A nagy földrajzi felfedezések kora

Cristoforo Colombo vagy hagyományos magyaros nevén Kolumbusz Kristóf (1451-1506). Olasz származású, a portugál, majd a spanyol korona szolgálatában álló utazó, tengerésztiszt, az amerikai kontinens felfedezője. Az első, Amerika földjére lépő európaiak a 10. századi viking hajósok – feltehetően Leif Eríksson, esetleg Bjarni Herjólfsson és harcosai – voltak, de művelődéstörténeti szempontból Kolumbusz felfedezése vezetett a korabeli világkép dinamikus kitágulásához, és felfedezése nyomán indult meg az amerikai kontinens feltérképezése és kolonizálása.

Kolumbusz szülőháza Genovában

Kolumbusz (letérdelve, hajadonfő) közli tervét a spanyol királlyal, Ferdinánddal és Izabella királynéval

Kolumbusz három hajója (balról jobbra), ismeretlen grafikusművész tusrajzán: a Santa Maria, a Niña (ejtsd: ninya), és a Pinta

A Santa Maria pontos mása, mint múzeumi tárgy

Kolumbusz első útjának térképe

A Santa Maria kiköt a Guanahani-szigeten (korabeli illusztráció)

Kolumbusz 1492. május 12-én elhagyta Santa Fét és Rábidába indult, majd május 23-án Palosba érkezett. 1492. augusztus 3-án az Odiel- és a Tinto-folyók összefolyásánál lévő Saltés-zátonytól felszedték a horgonyt és nekivágtak az útnak. A Santa María zászlóshajó volt, míg a Niña és a Pinta karavellák voltak. 1492. december 24-én a Santa María tönkrement, így a Niña lett a zászlóshajó. Az út kezdete: Az út a Kanári-szigetekig 6 napig tartott. A Pintával több alkalommal is voltak gondok (kétszer eltörött a kormánya, valamint a hajó testén rés keletkezett). Gran Canaria partján lehorgonyoztak a Pintával és a javítás miatt szeptember elejéig ott időztek. Szeptember 9-én hagyták el a Kanári-szigetek utolsó szigetét Hierót (Ferrót). Ekkor 28 napja voltak úton. Szeptember 16-án elérték a Sargasso-tengert, amelyet október 5-én hagytak el. A hajók október 7-éig nyugat felé haladtak, de akkor a kapitány irányt változtatott és nyugat-délnyugat felé ment tovább. Elérték a következő szárazföldet a Canaveral-, illetve a Kennedy-fokot Florida keleti partján. Október 11-én a szárazföld közelének jelei jelentkeztek: nádtöredéket, tüskebokor-ágat piros bogyókkal és faragott pálcát láttak a tengerészek a víz tetején úszni. 1492. október 12-én éjjel a hajók elérték a Bahama-szigeteket, melyeknek láncolata Floridától Kubáig és Haitiig terjed. A szigetek száma kb. 1000.

A Bahama-szigetek füzérének keleti szegélyén, a szigetsor kellős közepén fekszik a Guanahani-sziget. A sziget hossza kb. 12, szélessége 3 – 5 mérföld, közepén egy nagy tó található, amelyet sok apró tó vesz körül. A sziget lakott volt. A helyi lakosokat az admirális indiánoknak nevezte el, ők lukajoknak nevezték magukat. A tainók családjához tartoztak. Ez a nép élt a Nagy-Antillákon, Kuba és Haiti-szigetén is. A szigetlakók Kolumbusz érkezésekor az európaiak által akkor még ismeretlen növényeket – pálmaliliomot, jamszgyökeret és kukoricát – termesztettek, hálóval halásztak, pálmalevelekkel fedett kunyhókban laktak, fegyvereik csontból és halfogból készültek, csónakkal (monoxilon) és kenuval (canoe) közlekedtek. Szellemeket imádtak és kőből vagy fából készítettek bálványokat. Vidáman éltek, főtereiken a „batejákon” énekes és táncos ünnepségeket, „areitókat” rendeztek. Gyantával átitatott fűből készült tömör labdával labdarúgáshoz hasonló játékot játszottak. Kolumbusz hajói a Hosszú- vagy Fernández-öbölnél közelítettek. A szigetlakók barátságosan fogadták őket. Az admirális ünnepélyes szertartás keretében birtokba vette a Guanahani-szigetet és San Salvador (Szent Megváltó) névre keresztelte. A szigeten Kolumbusz aranyat, fahéjat, borsot, szegfűszeget és egyéb más fűszert keresett, s mivel nem talált továbbindultak délnyugati irányba a legközelebbi sziget felé. A San Salvador-szigetről magukkal vittek 7 embert, amelyből 2 ember a következő napon megszökött, a többiek pedig meghaltak a hajón.

Kolumbusz, a spanyol király admirálisa még további három alkalommal vágott neki az igen hosszú útnak; mindvégig abban a hitben élt, hogy az Atlanti-óceánt átszelve a Távol-keleten, Indiában kötött ki (ezért is hívta „indiánoknak” a helyi lakosságot). Ugyan tudtán kívül, de sokkal jelentősebb dolgot fedezett fel, mint India nyugat felé való megközelítését. Ebben a hitben is halt meg 1506-ban. Nézzük, mi is történt Kolumbusz utazásai után, kik voltak a követői:

Az a tény, hogy az Új Világ egyetlen hatalmas földrész, amelyen túl egy másik óceán (még az eddig ismertnél is sokkal nagyobb, csak akkor ezt még senki nem tudta) is elterül, akkor derült ki, amikor Vasco Nuñez de Balboa  (1475-1519) spanyol tengerészkapitány és konkvisztádor a Panama-földszoroson átvergődve, 1513-ban első európaiként látta meg a Csendes-óceánt, amit azonnal lefoglalt a spanyol korona javára, és elnevezte Déli Tengernek; Balboa már ekkor sejtette (bár biztos nem volt benne), hogy ez a föld aligha lehet Indiával azonos

Balboa útja

Amerigo Vespucci fiatalkori portréja ismeretlen garfikusművéstől Hogyan lett az Új Világból Amerika? Amerigo Vespucci (ejtsd: veszpuccsi), az olasz származású tengerész és földrajztudós (1452-1512). megbizonyosodott afelől, és már tudta, hogy az új földrész nem a Távol-kelet, jóllehet, a Csendes-, és Indiai óceán létezéséről még ő sem tudott. Tehát az „Új Világ” elnevezést tartotta helyén valónak. Nyugat-Atlanti-óceáni utazásai során ugyanis majdnem teljes hosszában végighajózta Dél-Amerikát, eljutott egészen a patagóniai síkságig (de innen visszafordult, ennél délebbre már nem haladt) Mi több, kiszámította a Föld kerületét is, a tudomány akkori állásához képest meglepő pontossággal: mindössze 80 km-el számolt kevesebbet a ténylegesnél. A kontinens „Amerika”-kénti elnevezése egyébként Martin Waldseemüller német térképkészítő mestertől ered, aki ezt a nevet a tudós iránti tiszteletből adta az addigi Új Világnak Amerigo Vespucci fiatalkori portréja ismeretlen garfikusművéstől

A tudós idős kori arcképe

Vespucci útja

Vespucci hajója

Aki végül megtalálta az Indiába vezető tengeri utat: Vasco da Gama (1460-1524) portugál fregattkapitány és felfedező Ifjúkoráról keveset tudni, a kor igényeinek megfelelően valószínűleg matematikát és hajózást tanult. Miután Kolumbusz Kristóf spanyol zászló alatt hajózva felfedezte Amerikát 1492-ben, Portugália joggal érezhette, hogy lépéshátrányba került nagy riválisával szemben. Öt esztendővel később a lisszaboni kikötőből kifutott az első olyan flotta, amelyik Indiába akart eljutni azon az útvonalon, amelyet Bartolomeu Dias megnyitott a portugálok számára. A flotta élére egy fiatal nemesembert, Vasco da Gamát állították. 1497 decemberére hajói elérték azt a pontot, amelyen túl addig egyetlen felfedező sem jutott. Észak felé tartottak Afrika keleti partjai mentén. Mozambikban aztán megtapasztalhatták, mennyire gazdag az Indiai-óceánon virágzó kereskedelem. Arannyal, ezüsttel, fűszerekkel, gyönggyel és rubinnal megrakott arab hajókat láttak. Az arabokat hihetetlenül feldühítette a keresztények megjelenése. Még attól sem riadtak vissza, hogy megpróbálják elfoglalni a portugál hajókat. Ennek ellenére Vasco da Gamának sikerült olyan navigátort találnia, aki az óceánon keresztül elvezette őket az indiai partokig. 1498 májusában befutottak Calicut város kikötőjébe. A gazdag kikötőben senkinek sem kellettek a portugálok olcsó árui. Végül da Gama már annak is örült, hogy fűszermintákkal és a portugál királynak szóló levéllel indulhatott hazafelé, amelyet maga Calicut város legfőbb ura írt. A hazaút majdnem egy évig tartott. Otthon igazi hősként ünnepelték, hiszen valóra váltotta Tengerész Henrik herceg nagy álmát: bebizonyította, hogy Indiába a tengeren át is vezet út. 1502-ben újra elindult Indiába, 1524-ben India alkirályává nevezte ki III. János portugál uralkodó. Vasco da Gama indiai megérkezése után röviddel meghalt, hamvait 14 évvel később szállították vissza szülőhazájába. Lisszabonban, a Szent Jeromos-kolostorban nyugszik. Róla nevezték el Lisszabon hídját, a Vasco da Gama hidat, mely Európa leghosszabb hídja.

Vasco da Gama fiatal- és öregkori portréja; nevéhez fűzödik az általa bejárt hatalmas tengeri út „Indiai-óceán”-ként való elnevezése

Vasco da Gama útja

Vasco da Gama hajója

A nagy földrajzi felfedesések befejező akkordjaként következett a Föld első körbehajózása, amely a portugál Fernão de Magalhães (magyarosan Magellán Ferdinánd) nevéhez fűződik, aki 1480-tól 1521-ig élt. Nevéhez fűződik továbbá a még Balboa által elnevezett gigászi víztömeg, a Déli-tenger végleges elnevezése Csendes-óceánra.

Magellán 50 éves koriképmása

Magellán hajói

A mindig zord kedvű, mogorva tengerésztisztet útközben érte a halál – zendülés áldozata lett – de előtte felfedezte, milyen hatalmas a Csendes-óceán

VÉGE