Posztmodern függőségeink Dizseri emlékülés, január 24. Buda Béla dr.

1. A posztmodern Előbb: kritikai társadalomtudományi megközelítésmód (Lyotard, Baudrillard, Foucault, Derida, stb.) Később: intellektuális világmozgalom – new age, radikális liberalizmus, a „nyitottság” kultusza, a szubjektív relevancia uralma, stb. Végül: az információs és kommunikációs társadalom kritikája, kontextuális relativizmus, igazság és szabály helyett diskurzus, konstrukcionizmus, dekonstrukciók, narratívák, stb.

2. A függőség Klinikai, ill. alkalmazott lélektani jelentéstartalom – a személyiség kóros, kizárólagos, önveszélyes kötődése az „anyaghoz” ill. viselkedésformához Az örömszerzés (kielégülés, jutalmazás, menekülés, szorongás-oldás, stb.) mozzanata – a viselkedési addikciók széles spektruma – ingerkeresés, izgalom, kockázat, virtuális uralom Az „anyag” szubjektív jelentésének változása – introverzió, nirvána, intimitás, stb. helyett kifelé-fordulás, kontaktus, kommunikáció, az önreflexió kerülése.

3. Függőség – régi sajátosságok új megvilágításban „önkizsákmányoló” teljesítménykultusz – alkohol és nikotin, ősi „munka-drogok”, az amfetamin-származékok és a kokain felzárkózása függő gyógyszerhasználat – a fizikai és a szellemi fittség nyomában, „energia-italok” – a kávétól a doppingszerekig, ill. antidepresszánsokig fittség és szépség – body-building, test- modifikáció, „deluzív” testkép-kultuszok, szépség-sebészet.

4. A függőségek kultúrája – a „jelentés” és a társas dimenzió Függőségi szubkultúrák a kortárs-, ill. referenciacsoportokban – Becker: Becoming a Marijuana User A szer vagy a túlhajtott viselkedés kognitív konstrukciói (utazás, tudatmódosítás, misztikus élmény, stb.) – a Schachter-teoréma „szcénák” – a védettség és a vetélkedés tengelyében – virtuális társas valóságok (és a radikális elhatárolódás a korábbi élethelyzetektől)

5. A virtuális valóság, konstruált tudás és függőségeik A televízió-függőség (Velkey) – a video, Internet és (mobil)telefon „abuzusai” és szélsőségei Nyerőjátékok, fogadó-játékok, virtuális harcok – az énkép virtuális konstrukciója, a „lúzerség” leküzdése, a „nyerés” a posztmodernben Ingerkeresés, rendkívüli élmények kultusza, a veszély erotizációja, a posztmodern „repülés”

6. A posztmodern nárcizmus Az önazonosság kérdéseinek feloldása a teljesítményben – a depresszió mint logikus reakció (és az „alacsonyküszöbű” betegségértelmezés, mint a „lúzer” tisztes kiútja…) Önmegvalósítás, önérvényesítés, alkalmazkodás (az ideálishoz), intimitásfélelem, dominancia és kontroll felértékelődése Pro-szociális teljesítménykultusz – munkamánia, posztmodern „szervezeti megfelelés” (Az ördög Prada-t visel..) – teljesítek, tehát vagyok

7. Életmódkultuszok Egészségmániák – öngyógyító függőségek, szorongás-elhárító rítusok A valós és virtuális realitásból való menekülés önfeladó útjai – szekták és fundamentalizmusok, „neotribalizmus” (a modern és pre-modern önfeladás formáival szemben) Politikai radikalizmusok (a fanatikus – a régi, jól bevált korrupttal és maffiózóval szemben…)

8. Megelőzési és terápiás konzekvenciák Szakértői szövegek, viselkedés-modifikációs programok, korai kezelésbe vétel, mint a posztmodern intézménykritika karikatúrája, a terápia, mint ellenségkép Diskurzív, „ko-konstruktív” és „koevolutív” csoportok, sorstársak és eleven közösségek („találkozások” és együttműködések mint a viselkedéskorrekció posztmodern eszközei.