Összeállította: Dr. Juhász Miklós ROVAREVŐ NÖVÉNYEK Összeállította: Dr. Juhász Miklós

E tekintetben 3 főcsoportba sorolhatjuk aszerint, hogy a rovarok megfogása a levél ragadóssága vagy a sajátságos korsószerű levelek, vermek vagy végül a levelek mozgása, mintegy csapóvas által történik: I.csoport: A Drosophyllum-csoport Ennek levelein széles, kalapgombához hasonló világos rózsaszínű mirigyek és ezek közt apró színtelen mirigyek vannak. A kisebb mirigyek fehérjenemű anyagokkal jutva érintkezésbe, nedvet választanak ki és a nitrogéntartalmú vegyületeket felszívják; a nagy mirigyek ragadós nedvében ragadnak meg a rovarok. IIyen a lépecske, harmatlevél (Drosophyllum lusitanicum)‏ 2

Rovarevő, rovarölő, húsevő, carnivor növények Olyan növények, amelyek bizonyos szerveik-kel apró állatokat, különösen rovarokat (innen rovarevő nevük) magukhoz csalogatnak, elfognak, haláluk után részben feloldanak és a feloldott anyagokat magukba veszik. Kitűnnek elsősorban azok által a berendezések által, amelyekkel táplálékukat megszerzik és amelyekkel az emésztést (digesztiós mirigyek) végezik. 3

Lépecske, harmatlevél (Drosophyllum lusitanicum)

II. csoport. A kancsós vagy Nepenthes-Utricularia csoport, amelyhez a Nepenthes (kancsóka), Sarracenia (kürtvirág), Darlingtonia (kobraliliom), Utricularia (rence) és a Cephalotus fajai tartoznak. Ezeken a levél vagy a levélnek egy része sajátságos tömlőt alkot, a tömlőbe a rovarok könnyen bejuthatnak, ahonnan azonban a tömlő szélén vagy felületén hegyükkel lefelé álló merev szőrök miatt nem szabadulhatnak ki. Az Utricularia levélsallangjaiból alakult hólyagok nyilását felülről lefelé függő csapó zárja el. Ezen nálunk is élő vízi növény apró kis rákokat, sőt fiatal hal-ivadékokat fog meg hólyagjaival. A Nepenthes kancsóinak belső felületén a sejtek citrom- és almasavat és pepszinnemű erjesztőt választanak ki, amelyek a rovarokat megölik, fehérjenemű vegyületeiket oldhatókká alakítják át s azokat a belső felület azután felszívja.

Kancsóka (Nepenthes)‏

Érdekes a kancsóka (Nepentes sp Érdekes a kancsóka (Nepentes sp.) vadászati módszere: cáfolták a korábbi föltevést, hogy a rovarok, pókok, százlábúak a kancsóka viaszos levelén megcsúszva pottyannak le az emésztő-enzimet tartalmazó "kancsóba". A ragadozó növény egy közismert fizikai jelenséget "alkalmaz": a kancsóka tölcsérszerű "bejáratának" belső falán a sejtek tetőcserepekhez hasonlóan fedik át egymást, mégpedig a fehérjeoldó enzimet tartalmazó tartály irányában. A sejtek felszínén a növény nektárszerű váladékot termel, amely esővízzel keveredve síkossá teszi a "kancsó" falát.

Görbe kancsóka (Nepenthes ampullaris)‏

Ezen a betérő ízeltlábúak nem tudnak megkapaszkodni, s pillanatok alatt lecsúsznak a biztos halált jelentő enzimes oldatba. Ami a rovaroknak, pókoknak pusztulást jelent, azt a trópusokon élő emberek gyógyításra használják. Például Borneó szigetén a bennszülöttek ma is különböző panaszok (hólyagbántalmak, szembeteg-ségek) kezelésére alkalmazzák a kancsóka "tartályában" lévő folyadékot - akár tisztán, akár a benne összegyűlt zsákmánnyal együtt.

A Sarracenia, Darlingtonia, Cephalotus tömlői és valószínűleg az Utricularia hólyagjai enzimet nem választanak ki, vagyis ezek nem emésztik meg a rovarak fehérjeanyagát; a rovarok ezekben kiéhezés, vagy, mint a Sarracenián, megfulladás folytán pusztulnak el, hullájukat fehérje feloldására képes baktériumok bontják szét és az oldatba jutott vegyületet a tömlők falának vékonyfalú sejtjei szívják fel, ezért ezeket Darwin nem húsevőknek (szarkofág), hanem dögevőknek (nekrofág) nevezte.

Kürtvirág (Sarracenia)

Álkancsóka (Cephalotus)

Kobraliliom (Darlingtonia)

Napkorsó (Heliamphora)

Rence (Utricularia) Hazai rovarevő növény

III. csoport: A Dionaea-Drosera csoport A levelek v. részeik sajátszerű mozgásával fogják meg és tartják fogva a rovarokat. A hazai Pinguicula és Drosera levelein még ragadós váladék is van. A Drosera (harmatfű) leveleinek szemölcsszerű nyeles mirigyei (tentakulumok) a rovar érintése által ingerelve hajolnak rá a rovarra, a hizóka, Pinguicula levélszéle görbül befelé. Az amerikai Dionaea muscipula és a hazai Aldrovanda a lemez két felének összecsapódásával fogja meg a rovart. A rovarevő növények proteolitikus enzimet választanak ki savak kíséretében, mi által a megfogott rovarok hullájának fehérjéjét megemésztik, amelyet azután felszívnak.

Hízóka (Pinguicula)

Harmatfű (Drosera) Hazánkban is él

A rovarfogók autotrófok, mert zöldek, de miután szerves vegyületből is élnek, szaprofitáknak is mondhatók. Kétségtelen, hogy fehérje nélkül is képesek élni, de fehérjevegyületekkel való mérsékletes táplálásra nagyobb mértékben gyarapodtak. Valószínű, hogy a nitrát- és ammonia-vegyületeknél kedvezőbben használhatják fel a fehérjevegyületeket, miért is a táplálkozás módjára nézve a hetorotróf-pepton növények közé sorolhatjuk őket.

Vénuszlégycsapó (Dionaea muscipula)) Kagylószerű leveleit a másodperc töredéke alatt képes rácsapni a rajta megtelepedő rovarra. Az állatokkal ellentétben a növényeknek sem izmai, sem agyuk nincsen. Emellett nem is gyors mozgásukról ismertek. Azonban a villámgyors Vénusz légycsapójának titkát is sikerült megfejteni: a növény leveleit hirtelen konvexről (domború) konkávra (homorú) pattintja hasonló módon, mint ahogyan a kontaktlencsét ki lehet fordítani és vissza. A kontaktlencsénél a két irány merőleges egymásra. A növény esetében azonban nem. Ez a tulajdonság különlegesen gyors rugalmasságot biztosít, mely miatt a levél sokkal gyorsabban vált konvexről konkávra, mint egyéb esetekben. A nagy, igen hajlított levelek sokkal gyorsabban fordulnak át, mint a kisebb, kevésbé hajlítottak. Általánosságban ezt a folyamatot nevezik átpattanásnak. A lényeg, hogy mi váltja ki ezt a folyamatot még ismeretlen. A mozgás akkor indul be, amikor a levelek szélén található merev szőrökhöz valami hozzáér.

Vénuszlégycsapó (Dionaea muscipula)

A Vénusz légycsapója - mely Észak- és Dél-Karolina mocsaraiban él és jó ideje veszélyeztetett faj - a tápanyagokat a levegőben lévő és a földből párolgó gázokból szerzi meg, ám jobban kedveli a sovány talajt, és sokkal egészségesebb, ha húsos házi legyekkel etetik minden második hónapban. Amint egy rovart elkapott, a növény bezárja leveleit, jó szorosan az áldozat köré, majd emésztőnedveiben megfürdeti a rovart, így kiszippanthatja annak légy, belső részeit. Az emésztés 5-12 napig is eltarthat, mely után a csapda ismét megnyílik. A rovar külső vázát a szél fújja ki, vagy az eső mossa ki a levelekből.

Vízikerék (Aldrovanda) Hazánkban is él

ÖSSZEFOGLALÁS Magyarországon is honos nemzetségek: Harmatfű (Drosera) Rence (Utricularia) Vízikerék (Aldrovanda) Magyarországon (már) nem honosak: Hízóka (Pinguicula) Kancsóka (Nepenthes) Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) Kobraliliom (Darlingtonia) Napkorsó (Heliamphora) Kürtvirág (Sarracenia) VÉGE