Még kicsi ovis voltam amikor az óvónénikkel részt vettünk a szüreti felvonuláson. A nővérem már akkor a néptánc csoport tagja volt és természetesen én is követtem őt. Azóta is tagja vagyok a balatoni néptánccsoportnak. Még általános iskola alsó tagozatában heti 1 órában mindenkinek megkellett tanulni a néptánc alapjait.
A mai napig is 3 tánc csoport és 1 nyugdíjas asszony kórus van a községünkben. A szüleim szerint évtizedek óta él ez a hagyomány. Anyukám is tagja volt egykor a tánc csoportnak. Marika néni tanította anyukámat is, és minden felnövő generációt a néptánc és a hagyományok szeretetére. A gyerekek a mai napig is szívesen járnak hozzá, akár hétvégén is.
Azért jó ez a hagyomány mert összekovácsolja a faluközösséget. Minden korosztály szívesen nézi meg a műsorainkat, és mindig telt ház van a tavaszi néptáncbemutatókon. Amióta középiskolások vagyunk nagyon várjuk a heti próbákat ahol mindig szívesen találkozunk. A közös tánc és a közös éneklés minden héten jó kikapcsolódás.
Minden évben több fellépésünk van, például részt vettünk nyugdíjas találkozókon, öreg otthonokban, és szüreti felvonulásokon más községekben is ban részt vettünk a Bátonyterenyén megrendezett Első Palóc Világtalálkozón is, ami hatalmas élmény volt mindannyiunk számára. Több országból érkeztek hagyományőrző csoportok. Alig várjuk a Második Világtalálkozót.
"A tánc számomra olyan, mint az élet: néha könnyed és lágy, néha lendületes és magával ragadó, van mikor kemény és nagyon nehéz... de sosem adom fel."