(1882 – 1941). James Joyce (dzsémsz dzsojsz)  Ír származású angol író  Fő műve az 1922-ben Párizsban megjelent Ulysses című regény  Dublini emberek,

Az előadások a következő témára: "(1882 – 1941). James Joyce (dzsémsz dzsojsz)  Ír származású angol író  Fő műve az 1922-ben Párizsban megjelent Ulysses című regény  Dublini emberek,"— Előadás másolata:

1 (1882 – 1941)

2 James Joyce (dzsémsz dzsojsz)  Ír származású angol író  Fő műve az 1922-ben Párizsban megjelent Ulysses című regény  Dublini emberek, elbeszélések  Nemcsak a regénycím, hanem az egész szerkezete, a szereplők, a motívumok is utalnak az Odüsszeiára.  A szereplők és a világuk kisszerűsége komikus ellentéte a homéroszi világnak.

3 Ulysses  A regény a századforduló hús-vér emberéről szól.  A vegetatív életet ábrázolja.  A szereplők – Leopold Bloom, Mrs. Bloom, Stephen Dedalus – egyetlen napját ismerjük meg.  A regény helyszíne Dublin, a történet keretideje 24 óra.

4 Írói módszer  A regény írói módszerének a lényege a TUDATÁRAM-TECHNIKA vagy gondolatfolyam alkalmazása.  E módszer a belső monológ uralmára építi a szöveget. = egyetlen napban tárul fel az egész élet! Asszociációk, összefüggések, emlékek és a gondolatok sajátos egymásutánisága, láncfűzére jellemzi a technikát.

5  A tudat szabad asszociációi vég nélkül áramlanak, felbomlanak.  Ennek következtében relatívvá válnak a valóságos és elképzelt, a belső és a külső világok, az objektív és a személyes idő arányai.  A világ kaotikusnak mutatkozik, csak a kiterjedt végtelenben ragadható meg. Tudatáram-technika

6  A kaotikus világ ellentpontjaként pontos megszerkesztettségű a regény.  Konkrét helyszín, meghatározott idő: Dublin, 1904. június 16., egy átlagos hétköznap  A regényszerkezet az Odüsszeuszei 24 fejezetét idézve, az egy nap 24 órájára építi a kerettörténet idejét. A regény szerkesztettsége

7 Részlet a Dublini emberekből Mikor beköszöntöttek a rövid téli napok, jóformán meg sem vacsoráltunk, máris leszállt a homály. A házakra már árnyék borult, mire találkoztunk az utcán. Fölöttünk az ég mezője nyugtalan violafényben vibrált, feléje emelték fejüket a homályos utcalámpák. A hideg levegő belénk mart. Addig játszottunk, amíg átizzott a testünk. Kiabálásunktól visszhangzott az utca. Futkározás közben elsodródtunk a házak mögött húzódó sáros utcácskákba, és ott a kis házikók goromba népe alaposan megkergetett minket, egészen a nedvességtől csepegő, homályba olvadt kertek hátsó ajtajáig, ahol mindenféle szagok gomolyogtak a szemétgödrökből, a nehéz szagú istállókig, ahol kocsisok kefélték a lovak szőrét, és dallamba csendültek a hámok csatjai. Mikor visszakerültünk az utcára, a konyhaablakból fények rácsozták az előudvart. (Arábia)

8