Csillagászat Múltól a jövőig Kenderes Karsa

Az emberiség legrégebbi tudományága már öskortól ismerik Az ember fejlõdése során eljutott arra a szintre, hogy a természet jelenségeit már nemcsak elfogadni, hanem megmagyarázni, megérteni kívánta.  Megfelelõ választ nem találva, a természet csodáit szellemeknek, isteneknek, egyfajta Felsõ Mozgató Erõnek tulajdonították. Ezt az erõt, szellemeiket gyakran a csillagokban, Holdban, Napban vélték  felfedezni Hamar feltûnt nekik, hogy míg a Nap és az úgynevezett “állócsillagok” alig, addig a Hold igen sûrûn változtatja helyét az égbolton, és nemcsak helye, de alakja is változik. Hogy csak néhány példát említsünk: télen hosszú, nyáron rövid íven megy át az égbolton, és szüntelenül változik a horizonton keltének, és nyugtának a helye.  A Hold vándorlásának kiemelkedõ mágikus szerepe volt.

Csillagászat az ókori Egyiptomban Az ókori Egyiptomban alkalmazták az első komoly csillagászati műszereket: nap- és vízórákat, bemetszett pálcákat, egyszerű szögmérő eszközöket és a függőónt Az égitesteket gömb alakúnak tekintették, majd a Kr. e. I. évezredtől a Földet is szabadon lebegő gömbnek írták le. Az egyiptomi csillagászat egészen fantasztikus teljesítménye, hogy a Merkúr és a Vénusz bolygókról mint a Nap körül keringő égitestekről beszéltek. Ez azonban – mint oly sok más dolog is – a papok titka maradt.

Csillagászat az ókor Görögországban Az ókori görögök számos újítást vezettek be a csillagászatba Többen próbálkoztak a Föld nagyságának megmérésével. A valóságot legjobban Eratoszthenész közelítette meg a Kr.e. III. században Megpróbálták a bolygók mozgásának kérdését tisztázni Arisztarkhosz rájött, hogy a Föld-Hold távolság arány egyetlen szögméréssel meghatározható. Mérései és teljesen egzakt matematikai módszerekkel végzett számításai alapján meghatározta a Hold és a Nap viszonylagos távolságát

Csillagászat az ókor Mezopotámiában Mezopotámia népei kezdték el az égitestek rendszeres megfigyelését, minden észlelt apró változást feljegyeztek A megfigyelések akár több generáción keresztül is folyhattak A csillagászati megfigyeléseiket többnyire a hétemeletes lépcsõzetes toronytemplomokból végezték Megállapították a nap- és holdfogyatkozások ismétlõdésének idejét is Õk osztották fel a napot 12 részre, majd késõbb elterjedt a 24 egységes felosztás

A görögök feladták, de az Arabok folytatták A görög csillagászatot az arabok folytatták, s õk lettek a görög szellemiség megmentõi. Áldozatos munkával felkutatták, összegyûjtötték és arabra fordították a fellelhetõ görög mûveket Valójában, majdnem minden amit a görög csillagászatról tudunk az arabok közvetítésével jutott el Európába Az arabok a megszerzett ismereteiket hatékonyan használták fel, és saját tapasztalataikkal, elképzeléseikkel is kiegészítették azokat.

EURÓPAI csillagászat a középkorban A középkori Európában a csillagászat a XV. századig semmit sem fejlõdött. Az egyház a ptolemaioszi világképet dogmaként fogadta el. A görög csillagászat nagyszerû eredményei szinte teljesen feledésbe merültek. A XV. század végén a hajózás nagyarányú megindulása szükségessé tette a tengeren való tájékozódást. Ez a ptolemaioszi geocentrikus világszemlélet alapján készült bolygótáblázatokkal már nem volt lehetséges, mert az egyre pontosabbá váló észlelések adatai már nem estek egybe a bolygótáblázatok adataival

Azáltal, hogy Galilei 1610-ben fordította elõször az égre fordította távcsövét, robbanásszerû változás történt. A XVII. század végére már 9 új objektumot fedeztek fel Az ismert égitestek száma 17-re, több mint a duplájára nõtt.  Kopernikusz tanai a Nap középpontú mindenségrõl pedig széles körben elterjedtek. Már Kepler gyanította, hogy a bolygók pályamenti mozgása a Napból származó erõ hatására történik.

Most 10 vagy csak 9 bolygó van a naprendszerben? A kutatók egyre gyakrabban gondoltak arra, hogy talán a Plútón túl is van még egy (Tizedik) bolygó. A 10. bolygó (ha létezik) kétszer akkora mint a Földünk, s remélték, hogy jég borítja, mert ez esetben a rá esõ fénysugarakat visszaveri. ha ekkor fölfedezik ezt a még ma is csak sejtett égitestet, merõben más képünk volna a Naprendszerrõl Lehet, hogy a Plútót még ma sem ismernénk, ellenben volna egy "valódi" kilencedik bolygónk, megfelelõ méretû és távolságú . A Plútóval nem csak a méretei miatt van bajunk. A pályája is rendkívüli. Pályasíkja szokatlanul nagy szöget zár be az ekliptikával, azután a pályájának excentricitása a legnagyobb a nagybolygók közül, így pályája mintegy keresztezi a Neptunuszét.

Ûrszondák A világ elsõ sikeres ûrszondája a Luna-2 volt (Szovjetunió): 1959-ben jutott a Hold felszínére A Voyager-2 1977 augusztus 20-án indult útjára, a Jupitert és a Szaturnuszt látogatta meg  Luna-2 1959. szeptember 13-án zuhant a Hold felszínére A Luna-9 volt az elsõ olyan, amely simán szállt le a Hold felszínére  1966. február 3-án. A Mariner-2 ûrszondának sikerült elõször felkeresnie egy másik bolygót.  1962. december 14-én elhaladt a Vénusz mellett,  és hõmérsékletméréseket végzett.

Holdkutatás A Holdat elõször egy szovjet ûrszonda, a Luna-2 látogatta meg 1959- ben. Az Apollo-program a Egyesült Államok által tervezett és kivitelezett holdkutatási program volt, melynek fõ célja, hogy embert juttasson a Holdra. A programot J. F. Kennedy elnök hirdette meg 1961-ben. A program fõ célja az ember Holdra juttatása volt. 1968. októbert 11-én, egy sor ember nélküli repülés után, az Apollo- 7-et az elsõ háromtagú legénységgel Föld körüli pályára állították 1968-ban az Apollo-8 útja alkalmával elõször kerültek emberek a Hold közvetlen közelébe Az Apollo-9 (a képen) küldetésének célja a teljes ûrhajórendszer kipróbálása volt, Föld körüli pályán a Holdra szállást gyakorolták

A holdra szállás  Holdra szállás fõpróbáját 1969. májusában az Apollo-10 útjával valósították meg Az Apollo-11 útjával megvalósult az elsõ teljes Holdra szállás, melynek során elsõként léptek emberek a Hold felszínére 1969. július 21-én 3 óra 56 perckor Neil Armstrong elsõként a világon kilépett más égitest felszínére „ Ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.„ Apollo-11 után az Apollo-12 és 14 ûrhajók további talaj- és kõzetmintákat gyûjtöttek Az Apollo-11-12-14 tapasztalata alapján megkezdõdhetett a Hold alaposabb kutatása

Köszönöm a figyelmet