SÜTŐ ANDRÁS PUSZTAKAMARÁS 1927 – 2006 BUDAPEST
ANYÁM KÖNNYŰ ÁLMOT ÍGÉR
A MŰ JELENTŐSÉGE „Hazai magyar irodalmunkban ez a könyv az első híradás az 50-es évek törvénytelen-ségeiről, az erőszakos népboldogítás áldozatairól. Hétköznapok a keresztfán – összegzi tömören az egyik fejezetcím a parasztság kálváriáját a kollektivizálás éveiben.” Lázok János
PUSZTAKAMARÁS, SZÜLŐHÁZ
FORRÁSOK „ihlető példaként” Nagy Pál, Pomogáts Béla, Czine Mihály, Görömbei András: Kovács Sándor Iván: Ablonczy László: Tamási Áron: Szülőföldem „Tamási Áronnak 1935-ben Kolozsvárott keletkezett Levél édesanyámhoz Mikes Kelemenről című írásában olvassuk, hogy édesanyja egyszer „nagy epedéssel azt mondá” néki: „még csak azt szeretném megérni, hogy nekem is írnál valami szépről valami szépet”.Az Anyám könnyű álmot ígér hasonlatos Biztatóval kezdődik”. Tamási Áron: Karácsonyi pásztorocskák (novella és a Székely karácsony c. rádiójáték)
TOVÁBBI PÁRHUZAMOK A SÜTŐ-MŰ ÉS TAMÁSI ÖRÖKSÉGE KÖZÖTT Cs. Nagy Ibolya: „...olyan erőteljes, drámai hatású képe az emberi-szegényemberi kiszolgáltatottságnak, amilyenre a kortársak közt csak Veres Péter, Tamási Áron művészetében találunk.” Görömbei András, Veress Dániel, Szakolczay Lajos Sütő és Tamási nyelvteremtő kreativitását rokonítják; Veress Dániel: „Sütő éppúgy, mint mestere, a tréfa, a humor, a játékos groteszk, sőt a burleszk lebegésében a költészetet lopta (vissza)...” Czine Mihály: „Tamási és Sütő embersége rokon, mindketten az otthonteremtés cselekvő érzésével fordultak a szülőföldhöz, s pillangózásra való készséggel vállalták a lövészárokban való helytállást is – de Sütő András olyan gondokra is ráébredt, amelyek Tamási Áront még nyugton hagyták. Tamási még úgy tudta, nem tűnhet el a nép...” Ablonczy László: „Ami Tamási Áronnál harmatos, az Sütő Andrásnál zúzmarás.”
MŰFAJ ÉS ELŐKÉPEK Naplóregény: narrátora külső szemlélőből fokozatosan lírai alannyá minősül át; Esszéregény: laza szerkezetű, vegyes technikájú, többféle nézőpontot, közelítésmódot megjelenítő mű; Társadalmi regény, szociográfia: epikus részletekből, mozaikszerűen beépített dokumentumokból teljes társadalom- és történelemkép áll össze; Líraiság mint formateremtő elv: „ez az írás a szülőföld szerelmetes megvallása, ez az írás Erdély történelmének sütői meg- és fölmutatása. Ez az írás olyan, mint egy himnusz, himnuszi nyelvezettel megszólaltatott.” (Ablonczy László) Erdélyi emlékirat-írók: Bethlen Miklós, Mikes Kelemen, Bethlen Kata; Esszéírók:John Dos Passos, Jan Paul Sartre, Albert Camus, Illyés Gyula; A 30-as évek közepén a népélet nyomorúságát feltáró szociográfiai művek szerzői: Nagy Lajos, Illyés Gyula, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Féja Géza, Tamási Áron; Szülőföld szeretetét megszólaltató líraiság:Illyés Gyula: Puszták népe, Tamási Áron: Szülőföld;
ÖSSZEVETVE A VILÁGIRODALOM HÍRES PRÓZAÍRÓIVAL: Dos Passos, Sartre és Camus prózájához viszonyítva Sütő művének sajátossága: „Az apró történetek, emberi sorsok a kollektív irányába utalnak. Az említett szerzőknél az ÉN áll a központban, Sütő András a kis epizódokkal a SOKAK életét építi fel. (...) Az életben maradás kicsi győzelmeit említettük; ez is olyan világnézeti- esztétikai pont, ahol Sütő András műve különbözik a francia újprózától.” (Ablonczy László)
SZERKEZET Az epikus részleteket laza szerkezetté összefűző lírai kötőanyag; A (napló)műfajt meghatározó forma-teremtő elvet tartalmazó líraiság jellemzi; A naplóregény lírai alanya huzamosabb időt tölt otthon szülőfalujában, szülei, rokonsága körében, hogy számba vegye a távozása óta eltelt negyed század, a 40-es – 50-es évek változásait - kívül és belül, saját benső világában is; A könyv utolsó fejezeteiben a szimbolikusan visszaszerzett otthonosság biztonságában metaforikus záróképbe sűrűsödik a lírai én viszonyulása az ábrázolt világhoz; A fölidézett gyerekkori emlékek, a közeli és távoli rokonok sorra látogatása, a világítás és a halotti tor, a névnapozás és a karácsonyi kántálás közösségi rítusai variációk egy témára: a hajdani otthonosság újrateremté-sének kísérletei; Szembesülnie kell a kétszeres (iskoláztatás, közéleti szerep-vállalás) kiszakadottság tényével; További epizódok mozaikkockái, a bemásolt dokumentumok a történelmi változások, a kisembereket sújtó erőszakos kollektivizálás, a szorványosodás és nyelvvesztés, a leányanyai megaláztatások tragikumával szembesítik a lírai ént; KERETTÖRTÉNET EPIKUS RÉSZLETEKBŐL FORMÁLT TÁRSADALOMKÉP
PRÓZAPOÉTIKAI SAJÁTOSSÁGOK Sütő művében megteremti azt az írói személyiséget, amelyik érzékeltetni képes rejtett társadalmi jelenségeket, egymásra rétegződő sorsfordulatok spontán összefüggéseit; Ezeket objektekkel – dokumentumokkal, statisztikákkal, hivatali és magánlevelekkel, lajstromokkal hitelesíti; Kutakodásának fő terepe mégis a spirituális mozzanatok – család- és falutörténeti emlékek, kulturális hagyományok, viselkedési szokások, kapcsolatformák – világa; Az irodalmi riport technikáját is felhasználva természeti és történelmi hálót rendel világábrázolásához: az évszakok menetrendje és a historikum, főleg a magántörténelem alakulása így válik az erdélyi közösségek modelljévé; Szereplőit interjú-helyzetben állítja elénk, empatikus szelíd faggatással bírja beszédre őket, hogy gondolataikat, (hallucinatív, szürreális) álmaikat, szorongásaikat feltárják, s beszéltetésük által mélyinterjúba váltva, egyéni sorsukon keresztül a kisebbségi- és szorvány lét tragédiáját is felmutassa az adott korban;
TOVÁBBÁ: A lírai alany szembesülése az általa elhagyott szülőfalu világával nem nyílt, tételes formában történik: „egymás mellé szerkesztett, finoman egymásra utaló jelzések rajzolják ki pólusait, és a pólusokat elválasztó törésvonalakkal együtt a mindkét oldali szándékot e határvonalak átlépésére, az egymás felé vezető hidak megépítésére”. (L.J.) A kétféle szemlélet (a faluból kiszakadté és az otthon maradottaké) ellenpontozó párba állítása egy másik szervezőelv, amely kétféle világ-látás ugyanolyan meggyőzően képviselő alkati archetípusainak azonos létjogának és igazának elismerése mellett a naplóregény lírai alanyának választását is kifejezi; A zárókép a két eltérő értékrend és életforma eltéphetetlen egységét fejezi ki; A kisebbségi létmetaforává átlényegített hagyományos paraszti világot nem a feltétlen eszményítés jegyében ábrázolja, hanem valamiféle paradox, egyszerre külső és belső látószögből, amely az ábrázolt paraszti létforma értéktelítettsége mellett, azzal egy időben értékvesztését is képes kifejezni;
IRODALOMJEGYZÉK Dávid Gyula - Bara Katalin – Cs. Gyimesi Éva –Csutak Judit – Lázok János: Magyar irodalom. Tankönyv a XII. osztály számára, EDP., Bukarest, 1993, o. Reményi József Tamás – Tarján Tamás: Magyar irodalom Műelemzések, Corvina,bp., 1996, o. Ablonczy László: Utószó. Sütő András nehéz álmai szellemében.Utószó az Anyám könnyű álmot ígér, Népszava Kidó es harmadik kiadásához, o. Lázok János: „Az év könyve”,Közzétéve a Beszélő oldalon ( Leolvasva Jánosi Zoltán: „Seb és koszorú”. Tamási Áron portréja Sütő András esszéiben. Hitel, február o.
KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET!