetőt A regényben a nyomozó és a tettes közti lélektani harc áll a középpontban (pl. a Bűn és bűnhődés, vagy a Columbo-sorozat).

A krimi jellemzői: - Az olvasónak a nyomozóéval egyenlő esélyeket kell biztosítani a rejtély megoldására, ezért minden áruló jelet világosan és pontosan kell közölni. - Tilos a szerelem. A történet ne egy szerelmespár, hanem a nyomozó és a tettes fogócskája legyen. - Sem a detektív, sem más hivatalos nyomozó közeg nem lehet a tettes. - Logikus következtetés vezessen a leleplezéshez. Megengedhetetlen a véletlen vagy az alá nem támasztott beismerés.

A detektívtörténetből nem hiányozhat a nyomozó, aki módszeresen feltárja az áruló nyomokat, s ezek eredménye révén jut el a megoldáshoz. - A detektívtörténet kötelező bűnesete a gyilkosság. - A feladott rejtély megoldásában ki kell zárni minden természetfölötti erőt és körülményt. - Csupán egyetlen nyomozó szerepelhet a történetben - az olvasó nem futhat versenyt a nyomozók három-négytagú „váltócsapatával”. A tettesnek a történet egyik, többé-kevésbé fontos, az olvasó által jól ismert szereplőjének kell lennie.

Megengedhetetlenül olcsó a megoldás, ha a szolgák egyike a tettes. - Bár a tettesnek lehet bűntársa, alapvetően azonban egyetlen ember elfogásáról szóljon a történet. - A tettes sohasem lehet hivatásos gonosztevő. - Tilos a balesettel, öngyilkossággal magyarázott rejtély. - A detektívtörténetek szerzőjének kerülnie kell minden sablonos megoldást, ötletet.

A detektív figurája: - különleges egyéniség - lehet hivatalos személy (rendőrnyomozó), magándetektív, vagy magánszemély is - rendkívül éles logikával rendelkezik - előfordul, hogy segédje is van (pl. Watson) A segéd szerepe: - a detektív legbizalmasabb munkatársa - a detektív a vele való beszélgetések során közli a legtitkosabb gondolatait az olvasókkal - a segéd mindig alárendelt figura, sokszor kételkedik, de mindig a detektívnek van igaza (rajta keresztül mérhető le a nyomozó zsenialitása)

A világ egyik leghíresebb krimije. A tíz kicsi néger (1939) A világ egyik leghíresebb krimije. Nem hagyományos krimiről van szó (inkább a filmből ismert „thriller” műfajához hasonlít). Agatha Christie (1890-1978), „a krimi királynője”!

Egyezések: 1. A középpontban itt is gyilkosság(ok) áll(nak). 2 Egyezések: 1. A középpontban itt is gyilkosság(ok) áll(nak). 2. Az olvasó „együtt nyomoz” a szereplőkkel. 3. Logikus következtetések vezetnek a végkifejlethez. 4. A történet izgalmas, (meglepő) fordulatokban gazdag. Eltérések: 1. Több a belső monológ, ami a mondatok hosszúságában és a szóhasználatban is eltér az események olykor kissé szikár leírásától. 2. Hiányzik a detektív figurája (a szereplők maguk között nyomoznak, gyanakodnak). 3. A regény arról szól, hogy a tíz szereplő meghal (fokozatosan, egymás után).

A regényről: A történet zárt helyen játszódik: nincs mód elmenekülni, és a tettest is a szereplők között kell keresni (ez általában jellemző Agatha Christie regényeire). A regényt átfogó motívum a „néger-alak” (pl. a sziget négerfejre hasonlít, a szereplők a tíz kicsi négerről szóló mondóka alapján halnak meg, egyre fogynak a négerbábuk). - A hangsúly nem a halálesetek véres leírásán, hanem a szereplőkön (illetve a köztük lévő viszonyokon) és a cselekményen van.

A szigetre minden egyes szereplő saját kis világát, hétköznapi szokását hozza magával, amitől képtelen szabadulni, ezért a szereplők eltérő magyarázatokat adnak a helyzetről, eltérő dolgokra figyelnek fel (például a gyilkos személyének beazonosítási kísérletekor mindenki a saját nézőpontjának megfelelően mást és mást nevez meg tettesként). - Ezeknek a különböző egyedi kis világoknak megfelelően mindenki más-más „időtartammal” rendelkezik még az életből: mindenki számára egységesen „új időszámítás” keletkezik a szigetre való megérkezésükkel. Ettől kezdve kell számolniuk a halál közeledését (van, aki számára így az idő ellenséggé válik, mert csak a kínszenvedést növeli, míg másnak minden pillanat a boldogságé, s van, aki nem vesz tudomást a múlásáról).

A regény atmoszférája: nyomasztó, szorongással teli (senki nem bízik meg senkiben, minden szereplő múltját bűn terheli, mindenkire a halál leselkedik, a szereplők sokszor közönyösek a másikkal szemben, a történetben jelen van „láthatatlan tanúként” a lelkiismeret-furdalás). - Senki nem vesz tudomást a bűnösségéről, de itt ebben a kitüntetett helyzetben mindenki kénytelen lesz felelni emiatt. A bűn, amit megpróbált elfeledni, most föléjük nő, és ez az egyéni sors okozza a halált, mindenki számára egyedi módon. Így igazából nem is létezik gyilkos, hanem csak a „saját halál”, aminek az egyén az oka. Egyetlen kiutat ebben a világban a megértés jelentené, de még a gyerekmondóka is baljóssá és félelmetessé válik, hisz senki nincs, aki megértené.

Miért olvasnak az emberek lektűrt? Milyen más regényeket ismersz Agatha Christie-től? Milyen más szerzőt (és műcímet) ismersz a krimi műfajában? Mit szeretsz olvasni? Miről kapta a „ponyvaregény” az elnevezését?

VÉGE