A helyi közszolgáltatások versenyképességet szolgáló modernizálása Póla Péter Tudományos munkatárs MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete ÁROP Műhelyvita Pécs, május 20. Közoktatási feladatellátás (A feladatellátás problématérképe; közoktatási feladatellátás a statisztikák tükrében)

 Nélkülözhetetlen, az országos (ágazati), a helyi (települési, térségi, regionális) és az intézményi szintű irányítási (szervezési, ellenőrzési, működtetési) feladatok összhangjának megteremtése.  A közoktatásnak (köznevelés) több közfeladat-ellátási területtel való közvetett, esetenként közvetlen kapcso-lata révén meghatározó hatása van a közszolgálta-tások egészére.  A közoktatás a társadalom legszélesebb körét érinti, méreténél fogva nagy tehetetlenséggel bír és közvetlen politikai hatásával is számolni kell. Bevezető gondolatok

 Strukturális, fenntartói, szakmai kínálati sokszínűség  Urbanizáció  Kedvezőtlen demográfiai folyamatok  Intézményi infrastruktúra egyenetlen színvonala  A közoktatás és más közszolgáltatások szoros kapcsolata  A tulajdonosi és működtetői feladatok szétválása  A szakképzés bizonytalan helyzete  Együttműködést nehezítő körülmények A közoktatási feladatellátás problématérképe

Néhány problémakör a teljesség igénye nélkül:  tankötelezettség,  körzetek kialakítása (mely fenntartókra vonatkozzon a beiskolázási körzet kötelezettsége?),  városi tehetséggondozás, versenyszervezések és egyéb rendezvények,  szociális feladatok (nyári táborok, napközik, segélyezési ügyek stb.),  egészségügyi alapellátás (iskolaorvos),  a tanulók intézményváltásával kapcsolatos ügyei,  intézményfejlesztési koncepciók összehangolása,  tervezési feladatok. 1. Strukturális, fenntartói, szakmai kínálati sokszínűség

Problémák:  Hiányoznak az átgondolt tervek a változó gyermeklétszám miatt feleslegessé váló ingatlanok hasznosítására, sok a rögtönzött megoldás.  Késnek a változó körülményekhez jól alkalmazkodni képes intézményi átalakítások, struktúraváltások (átszervezések, ésszerű összevonások).  A településszerkezeti és demográfiai változásokhoz késve igazodnak a kötelező felvételt biztosító iskolai körzethatárok módosításai. 2. Urbanizáció

 Az iskolai körzethatárok esetében súlyosabb dilemma, hogy a nem állami fenntartásúak közül melyekre terjedjen ki a körzet kötelezettség: amíg a nem állami fenntartású intézmények a beiskolázandó tanulók kisebb arányát képesek fogadni, a probléma kezelhető, de ha ez az arány érdemben növekszik, az állami intézményeket indokolatlan hátrány éri.  Szegregáció.

 A gyermek/tanuló létszám mérséklése intézmények kiürülését, a gazdaságtalanul működő intézmények számának növekedését eredményezi.  A létszám megtartása sok esetben létkérdés, amely az intézmények közötti egészséges versengő együttműködés helyett inkább „harchoz” vezetett, ezzel megnehezítette a jó megoldás legfontosabb feltételének megteremtését: a kooperációt.  A jelentős számban feleslegessé váló pedagógus munkaerő, és ennek politikai következményei.  Kedvező hatások: sok pedagógus egzisztenciálisan is érdekeltté vált újabb kompetenciák megszerzésében, vagy a kisebb osztálylétszámok kedvezőbb feltételeket biztosítottak a differenciált foglalkozásokhoz, javultak az integrált nevelés feltételei is. 3. Demográfia

 A felhasználók a megoldást a rossz feltételek mielőbbi megszün- tetésében, azaz az intézmény felújításában látják. Még akkor is, ha földrajzilag közel található az igényeket kielégítő másik intézmény.  Szinte mindenütt van példa a gyermeklétszám miatt magára hagyott intézmény állagának jelentős romlására. A kontrasztot erősíti, ha ugyanekkor kerül sor több épület komplex felújítására.  Célravezető lehet, ha egy városban intézményt fenntartók, tulajdonosok összehangolt intézményfejlesztési koncepcióval rendelkeznek. Ezeket koncepciókat a tényleges, ill. potenciális használókkal egyeztetni kell. A helyi társadalmi elfoga-dottság hiánya még a legésszerűbb megoldásokat is nehezítheti. 4. Intézményi infrastruktúra egyenetlen színvonala

 A hatósági feladatok az illetékes hivatal és a fenntartó rendszeres és kötelező konzultációját, adatszolgáltatásokat tesz szükségessé.  A szociális ágazattal való kapcsolattartás.  A gyermek-, ill. iskolaorvosi szolgálat, mint egészségügyi alapellátás és az intézmények között.  A közoktatási intézmények természetes partnerei a közműve- lődési művészeti intézmények.  Jelen vannak a rendőrségi kapcsolatok (bűnmegelőzés, ifjúságvédelem, drog veszélyei, közlekedésbiztonság)  A városi cégek, városi alapítványok és a közoktatási intéz- mények között is  Egyes városokban a városi közlekedés szervezésénél tudatosan veszik figyelembe az intézmények munkarendjét. 5. közoktatás és más közszolgál- tatások szoros kapcsolata

6. A tulajdonosi és működtetői feladatok szétválása  A probléma eddig sem volt példa nélküli, de tömeges elő- fordulása új jelenség, ami számos konfliktus forrása lehet.  Az épület-karbantartási, gazdálkodási, munkaszervezési, felelőségi kérdésekben várhatóan előfordulnak hiányosan végrehajtott feladatok (vagy éppen elmaradók), félreértések, ellentétes intézkedések, hatásköri túllépések.  Az új működési rendhez a pedagógusok, asszisztensek, gazdasági vezetők, kisegítő személyzet előbb-utóbb alkalmazkodnak, mégis ajánlatos az intézményi feladatok monitoring vizsgálata után a feladat- és hatáskörök, intézkedési jogosultságok rendjét mielőbb elkészíteni.

 Széles képzési profil.  Fontos szerepük, hogy a város (és térsége) gazdasága számára megfelelő minőségű és mennyiségű szakképzett munkaerőt bocsássanak ki.  A szakmai koordináció egyelőre bizonytalan helyzetű. Az állami fenntartásba kerülő szakképző iskolák helyi szintű igényeinek megjelenítését és ezek realizálását folyamatosan szem előtt kell tartani.  Az intézmények fejlesztését az elmúlt évtizedekben szűk lobbi érdekek határozták meg, a személyi állomány és a tárgyi eszköz állomány egy részének fejlesztése is partikuláris érdekek mentén szerveződött.  Helyi szinten szakképzési stratégiát kidolgozása szükséges. 7. A szakképzés

 Az erős egymásra utaltság miatt az önkormányzatok és tankerületek harmonikus együttműködése a rendszer megfelelő működésének fontos feltétele.  Az átszervezések egy új típusú kooperációt is szükségessé tesznek.  Ebben az együttműködésben részt kell, vegyen a területileg illetékes kormányhivatal is, hiszen az irányítás korábbi feladat- és hatáskörei átrendeződtek az ágazat, az oktatási hivatalok, a fenntartók és az intézmények között. 8. Együttműködést nehezítő körülmények

 Az együttműködés nehezítő tényezői:  A közoktatás „társadalmasítását” kísérő kedvező folyamatok megtorpanása, visszarendeződése..  anyagi és személyi, egzisztenciális jellegű nehézségek  Az új helyzet pénzügyi következményei  személyi tényezők

 A költségvetés oktatásra fordított kiadásai a GDP mintegy 5%-át teszik ki. A közoktatásra a GDP 3,0%-át költjük.  A fenntartók között egyre jelentősebb számban jelentek és jelennek meg az egyházak és magánintézmények, alapítványok.  Az óvodák 4, az általános iskolák 7%-a egyházi fenntartású  Az iskolák 4%-a magán/alapítványi  Egyházi általános iskolában a diákok 8%-a, magán/alapítványi iskolákban a diákok 2%-a tanul.  A szakiskolákban és szakközépiskolákban az egyházi tulajdon kevésbé van jelen, ugyanakkor a magán/alapítványi intézmények aránya magasabb.  A nem állami fenntartású intézmények aránya gimnáziumok esetén a legnagyobb: a diákok mintegy 15%-a jár egyházi és további kb. 15%-a magán/alapítványi gimnáziumba. Közoktatási feladatellátás a statisztikák tükrében

 Az óvodák és az óvodai férőhelyek száma megközelítőleg egytizedével csökkent az elmúlt két évtizedben  Magyarországon 2011-ben összesen 341 ezer óvodás és 4300 óvodai feladat ellátási hely volt. Az országban kifejezetten magas az óvodasűrűség.  A százezresnél nagyobb városainkban átlagosan 3200, közepes városainkban ( ezer fő) 3600 lakosra jut egy óvodai feladat ellátási hely. Óvodai szolgáltatás jellemzően kistelepüléseken is elérhető: 1000 fő feletti települések közül valamennyi (csupán az 1500 fős Balatonkenese valamint három tipikusan szuburbán település kivétel), az 500 és 1000 fő közötti települések közel 90%-a, de még a fős településeknek is több mint fele rendelkezik óvodával. Vagyis csupán aprófalvaink önkormányzataira jellemző, hogy nem tartanak fenn önállóan óvodát, itt közös fenntartású intézményeket találunk, nem kevés ezek közül 500 fő alatti faluban működik. Óvódák

 Az óvodai szolgáltatás helyben biztosításához nagyon erősen ragaszkodnak a települések,  A városi óvodákban átlagosan 110 körüli a gyermeklétszám (nagyvárosainkban 113, középvárosainkban 104, kisvárosainkban 130), a településméret csökkenésével egyre nagyobb szórással. A 3000 fő alatti településeken az egy óvodába járó gyermekek száma már jóval kisebb 50 és 100 között található, míg természetszerűleg a kistelepülések intézményeinek létszáma még kisebb.  Az egy óvodapedagógusra jutó gyermeklétszámban és az egy óvodai csoportra jutó gyermeklétszámban teljesen egységes a kép.  Az átlagos gyermekcsoport azonban régiónként is, de főleg a települések nagysága szerint jelentős különbségeket takar.  Az óvodai férőhelyek és a beírt gyermekek aránya, vagyis az óvodák kapacitáskihasználtsága is megfelelő. Összességében 90–95%-os.

 Kevés olyan település van, ahol kapacitásproblémák vannak, a kihasználatlan kapacitás inkább jellemző, de arányaiban elhanyagolható azon települések száma, ahol ez komoly problémát jelent.  A megyei adatok elemzése is mutat néhány sajátosságot de, a különbségek sokkal inkább a településkategóriák mentén, mint területileg mutatnak változatosságot. Az egy óvónőre jutó gyermek tekintetében Budapest (10,2) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (12,8) a két szélső érték.  A 300 és 400 fő közötti települések mintegy harmadában biztosítanak óvodai szolgáltatást, s a Somogy megyei, 145 fős Varászló a legkisebb település, ahol óvoda működik.

 Az országban összesen 3250 általános iskola működik, ebből mintegy 300 csak alsó tagozatos osztályokkal.  2012-ben általános iskolában dolgozó pedagógus volt Magyarországon (egy pedagógusra átlagosan 10,3 tanuló), egy iskolai osztályba átlagosan 20, egy iskolába 230 gyerek tanul, utóbbi esetében igen jelentős szórás mellett. A napközis általános iskolások aránya 2007 óta folyamatosan emelkedik, 2011-ben meghaladta a 46%-ot (Statisztikai tükör, 2012).  Tíz olyan település is van az országban, ahol csak felső tagozat (5-8. osztályok) működik, ami a társulásokból eredő egy-egy speciális feladatmegosztás következménye.  Ahogy az óvodák esetében, úgy az általános iskolák esetében is igaz, hogy a jelentősebb különbségek a település méretkategóriái mentén rajzolódnak ki, megyei összehasonlításban sok tekintetben meglehetősen egységesek az átlagok. Általános iskolák

Iskolával rendelkező települések aránya településméretenként Iskolával rendelkező település (%) ebből csak 1-4. osztály 1000–1500 fő95,010,0 700–1000 fő77,337,0 500– 700 fő50,747,5 300– 500 fő20,472,2 300 fő alatt 1,355,0 Forrás: KSH

A különböző méretű települések iskoláiban a bejárok aránya átlagosan TelepüléskategóriaBejárók (%) Budapest 8,5 100 ezer fő fölött12,7 30–100 ezer fő12,4 10– 30 ezer fő12,3 Mindösszesen29,4 Forrás: KSH

Más településről bejáró általános iskolások aránya megyénként MegyékBejárók aránya (%) Vas41,8 Baranya38,7 Zala37,3 Veszprém33,4 Somogy27,4 Nógrád23,2 Borsod-Abaúj-Zemplén23,0 Győr-Moson-Sopron21,4 Heves15,6 Tolna15,5 Komárom-Esztergom14,9 Szabolcs-Szatmár-Bereg14,5 Pest13,9 Fejér11,5 Csongrád 9,8 Jász-Nagykun-Szolnok 9,6 Hajdú-Bihar 9,2 Bács-Kiskun 8,6 Budapest 8,5 Békés 5,9 Forrás: KSH

Iskolák átlagos tanulólétszáma és átlagos osztálylétszám megyénként Megye Iskolák átlagos tanulólétszáma Átlagos osztálylétszám Budapest30321,6 Hajdú-Bihar26621,7 Pest26320,4 Jász-Nagykun-Szolnok21518,8 Szabolcs-Szatmár-Bereg19518,8 Csongrád19120,4 Békés18617,6 Fejér18318,3 Bács-Kiskun17917,9 Borsod-Abaúj-Zemplén16817,5 Komárom-Esztergom16517,4 Heves16017,4 Tolna15215,6 Baranya14016,5 Veszprém13818,8 Somogy13717,5 Győr-Moson-Sopron12916,1 Nógrád12415,8 Zala12415,0 Vas11914,6 Forrás: KSH

A kedvezőtlen demográfiai tendenciák hatása a középfokú oktatásban is érzékelhető: a 2012-ben középfokú oktatási intézményekbe 11 ezer fővel kevesebben iratkoztak be, mint egy évvel korábban (Statisztikai tükör, 2012), Jelenleg középiskolást tartanak nyilván. 41%-uk szakközépiskolába, 34%-uk gimnáziumba jár, érettségit nem adó szakiskolába pedig a diákok közel negyede tanul, utóbbiak aránya gyenge emelkedést mutat. Az 1990-es évek elejétől tartó tendencia – ami az érettségit nyújtó középiskolai képzések térnyerését eredményezte – az utóbbi években fordult meg: mind a szakközépiskolák, mind a gimnáziumok diákjainak száma csökkent, 3, illetve 1,8%-kal. Középfokú oktatás

Az általános képzést nyújtó és elsősorban felsőfokú továbbta- nulásra felkészítő gimnáziumokban továbbra is a leányok (58%), míg a közvetlenül munkaerőpiacra való belépést szolgáló szakis- kolákban a fiúk (63%) tanulnak többen (Statisztikai tükör, 2012). Valamilyen típusú középfokú iskola az 5000 fő feletti települések mindegyikén megtalálható. Kivételt csupán a tipikusan szuburbán települések jelentenek: középiskolával nem rendelkező fő feletti település 3 van, mindhárom Pest megyében Budapest agglomerációjában található. Az 5–10 ezer közötti települések is jellemzően agglomerációs tele- pülések, a többség itt is Pest megyei település, de ide sorolható a Pécs melletti Kozármisleny és a győri szuburbanizációs gyűrű leg- dinamikusabban növekvő népességű települése Győrújbarát is.

A középiskola tipikusan 4000 fő feletti településeken jellemző, a 2 és 4 ezer fő közötti települések közel ötödében, ennél kisebb településeken csak kivételesen fordul elő középfokú oktatási intézmény. A gimnáziumok „sűrűsége” jelentős szóródást mutat. Átlagosan mintegy 9000 lakosra jut egy gimnázium, s ez a 2300 (Barcs) és a (Komló) között szóródik. Az érettségit adó középiskolák aránya a nagyobb városokban jelentősen meghaladja a szakiskolákét. A budapesti középiskolák 84%-a gimnázium vagy szakközépiskola, s csak 16%-a szakisko- la, a százezernél népesebb városokban 72–28%, a 30–100 ezer közötti városokban már 40–60% az arány. A középiskolások kb. 43%-a bejáró, s 7–8%-a lakik kollégiumban, a középiskolások több mint egyharmada rendszeres ingázó.

A középiskolák átlagos tanulói létszáma megyénként MegyeGimnáziumSzakiskolaSzakközép-iskola Összese n Heves Budapest Zala Vas Tolna Bács-Kiskun Hajdú-Bihar Győr-Moson-Sopron Komárom-Esztergom Veszprém Baranya Pest Jász-Nagykun-Szolnok Borsod-Abaúj-Zemplén Békés Somogy Nógrád Fejér Csongrád Szabolcs-Szatmár-Bereg Összesen Forrás: KSH

Más településről bejáró és kollégista középiskolások aránya megyénként MegyeBejáró (%)Kollégista (%) Nógrád42,1 4,4 Pest40,7 2,5 Heves37,712,3 Borsod-Abaúj-Zemplén37,1 7,1 Fejér36,7 5,3 Zala35,4 6,4 Szabolcs-Szatmár-Bereg34,9 8,9 Komárom-Esztergom34,4 4,2 Vas32,8 9,4 Tolna32,8 8,3 Győr-Moson-Sopron31,7 9,4 Veszprém30,6 9,1 Békés29,411,5 Jász-Nagykun-Szolnok28,9 6,4 Somogy28,910,7 Budapest27,3 2,9 Bács-Kiskun27,2 7,9 Hajdú-Bihar27,1 8,7 Baranya26,9 8,9 Csongrád24,6 8,1 Összesen31,4 6,7 Forrás: KSH

Gimnáziumi és szakiskolai képzésben résztvevő középiskolások aránya megyénként Megye Gimnazisták aránya (%) Szakiskolások aránya (%) Pest45,222,4 Budapest41,514,0 Baranya38,826,7 Tolna34,930,6 Hajdú-Bihar34,223,9 Nógrád33,926,3 Komárom-Esztergom33,631,3 Szabolcs-Szatmár-Bereg33,530,1 Békés32,827,7 Veszprém31,231,6 Zala30,526,9 Csongrád30,423,1 Vas30,226,7 Bács-Kiskun29,929,6 Heves29,626,9 Jász-Nagykun-Szolnok29,530,5 Győr-Moson-Sopron29,325,7 Borsod-Abaúj-Zemplén28,826,1 Somogy27,935,2 Fejér27,826,8 Összesen34,424,5 Forrás: KSH

Köszönöm figyelmüket! Póla Péter A helyi közszolgáltatások versenyképességet szolgáló modernizálása ÁROP