Szendi Gábor: Pánikzavar szengab@tenyek-tevhitek.hu

A pánik „felfedezése” Donald Klein 1958 spontán pánik: apnoé majd hiperventilláció helyzethez kötött prediszponált pánik: kognitív szorongásroham helyzethez kötött pánik: fóbiás tárgy kiváltotta szorongásroham Klein szerint a spontán pánik imipraminra javult, az utólagos elemzések ezt megkérdőjelezik

Epidemiológia Adott évben a népesség 2-4%-a szenved pánikban Laza kritériumok szerint ennek a duplája. A napi praxisban a lazábbnál is lazábbak a kritériumok Felmerül a kérdés, miért csak 1958-ban fedeztek fel egy ennyire gyakori kórképet? A válasz: ma nem az a pánik, amit Klein leírt, hanem a spontán pánik összemosódott a szorongásos-félelmi állapotokkal

A pánikroham tünetleírása A DSM leírása tünetorientált leírás (1) heves szívdobogás, szapora szívverés (2) izzadás (3) remegés vagy reszketés (4) fulladás- vagy légszomjérzés (5) fuldoklás (6) mellkasi fájdalom vagy kellemetlen érzés (7) hányinger vagy kellemetlen hasi érzések (8) szédülés, bizonytalanság, vagy ájulásérzés (9) a realitás elvesztésének érzése vagy deperszonalizáció (10) megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől való félelem (11) halálfélelem (12) zsibbadás, érzéketlenség, bizsergés (13) hidegrázás vagy kipirulás, hevülés

A pánik leírása félrevezető A pánikroham tüneti leírása a pánikot egységes jelenségként definiálja. Ez kutatásra és diagnosztikára alkalmatlan definíció, mivel összemos két alapvetően eltérő mechanizmussal kialakuló, fenomenológiailag hasonló rohamtípust.

A pánikkutatás eredményei jórészt értelmezhetetlenek A kutatásokban mindig a DSM definíciójának megfelelő pánikosokat vizsgálnak, homogén csoportnak tekintve őket Így nem kontrolált tényező, hány spontán és hány kognitív pánikos volt a vizsgált mintában. Az eredmények tehát véletlenszerűen szóródnak. Ezért rendkívül ellentmondásos eredmények születtek.

Iskolák harca Biológiai irányzatok  a pánik neurobiológiai jelenség, azaz biokémiai egyensúlyzavar Kognitív iskola  a pánik pszichofiziológiai probléma, azaz a testi tünetek katasztrófizálása Példa: Laktátinfúzióra a pánikosok egy része pánikrohammal reagál. Mindkét iskolának meg van rá a magyarázata, de egyik sem tudja értelmezni, miért nem minden pánikos reagál rohammal.

A pánik altípusai: a spontán pánik Téves fulladásos riasztás modell Az agytörzsi széndioxid receptorok érzékenysége megnő A roham téves fulladásos riasztással indul, ez apnoét, menekülési késztetést, majd hiperventillációt vált ki. A hiperventilláció okozza a pánik vezető tüneteit (légszomj, szédülés, mellkasi fájdalom, stb.)

Széndioxid érzékenység A CO2 receptorok érzékenysége fokozódik gyermekkori szeparációs traumákra, fulladásos élményekre (asztma, vízbefuladás, fojtással való kínzás, stb.) A CO2 érzékenység öröklődik A CO2 érzékenység diagnosztikus értékű A laktát a fokozott CO2 szint jelzése, ez magyarázza a laktát spontán pánikot probokáló hatását

A szorongásos-kognitív pánik A DSM tünetlistája a hiperventilláció és szorongás testi tüneteit tartalmazza A szorongásos-kognitív pánik a saját testi tünetek katasztrófizálásából alakul ki A szorongásos-kognitív pánikot úgy definiálhatjuk, mint a saját test tüneteire kialakult fóbiás félelmi reakciót

Az önrontó kör

A két pánik összehasonlítása

Farmakoterápia A biológiai pszichiátria egységes pánikról beszél, és a gyógyszeripar vizsgálataira hivatkozva állítja, hogy a nagy potenciájú benzodiazepinek és az SSRI és egyéb modern antidepresszánsok gátolják a pánikot

Szorongáscsökkentők Upjohn vizsgálat 1982: -A betegek átlagosan 6 mg Xanaxot kaptak -Az aktív hatóanyag csoportban kezelés előtt heti 6.6, kezelés után 6.8 volt az átlagos rohamszám -A placebocsoportban kezelés előtt heti négy, kezelés végére 1.8 Cross-National Collaborative Panic Study, 1992 -Xanaxot és viselkedésterápiát hasonlítottak össze: -10 hónapos követés során a Xanaxot szedő betegek 71%, míg a viselkedésterápiában részesültek 38%-a esett vissza. Watanabe és mtsi. (2009) metaanalízise szerint a pszichoterápia magában felülmúlja a benzodiazepin-kezelést, a pszichoterápia+benzodiazepin kombinált kezelés alulmaradt a csak pszichoterápia kezelésnek és hosszú távon rontott a betegek állapotán.

Antidepresszánsok Hatásnagyság: 0.2-0.3csekély hatás 0.5 –től  közepes hatás 0.8-1  komoly hatás Otto és mtsi. (2001) metaanalízise  SSRI-ok hatásnagysága pánikban 0.3. Ez túlértékelt a nem publikált negatív vizsgálatok miatt Pl: fluvoxamin esetében legalább 4 nem publikált negatív vizsgálatról tudunk. Ezekben a hatásnagyság 0.16. Furukawa és mtsi. (2006) metaanalizise: antidepresszáns, pszichoterápia és a kettő kombinációja a pánik kezelésében. -Az antidepresszáns kezelés alatt és után visszaesés -A pszichoterápia hosszú távon fölényt mutatott -A kombinált kezelésnek nem volt előnye

A farmakoterápia kudarcáról a szorongáscsökkentők oldják az akut szorongást, de nem gyógyítanak meg semmit a genetikai vizsgálatok cáfolják, hogy a szerotonerg rendszernek köze volna a pánik bármelyik altípusához spontán pánikban a kolinerg rendszernek lehet döntő szerepe, hiszen ez kulcsszerepet játszik a légzésszabályozásban Battaglia és mtsi. (2001): a biperiden (Aktedron) aktívan blokkolja a spontán pánikot.

Az adekvát kezelés A pánik típusától függetlenül a kognitív viselkedésterápiára reagál leginkább Az angol és az ausztrál-új zélandi pánikkezelési protokoll elsőnek választandó eljárásnak a kognitív viselkedésterápiát ajánlja

A pánik és az evolúció A spontán pánik és a szorongásos roham két evolúciós védekezési mechanizmus Nem korrekt őket betegségnek tekinteni Normál életjelenségek medikalizálásáról van szó Gyakoriságát két tényező magyarázza: -a pánikot a média és a pszichiátria rejtélyes betegséggé mitizálja -a pánik súlyos testi katasztrófát imitál, s az „infarktus és sztrók” korában érhető a félelem Krónikusságát a hatástalan farmakoterápia okozza

Szendi Gábor: Pánik: tények és tévhitek. Jaffa 2009.