Robert Boyle

Sir Robert Boyle angol kémikus és fizikus 1627-ben született és 1691-ben halt meg. A gázok tulajdonságaival kapcsolatos úttörő kísérleteiről, valamint az anyag részecsketermészetéről vallott nézeteiről vált ismertté. Ez utóbbival előfutára lett a kémiai elemek modern elméletének. A londoni Royal Society alapító tagja volt.

Gyermekkora Boyle, gazdag és befolyásos Richard Cork grófnak hetedik fiaként született. 1635-ben Etonba küldték tanulni 1639 és 1644 közötti éveket nevelőjével az európai kontinensen, főleg Svájcban töltötte.

1645-től 1655-ig Boyle részben Dorsetben élt, ahol kísérletezni kezdett és erkölcsi tárgyú értekezéseket írt. Némi időt birtokügyeivel kapcsolatban Írországban töltött, és mivel itt nem tudott laboratóriumi felszereléshez jutni, boncolással foglalkozott.

Munkássága 1656-ban az Oxfordi Egyetemre ment, és itt tanított 1668-ig. Sikerült megszereznie Robert Hooke – a nagy tehetségű feltaláló és később a Royal Societyben a kísérletek kurátora – támogatását, aki segített neki egy légszivattyút építeni. Boyle azonnal felismerte az ebben rejlő tudományos lehetőségeket. Úttörő kísérleteket végzett, melyekkel kimutatta a levegő fizikai jellemzőit és nélkülözhetetlen szerepét az égésben, a légzésben és a hang továbbításában.

Munkássága The Sceptical Chymist (A kétkedő kémikus) művében Boyle 1661-ben megtámadta a négy elemről (föld, levegő, tűz, víz) vallott arisztotelészi elméletet és a Paracelsus által javasolt három princípiumot is (só, kén, higany). Ehelyett kidolgozta az elsődleges részecskék fogalmát, amelyek társulva korpuszkulákat alkotnak. Ezen elképzelés szerint a különböző anyagok az elsődleges részecskék számától, helyzetétől és mozgásától függően jönnek létre. Így minden természeti jelenség az elsődleges részecskék mozgása és szerveződése alapján értelmezhető, nem pedig az arisztotelészi elemek és minőségek szerint. Kísérleti munkájában tanulmányozta a fémek kalcinációját, és módszert javasolt a savas és lúgos anyagok megkülönböztetésére – ez tekinthető a kémiai indikátorok használata első példájaként.

Felfedezései Hooke segítségével kitűnő légszivattyút szerkesztett (1659-ben). Elsőként fedezte fel, illetve publikálta (1662-ben), hogy a gázok térfogata fordítottan arányos a rájuk ható nyomással (ez az általános gáztörvény egy speciális esete, az ún. Boyle–Mariotte-törvény). Elsőként állított elő hidrogéngázt 1671-ben. Boyle foszforról szóló leírásához 200 évig nem tudtak újat tenni. Ő alkotta meg a sav-bázis koncepciót és a modern laboratóriumi kísérletezés alapjait. Boyle londoni laboratóriuma volt az első tudományos kutatóintézet.

Vallási nézete Boyle élete során nagy hírnévre tett szert, és külföldi méltóságok is szüntelenül látogatták. 1680-ban a Royal Society elnökévé választották, de ô elhárította a kitüntetést. Hívő protestánsként Boyle rendkívüli jelentőséget tulajdonított a vallás külföldi terjesztésének, pénzt adományozott az Újszövetség ír és török nyelvre történő lefordítására és kiadására. Az isteni gondviselésről vallott nézete szerint a természet óraműszerű mechanizmus, amelyet a Teremtő az idő kezdetén elkészített, mozgásba hozott, és amely most másodlagos törvények szerint működik. Ezeket a törvényeket tanulmányozni lehet a tudomány segítségével, az emberi lélek azonban anyagtalan és nemesebb, mint a testet alkotó mozgó részecskék.

Köszönöm a figyelmet