„Lehet-e verset írni a holokauszt után?” A művészet Amerikába emigrál Művelődéstörténet 1

Adorno Auschwitz-tétele „Noch das äußerste Bewusstsein vom Verhängnis droht zum Geschwätz zu entarten. Kulturkritik findet sich der letzten Stufe der Dialektik von Kultur und Barbarei gegenüber: nach Auschwitz ein Gedicht zu schreiben, ist barbarisch, und das frisst auch die Erkenntnis an, die ausspricht, warum es unmöglich ward, heute Gedichte zu schreiben.” „Even the most extreme consciousness of doom threatens to degenerate into idle chatter. Cultural criticism finds itself faced with the final stage of the dialectic of culture and barbarism. To write poetry after Auschwitz is barbaric.” Auschwitz után költeményt írni barbárság.

Adorno értelmezése Verset írni – művészet – kultúra Auschwitz – haláltáborok tapasztalatának összegzése Negatív dialektika: Auschwitz – „megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a kultúra kudarcot vallott.”

Adorno értelmezése Mindazok, akik egy radikálisan bűnös és aljas kultúrát védelmeznek, cinkossá válnak, míg mindazok, akik ellenállnak a kultúrának, közvetlenül támogatják azt a barbarizmust, ami a kultúra maga is. Auschwitz előtti és utáni költészet között – áthidalhatatlan szakadék Adorno – művészet teodíceáját akarja megírni – egy olyan helyzetben, amikor a művészet objektíve megkérdőjelezhetővé vált, amikor valójában már megengedhetetlen. Valamiért mégis szükség van a költészetre

Adorno finomít a tézisén „A végtelen szenvedésnek épp úgy joga van kifejeződnie, mint a kínzás áldozatának a sikolyhoz. E megfontolásból talán nem volt helyes azt írnom, hogy Auschwitz után nem lehet többé verset írni.” De csak annak a költészetnek van jogosultsága, mely emléket állít e szenvedésnek.

Pilinszky János: Egy KZ láger falára Ahova estél, ott maradsz. A mindenségből ezt az egyet, ezt az egyetlen egy helyet, de ezt azután megszerezted. Menekül előled a táj. Lehet az ház, malom vagy nyárfa, minden csak küszködik veled, mintha a semmiben mutálna. De most már te nem is tágitasz. Megvakitottunk? Szemmel tartasz. Kifosztottunk? Meggazdagodtál. Némán, némán is reánkvallasz. 

Pilinszky János: Egy lírikus naplójából” (1965), in: Publicisztikai írások, 437. “Nemcsak a tudós törekszik pontos ismeretre, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet. Oda akarom adni magamat valaminek vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem. Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám. A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát. Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció. A költő szeretni kívánja a világot, igyekszik az univerzumnak legesettebb csillagai felé fordulni. Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra. S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel, s minél esendőbb kezekből kapja meg viszonzásul a maga ünneplőruháját. De erről már nem beszél. Csak a megközelítés folyamatáról szólhat a költemény. A szeretet csodáját, ha bekövetkezik, némaság kell, hogy óvja-takarja. Ami drága, azt nem koptatjuk, azzal birtokoljuk, hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.”

Auschwitz utáni művészet Antifasiszta művészet - ideologikus Egzisztenciális művészet: Celan, Mauriac – személyes, megszenvedett Kertész Imre: Sorstalanság – személytelenség révén hatásos

J. B. Metz: „Auschwitz után” Elie Wieseltől származik a keresztény fül számára rettenetes megállapítás, miszerint ,,a gondolkodó keresztény tudja, hogy Auschwitzban nem a zsidó nép halt meg, hanem a kereszténység,,.

J. B. Metz: „Auschwitz után” Teológiai életrajzomban Auschwitz az ismert teológia minden formájától elszakadó rémületet jelöl, olyan rémületet, amelyhez képest üres és vak minden, amit a konkrét körülményektől függetlenül mondunk Istenről. Létezik-e olyan Isten, kérdeztem magamtól, akit lehet egy ilyen katasztrófának hátat fordítva imádni? És ha a teológia valóban teológia, beszélhet-e minden további nélkül ugyanúgy egy ilyen katasztrófa után, beszélhet-e úgy Istenről és az emberről, mintha a katasztrófa tükrében nem kellene felülvizsgálnunk emberi szavaink vélt ártatlanságát?

J. B. Metz: „Auschwitz után” Mi, keresztények soha többé nem csúszhatunk vissza olyan helyzetbe, amelyben nincs helye Auschwitznak; Auschwitzon viszont, ha jól meggondoljuk, már nem egyedül, hanem csak az auschwitzi áldozatokkal együtt tudunk továbbjutni. Véleményem szerint ez az ára annak, hogy a kereszténység Auschwitz után is megőrizhesse folytonosságát. Senki ne mondja, hogy mi, keresztények az Auschwitz által jelzettől eltérő istentapasztalatokat is ismerünk. Hát persze! De ha nem látjuk meg Istent Auschwitzban, akkor hogyan láthatnánk meg másutt? 

J. B. Metz: „Auschwitz után” Hogy miről van szó, azt továbbra is csak így tudnám megfogalmazni: a keresztény teológiának sem szabad kitörölnie teremtéstanából azt az eszkatologikus kiáltást, hogy ,,hol marad Isten?,, A keresztény teológiának sem szabad megnyugtató válaszba fojtania Jób Istenhez intézett kérdését, azt, hogy ,,meddig még?,, Ebben az értelemben a keresztény reménynek is apokaliptikus lelkiismerethez kell kötődnie.

Értelmiségi exodus Amerikába Művészek, írók, gondolkodók menekülnek el a vészkorszakban Filozófusok: Hannah Arendt, Leo Strauss, Eric Voegelin Alapvetően megváltoztatják az amerikai kultúrát és gondolkodásmódot Intellektuális reneszánsz Amerikában a 40-50-es években

Absztrakt expresszionizmus 40-50-es évek, elsősorban New York Az első olyan művészeti mozgalom, amely már Amerikából indult ki De európai előzmények: szürrealizmus, kubizmus Európai kultúra dekadensnek tűnt, túl kicsi volt a piac

Irányzatai Colour field painting – Mark Rothko Action painting – Pollock

Auschwitz utáni művészet-e? Mély- szemben a felületessel, az őszintétlennel és a dekoratívval Belső izgatottság felfedezése és kifejezése II. világháborúban átélt szenvedésekre vonatkozó híradásokon alapul Hidegháborús félelmek

Brit párhuzam Francis Bacon művészete Three Studies for Figures at the Base of a Crucifixion - 1944 - triptychon

Művészeti párhuzamok James Dean: Ok nélkül lázadó c. film Kortárs jazz zene Beat generáció szabad költészete (Ginsberg, Kerouc, Snyder)

ÜVÖLTÉS (Howl) Carl Solomonért Orbán Ottó fordítása Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan  lemeztelenedett éhezőket,   a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét áhítozva angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi kapcsolatért, kik nyomorúság és rongyok és üres tekintetű, intelligens pofájú cigarettá­ zás a lassú dzsessz városainak csúcsain átlebegő hidegfolyóvizes  lakások természetfölötti sötétjében,

Háború utáni nemzedék Irodalomban, filmben, zenében, színházban – lázadás az apák nemzedéke ellen Akik nem tudnak szabadulni a múlttól 1956 Lengyelországban és Budapesten