A környezet- és természetvédelem alapjai Készítette: Kincses László

A környezet védelme A környezetvédelem ideológia, filozófia és mozgalom is. Lényege, hogy az emberiség felelősséget visel és persze függ is az őt körülvevő környezettől és azt a mozgalmat is, mely a különböző természeti és épített környezeti értékek megőrzéséért, annak élhetően és használhatóan tartásáért küzd. A környezetvédelem fontosnak tartja, hogy az emberi termelési, fogyasztási rendszer fenntartható legyen illetve azzá váljon, emellett egyéb politikai követeléseket is meghatároz. A környezetvédelem mint társadalmi mozgalom igyekszik értékei mentén befolyásolni a közpolitikai döntéshozatalt és az ezzel kapcsolatos politikai vitákat. Erre legfőbb eszközei a társadalmi aktivizmus, a lobbizás vagy éppen a környezettudatos oktatás.

A környezetvédelemhez kapcsolódó tudományok – az ökológia*; – a geográfia, földtudomány; – a kémia, biológia, orvostudományok; – a fizika, műszaki tudományok; – a matematika, informatika; – az agrártudományok; – a közgazdaságtan, jogtudomány; – a társadalomtudományok (pl. politikatudomány, szociológia) és – a pedagógia. * Az ökológia az élettereket, az élőlények és a környezet kapcsolatait vizsgálja.

Pusztán védelem? A környezetvédelem nem lehet csak védekező jellegű, hanem a tervszerű környezetfejlesztést is magába foglalja. Az intézkedések összefüggő rendsze-rébe olyan kulcsfontosságú elemek tartoznak, mint: a károkat megelőző védelem; az okozott károk megszüntetése; az emberi környezet fejlesztése és a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás. A jelenleg érvényben levő Környezetvédelmi törvény az 1995. évi LIII. Törvény, amely kimondja, hogy a környezetvédelem „olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelynek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása”.

A fenntartható fejlődés Az ENSZ Közgyűlése 1984-ben határozatot hozott, hogy alakuljon meg a Környezet és Fejlődés Világbizottsága független szakértőkből. A bizottság 1984 októberében tartotta alakuló ülését Genfben. Számos plenáris ülést követően a záró ülésre Tokióban került sor 1987 februárjában. A jelentés fő üzenetét a fenntartható fejlődés koncepciójának felszínre hozatala és központba való állítása jelentette. Minden cselekvést a fenntarthatóság elvei szerint javasoltak újraértékelni. A fenntarthatóságról a következő definíciót fogadták el: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generáció esélyeit arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” A fenntarthatófejlődés-elv lényeges elemei a következők: – az alapvető szükségletek kielégítésének elsődlegességet kell biztosítani; – korlátozások szükségessége, amelyeket a technológiai fejlettség és a társadalom hoz létre, hogy képesek legyünk mind a jelen, mind a jövő nemzedékek igényeinek kielégítésére.

Globális környezeti problémák A globalizáció szót a környezetvédők alkották meg, de „elegánsan lenyúlta” az a politikai-gazdasági elit, amelyik a leginkább felelős a környezeti problémá-kért. Hasonló veszély fenyegeti a „fenntartható fejlődés” kifejezést is. A legégetőbb gondok napjainkban: a növekvő energiaigény; a népesedési problémák és következményeik; a légköri problémák; a talajproblémák; a természeti erőforrások korlátozottsága; a vízproblémák; a környezeti problémák, a környezetszennyezés felismerése; az erdőirtások és következményeik és a hulladékkezelés. A termelés és a fogyasztás esztelen fokozása egyre gyorsuló mókuskerékbe tereli a fogyasztói társadalmak polgárait. A keletkező problémák felmérése, áttekintése meghaladja az átlagember szellemi képességeit, mégis politikai döntések sorozatára és személetváltozásra van szükség.

A reklámok szerepe Óvatos becslések szerint is egy-egy termék árának 5-10%-át teszik ki a reklámköltségek. Ha még hozzávesszük, hogy az ugyancsak reklámcélokat szolgáló, gyakran az ár felét is kitevő csomagolást is a fogyasztó fizeti, könnyen rájöhetünk a dolog tarthatatlanságára. A piac önszabályzó szerepe ebben a témakörben is a dajkamese kategóriába tartozik. (A ‘70-es éa a ‘80-as években még hivatkoztak az erre a nem létező szerepre.) Erős állami beavatkozásra lenne szükség, ehhez azonban környezettudatos döntéshozók kellenének. A legtöbb megvásárolt termék árának legalább a felét tehát arra költjük, hogy győzködjenek bennünket arról, hogy a közel azonos minőségű és árú termékek közül épp azt emeljük le a polcról. Az általunk fizetett reklámköltségeknek „köszönhetően” kapjuk lépten-nyomon a reklámokat, nézhetjük a televízióban naphosszat az idióta reklámfilmeket. Mindezeket csak azért, hogy ne a konkurencia árucikkét vásároljuk meg. Persze a konkurencia is reklámoz. Emiatt a népességszám növekedése mellett a fogyasztói igények növekedése is fokozza a problémát, a döntéshozók pedig eközben úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

A népességrobbanás Jól látható, hogy a nagyarányú növekedés kezdete a második világháború utánra tehető. Fokozza a problémákat, hogy ettől kezdve jelentek meg a le nem bomló hulladékok is a világban, tehát a jelenlegi hulladék teljes mennyisége alig több mint ötven év alatt halmozódott fel a világban. A nagyfokú népességrobbanás hívta fel a felelősen gondolkodó tudóstársadalom és a politika figyelmét a világ élelmezési gondjainak súlyosságára és a Föld eltartóképességének a kérdésére.

Az energiaéhség fokozódása A népességrobbanással és a fogyasztói igények drasztikus növekedésével együtt nőtt az emberiség energiaszükséglete. A tudomány azonban nem képes nagy léptékben környezetbarát energia előállítására. A nagy hangon hirdetett környezetbarát energia legföljebb csak kevésbé környezetszennyező, mint a fosszilis vagy a radioaktív anyagokból előállított. Az energiatermelés új módjainak kutatása mellett tehát nagy szükség van az energiafogyasztás csökkentésére illetve a megtermelt energia hatékony felhasználására.

Az energetikai létesítmények hatása a tájra Minden energetikai létesítmény domináns eleme a tájnak, annak átalakulásához meghatározó módon hozzájárul. Szerte a világban – különösen a fejlett országokban – számtalan, természetes tájba nem illő létesítmény, ún. tájidegen elem található, amely közvetlenül vagy közvetve az energiatermelő iparral kapcsolatos. A szénfelhasználású hőerőművek „melléktermékei” a salakhegyek és a zagyterek, a szénbányászat következményeként pedig bányagödrök és meddőhányók ezrei maradnak hátra a tájban. Bármerre visz utunk Európában, mindenfelé nagyfeszültségű távvezetékek tartóoszlopaival és hálózatával találkozunk, amelyek jelentős tájátalakító tényezők. A transzformátorállomások és a szélerőművek szintén a táj kevésbé esztétikus részei.

A veszélyek mértéke A veszély valódi mértékét növeli, hogy a környezet szennyeződésének káros hatásai jelenleg még nincsenek kellő alapossággal feltárva; tanulmányozásuk módszertana sok vonatkozásban kidolgozatlan; a bioszféra degradációjának káros következményei nehezen érzékelhetők és prognosztizálhatók, ezért a figyelem nem mindig összpontosul a tényleges megelőzésre. Növeli a problémát, hogy az energiapazarlásból meggazdagodott vállalatok az általuk támogatott kutatásokkal igyekszik kicsinyíteni a valós veszélyeket. A környezetvédelem tehát olyan megelőző jellegű társadalmi tevékenység, amelynek célja a természeti környezet (alapkőzet és talaj, víz, levegő, élővilág) és művi alkotások (pl. műemlékek) megóvása mindazon hatásoktól, amelyeket az emberiség igényeinek kielégítése céljából veszélyeztetik vagy visszafordíthatatlanul károsítják.

Vége