A Tűz
A láng égő gáz. Amely test égésekor nem fejleszt éghető gázokat, vagy maga nem alakul át az égési meleg által gázalakúvá, az nem éghet lánggal, hanem csak izzik. A láng lehet világító vagy nem világító.
A világítógáz annál fényesebb lángú, minél többet tartalmaz szénben gazdagabb szénhidrogénekből. A lángnak világító képessége azonban úgy látszik nemcsak az abban izzó szilárd részecskéktől, hanem az égő gáz hőmérsékletétől.
Ahol a világítógáz levegővel keveredve forró lángot ad és ez fehér izzásba hozza a körülvevő és különféle fémsók oldatával átitatott szövetburkot. A láng szine attól függ, milyen színű fényt képesek a benne lebegő izzó részecskék kibocsátani.
Az utóbbira pedig az a bizonyíték, hogy a hidrogén is erősen világít - pedig ennek a lángjában szilárd részecskék nincsenek - ha az égés 20 atmoszfera nyomás alatt történik, vagyis amikor a hidrogéngáz sűrűsége igen nagy.
Előbbire bizonyíték az, hogy a bármiféle módon színtelenné tett láng (színtelenné lesz a láng, ha az égő gázhoz elegendő levegőt, vagy az égésben részt nem vevő gázokat pl. nitrogént, sósavgázt, szén-dioxidot stb. elegyítünk) ismét világítóvá válik, ha az elégetendő gázkeveréket előbb izzó platinacsövön vezetjük keresztül és a forró gázokat gyújtjuk meg.
A tűz kémiai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja. Közvetlen hatása, az égés, a szerves anyagokat visszafordíthatatlan folyamattal elbomlasztja. A tűz általában az oxidációs folyamat kísérőjelensége. Önfenntartó folyamat. Hőmérséklete 1500 K-2000 K közötti. Az égés feltételei:
A természetes környezetben megkülönböztetnek felszíni, talaj- és koronatüzet. A felszíni tűz az, amelyik a fű- és cserjeszintet éri, összességében ez okozza a legnagyobb károkat. Ha az égési folyamat már a végéhez közeledik, mert kevés az égnivaló, talajtűzzé megy át, mely parázslik, de ha égnivalót talál, fellobban és tovább terjed. A koronatűz, mely a fák lombjait is eléri, szerencsére ritka, de ez a legpusztítóbb a tűz kialvása utáni állapotokat tekintve.
Parittyákból olajjal átitatott gyutacsokat hajítottak már az ókorban is az ellenség védőhelyére.
A tűz megfoghatatlansága hatott a különböző korok gondolkodására is.
Készítette: Bálint Nikolett
Vége