A ló és az ember

A lovaglás hatásai Kognitív fejlesztés ismereteket ad jártasságokat, készségeket alakít ki képességeket fejleszt Pedagógiai-gyógypedagógiai- pszichológiai szempontból figyelem, gondolkodás fejlődése élmény és tapasztalati kör bővülése önbizalom, függetlenség, önkifejezés, életöröm megjelenése motiváció fejlődése emocionális fejlődés Szociális szempontból kapcsolatfelvétel és fenntartás képességének fejlődése kapcsolat lóval kapcsolat a lovaglást vezető szakemberrel kapcsolat a társakkal érzelmi, akarati funkciók fejlődése kommunikációs és interakciós képességek javulása szabadidő, sport

Első meggyőződések szerint, Közép-Ázsiai síkságokról származnak a lovak Később kiderült, hogy ez nem biztos, mert Európában (pl. Franciaországban) és Amerikában is rátaláltak őskori lovak maradványaira A legősibb „ló” a Phenacodus; róka nagyságú, öt ujjú, újjai végén apró patácskákkal rendelkezett

52 millió éve: Hyracotherium vagy Eohippus - Amerikában jelent meg - 25-45cm marmagasságú - rövid nyak és pofa, ruganyos és hajlékony hátgerinc - 44 fog - levelekkel, gyümölcsökkel táplálkozott - kis méretű agy - nem voltak összeforrva a lábcsontjai, ez a rugalmasságot és mozgékonyságot biztosította - mellső lábakon öt ujj, pataszerűen végződtek; hátsó lábain 3 ujj végződött patában, az első és ötödik nem érték a talajt

50 millió éve: Orohippus - neve hegyi lovat jelent - nem valódi ló - hosszú pofa, karcsú mellső lábak, hosszú hátsó lábakvalószínűleg jó ugró - mellső lábakon négy, hátsókon három ujj - más a fogazata, mint a Hyracotheriumé

47 millió éve: Epihippus - folytatódik a fogazat fejlődése Oligocén elején: Mesohippus - mind négy lábon, három ujj; az első és ötödik elcsökevényesedik - hosszú, karcsú lábak - marmagasság: 61cm - hosszabb pofa, nyak - nagyobb agy

36 millió éve: Miohippus - „kisebb ló” - jóval nagyobb, mint ősei - fontos a szerepe a lovak evolúciójának történetében - több faj alakul ki belőle Kalobatippus - erdőlakó csoporthoz tartozik - USA nyugati részén élt

Parahippus: - ősei a Miohippusok - Észak-Amerikából származik; póniló méretű lóféle - nyújtott koponya - pofája hasonlított a mai lovakéra - harmadik ujja nagyobb és erősebb volt, ez hordozta testsúlya nagy részét

Hipparion: - ezekből fejlődtek ki a későbbi lófélék - az állat mérete egy kisebb póniéval egyezett meg - karcsú, antilopszerű állatok - vékony lábukon három ujj helyezkedett el, patában végződött - az európaiak kisebbek voltak az észak-amerikaiaknál

12 millió éve: Pilohippus - már nagyon hasonlított az Equusra - pata mögött, két csökevényes, szélső ujj - hosszú, vékony lábak - erősen hajlott fogak 13-5 millió éve: Dinohippus - három ujjú volt - Equus legközelebbi rokona

Plesippus: - kb. 425 kg súlyú volt - vizsgálatok szerint a legősibb Equus 2 millió éve: Equus - „a Ló” - Észak-Amerikában fejlődött ki

A ló meghatározása Equus caballus=háziló;háziasított,növényevő faj Emlősök osztálya Páratlanujjú patások rendje Lófélék családja Rokonai:vadló(equus ferus),zebra,szamár

Eohippus Nyúlnagyságú, kicsi, fűevő állat Élőhelye: erdők Végtagjai 5 ujjban végződtek

Mesohippus 40 millió év múlva Magassága: 50 cm 3 ujj, karmok nélkül

Meryhippus Magassága: 1m Élőhely: sztyepp Végtagjai patában végződnek 30 millió évvel ezelőtt élt Magassága: 1m Élőhely: sztyepp Végtagjai patában végződnek

Pliohippus 11 millió évvel ezelőtt élt A mai ló közvetlen őse.

Vadlónak nevezzük a háziasított ló vadon élő rokonait és őseit Vadlónak nevezzük a háziasított ló vadon élő rokonait és őseit. Ebből az ősből alakult ki a ma ismert két alfaj, a sztyeppén élő fűevő 124-145 cm marmagasságú Przewalski-ló illetve ennek válfaja a tarpán. Przewalski-ló ma már főleg állatkertekben található de közös összefogással Mongólián kívül csupán hazánkban él vadon, Hortobágyon egy részük elkerített területen szabadon legelészhet, elzárva minden emberi beavatkozástól. A tarpán az eurázsai vadló, melynek utolsó egyede 1875-ben Moszkvában pusztult el.

Przewalski-ló(Tarpán) Marmagassága: 124-145 cm Súlya:350 kg Színei:bézs,pej,sötétbarna;az alhas és az orr fakóbb;a farok és a paták környéke sötét színű.A szőrzet színe az évszaktól függően változik. Nyugat –Mongóliában és Észak-Kínában élt. Napjainkban több mint 1500 példány él belőlük világszerte,de több mint fele az európai állatkertekben. A tarpán az eurázsiai vadló, melynek utolsó egyede 1875-ben Moszkvában pusztult el.

Przewalski lovak Tarpán

A ló háziasítása valószínűleg i. e. a 4. évezredben játszódott le A ló háziasítása valószínűleg i. e. a 4. évezredben játszódott le. A mai Mongólia területén élő emberek háziasították először a lovat: rénszarvasok pótlására fogták be a vadlovakat, hátaslónak és igavonónak használták. A lovak tették lehetővé számukra, hogy nagyméretű és állandó településeket hozzanak létre, néha több száz otthonnal. A lovak kiválóan alkalmazkodtak a hideg telekhez.

A történelem során az ember és ló kapcsolata meghatározó szerepet játszott, így nem meglepő, hogy már az Őskorból fennmaradt barlangrajzokon is megjelenik a négy lábú, akkor még zsákmánynak, élelemforrásnak tekintett állat.

A Niaux-barlang ,,szakállas lova”

Lascaux-barlang monumentálisnak számító képfríze

A Pech Merle-barlang pettyes lovai

Az első emberek még húsáért, bőréért vadásztak a lóra, ugyanolyan vadászható állatnak tekintették, mint minden más ehető húsú vadat. A még élve fogságba esett állatokat megpróbálhatta az ősember valahol a barlang körül elhelyezni, így maradt tartaléka és nem kellett ismét vadásznia. A vemhes kanca esetében az ott született csikót is a jövőbeli tartaléknak tekinthette, ezáltal a csikó az emberhez hozzászokva nőtt fel.

Kr.e. 3200 körül jelent meg a Közel-Keleten a ló. Hosszú időn át csak mint igavonó állatot használták. Későbbi az ókori kelet nagy találmánya a harci kocsi. A lovaglásról alig van tudomásunk a Kr.e. első évezred előttről. Asszíriában mindenesetre a Kr.e. IX. század elején már volt lovas futárszolgálat. Mert, hogy a görög történelemben fontos szerepet kapott a ló, az kétségtelen.

de még az istenek világában is. Jelen voltak a lovak a politikában, a sportban, a gazdaságban, a mítoszokban, a vallásban, de még az istenek világában is. Hogy milyen mértékben és hogyan voltak jelen a hellének mindennapjaiban, az sokkal kevésbé ismeretes, de úgy tűnik, hogy a ló a klasszikus ókorban sem vált a közlekedés mindennapi eszközévé, hanem megmaradt különlegesnek, a közgörög számára elérhetetlennek.

Homérosz világában a ló komoly érték. Stratégiai fontosságát az adja, hogy gyorsan szállíthatja a hőst, a vezért a csatába, illetve a csata különböző pontjaira. Nem esik szó azonban lovasságról, de még arról sem, hogy harci kocsiról küzdöttek volna. Épp ellenkezőleg. A rohanvást csatába szállított hős leszáll és gyalogosan küzd, de azért a kocsin álló vagy épp a kocsihajtó sem lehet biztos az életben maradásban.

A halandók harcai mellett olvasunk Homérosnál az istenek lovairól, kocsijáról is. Némely lovak egyenesen isteni származásúak voltak, többnyire Poseidón gyermekei. Ilyen a szárnyas Pégasos, ami a Medusa levágott fejének helyéből szökkent ki.

Az olympiai játékokon is számos lovas versenyszám szerepelt. Már Homérosnál is olvasunk kocsiversenyről a Patroklos emlékére rendezett játékokon (Ilias XXIII. ének). Az olympiai játékokon is számos lovas versenyszám szerepelt. Legkorábban a négyesfogatok versenyét vezették be, Kr.e. 680 körül, később bekerült a programba a kettesfogatok versenye, a versenylovaglás (kelés), a kettes és négyes csikófogatok versenye, rövid időre a kettes öszvérfogatok versenye és a kanca lovaglás, s végül, Kr.e. 256-ban a csikólovaglás.

A ló az előkelőség jele volt. Ezt igazolják a Kr.e. IX-VIII. század gazdag lovas sírjai. A Kr.e. VI. század elejétől a Solón nevéhez kapcsolt timokratikus rendszer második legelőkelőbb csoportját alkották a lovagok (hippeis), akik egy része valóban lovas katonaként is szolgált.

A lónevelés, lótartás, lovas katonáskodás öröklődött a családban, s bizonyos társadalmi rangot is jelentett, arisztokratikus jelleget kölcsönzött a családnak. Ezzel magyarázható az is, hogy igen divatosak voltak a „lovas" nevek (pl. Xanthippos, Periklés apja).

A ló és a felszerelés kiállításához az állam kölcsönt nyújtott, de a lónak és a felszerelésnek is több ellenőrzésen, értékbecslésen kellett átmennie, csakúgy, mint a lovasnak. A technikai részletek leírása nélkül annyi, hogy volt zabla és a lószerszám többi része is rendelkezésre állt, de nem volt a mai értelemben vett nyereg, a lovat szőrén ülték meg, vagy csak egy pokróc volt rajta, nem volt igazi patkó sem, de ami a legtöbbet elárul a lovaglás nehézségéről, különösen azoknak, akik próbáltak már kengyel nélkül ügetni vagy vágtázni, az az, hogy az ókorban nem ismerték a kengyelt. És mégis lovas ütközeteket vívtak és versenyeket futottak. E mai szemmel „hiányosnak" ítélhető felszerelés az egyik oka annak , hogy a lovaglás tudománnyá, technévé vált.

A ló igazi elterjedését az emberiség legnagyobb találmányának, a keréknek feltalálása tette lehetővé. Megszűnt az ember röghözkötöttsége, a történelem üteme felgyorsult. Négylábú társunk az élet szinte valamennyi részén fontos szerephez jutott, többek között a hadászatban. 

A ló békés felhasználásának korszaka kb Kr. e A ló békés felhasználásának korszaka kb Kr.e. 2000 táján ért véget, ekkor jelentek meg a Közel-Keleten az első harci szekerek. Ezek hamarosan a legfontosabb fegyvernemmé váltak. (asszírok, perzsák, egyiptomiak, kínaiak, később görögök, rómaiak) Kikkuli-irat: a legrégebbi, lovakkal foglalkozó könyv

Az ókor híres sportja a kocsiverseny volt, mely az olimpiai játékokon is nagy népszerűségnek örvendett. A fogat négy egymás mellett álló lóból állt (quadriga), akiket a hajtó egy kétkerekű henger alakú kocsiból állva hajtott.

A hadászat mellett a ló az ókori mitológia, majd később szinte valamennyi művészeti ág kedvenc motívuma. A lovak kiképzésének gyökerei szintén az ókorba nyúlnak vissza.

A régi egyiptomiak állatkultusza - lovak Az új birodalom fáraói között nem egy lókedvelő és kocsi hajtó akadt. IV. Amenhotep-nek, az eretnek vallásújítónak messze földön híres istállói voltak, s amikor új székhelyét Amarnában felépíttette, naponta négyszer fogatott be aranyos diadalkocsijába, hogy egyedül ellenőrizze az új város építési munkálatait. Tutanhamon-nak sírjában találták meg kétkerekű díszkocsijainak és pazar díszítésű lószerszámainak maradványait. Tutanhamon vadászaton a kocsiján.

A világverő Ramszesz is diadalkocsiján gázolt keresztül Előázsia népein. Pentaur, a kadesi csata költője még a fáraó híres lovainak neveit is megörökítette és tőle tudjuk, hogy a tollbokrétás királyi paripákat „Théba győzelmének” és a „megelégedett Nurá”-nak nevezték. II. Ramszesz, az egyiptomi fáraó

A ló az ókori görögöknél A görög történelemben fontos szerepet kapott a ló. A híres lovak és lovasok hosszú sorából csak néhányat emelhetünk ki, de a ló jelentőségét bemutatandó elegendő arra gondolnunk, hogy a homéroszi eposzokban hogyan vágtatnak csatába harci kocsijukon a hősök, hogy a pánhellén sportjátékokon hány lovasverseny szerepelt, vagy éppen, hogy hány jeles ókori férfi kapott „lovas" nevet, mint Hippokratész, Hippias, vagy Philippos (görög hippos (=ló)). Jelen voltak a lovak a politikában, a sportban, a gazdaságban, a mítoszokban, a vallásban, de még az istenek világában is.

Poszeidón lovai Ókori görög kocsiverseny

Lovak az ókori olimpián A fogathajtást részletesen leíró dokumentumok Kr.e. 680-ból, a 25. ókori olimpiáról származnak, mikor is az első kocsiversenyek elkezdődtek a négyes fogatok részére. A Kr.e. 408-ban rendezett olimpián megkezdődnek a lovak kettes fogat versenyei is. A maitól eltérően, a lovakat akkor még egymás mellé fogták a kocsik elé. A győztesnek járó koszorút nem a hajtó, hanem a kocsi- vagy a lovak tulajdonosa kapta. Ókori görög leírás tanúsítja, hogy a versenyek legjobb lovait a szkíták által lakott Kárpát-medencében nevelték.

Felszerelés: használtak zablát, kantárt nem volt még sem kengyel, sem nyereg; szőrén lovagoltak vagy pokróccal patkók sem voltak …és mégis ezzel, a mai szemmel „hiányos” felszereléssel vívtak ütközeteket, lovagoltak versenyeket

a kor legnagyobb lovas szaktudással rendelkező embere Xenophón (Kr. e mestere volt a lovaglásnak és szerette is a lovakat döntő jelentőséget tulajdonított a dicséret és a büntetés szerepének: „Mivel a beszédet a ló nem érti, jutalmazzuk meg ha idomítója kedvére tett, vagy legyen megfenyítve ha nem." pár műve: A lovassági parancsnok A lovaglásról Anabasis

A hellén világ leghíresebb lova Boukephalas, Nagy Sándor lova - Thesszáliai ló volt - éjfekete, fehér csillag a homlokon - állítólag gazdáján kívül senkit nem tűrt meg a hátán

Incitatus és Bukephalosz története ÉRDEKESSÉG: Incitatus és Bukephalosz története Az Ókorban a testkultúra nagy szerepet játszott. A mai napig ehhez a korhoz kötjük az első hivatalos Olimpia kezdetét is. Ami Kr.e. 776-ban játszódik le. Tudnunk kell azt is, hogy hiába volt kezdetleges mint sportág a lovassport, mégis már ekkora a versenyszámok közé sorolták a lovas kocsiversenyeket. Incitatus neve pont ezért íródott bele a történelem könyveinkbe. Bukephalosz igaz más téren hódított.

INCITATUS Incitatus, Caligula a mindenható uralkodó lova volt. Sosem vesztett el versenyt, így az uralkodó minden jóval ellátta a lovat. Incitatus pazarul berendezett, külön hálóteremmel, elefántcsont jászollal ellátott márványistállójában; a falakat híres festők képei díszítették; bíbortakaró, drágakövekből készült kötőfék, gyöngynyakék egészítették ki a ló felszerelését. Sörényét és farkát aranybevonatú szalagokkal fonták be; természetesen külön személyzet gondoskodott ellátásáról és őrködött nyugalma felett. A verseny előtti napokon katonaság szállta meg a környéket, hogy legteljesebb éjszakai nyugalmát biztosítsa. Incitátust, más néven Gyorslábút a legnagyobb tiszteletű rómaiak között tisztelték.

BUKEPHALOS Ő egy olyan ló volt, akit senki sem tudott megülni. Bukephalos senkit sem engedett a közelébe. Alexandrosz más néven Nagy Sándor apja nem tudta betöretni a lovat. Alexandrosz úgy döntött majd ő megpróbálja. Rájött, hogy a ló saját árnyékától fél, ezért úgy gondolta, ha a nappal szembe állítja a ló nem látja árnyékát, így felengedi a hátára. Ez így is történt. Ennek ellenére Bukephalos csak Nagy Sándort fogadta el. A ló mindent megcsinált lovasának, több csatában is részt vettek, ám ez volt szomorú vége, hisz egy vesztes csata után a ló elpusztult. Bukephalos neve- Ökörfejűt jelent. Erről a lóról film is készült, melyben egy fekte frízként ábrázolják.

Díszítés a az olümpiai templom bejárata felett

Források: Kerstin Neumann – Lovak Tesloff és Babilon Kiadó, 2001 Pataki Balázs-Novotni Péter: Nyeregben és bakon http://www.lovasok.hu/index.php?i=25830 Letöltés ideje: 2011.09.26. http://www.lovasok.hu/index.php?i=12030 Letöltés ideje: 2011.09.26. http://viharle.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1118433 http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=81 google.com, szilaj97.mindenkilapja.hu, miklosmate.hupont.hu