1.27 INGMAR BERGMAN JEGYZET ÖSSZEÁLLÍTOTTA: NIKLI KÁROLY 2013

Ingmar Bergman  ( )  Svéd filmrendező, a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége volt.

Ingmar Bergman  Színházi emberként indult ben kinevezték a helsinborgi városi színház rendezőjének.  Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban.  Mint írja: „A színház olyan, mint egy megértő feleség – míg a film jelenti a nagy kalandot, a pazarló, és nagy igényekkel fellépő szeretőt.”  Maga is írt színdarabokat, és filmjei forgatókönyveit is önállóan jegyezte.

A lélek mélyéről  Bergmant tükör által homályosan látjuk; azt hisszük, korszakos filozófusa a filmművészetnek, pedig a teória sohasem érdekelte, a szeretet hiányáról viszont mindent tudott.

A modern filmművészet mestere  A modern filmművészet legalább két generáció számára Bergmannal kezdődött.  Godard szemét például Az Egy nyár Mónikával (1953) utolsó snittje nyitotta fel arra, mire képes ez az új művészet. A filmről írt korabeli cikkének nagy része erről a jelenetről szól, és ettől fogva a francia új hullám Bergmant saját mesterének tekintette. Mire a modern filmművészet beért, Bergman, Bressonhoz hasonlóan, már nagy öregnek számított.

A modern filmművészet mestere  Pedig az igazi „nagy Bergman” csak ezután következett.  Azok számára már, akik tizenöt-húsz évvel ezután kezdtek el filmeket nézni, a hetvenes évek elején, a Bergman-életmű inkább a Hetedik pecsétnél (1957) kezdődik. Ott, ahol az egzisztencialista szorongásélmény kifejezése a lét és a halál és Isten létének kérdésével vegyítve látszólag átveszi a Bergman-filmek tematikai hangütését.

A szerző  Bergman írónak közepes, színházrendezőnek jó, de nem világszám, filmrendezőként pedig a filmművészet egyik legnagyobb alakja volt.  Miért éppen a filmben találta meg magát? A színház volt az otthona. Mivel azonban nem volt különösen jó drámaíró, a színházban önmagát csak korlátozott módon érvényesíthette. A közepes írói tehetség ideális a film számára, és lehetőséget is adott Bergmannak az önkifejezésre.

A színész arca  Bergman már a negyvenes évek végén tudta, hogy az arcközeli az ő legotthonosabb plánja. Azt is tudta, és már az ötvenes évek első felében is tudatosan alkalmazta, hogy a középplánokat átugorva a nagyközeli, tehát az arcközeli és a totál között tud igazán hatásos kapcsolatot és nagy feszültséget teremteni.  Nála az arc „színpad”, ahol az események lezajlanak, sokszor úgy, hogy egymást követik a kis kifejezésbeli különbségeket mutató arcközelik,de főként úgy, hogy maga a belső lelki folyamat játszódik le az arcon.

A személyesség  A Bergman-filmek titka Bergman személyének a titka. Ennek a működéséről csak a pszichológusok tudnának beszélni, de akármennyit beszélnének is, nem derülne ki, hogyan volt képes ez a személy ekkora hatást gyakorolni. Néhány dolog azért elmondható. Ismert, hogy a lelki sérülések érzékennyé és különlegesen empatikussá teszik az embert az övékéhez hasonló lelki problémák, illetve ilyen problémákat kiváltó viselkedések iránt.

A személyesség  Mindez magánügy volna, ha filmjeiben a testi és főleg lelki betegségektől való szenvedés nem lenne a szó szoros értelmében az első pillanattól kezdve az utolsóig központi téma. Bergman filmjei fő és mellékhőseinek többsége súlyosan neurotikus, néhány esetben pszichotikus vagy különféle testi bajoktól szenved. Néhány filmje (Persona, Jelenetek a bábok életéből) egyszerűen pszichiátriai eseteknek a feldolgozása.

Isten és filozófia  A kritikai közbeszédben Bergmant egy kicsit mindig túlnövesztik azon, ami ő valójában volt. Mivel a hatvanas években, amikor nemzetközi hírneve kiteljesedett, éppen a filozófiai és különösen az egzisztencialista tematikájú filmek voltak divatosak, és mivel az ötvenes évek végétől kezdve Bergman egy rövid ideig – alig öt évig – olyan filmeket is készített, amelyekben Isten létének problémája is megjelent – a korszak nyolc filmje közül négyben –, a filmtörténeti közhelyszótárban az istenkereső, mély teológiai és filozófiai problémákkal küzdő rendezőként jegyeztetik.

Isten és filozófia  Erre még rátett az is, hogy Vilgot Sjöman – egykor Bergman asszisztense és barátja – tisztán marketing célból kitalálta, hogy a Tükör által homályosan, az Úrvacsora és a Csend trilógiát alkotnak, mégpedig az istenhittel kapcsolatos filmek trilógiáját.

Isten és filozófia  Bergman először jó ötletnek találta ezt, és a Csend elkészülte után ebben az értelemben is nyilatkozott ezekről a filmekről. Azután pár év múlva rájött, hogy mindez badarság: e három filmnek semmi köze egymáshoz, és főleg a Csendnek nincs köze az előző kettőhöz, de ez is rajta maradt a filmeken, erősítve az isteni problémákkal küzdő filozófus- filmrendező imázsát.

Ingmar Bergman állandó színészei  o Erland Josephson  oMax von Sydow  oIngrid Thulin  oHarriet Andersson  oBibi Andersson  o Liv Ullmann  oGunnar Björnstrand  oEva Dahlbeck  oMaj-Britt Nilsson

Ingmar Bergman főbb filmjei  Börtön (1948)  Szomjúság (1949)  Az öröm felé (1950)  Nyári közjáték (1951)  Nők várakozása (1952)

Ingmar Bergman főbb filmjei  Fűrészpor és ragyogás (1953)  Egy nyár Mónikával (1953)  Szerelmi lecke (1954)  Egy nyáréj mosolya (1955)  Női álmok (1955)

Ingmar Bergman főbb filmjei  Hetedik pecsét (1957)  A nap vége (1957)  Arc (1958)  Szűzforrás (1959)

Ingmar Bergman főbb filmjei  Tükör által homályosan (1961)  Úrvacsora (1963)  Csend (1963)  Persona (1966)  Rítus (1968)  Farkasok órája (1968)

Ingmar Bergman főbb filmjei  Suttogások, sikolyok (1972)  Jelenetek egy házasságból (1973)  Őszi szonáta (1978)  Jelenetek a bábok életéből (1980)  Próba után (1984)

Ingmar Bergman : Csend (1963) 01:32:00

vége