Községpecsét, 1908

A háború áldozatai A háború áldozatait minden város és község népe siratta. Algyő 3037 lakosával kicsi volt ahhoz, hogy Csongrád megye politikai életében jelentős szerepet játsszon, de elég nagy ahhoz, hogy a háború oltárán feláldozzon 302 munkabíró férfit. 151 családtag sohasem tért haza, és ugyanennyien rokkantak maradtak. Az 1533 férfi lakos 19,7%-ának munkaereje hiányzott a családokból. A munka nehezét távollétükben a nők végezték. A fokozódó infláció súlyos terheket rótt a családanyákra. „ A jelen rendkívüli időben a közszükség azt parancsolja, hogy a nyári nagy mezei munkában az asszonyok részt vegyenek.” 1915 májusában a képviselőtestületi ülés résztvevői megállapították: „ A jelen rendkívüli időben a közszükség azt parancsolja, hogy a nyári nagy mezei munkában az asszonyok részt vegyenek.”

Az algyői katolikus templom falán látható emléktábla :

A községi elöljáróság legnagyobb gondja gazdaságilag a községháztartás egyensúlyban tartása, valamint a társadalmi feszültségekből keletkezett politikai elégedetlenség fékentartása volt. A község legfontosabb ügyeit: Kabók István (1914-től 1917-ig), Busa Albin ( ig) bírók, és Kovács Gyula ( ig) jegyző végezték.

Gazdasági kényszer és közélelmezés A házipénztár 1915-től 1918-ig egyre növekvő hiánnyal zárult. Algyő állami adója nem emelkedett, de egyre több kiadás terhelte a bevételt. A kötelező hadikötvény jegyzése azokból a pénzalapokból volt el tőkét, amelyeket segélyezésre használhattak volna: a gyámpénztár, a közmunka, a munkássegélyalap és a Bene- féle iskolai alapítvány felhasználható vagyonát voltak kénytelenek csökkenteni. A többletkiadásokra és a pénz elértéktelenedésének ellensúlyozására minden községi szolgáltatás díját megemelték. A községi tulajdonú földek bérleti idejét 6 évről 2-re csökkentették. Az építkezés nehéz volt, mert a vályogverési díj a réginek kétszerese lett.

A háborús szükséglet kielégítése csökkentette a felhasználható állatlétszámot: alig maradt hús közfogyasztásra nyarán állami intézkedéssel bevezették a heti két hústalan napot. A háború végére a köznép már a hús ízét is elfelejtette, elégedettek lehettek, ha bab és burgonya jutott a családnak re minden személy egy hétre 1 kg kenyérlisztet és ½ kg főzőlisztet kaphatott. A lisztre szóló utalványt másfél kiló kenyérre válthatták át, ami 21 dekás napi adagot jelentett.

„…jelentem, hogy a Hadi Termény Részvénytársaságnak ez eddig átadott 170 q 91 kg búza és 185 q 70 kg tengeri bejelentetett. Feltárt, de még át nem vett mennyiség van búzából 230 q, tengeriből 8 q, rozsból 55 kg, zabból 1 q, babból 8 q. „ 1916 tavaszán Kovács Gyula jegyző a következő feljegyzést küldte Gyárfás Géza főszolgabírónak: „…jelentem, hogy a Hadi Termény Részvénytársaságnak ez eddig átadott 170 q 91 kg búza és 185 q 70 kg tengeri bejelentetett. Feltárt, de még át nem vett mennyiség van búzából 230 q, tengeriből 8 q, rozsból 55 kg, zabból 1 q, babból 8 q. „ „…jelentem, hogy a Hadi Termény Részvénytársaságnak ez eddig átadott 170 q 91 kg búza és 185 q 70 kg tengeri bejelentetett. Feltárt, de még át nem vett mennyiség van búzából 230 q, tengeriből 8 q, rozsból 55 kg, zabból 1 q, babból 8 q. „ 1916 tavaszán Kovács Gyula jegyző a következő feljegyzést küldte Gyárfás Géza főszolgabírónak: „…jelentem, hogy a Hadi Termény Részvénytársaságnak ez eddig átadott 170 q 91 kg búza és 185 q 70 kg tengeri bejelentetett. Feltárt, de még át nem vett mennyiség van búzából 230 q, tengeriből 8 q, rozsból 55 kg, zabból 1 q, babból 8 q. „

A megyében 1917-ben és 1918-ban a hadbavonultak feleségei, családtagjai több városban béketüntetéseket, éhségfelvonulásokat tartottak.