TÁVOLI NÉPEK GYÜMÖLCSEI

Ebben a bemutatóban olyan trópusi - szub-trópusi gyümölcsökkel ismerkedhetünk meg, amelyek az ottani emberek számára ugyanolyan fontosak, mint nálunk a csonthéjasokat (őszibarack, cseresznye, meggy, szilva stb.), a főzeléknövényeket, kabakosokat termő növények. Olyan fajokat emeltünk ki, amelyek a hazai áruházakban, szupermarketekben nem, vagy csak nagyon ritkán láthatók, sőt az európai piacokon is.

Kenyérfa (breadfruit) – Artocarpus altilis Az eperfélékhez (Moraceae) tartozó, 25 m magas örökzöld, kétlaki fa. Minden része fehér tejnedvet (latex) tartalmaz. A termős virágok húsos torzsán szorulnak össze, majd gömböly-ded, illetve ovális, ehető álgyümölccsé fejlődnek. A gyümölcs mérete az ökölnyitől a néhány kilogrammosig változó. Egyes, termesztett fajták termése magvatlan.Egy érett fa képes 200-700, magas keményítő-tartalmú gyümölcsöt évente teremni. A kenyérfát gyakorta a házak körül nevelik, termését a piacokon árusítják. Három kenyérfa elegendő egy ember ellátására, bár az ilyen táplálkozás rendkívül egysíkú. 

Dzsekfrút, jackfruit (Artocarpus heterophyllus) India és Délkelet-Ázsia esőerdőiből származik, régi kultúrnövény. A fa 30 m magasságig nőhet, óriási gyümölcsökkel. A terméságazat 25 kg-nál is nagyobb termést hozhat, súlya néha több mint 75 kg (a legnagyobb gyümölcs a világon!) A termés belsejében ilyenkor akár 500 db mag is van, melyeket sárga magköpeny vesz körül. Körülöttük steril termésfalak képeznek további terméshúst. A tömör, szilárd húsú éretlen terméseket meghámozva, kockákra darabolva használják fel főzelékként Az érett hús sajátos ízű, édeskés, nyersen eszik. Az érett magvak megpörkölve gesztenyeízűek. A fatest főzésekor sárga festéket nyernek. A leveleket, gyökereket, tejnedvet a népi gyógyászat lázcsillapításra, sebkezelésre használja.

Cempedak, indonéz kenyérfa (Artocarpus integer) A fa magassága 15 m körüli. A hengeres gyümölcs sima bőrű, sok vese alakú maggal, melyeket vékony, fehér pulpa vesz körül. A pulpa édes, lédús, mégis krémes állagú. Kevésbé rostos és savas, mint a kenyérfáé. Az érett gyümölcsöt nyersen fogyasztják, vagy szirupban tartósítják. A fakéreg tannint és sárga festéket tartalmaz, utóbbit a buddhisták a sáfrány színű ruháik színezésére használják.

Kép egy trópusi piacról mexikóialma longan csirimoja cempedak

Durián (Durio zibethinus) Délkelet-Ázsia trópusi esőerdeiben honos. A Maláj - félszigeten és Indonéziában termesztik. Az erős szagú terméseket röviddel érés előtt szedik le, vagy miután a fáról lehullottak, összegyűjtik. (Hamar romlanak, túl erős illatuk miatt zárt helyiségekbe, pl. szállodákba tilos bevinni!) Szállításuk nehéz, a tárolásuk is csak néhány napig lehetséges. 

Durián a piacon

Csirimoja, krémalma (Annona cherimola) Peruban és Mexikóban az indiánok ősidők óta jól ismerik. Termése: a termőlevelek megporzás után összenőnek, és gömbölyded, hosszmetszetben szív alakú, kb. 20 cm átmérőjű terméscsoportot alkotnak. Az ananász és a mangó mellett a legfinomabb gyümölcsnek tartják. Ez az egyedüli annónatermés, amelyet az európai piacokon árusítanak.

Ökörszívalma (Annona reticulata) Az aztékok zapota-fának, az indiaiak krémalmának nevezik ezt a trópusi Amerikában honos kis fát. A 6-9 m-es növények félig lombhullatók.Termése szív alakú, A terméshéj mezői ui. itt nem feltűnők, a pulpa is homogén. Az ízletes pulpát a terméshéjból kanalazzák ki, vagy italokat és édes süteményeket készítenek belőle, ha a termés teljesen érett vagy túlérett és a héja kis nyomásra enged. Közép-Amerikában a levéből bort erjesztenek.

Tüskés annóna, szourszop (Annona muricata) A kubaiak legfinomabb itala készül belőle. Feltehetően indiai eredetű. Nagy virágaiból hosszúkás szív alakú termések fejlődnek. Tömegük eléri a 2 kg-ot. Héja sötétzöld, vaskos-rövid rücskökkel fedett. Húsa fehér, leves, erős aromája az ananászhoz és mangóhoz hasonló. Sok barna mag található terméseiben.

Gyömbéralma, cukoralma (Annona squamosa) A trópusi Amerikából származik, és meleg klímájú területeken él. Az egyik legízletesebb Annona faj, ezt is a trópusok legjobb gyümölcsei közé sorolják. A virágok csak néhány óráig nyílnak, kevés az idő a rovarmegporzáshoz, ezért a megkötés sokszor gyenge. A termést teljesen érett, nagyon lágy állapotban fogyasztják, felvágva és a pulpát kikanalazva. A kifejlett fák kedvező körülmények között évente 20-50 termést hoznak, amelyeket óvatosan, kézzel szednek le, vagy késsel levágva takarítanak be a fákról, mielőtt puha lenne.

Guajava, guava (Psidium guajava) Közép-Amerikából származik, és napjainkban világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon. Alacsonyan elágazó, 3 -10 m magas fa. Termése: gömbölyded bogyó, amely elliptikus, alma vagy körte alakú, zöld vagy sárgászöld, gyakran rózsaszín pettyes, 4-12 cm hosszú és legfeljebb 200 g-os. A gyümölcs csúcsán a csészelevél-koszorú maradó. Íze kellemes, édeskésen savanyú zamatú, körtéhez vagy szamócához hasonló; az érett terméseket friss gyümölcsként vagy (be-)főzve desszertként, a magokkal együtt fogyasztják.

Ázsiai gyümölcspiacon banán szapotilla durián malájalma Nashi körte papaja gyömbéralma rambután

Malájalma (Syzygium malaccense) A maláj szigetvilágban honos, trópusi területeken világszerte gyakran termesztik. Legfeljebb 25 m magas, körte alakú, zárt koronájú fa. A virágok legfeljebb 12 tagú, rövid, tömött virágzatokban fejlődnek, amelyek az idős ágakból erednek. Termése: tojás, körte, birs vagy henger alakú bogyó. A fehér terméshús kívül szilárd-húsos, alma-szerű, a bogyó közepén szivacsos. Íze üdítő, gyengén zamatos, almára emlékeztető.

Mirtuszalma, jambóza (Syzygium jambos) Örökzöld, cserje vagy fa, elérheti a 12 m magasságot. A virágban a 4 szirom krémfehér vagy sárgászöld, a 200-400, legfeljebb 4 cm hosszú, borotvaecsetként mereven szétálló, világossárga porzó feltűnő. Termése: gömbölyded vagy tojás alakú bogyó, amely érett állapotban sárgászöld, 4-5 cm nagyságú, nyers gyümölcsként frissen fogyasztják, cukorral főzve desszertet készítenek belőle vagy citromlével ízesítve konzervet, zselét, lekvárt vagy szirupot készítenek. Desztillált leve nagy értékű rózsavizet szolgáltat. A fa magjai és vegetatív részei mérgezők.   

Mamej (Mammea americana) A fa 18-21 méter magas. Virágai illatosak, fehér szirmúak. Termése csonthéjas bogyó, elérheti a 20 cm-t, súlya az 1,5 kg-ot. Középen 1 (ritkán 4) fás héjú mag van, melyet narancssárga pulpa vesz körül. Ez a terméshús nagyon ízletes, éretten nyersen eszik. A vastag héj és a mag keserű, mérgező, óvatosan le kell hántani. A mamej éretlen állapotban élvezhetetlen.

Mangosztán (Garcinia mangostana) Délkelet-Ázsiában honos,de Indiától Ausztráliáig termesztik Legfeljebb 25 m magas, örökzöld fa. Sárga tejnedvet tartalmaz, amely sérüléskor kiszivárog. A termés feltűnő ismertetőjegye a 4 vastag csészelevél, amely egészen a beérésig megmarad a kocsány körül. A termés belsejében 8 bab alakú mag van, amelyek koszorút alkotnak. Minden magot vastag, lágy, bő levű, hófehér magköpeny (arillus) vesz körül, ez édeskésen savanyú, zamatos ízű. A trópusok legízletesebb és legkedveltebb gyümölcseihez tartozik.

Rambután (Nephelium lappaceum) A Maláj-félsziget esőerdeiben honos, Délkelet-Ázsiában széles körben termesztik. Maximum 25 m magas, egy- vagy kétlaki fa. Termése: a gömbölyű vagy elliptikus termések megérve élénkvörösek, súlyuk 15-100 g. Mintegy 2 mm vastag, tömör, leváló héjukat puha, vékony, többnyire kissé horgas tüskében végződő szemölcsök borítják. A héj alatt üveges, fehér, lédús magköpeny van, amely kellemes, édeskésen savanyú, zamatos ízű, és a cseresznyéhez hasonlóan ropogós.

Mangosztán és rambután a piacon

Akiszilva (Blighia sapida) A trópusi Nyugat-Afrikából származik, legfeljebb 25 m magas, örökzöld fa. Termése: széles körte alakú, kb. 13 cm-es tok, alul rövid nyakba keskenyedik. Világító vörös, sima, fényes héja teljes éréskor 3 kopáccsal nyílik fel. A magköpenyek mindegyikén egy-egy fényes fekete, kemény héjú mag ül.  Csak az érett, felnyílt tok sárgás magköpenyei ehetők, amelyek nagyon finomak, erősen dióízűek. Az éretlen magköpenyek éppúgy, mint a magok, toxikusak, és már okoztak halálesetet.

Langszat, duku (Lansium domesticum) Dél-Thaiföldről és Nyugat-Malajziából származik. Örökzöld fa, amely gyantás tejnedvet tartalmaz.Termése: a gömbölyded, 2-7 cm-es termések a csüngő fürtökben zsúfoltan helyezkednek el. Sárgásbarna, kívül bársonyos, szívós-rostos, gyakran tejnedvet tartalmazó héjuk papírvékonyságú. A termés belül 5-6 üregre tagolt, amelyeket vastag, szilárd-kocsonyás, lédús, üveges fehér magköpenyek töltenek ki.Az érett termések nagyon ízletes, zamatos magköpenyét gyümölcsként, nyersen eszik. A terméshéj és a mag élvezhetetlen és gyengén mérgező. 

Longan (Dimocarpus longana) A Dél-Kínából származó közepes méretű fát sikeresen termesztik Közép-Dél-Floridában, Dél-Kaliforniában. A gyümölcs mérete változó, de általában kb. akkora, mint egy nagyon nagy szőlő. A vékony sárga-barna bőr borította áttetsző fehér cellulóz körül egy sötét mag van, amely olyan, mint egy fekete szemgolyó (longan= „sárkány szeme”). A gyümölcs ehető, nagyon édes, lédús és zamatos, nyersen fogyasztjuk. Ázsiában a savanyú levesek mellé a szárított longánt édes desszertként adják.

Gyümölcsméretek összehasonlítása Longan és rambutan langszat és dzsekfrut narancs, gyömbéralma, papaja mangosztan,marakuja, kiwano, pitahaya

Mexikói alma, fehér zapota (Casimiroa edulis) Őshonos a felvidéki Közép-Mexikóban. Termesztik Mexikóban, Közép-Amerika egyes részein, és néha Kaliforniában. Nagy fa, 50 méter magas is lehet. Kis virágai vannak, csoportosan állnak. A gyümölcs érése 6-8 hónap múlva. Vannak zöld és sárga héjú fajták is. Amikor a gyümölcsök kezdenek puhulni, de ne várjunk túl sokáig, hamar romlik. Idősebb fák több száz kiló gyümölcsöt teremnek minden évben.  

Pitahaya kaktusz (Hylocereus undatus) Mexikó déli részében honos, de a trópusokon mindenütt termesztik. Talajlakó csüngő termetű, gazdagon elágazó kaktusz. Éjszaka nyíló virágai speciális, zöld, hengeres hajtásokon nőnek. Termése: tövis nélküli, húsos, elliptikus bogyó, akár a 20 cm-t is elérheti; megérve liláspiros, ritkábban sárga. Szilárd-húsos héja kb. 1 cm vastag; tágas termésüreget zár körül, amelyet üveges fehér, nagyon bő levű, éretten finom, édeskésen savanyú pulpa tölt ki.

Paradicsomfa (Cyphomandra betacea) Peruból származó cserje. A paradicsom közeli rokona. Csúcsos végű tojásdad, sárgás piros, a paradicsomtól eltérő ízű savanykás, zamatos gyümölcséért - a perui indiánok századok óta termesztik.

Naranjilla (Solanum quitoense) Perui földicseresznye, quitói narancska Termése: vastag kocsányú, legfeljebb 6,5 cm nagyságú bogyó, amelyen megmarad a nagy, kehely alakú, 5 cimpájú, molyhos csésze. A bogyó belseje halvány narancsszínű, amelyet a nagyon bő levű, savanykás, zamatos pulpa tölti ki. A bogyókból ízletes italok készülnek, a külső nemezréteg eltávolítása után a bogyót pürésítik, édesítik és jeges vízzel keverik. Dél-Amerikában a termés levéből bort állítanak elő.

Barbadoszi cseresznye (Malpighia punicifolia) Dél-Amerikában és Nyugat-Indiában honos, itt századok óta termesztik. Piros, 1-3 cm-es cseresznyeszerű terméseinek húsa leveses, kellemes savanykás. C-vitamin-tartalma a világ eddig ismert összes gyümölcse közül a legnagyobb, ötvenszer annyi, mint a narancslében. Teljesen éretten szüretelik.

Bilimbi (Averrhoa bilimbi) A bogyók csomókban fejlődnek a törzsön. A fehéres terméshús megérve lágy, bő levű és nagyon savanyú ízű; legfeljebb 10, lapos, tojás alakú, világosbarna, sima magot zár körül. A nagyon savanyú bogyót nyersen csak ritkán, inkább cukorral megfőzve vagy kandírozva fogyasztják. A bilimbilé jeges vízzel és cukorral kiváló üdítő.

Kínai datolya, jujuba (Zizyphus jujuba) Hazájában, Kínában 4000 éve eszik tápláló terméseit. Az írásos emlékek szerint Szextusz Papinusz konzul Szíriából hozott gyümölcséből Rómába, Augustus császár uralkodása idején.. Termése csonthéjas. A hosszúkás vagy elliptikus gyümölcsök kezdetben zöldek, majd vöröses rozsdabarnák lesznek. Méretük 1,5- 5 cm között változó. Ízük édeskés, néha kellemesen illatos. Frissen is kitűnő csemegének számítanak. Aszalás után datolyaszerűvé ráncosodó gyümölcsei adják az igazi élvezetet.

Mirtuszdió (Feijoa sellowiana) Brazília déli részén, Paraguayban, Uruguayban őshonos, de meghonosították Dél-Európában is. Termése 5 cm hosszú, színe mélyzöld. Belsejében lágy, az ananászhoz hasonló ízű. A gyümölcsből dzsemet, zselét és kristályos szárítmányt készítenek. Virágszirmát, mely kellemes aromájú, édes, nyersen fogyasztják, vagy koktélokat ízesítenek vele. Feijoada completa: Brazília nemzeti étele; friss és füstölt húsokkal egybefőzött feketebabból áll, amelyet hagyományos kísérő ételekkel együtt fogyasztanak.

Nagy szapota, kanisztel (Pouteria sapota) Mexikói eredetű, termesztik Közép-Amerikában és a Karib-térségben. Termése: egymagvú bogyó. Gyümölcse nagy, narancssárga, a sütőtökhöz hasonló ízű. Az érett termés húsát kikanalazzák. A mag is ehető, pörkölve a kakaóval keverik.

Rágógumifa, szapotilla (Manilkara sapota) Alacsonyan elágazó, terebélyes fa, melynek kérge, levelei és éretlen termései fehér, ragacsos tejnedvet tartalmaznak . Ez a gumiban és gyantában gazdag tejnedv (chickle), amely a megsebzett kéregből és a sérült, éretlen termésekből folyik ki, a rágógumi nyersanyaga, és már az aztékok is ilyen módon használták (napjainkban többnyire szintetikusan előállított anyagokkal pótolják). Termése bogyó, az érett, lágy hús édes, de gyenge zamatú, héj nélkül, nyers gyümölcsként és gyümölcssalátákban fogyasztják.

Piac a vízen

Csillagalma, kaimito (Chrysophyllum caimito) 2,5-3 m magas, bokros cserje; Ny-Indiában és D-Amerikában vadon is nő. Termése: rövid kocsányú bogyó, átmérője: 10cm-es.A héj 6-12 mm vastag és sötétlila, a zöld terméseknél fehéreszöld. A pulpa legfeljebb 11, a bogyó középpontja körül csillag alakban elrendeződő magot vesz körül. A teljesen érett pulpát a frissen felvágott bogyóból kanalazzák ki. Magva jóizű, olajat sajtolnak belőle.

Ikákószilva (Chrysobalanus icaco) Termesztik Brazíliában, Kubában és Afrikában is. Bokor vagy kis fa. Termése szilvaszerű, gömb alakú, 4 cm-es, rózsaszínes-fehér, sárga vagy vöröses színű. Vékony héja alatt fehéres színű, nem illatos húsában nagy, hosszúkás mag található. Frissen vagy kompótnak elkészítve fogyasztják.

Tengeriszőlő (Coccoloba uvifera) A trópusi és szubtrópusi Amerika tengerpartjain honos, 15 m magas, alacsonyan elágazó, terebélyes fa, ágai sokszor vízszintesen állnak. Levelei vaskos-bőrneműek, kemények. Kis, krémfehér virágai hajtásvégi fürtökben fejlődnek. Termése: a virágokból egymagvú makktermések fejlődnek, amelyeket húsos virágtakaró vesz körül. A termést nyersen vagy befőttként eszik, a nedvdús terméshúsból lekvárt, zselét és levet készítenek. A karib-tengeri szigeteken finom bort is erjesztenek belőle. 

Indiaimandula, emeletfa (Terminalia catappa) Örökzöld, száraz évszakokban lomb-hullató, 25(- 40) m magas fa, amelynek terebélyes ágrendszere markáns, vízszintes emeletekre tagolódik. Termései szélükön kb. 2 mm széles szárnyúak, vastag héjúak. A kőmag héja vastag dióbélszerű, olajban gazdag embriót zár körül, amely kellemes ízű és aromájú.  Indiai óceán tengermellékén őshonos, itt utcasorfának ültetik..

Árubőség a gyümölcspiacon lime papaja jambóza pitahaya mangosztán mexikói-alma gyömbéralma mamej malájalma papeda citrom

Készítette: Dr. Juhász Miklós (drjm@digikabel.hu) VÉGE Készítette: Dr. Juhász Miklós (drjm@digikabel.hu)