A lovak ápolása

Lóápoláson a gyakorlatban általában a kültakaró tisztogatását értjük, átvitt értelem­ben azonban idetartozik a lóval való kapcsolatteremtés, az egészségi állapot megfigye­lése, az állattal való rendszeres, nem használati jellegű minden foglalkozás. A bőr felhámja állandóan kopik, az elhalt hámrészeket rendszeresen el kell távolí­tani. Az izzadság, a szennyeződések, a fedőszőrök váltása miatt az egészséges bőrlégzés elősegítése céljából nagyon fontos a rendszeres tisztán tartás. A megfelelő bőrlégzés az anyagcserén kívül a szervezet hőszabályozásában is jelentős, ezért a jól ápolt állat nem­csak esztétikai örömöt okoz gazdájának, hanem az ápoltság az egészség megőrzését is szolgálja. Nem véletlenül mondja a közmondás: „alapos ápolás = fél abrak".

A rendes napi ápolást a kialakult munkarend szerint, általában a reggeli abrakolás után, nyergelés vagy befogás előtt végezzük. Az ápolást keményre sodort széna- vagy szalmacsutakkal kezdjük, amellyel alaposan dörzsöljük végig a ló egész testét. (Ujab­ban a csutakolás helyett előszeretetettel használnak gyökérkefét.) Ezután az ún. tepsi- vakaróval szőr ellenében körkörösen lazítsuk fel a rárakódó piszokréteget, majd azt lókefével, szőr mentén távolítsuk el. Az általában kapható nyeles „tehénvakaró" lóápo- lásra nem javasolható, mert túl durva, és felsérti az állat érzékeny bőrét. Ez csak a kefe tisztítására használható. A fej tisztítására csak kefét és tiszta, puha ruhát használjunk

A kefe-vakaró páros helyes használata: ha a ló jobb oldalán állunk, jobb kezünkben tartsuk a kefét a rajta lévő heveder alatt a tenyerünkre húzva, bal kezünkben legyen a vakaró. A kefével elölről hátrafelé, a szőr mentén simítsuk végig a tepsivakaróval fel­borzolt szőrzetet, majd a kefét ugyanazzal a mozdulattal a vakarón áthúzva tisztítsuk ki. A felgyülemlett port a vakaróból időnként az állás mögött verjük ki. A ló bal oldalán állva a kefét a bal, a vakarót a jobb kezünkbe véve gyakoroljuk a mozdulatot. A hosszú szőröket (sörény, farok) gyökérkefével fésüljük ki, de erre a célra külön sörény- és farokfésű is használható. Ez fából, szaruból vagy fémből készülhet.

A természetes test­nyílások tisztítására puha vászondarabot használjunk, külön a végbél-, a péra-, illetve a vaszoratájék törlésére. Végezetül a ló egész testét töröljük simára egy pokrócdarabbal. Az ápolás alkalmat ad arra is, hogy meggyőződjünk, nincs-e valami sérülés, kiütés vagy egyéb rendellenesség, amit kezelni kell. Igáslovakon ilyenkor újítsuk fel a megkopott patkósarkat, ellenőrizzük a patkók állapotát.

A munkában lovunk - különösen meleg időben - könnyen megizzad A munkában lovunk - különösen meleg időben - könnyen megizzad. Tekintsük sza­bálynak, hogy mindig úgy hajtsunk vagy lovagoljunk, hogy az istállóba érve a ló már megszáradjon. Ennek ellenére különösen a szerszám alatt felgyülemlett izzadságot puha csutakkal vagy jól kicsavart nedves szivaccsal távolítsuk el. Amikor a ló teljesen megszáradt, gyökérkefével keféljük át, és végül a már említett pokrócdarabbal töröljük fényesre a szőrzetét.

Sáros időben a lábvégeket gumitömlővel vagy vödörből mossuk le Sáros időben a lábvégeket gumitömlővel vagy vödörből mossuk le. Hideg időben ügyeljünk arra, hogy a víz csak a lábvégeket (csánk, ill. lábtő alatt) érje! A csüdsömör elkerülése céljából a vizet a végtagszőrök körül húzzuk ki. Nyáron, ha meghűléstől nem kell tartani, kedvező, praktikus ápolási módszer a lovak mosása. Arra azonban vigyázzunk, hogy felhevült állapotban soha ne mossuk le a lovat. A mosáshoz állott, 15-20 °C-os vizet használjunk. A fölösleges víz kihúzására azún. „tajtékkés" szolgál. Fürösztés után a lovat ne kössük be az istállóba, hanem a hempergődzés ellen száron vezessük a száradásig.