Antropológa IV. rész Az emberi ismeret
Az ismeret fontossága Van-e kapcsolat a külvilág és a gondolat közt? (Mátrix) Van-e lét, van-e igazság? - a lét önközlő - az ember képes a világ megértésére - az értelemnek célja van (önkibontakoztatás)
Az ismeret kialakulása Intencionalitás -A-T viszonya -1. és 2. differencia Az emberi ismeret anyag feletti –Ez utal az ember lelki létére Intencionalitás kétségbevonása –Az ismert velünk születik –Az ismeret csak a tapasztalásból származik
Absztrakció Az emberi ismeret az elvonatkoztatásra épül Elvonatkoztatás: lényeglátás (az ami) –Kitérő: nominalizmus (van-e általános?) Az ember egyszerre ismeri a világot és önmagát mint megismerő alanyiságot (láthatja-e a szem önmagát?)
Az ismeret szintjei Az ismeret: a saját formának a külső formához való alakítása –Vegetatív: táplálkozás –Szenzomotorikus: ösztönös cselekvés –Intellektív: tudott tudás, célorientáció Az ember különbözik az állattól: ismeri a lényeget a világban
A lényeg Az állat ösztönösen cselekszik A tehén füvet eszik Az ember kérdéseket tesz fel (mi ez, miért, hogyan…) Az ember rendszerez: közös nevet ad Az ember túlemelkedik a létszükségletek szintjén
A megismerés lépései1 A megismerés néha csalóka (racionalizmus) Az érzékszervek tökéletlenek Honnan az igaz ismeret?
A megismerés lépései2 Érzékelés Külső: érzékszervek (tapintás, hallás, látás, szaglás, ízlelés) Lehatároltak: min. – max. érték csak egy típusú jelet be: 10.10bit/s->100 inger
A megismerés lépései3 Érzékelés: –Belső Sensus communis Fantázia Memória Ösztön (felismerés) Intellectus -agens -possibilis
Az ismeret tévútjai Csak tapasztalat Csak értelem: –Egy világszellem –Egy történeti szellem –Egy anyagi szellem-társadalom Az ember nem determinált: autonóm ismeret
Nyelv-kommunikáció Az emberek értik egymást – azonos fogalmi struktúrák Az ember az általánosat mondja ki Az általános függetlenedik az anyagtól Az értelmes közölhető