Történeti-e ez a genetika?

Régész létemre hogy jövök ahhoz, hogy genetikusokat bíráljak?

Az MTA Genetikai és a Régészeti Intézete lerakta Magyarországon a történeti genetika alapjait és létrehozta az Archaeogenetikai Laboratóriumot.

Az eddigi történeti genetikai publikációkban nagyfokú történeti és módszertani tájékozatlanságot tapasztaltam.

L. L. Cavalli-Sforza: a magyarok genetikai összetétele nagyjából megegyezik a szomszédokéval s csak a nyelvük tér el.

Cavalli-Sforza és mások hibái: 1) nyelv és „nép” történetileg nem közvetlenül függ össze egymással, 2) nem számolnak a nyelvcserékkel, 3) nem számolnak a kihalt nyelvekkel, 4) nem számolnak az ismeretlen nyelvekkel, márpedig még a „legősibb” nyelvekben is vannak még régebbieknek maradványai

További módszerbeli hibák: 1) Cavalli-Sforza nem figyelte az Európában élő nem-európai nyelvű népeket, 2) nyelv és gének másoknál sem függnek össze: u lappok: európai gének - finnugor nyelv u volgai oroszok, marik, tatárok: európai gének - szláv, finnugor, török nyelv u albánok: európai gének - ősi, egyedülálló nyelv 3) a „nép” és a nyelv nem öröktől fogva való, hanem történetileg állandóan változik.

Cavalli-Sforza állítása a honfoglaló magyarokról: „Mint tudjuk, a közigazgatás nyelve a latin volt az ókori Róma Pannonia tartományában, amely nagy vonalakban azonos a mai Magyarországgal, de Pannoniát a Kr.u. 9. sz-ban elözönlötték az uráli nyelvet beszélő magyarok, akik rákényszerítették nyelvüket a tartományra.”

Cavalli-Sforza tévedései: 1) a latin közigazgatási nyelv az 5. sz-ban eltűnt, 2) Pannonia területe messze nem volt azonos a mai Magyarországéval, 3) a 9. sz-i Kárpát-medencében egyáltalán nem beszéltek latinul, 4) nem volt kényszer, hanem akkulturáció mindkét fél részéről.

l Guglielmino és szerzőtársai (Béres Judit) a magyar ethnogenezisről ellenvetés: 1) történeti problémák leegyszerűsítése, 2) amatőr munkákra hivatkozás, 3) módszertani, néprajzi és politikai tájékozatlanság.

Lahermo és szerzőtársai (Béres Judit): finnugor népek vizsgálata ellenvetés: 1) budapestiek mint reprezentatív minta? Történetileg megengedhetetlen. 2) csángók mint reprezentatív minta? Módszertanilag elfogadhatatlan. 3) módszer: mint kategória, megkülönböztetendő az egyedi, az általános és a különös.

A történeti genetika kívánatos módszertani kiindulópontjai: történeti evidencia: 1) miként a testi jegyek, a nyelv és a kultúra, úgy a gének sem jellemzik önmagukban a „népet”, 2) a recens genetikai minták történeti forrásértéke minimális: az embercsoportok örök idők óta keveredtek egymással, módszertani követelmény: a mintavétel kiválasztási szempontjai és adatai feltétlenül bemutatandók.

Még a történeti korokból származó minták történeti értéke is korlátozott és relatív: 1) triviális: minta csak a rendelkezésre álló csontanyagból választható ki, 2) a mintavétel szubjektív; a kutató tudományos felfogásának függvénye, 3) a mintavétel sikere esetleges (talajkémiai és egyedi okok [táplálkozás, egyéni alkat]).

Az őstörténeti tudományok sokfélék, mindegyikük évszázados, több nyelven írt irodalomból áll — nem elegendő egy-két mű elolvasása.

Kijelentésem: Genetikai kérdésekhez nem szóltam hozzá, mert azokban teljesen járatlan vagyok, de azok a genetikusok is a történeti kérdésekben.

„A csatába külön-külön kell felvonulni, de aztán együtt támadni.” (Alfred von Schlieffen, 1892)